Nem akármilyen sorsról mesél ma nekünk Steven. A történet természetesen Magyarországon kezdődik, van benne Olaszország (kétszer is), Kanada, Ausztrália, szerelmek, csalódások, nők, autók… mindez nem minden tanulság nélkül.
„Egy osztályba jártunk gimnáziumban. Jóképű srác volt. Sokszor mentünk az akkori menő helyekre, a Kisöreghez és a Béka Emberek Klubjába szombatonként bulizni.
A Lukácsban megismerkedett egy nagyon csinos csajjal, az teherbe esett, feleségül vette. De a házasság nem tartott sokáig. Később más egyetemre járt, elvesztettük a kapcsolatot. Hallottam, disszidált Jugóból Olaszországba, nejét és kisleányát otthon hagyván.
Kb. három évre rá, amikor mi disszidáltunk feleségemmel és Olaszországba kerültünk, ő már Kanadában volt. Más városban élt, de Kanadába érkezésünk után meglátogatott minket Torontóban.
Elvitt vacsorázni. Steaket ettünk. Megmutatta, hol lehet fánkot kapni, amit itt doughnutnak hívnak. Még mindig népszerű volt a hölgyeknél. Volt jó állása, egy piros Alfa Romeo Spidere. (Nem a legjobb kocsi a kanadai télben).
A trükk
De bajok kezdtek gyülekezni. Költekező volt. Komoly adósságba keveredett, nem tudta törleszteni. Akkoriban ha nem fizettél, bizony fizikailag is veszélybe kerülhettél.
Kiagyalt egy tervet és végrehajtotta. Mindig is jó művész volt. Papírjait kissé megmásította és visszarepült Olaszországba. Ott feltűnt új néven mint új friss menekült. Senki sem vette észre, kivéve a menekülttábori magyar pap, de az nem szólt.
Rómában új (most ausztrál) vízumára várva festményeit árulta a Spanyol Lépcsőkön. Ott ismerkedett meg második feleségével, aki Angliából iskolakiránduláson vett részt.
Szerelmesek lettek egymásba. Feleségül vette. Kimentek Ausztráliába, egy fiú született. De felesége nem szerette az ottani életet. Visszamentek az asszony szüleihez Angliába.
Itt tragédia érte őket, kiderült, hogy kisfiúk halálos beteg. Hamarosan meg is halt. A hölgy szüleinél laktak, de az apósa ki nem állhatta. Nehéz napok voltak, végül elhatározták, hogy még egyszer megpróbálkoznak Ausztráliával.
Hosszú, jó idők következtek. Két gyerek is született. Hamarosan egyetemi tanári állása lett. Jól érezték magukat, az asszony húga is követte őket. Egyszer Európába utazva írt, meglátogathatna itt Kanadában?
Amikor megláttam a reptéren, nem hittem a szememnek. A karcsú, daliás ifjoncból hatalmas, nehézkes ember lett. Az időskorú Marlon Brandóra emlékeztetett. Egy hétig a házunkban lakott. Minden este a teraszunkon ült és várt, egy üveg vörös már nyitva volt. Elbúcsúzáskor meghívott, látogassuk meg Ausztráliában.
Látogatás Tasmániában
Történt, hogy fiatalabb fiam Ausztráliába költözött (vagy 3 évig Sydneyben élt) és mi ott meglátogattuk. Feleségemnek csak két hét szabadsága volt, de én kivettem egy extra hetet és elrepültem, meglátogattam.
Tasmaniában éltek. Ott várt a kis reptéren. Egy Mercedes-Benzt hajtott, elvitt a tanyasi házukba. A nagy gyümölcsöskert roskadozott a gyümölcsöktől. Itt nyár volt, Kanadában kemény tél.
Mondta, vigyázzak, ne járjak mezítláb a füvön, olykor van mérgeskígyó. A tanyán itt-ott voltak régi Mercedesek, régebbi kocsijai, ezeket javítgatta, plusz volt egy kiselejtezett elektromos vízmelegítő is, amit szeszpárlónak akart átalakítani.
Nyári szünet volt, lévén egyetemi tanár, nem dolgozott. Naponta elvitt a környéket megmutatni. Elbeszélgettünk a régi időkről. A feleség valahol dolgozott, leánya egyetemre járt más városban. A tizenéves fia néha előkerült. Este jókat vacsoráztunk, fogytak a vörösborok. A feleség elejtette, hogy barátom naponta egymaga megiszik egy litert.
Megemlítem (ugyan nem találkoztam vele), hogy első házasságából származó nagylánya is kijött utána. Ez egy külön történet. Először magyar vőlegényével sokáig náluk laktak. Dolgozni, munkát keresni nem akaródzott nekik.
Az angol feleség ultimátumot adott, mire a leányát a vőlegénnyel együtt kiebrudalta. Ezek egymást otthagyták. Végül is a leány művészkedni kezdett és akkorra már egyenesbe került.
Sikeres festőművészként egy másik városban élt és apjával kibékült. Négy nap elteltével elmentem, tudván soha sem jövök ide vissza. Azzal a tudattal, hogy itt minden jól megy.
A fordulat
Ő nem egy nagy kapcsolattartó. Hosszú szünet következett. Aztán pár éve, karácsony előtt egy rá nem jellemző részletes e-mailt írt. Közölte, hogy felesége bejelentette, hogy őt megcsalta és viszonya van egy nálánál jóval fiatalabb német származású csapossal.
A felesége közel 30 évi házasság után otthagyta. Elváltak, a ház a nőé lett, ott él a csapossal. Ő már nyugdíjba vonult, egy bérlakásban él bent a városban. A válás után bánatában visszament látogatóba Magyarországra.
Meg is ismerkedett egy elvált nővel, aki fiával él. Szerelem lett, a nő és a fiú kijöttek vele élni. De nem bírták Ausztráliát megszeretni. Honvágy gyötörte őket és egy év után visszaköltöztek Budapestre.
Ő maradt. Tartják a kapcsolatot. A nyugdíjának felét nekik küldi, kb. havi ezerötszáz dollárt. Panaszkodott, hogy ezért persze most kevés a pénze, utazni sem igen tud. El volt keseredve. Írtam neki, de azóta sem válaszolt.”
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: pixabay.com/jonny_joka)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek