oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2021. március 06. 06:30,  Lóugrásban a csúcs felé 7 komment

2021. március 06. 06:30 Határátkelő

Lóugrásban a csúcs felé

Az elmúlt hetekben A vezércsel (The Queen's Gambit) című sorozat kisebbfajta sakkőrületet indított el a világban. Ez a sport inkább Európában (annak is talán a keleti felén) volt népszerű az elmúlt évtizedekben, ám mint Steve története is megmutatja, segítségével akár egészen nagyszerű dolgokat is el lehet érni.

sakk_foto_pixabay_com_jeshoots-com.jpg

„Mint sok magyar kortársam, én is tudok sakkozni. A kora gyerekkorom homályában elveszett, hogy hol tanultam meg, és hogy kitől. Túl jó sosem voltam, túl sokat nem játszottam, de ez rendben is volt.

Jóval később itt, Kanadában volt a házunkban egy sakktábla. Amikor még egészen kicsik voltak, fiaimmal néha játszottunk. Itt, Észak-Amerikában, a sakk nem divat, kevesebben játsszák. Olyan európai furcsaságnak számít, mint belsőséget enni, vagy temetőbe járni. De a történetemből hamarosan kiderül, ez csak a látszat.

A müncheni út

Egy nyáron nejemmel elhatároztuk, hogy fiainkat magyar nyelvre tanítandó, elküldjük München mellé, az unokatestvéremhez. Egy hónapra. Azért, hogy magyar szót tanuljanak.

Unokatesómnál egy hasonló korú fiúgyerek volt, és egymás között ők hárman magyarul társalogtak, nem németül. Nem úgy, mint mi itt, angolul.

Az utolsó, kétségbeesett kísérlet volt ez, mielőtt a nyelvtanulást véglegesen feladtuk. A szüleink nem éltek már. A legjobb megoldás az lett volna, ha (sokakhoz hasonlóan) nyaranként hazaküldjük őket hozzájuk Magyarországra, de ez nem volt lehetséges.

Tervünk azonban nem sikerült. A müncheni magyar rokonok saját angoljukat gyakorolták fiainkon, a magyar használata helyett. De itt történt, hogy sógorom, gondolom kínjában, idősebbik fiamat szórakoztatni akarván, sakkozott vele, és én csak gondolom, hagyta magát párszor megverni.

Németországból hazajővén e fiam rögvest sakkozni akart velem. Láttam nagyon lelkes, és mondta, szeretne jobban megtanulni. Kilencéves lehetett, 1983-at írhattunk.

Az orosz emigráns sakkbajnok

Egyik nap egy hirdetést láttam az újságban, miszerint egy ide kivándorolt friss emigráns orosz sakkbajnok gyerekeknek sakkleckéket ad. Nem is volt messze attól, ahol laktunk. Egy kis boltot nyitott, sakkdolgokat árult és leckéket adott csoportoknak.

Fiamat beírattuk. Lelkesen járt. Egy idő múlva az orosz félrehúzott és mondta, hogy fiam és egy másik tehetséges fiú, jobban fejlődnének, ha privát leckét vennének. Így is lett.

Nemsokára fiam az egyik torontói sakk-klub tagja lett, és egyre előrébb lépett a ranglistán. Az orosz volt a trénere. Minden hétvégén versenyeken vett rész, ahova én vittem és hoztam, és így láttam milyen sok sakkrajongó él ebben a másfél milliós városban.

Irány az ifjúsági világbajnokság!

Fiam sakktudása lévén kortársai között is tiszteletet ért el, ami kellett neki, mert sportokban ő, nem úgy, mint a fiatalabbik fiam, nem volt olyan jó. Nem telt bele sok idő, Kanada második legjobb ifjúsági sakkozója lett, nagymester, és amikor a bajnok megbetegedett, neki kellett az ifjúsági világbajnokságra menni. Volt is, egyszer Argentínában, másodszor Puerto Ricóban.

Nemzetközi, főleg észak-amerikai túrákra is jártunk vele. A legnagyobb húsvétonként a New York Open. A helyszín a Madison Square Gardenhez közel levő óriási hotel, ahol ilyenkor a résztvevőknek kedvezményes a szobaár.

A szálloda számos termében ezrével látod a sakkozókat, gyerekektől aggastyánokig. Érdekes látvány. A díjazás elég magas, az élen végzőknek több ezer dollár volt már ekkor is. Több húsvétot is itt töltöttünk, nagyobbik fiam sakkozott, mi a kisebbikkel a várost néztük.

Egy idő után fiam annyit kezdett utazni, hogy nem tudtunk vele menni. Mindketten dolgoztunk. Szóval egyedül kezdett utazni. Első útja New Yorkba vezetett, vonaton, Montrealon keresztül, és ott többen fiatalok egy szobában aludtak.

Milyen New York?

Emlékszem, nagyon izgultunk. Talán túl fiatal - gondoltuk. Mondtuk neki, hogy az állomásról, a Pennsylvania Stationről, csak egy rövid séta a hotelig… miután megérkezett, hívjon fel minket.

Meg is tette. Jött a telefon, kérdeztem: „Milyen New York? Hogy érzed magad?” Ma is emlékszem válaszára: „Dad, this is awesome!” (Apu, lenyűgöző).

Egy kellemes választás

Később, egyetemi diplomája után, kémia doktorátust akart. Professzora tanácsára, aki amerikai volt, a legjobb amerikai egyetemekre jelentkezett. Ugyan egész életében kitűnő tanuló volt (ez ilyen helyekre alapelvárás), de abban, hogy több helyre is felvették, döntő szerepet játszhatott az, hogy kanadai ifjúsági sakkbajnok volt, és Kanadát több nemzetközi bajnokságon képviselte. Végül a Harvard és MIT között választhatott.

Kisebbik fiam, látva, hogy a bátyja bejutott az MIT-be, rájött, hogy mégis érdemes tanulni. Mert addig kicsit lenézte azt, és bátyját könyvmolynak tekintette. Rákapcsolt, jegyei nagyot javultak.

Sok idő telt el. Ez a fiam San Franciscóban él. Az utóbbi időben látom, szerelme a sakk iránt nem múlt el. A szabad idejében sakkot kezdett tanítani. Tanítványai gyerekek, akik Harvardra, az MIT-re akarnak menni, de felnőttek is. San Francisco az IT egyik amerikai bástyája, ahol okos embereknek nem kell azt titkolnia. A fiam azt mondta, annyi tanítványa lehetne, hogy munkáját is abbahagyhatná.”

 Barangold be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

(Fotó: pixabay.com/jeshoots-com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Kanada Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6616451488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2021.03.06. 07:54:54

Én is jártam sakk klubba. Igaz, viszonlag korán abbahagytam, de pár gyerekversenyre jártam a megyében. (Egyszer második helyet is szereztünk csapattal.) Azóta is szeretem a sakkot, és most úgy néz ki két lányomat is kezdi most érdekelni a játék. Pont az utóbbi hónapokban a kényszer-karantén idején találtam ki, hogy csináljunk valamit közösen, ne csak a számítógép előtt üljenek. A társasjáték is egy jehetőség, de egy idő után kellett egy kis újdonság, ezért megpróbáltam a sakkot és elkeztem lépkedni velük. Szakaszonként elmagyaráztam, hogy mire figyeljenek megnyitásnál, melyik bábú mennyit ér, melyikünk van jobb pozícióba, mivel kell fejlődi stb... Természetesen egy hagyom őket, de szerencsére komolyan veszik a játékot.

Arthamyr 2021.03.06. 07:59:42

Aki nagymester, ráadásul kanadai sakkbajnok, annak valószínűleg van affinitása a természettudományokhoz, mellé a munkabírása egész biztosan rendkívüli, ehhez évtizedes, napi több órás tanulás kell. Egész biztosan a legjobb alapanyag. Ha őt nem, mégis kit vennének fel a tehetség alapján?

Megemelem a virtuális kalapom, ez azért nagyon komoly teljesítmény (nem mintha a korábban már leírt életút ne lett volna az).

Egyébként az USA mostanában eléggé beleerősített sakkban, korábban Fabiano Caruana, Leinier Domínguez és most Levon Aronian is odaigazolt, őket képviselheti még Hikaru Nakamura, Wesley So is, csak hogy az elit nagymestereket említsem. Emellett van még pár fiatal tehetség is.
Régebben is akadtak ott nagyon híres játékosok, elég csak Paul Morphyra vagy Bobby Fischerre gondolni.

SzZoole 2021.03.06. 11:25:43

Egyívású vagyok a fiaddal Pistabá :-)

Rendkívül büszke lehetsz rá, amit elért!

gabors 2021.03.06. 16:20:48

az iras olyan mintha egy konyv egyik fejezetenek a kozepe lett volna idemasolva ... nem baj igy is erdekes volt csak olyan se eleje se vege se kozepe ...

A cimre nem mondok semmit mert utobbi idoben azok szornyuek (giccsesek?)

lionatheart 2021.03.06. 17:16:27

@gabors: valahogy így, gicces, érzelgős a poszt.

gabors 2021.03.06. 19:31:33

@lionatheart: szerintem a poszttal semmi gond azon kivul amit irtam ...

en mindig azt hittem sakkozni mindenki tud az olyan mint a bicikli de ezek szerint nem so meg biciklizni sem tud mindenki ... mik vannak

posztot kellene irnom errol

Hari Seldon 2 2021.03.06. 22:05:06

@gabors:
Persze mindenki tud. Persze valaki csak lépkedni, van aki meg esetleg akár két három lépést is előre. Az aki meg világbajnok az már a megnyitás utáni pár lépésből tudja, hogy körülbelül hogy fog lefolyni a parti.
Egyébként azt gondolom, hogy egy viszonylag jó sakktudás nagyon sokat segít az életben. Akinek van hozzá érzéke, és sokat sakkozik, az az életben is sok lépést "végigjátszik" és kevésbé kerül kellemetlen helyzetbe, vagy könnyebben elkerüli a csapdákat, mert minden helyzetben megvizsgál minden lépést amit előre lát. (persze így is lehet hogy pofára esik, de biztosan kevesebbszer, mint aki nem sakkozza le előre a lehetőseket)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása