A Bonneville Salt Flats egy egészen káprázatos hely Utahban, tulajdonképpen egy hatalmas sósivatagról van szó, ami valójában egy régen kiszáradt tómeder. Itt jártak amerikai útjuk során legutóbb Nikiék.
„Utah irányába indultunk tovább szigorúan keletre. Néhány óra alatt meg is érkeztünk Bonneville Salt Flats közvetlen szomszédságába. Árpi talált egy szuper boondock helyet, ahol meglepően egyenes terep állt az rv-val vagy trailer-el ideérkezők rendelkezésére. Ami számunkra 30 kötőjel sok perc megtakarítást jelent egy leállasnál!
Hamar leparkoltunk, lestabilizáltunk és már szaladtunk is az egykoron híres Great Salt Lake részét alkotó, mára már réges régen kiszáradt elképesztő vastag rétegben só borította Bonneville tómederhez.
Szemégetős fehérség fogadott, akármerre is néztünk. Hihetetlen látvány volt. A nagykorú fiúk természetesen itt sem hagyták ki a kövér gázt!
És igen, persze, hogy meg kellett kóstolni a talajt... jelentem pokoli sós volt.
És igen, donut is készült a sóban.
És igen, a kocsik pont úgy néztek ki, mint amikor órák hosszat sós talajon autókázól. Gumitól a kocsi tetejéig csurom sós lett az autó, úgyhogy a kis kalandunk után rohantunk kocsit mosatni, mielőtt megtámadott volna minket a rozsda.
Este még sétáltunk egyet a szállásunk melletti kis dombra, aztán jóízűen megvacsoráztuk a frissen s szabadban sült hamburgereket.
Másnap tovább is álltunk. Ezúttal a pár órára lévő Salt Lake volt a célpont. Azaz, annak a környéke.
Ismét el voltunk kényeztetve full hookup-al, kényelmes tágas kempinghelyekkel. Mivel Árpi ügyeletes volt a héten, így számunkra ez a hét inkább a munkáról, mint a kirándulásról szólt, de azért nem hagytuk ki természetesen a már sokat emlegetett Salt Lake-t és a róla elnevezett várost sem, Salt Lake City-t.
A tó környékén elképesztő sok aprócska halál idegesítő fekete bogár támadt reánk, de egyszerre több százan. Gyorsan rákerestünk, hogy mégis mire lehet itt számítani bogár ügyben.
Majd teljesen megnyugodtunk, mikor olvastuk, hogy gyakorlatilag tavasz vége nyár eleje a fő szezonjuk. Hát sokszor nem szálltunk ki fotózni ezúttal. Azért a strandoló helyhez csak kisétáltunk és láss csodát, közvetlen a tó partján egy szál bogár sem volt. Cipő ledob és a fiúk már benn gyalogoltak az őrült sós tóban.
Eljött a kicsekkolás napja, amikor is 29C lévén kölköket beszabadítottuk a kemping medencéjébe. Ezzel egyúttal hivatalosan is megnyitva a medenceszezont. Az úszómedence is fűtve volt, úgyhogy az alkalmankénti éjszakai fagy sem jelentett akadályt.
Miután Árpi befejezte a munkát, gyors lakókocsi összehajtogatás, és már száguldottunk is a következő helyszínre - egyúttal ideiglenes búcsút véve újra Utahtól -, ami nem volt más, mint a hatalmas, az elkápráztató, a józan ésszel fel nem fogható, a gejzírektől roskadozó, a grizzlyknek, bölényeknek s megannyi vadállatnak otthont adó, a legek legje, a méltán világhíresnél is világhíresebb YELLOWSTONE!
Leírhatatlan izgalommal vártam már e találkozást!”
Ha szívesen olvasnál még Nikiék útjáról, látogass el a blogjára!
(Nyitókép: pixabay.com/martinstr)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek