Határátkelő

Szegény, rászoruló emberek mindenhol vannak, így természetesen Hollandiában is. A nagy kérdés inkább az, a társadalom (benne az állammal és a különböző civil szervezetekkel) hogyan próbál segíteni rajtuk. A holland választ Vera adja meg.

„Réges-rég már volt szó arról, hogy Hollandiában is vannak olyan rászorulók, akiknek még a napi étel megvásárlása is nehézséget okoz.

Akkor még nem hallottunk, nem is sejtettünk semmit a koronaválságról. Ki is kaptam valakitől rendesen miszerint hazudok, ilyen nincs, maximum drogos munkakerülők esetén. Ez egy szempontból remek: örülök, hogy az ő környezetében (is) minden rendben van.

De a helyzet akkor sem ilyen egyszerű volt.

Persze, normál esetben vannak a szép házak, jól öltözött emberek és a kolbász is kolbászabb. Kivéve, ha…

De lássuk, hogy milyen kezdeményezések vannak ez ellen? Kis - semmiképp sem teljes, de legalább több irányú - összefoglaló következik alapítványokról és főleg - itt, most ez a cél - egyszerűen kedves, önzetlen emberekről.

Viszont ha valakinek valóban segítségre van szüksége, az mindenképp először a helyi weboldalon nézzen utána, ott találja a lakhelyéhez kapcsolódó dolgokat, információkat.

Az Élelmiszerbank

Az élelmiszerrel segítők közt az elsők közt áll természetesen a Voedselbank – Élelmiszerbank -, ami pénzadományokból, cégek-, boltok adományaiból támogatja az ügyfeleit (pl. a majdnem lejárt cikkek, csomagolás vagy formai hibás termékek), illetve szinte minden üzletben van olyan kosár ahova a vevők tudják a saját támogatásukat - tésztát, lisztet, egyebet - elhelyezni. Ilyen szokott otthon is lenni, de főleg szezonálisan, pl. karácsony előtt. Itt ez állandó.

Nekik nagy gondot okozott az amúgy teljesen logikus és érthető - sőt, más szempontból remek - kezdeményezés, hogy több szupermarket szinte filléres áron adja a lejárat előtt álló termékeit, így ezeket is eladják, pedig eddig mentek a Voedselbankhoz.

Persze itt is történnek pofátlanságok - bocsánat, ez a legjobb szó most. Van olyan, akinek semmi sem szent és „mert ez kell nekem”, simán odaállt az egyik Voedselbankhoz, felpakolta az áruszállításhoz használt rekeszeiket és elvitte. Emiatt pedig ott gubanc van: nem tudnak szállítani. Annyit, amit kellene, nincs mivel, miben.

Egyébként van olyan lakossági csoport, akik a saját kiskertjükben termelt zöldségfélét adják a Voedselbanknak, ettől érzik jól magukat, mert így ők is hozzáadtak valamit.

Vöröskereszt és Üdvhadsereg

Mellette áll a Vöröskereszt és az Üdvhadsereg, ugyanaz mint otthon is. Az ő profiljuk kissé más, mint a Voedselbanké, nem (csak) a mindennapi élelmezés, hanem a fedél alá helyezés, pszichológiai-, egészségügyi-, ezer másféle segítség. Szerintem senkinek sem kell bemutatni őket. Ha pedig igen, az az illető nagyon szerencsés.

Stichting Voedselgroep Oosterfaanje

Helyi és kisebb a Stichting Voedselgroep Oosterfaanje, de ott is ugyanez a cél: ők készételt csomagolnak több száz embernek naponta.

Ahogy mondják: ők kicsik, de azonnal segítenek a hozzájuk fordulóknak, míg az önkormányzatnál - pláne most, hogy ott is főleg otthonról dolgoznak és lassabb az átfutási idő - először időpontot kell foglalni.

Eztán megbeszélésre menni, azt elbírálják, majd jön a segítség. Ellenben a kis hellyel ahol kevés (kevesebb) embernek tudnak adni, de akár azonnal.

Egyéb kezdeményezések

Vannak még a helyi, hivatalos kezdeményezések és van olyan magánszemély, aki egyéni akcióba kezdett. (Ezek is inkább a helyi szociális fórumokon találhatók meg.)

Az itteni Télapó - itt akkor van az ajándékozás - és karácsony előtt voltak, akik a saját házuk előtt vagy mellett hoztak létre étel- vagy ajándékdobozt. Ide bárki betehette a hozzájárulását: legyen az élelmiszer, vagy a másiknál - a neve szerint - karácsonyi ajándék annak, aki egyébként nem tudta volna ezt megoldani. Frízföldön többek közt Leeuwardenben is, már több helyen.

Lényeg a kreativitás

A korona miatt nehéz helyzetbe kerülő vállalkozásokra is voltak ötletek a kormány támogatásain kívül:
Egy holland facipőkészítőhöz özönlenek a megrendelések miután az emberek megtudták, hogy nehéz helyzetbe került. Így ő nem segélyt kell, hogy kapjon, hanem sok-sok munkája lett és ezért rendes bért kap.

Más helyen, vendéglátásban van tulajdonos, aki egyéni, céges ruházatot készíttetett, például kapucnis pulcsit a kocsma nevével és a törzsvendégei ennek megvásárlásával támogathatják.

A helyi városnéző sétákkal egybekötött, több vendéglátóipari létesítményt érintő túrákat is folytatják, sőt, máshol is belekezdtek hasonlóba. Ha csak alkalmanként 5-6 cég kap segítséget, az pont annyival több, mint korábban. Mindenképp jó.

Ruha- és játékbank

Az élelmiszer segítségen kívül léteznek másmilyenek is: így van „Ruhabank” (Kledingbank, pl. Arnhemben, Amersfoortban, Rotterdamban). Az elv ugyanaz, mint az Élelmiszerbanknál: ingyen ruha a rászorulóknak, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

A helyzetük annyiból más, mint a Voedselbanké, hogy nekik a helyi szabályozás értelmében a lockdown idejére be kellett zárniuk.

Emellett próbálják a gyerekes családokat másképp is segíteni: van Speelgoedbank (azaz Játékbank) is, hasonló működéssel. Be lehet menni és elhozni a játékot. Ezek jellemzően használtak.

Játékbankot hozott már létre - a korona hatására - gyerek is. Igazából a megunt játékai közti selejtezéssel kezdődött, amiket normál években a kirakodóvásárokon adnak el fillérekért.

Viszont tavaly nem lehettek kirakodóvásárok sajnos, így ez lett az alapja egy azóta már „megnőtt” játékbanki alapnak, ahova azóta mások is viszik az adományaikat. Helyet pedig egy amúgy is a támogatással foglalkozó segítő boltnál kapott Ulft-ben. Ennyire egyszerű is lehet.

Szülinapi ajándékok egy alapítványtól

Az újak pl. a Stichting Jarige Job-hoz kerülnek. Ez egy olyan alapítvány, ami kifejezetten szülinapi ajándékokra specializálódott, mivel itt is vannak olyan gyerekek, akik egyébként sosem kapnának a születésnapjukra meglepetést.

Az alapítvány a vadonatúj, csomagolt dolgokat már egy héttel a szülinap előtt odaadja a szülőknek. A dobozban minden benne van, ami egy ünnepléshez kellhet: lufik, a fellógatható díszítések, torta, ajándékok és az osztály számára - az itt elmaradhatatlan - traktatie. Ez egy kis meglepetés vagy nasi, amit az ünnepelt ad az osztálytársainak.

Ide karácsony után (is) a még ki sem bontott, megmaradt ajándékokat is várták. (Igen, ilyen is van: az egyiknek több mint kellene, a másiknak semmi. Itt is.)

A bontatlan, új lényeges feltétel, mert itt különleges alkalomra gyűjtenek, amit nem lehet elrontani. A holland posta pedig egy meghatározott időszakban ezeket a csomagokat ingyen szállítja az alapítvány részére.

A mi településünkön a napokban még láttam a gyűjtődobozt, szerencsére tartalommal, de ha jól tudom ez az ingyenes szállítás ‘csak’ a december- február közti időszakban volt.

Az állatokra is gondolnak

De hoztak már létre Voedselbankot állatok számára is, évekkel ezelőtt. Az emberekre sokan gondolnak, de az állatok ugyanúgy megszenvedik a gazdáiknak keményebb időszakokat. Ez pl. a Stichting Dierenvoedselbank DBD (Élelmiszerbank Alapítvány Állatoknak).

Ők is teherkocsival mennek „beszerzőútra”, amivel akár 800 kiló takarmányt/ állateledelt is tudnak szállítani. Ők azt mondják: először az állatokon segítenek, csak aztán a gazdikon.

Most épp körülbelül ötszáz kliensük van, de egy háztartásnál maximum három kedvencnek tudnak segíteni annak ellenére, hogy ismernek olyan helyet, ahol harminc háziállat is él.

Most viszont a lezárások miatt egy csomó szervezet sem jut ahhoz a pénzhez, amivel egyébként fenntartanák magukat, amivel számoltak. Az állatkertek például (most is) az elütött állatokkal is tudnak gazdálkodni.

Nemrégiben volt szó róla, hogy az egyik nagy állatkert az anyagi gondjaik miatt el kell, hogy ajándékozza a három oroszlánját, mert már nem igazán tudják biztosítani az ellátásukat.

Végül ebből nem lett semmi, de aztán jött a hír az elütött állatok ilyen célú felhasználásáról (ilyesmi már korábban is volt, de most igazi mentő ötlet lehet). Persze arról megbizonyosodnak, hogy csakis egészséges szarvas- őz- egyéb kerüljön az étlapra. Ugyanez a helyzet a csatornába fulladt, elgázolt stb. tehenekkel, hasonló háziállatokkal is.

A morbid az a már egyébként több hónapos cikk, ahol egy filozófus hölgy abból kiindulva, hogy az emberek természetesnek veszik, hogy állatokat ehetnek, úgy gondolja, hogy így miért is ne ehetnék meg az állatok az embereket?

Eme gondolatmenetből ajánlotta fel a testét a halála utánra, mint kaját. Konkrétan nem nevezte meg, hogy mi elé vessék, de „talán az olyan ragadozók, mint például az oroszlán vagy a dögkeselyű” merült fel.

Sőt, ő úgy gondolja, hogy ez lehetne ugyanúgy természetes, mint amikor valaki a testét a tudományra hagyja - ez lehetne az állatok számára is. De ez már egy másik szál.”

Ha szívesen olvasnál még Hollandiáról, látogass el Vera blogjára!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.