Kína nyomul. Általában is persze, ám most a vakcinakérdésről lesz szó, már csak azért is, mert a leginkább felkapott nyugati gyártók nem tudják kielégíteni az igényeket. Az Európai Unióban még egész jó a helyzet, azon kívül azonban még rosszabb a helyzet.

Vannak azonban játékosok keletebbre is. Az oroszok maguk is erős gyártási problémákkal küzdenek, így valószínűleg mérsékelten veszik ki a részüket a történetből (legalábbis egy darabig még). Így aztán tulajdonképpen csak egy nagy szereplő maradt, aki viszont szárnyal és minden létező babért igyekszik learatni: Kína - írta Liping.

„Bár a saját, közel másfélmilliárdos lakosságát beoltatni sem kis feladat, Kína megteheti, hogy a vakcinációs programja relaxált légkörben haladjon előre. A hatóságok hathatós intézkedéseinek hála, az országban normálishoz közeli állapotok uralkodnak már bő fél éve, s minden új gócot csírájában fojtanak el. Minap 2 (!) új esetet találtak, s a kezdeti kitörés óta a legrosszabb napon sem érte el a szám a 200-at.

Mivel a belföldi helyzet kezelhető, Kína most gőzerővel igyekszik kihasználni a vakcinák jelentette előnyöket. Természetesen van egy jól értelmezhető monetáris haszon, hiszen a vásárlók fizetnek a hatóanyagokért.

Bár nyugaton erős szkepticizmussal állnak hozzájuk, ádáz harc dúl a világban értük. (Nagyjából ennek is köszönhető, hogy Kínát erősen mérsékelten érdekli, ha az EU-ban kifogásokkal élnek. Van bőven kinek eladni. Ezzel a piaccal eleve nem számoltak.)

Kínától vásárol Délkelet-Ázsia, Pakisztán, az arab államok nagy része, Brazília, Peru, Mexikó, Chile – lényegében a fejlődő világ teljes fizetőképes része. A kevésbé szerencsés térségek számára eredetileg India lett volna a megoldás, a náluk gyártott, olcsósított AstraZeneca vakcina révén.

Az első egymilliós dózis el is jutott Dél-Afrikába, azonban úgy fest, hogy hatása az új, helyi vírusvariánssal szemben nagyjából a placebóval megegyező mértékű.

Itt jön kézbe a vakcinadiplomácia, mint a puha diplomácia új eleme. Kína kapacitásai lehetővé teszik, hogy néhány millió dózist gond nélkül áldozhassanak imidzsépítésre.

Több mint 50 szegény országnak visznek (inkább jelképes, nagyjából az egészségügyi személyzet oltására elegendő mennyiségű) oltóanyagot, elsőként Zimbabwe kap egy kétszázezres szállítmányt. (...)

Az elemzői vélemények Kína afrikai, latin-amerikai és karibi pozícióinak további javulásával számolnak, ami Afrikában inkább a már jelenleg is egyre jelentősebb kínai hegemónia bebetonozását jelenti.

Ezen nincs mit csodálkozni: az optika soha nem látott módon kedvező. Amíg a nyugati, gazdag államok magukkal vannak elfoglalva, Kína ténylegesen jön és segít. Természetesen nem altruista motivációktól fűtve, de ne legyünk naivak, a többi szereplő sem agenda nélkül érkezne, ha tehetné.

Bár a nyugati sajtóban erről nem nagyon olvasni, Kína jött, látott és győzött. Tavaly ilyenkor nagyon nem így tűnt, de az ország a pandémia nyertese lett. Amihez kellett szerencse is, de leginkább komoly munka eredménye.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Hollandia választások előtt

Március közepén Hollandia választ, természetesen szavazhatnak azok a magyarok is, akik jogosultak rá (azaz állampolgárságok). Hogy milyen a helyzet alig több, mint két héttel azelőtt, hogy a Tweede Kamer 150 helyéről döntenének, kiderül a Hollandokk írásából.

(Fotó: kliknieuws.nl)

„A jelenlegi, harmadik Rutte kormány már csak ügyvezetőként szolgál, hiszen január közepén a családtámogatási botrány következményeként lemondott. Nagy rizikót azért nem vállaltak a lemondással, hiszen a választások időpontja akkor már ismert volt.

A jelenleg 16 pártból, illetve frakcióból álló holland alsóház 4 pártja alkotja a kormányt. A 4 párt közül a D66-et középen állónak, a többi három pártot – VVD, CDA, ChristenUnie – inkább jobboldalinak tekintik, melyik bizonyos kérdésekben baloldalinak besorolt témák – például a környezetvédelem, vagy az abortusz - mögé is beállnak. Azaz a most leköszönő kormányt nem lehet a hagyományos bal-jobb kategóriákba besorolni. (...)

A normál választási kampánybeli témák most persze egy kicsit háttérbe kerültek koronavírus, a korlátozások és az oltás árnyékában, de azért az elmúlt időszak összes fontos témája előkerül a pártok programjaiban: óvodák, tanárhiány, támogatási rendszer, tömegközlekedés, lakáshiány, biztonság, környezetvédelem. Új elemként talán csak az elmúlt egy évben sokak számára általánossá vált otthonról dolgozás szabályozása bukkant fel. (...)

A gazdaság megítélése nem könnyű egy olyan év után, amikor komplett szektorok álltak le teljesen és sokak megélhetése került veszélybe. A koronavírus okozta nagy visszaesést követően mindenesetre 2020 második felében növekedést és csökkenő munkanélküliséget jelentett a CBS, a holland Statisztikai Hivatal.

A harmadik miniszterelnöki ciklusát befejező Ruttének jó esélye is van az újrázásra, ha rajta múlik, folytatná a kormányzást. Úgy tűnik, hogy a kormány lemondása, illetve az azt kiváltó toeslag botrány sem tépázta meg Rutte pártját, hiszen a VVD magasan vezet a közvélemény kutatásokban.

Az összes induló párt bemutatására nem szívesen vállalkoznánk, hiszen idén rekordszámú, 37 párt próbálkozik. (...)

Még sok minden előfordulhat március közepéig, de talán most nem történik olyan választást befolyásoló esemény, mint legutóbb 2019-ben. Akkor az azóta életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt török származású terrorista Utrechtben 4 embert ölt meg egy villamoson tüzet nyitva.

A merényletet követő második napon tartott tartományi választásokon az addig 0 hellyel rendelkező, idegenellenes szólamokat hangoztató Forum voor Democratie – FvD – vált a legnagyobb erővé. Az FvD azóta újra kicsivé vált belső viszályok, pártszakadás, illetve rasszista botrányok mentén.”

Pár ismert arcról (köztük akad miniszter, aki különleges cipőiről ismert) az eredeti posztban olvashatsz itt.

Régi szép londoni idők

Mivel egyelőre ugye senki sem megy sehova (vagy legalábbis nagyon korlátozottan), ilyenkor nem nagyon jut más, mint az emlékek felidézése. Nem tett másként Edit sem, aki egy őszi londoni emléket elevenített fel.

„Így utólag visszatekintve elég jól tettük, hogy belevágtunk. Mivel ismét csak szigorú szabályok szerint nem sok mindent csinálhatunk. Az üzletek nagy része, még karácsony előtt jóval bezárt, csak élelmiszerbolt, drogéria, gyógyszertár és még egy-két dolog lehet nyitva.

Például teljesen logikusan az outletben a Lindt és a Storck márkaboltok nyitva vannak, mert a csokoládé az mégiscsak csokoládé, ezekben az időkben szükség is van rá.

Iskola nincs, illetve próbálkoznak az online oktatással, ami a nullával egyenlő. Elküldik a leckét, a gyerek meg oldja meg, és dolgozza fel a tananyagot kb. egyedül. Tényleges online óra nincs. Viszont a végzős osztályok járhatnak iskolába.

Nem minden szabály logikus, de sokat nem tudunk tenni. Egy családhoz maximum 1 ember mehet látogatóba. Tehát egy nagyszülőt unokával meglátogatni sem épp egyszerű. Mindegy, így utólag belegondolva az lett volna a hiba, ha nem használjuk ki a lehetőséget, hogy Londonba utazzunk.

A járatunkat a délelőtti indulásról áttették hajnalra, így kettőkor kellett kelnünk, hogy oda is érjünk Berlinbe. Ébredés után az első kérdésünk az volt, hogy most akkor elinduljunk-e, vagy aludjunk tovább. Nyáron már voltunk Horvátországban, Magyarországon, most akkor ezt is bevállaljuk. Eldöntöttük, indulás.

A reptér finoman szólva is kihalt volt, nem mondom, hogy nem voltam még ennyire üres reptéren, mivel jártunk már olyan kis reptéren, ahol eleve kevés ember fér el, de ekkora repteret még soha nem láttam ennyire üresnek.

A maszkokat már a kocsiból kiszállva felvettük, most nem a sima kétrétegű maszkjainkat hordtuk, hanem vettünk olyat, amibe lehet szűrőbetétet tenni, amit gyakran cseréltünk is.

A táskámban volt kézfertőtlenítő, nem a játék típusú, hanem annál egy kicsivel komolyabb. Ennek ellenére nem voltunk abban biztosak, hogy nem fogunk elkapni semmit.

A repülő nem volt tele, a Zuram mellett mindkét hely szabad volt, én meg a lányokkal ültem. Minden gond nélkül érkeztünk meg, majd találtuk meg a vonatot, amivel bejuthattunk a városba.

A vonat is elég üres volt, nem tudom, hogy amiatt, mert még mindig elég korán reggel volt, vagy azért amiért a reptér is üres volt, gondolom inkább ez utóbbi.

Bevonatoztunk Londonba, és mivel elég korán keltünk fáradtak is voltunk. Metróval jutottunk el a Paddingtonra, mivel a Paddington állomáshoz pár percre volt a szállásunk, amit szintén nagyon gyorsan megtaláltunk.

A szobáinkat elvileg csak délután kettőkor vehettük volna át, de némi megbeszélés után még délelőtt hozzájuthattunk a szobáinkhoz, csak egy órát kért a szimpatikus lengyel recepciós fiatalember, aki miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, közölte, hogy ő meg lengyel tehát akkor mi jóban vagyunk, csupán ezért említettem meg a fiatalember nemzetiségét. Egyébként tényleg nagyon segítőkész volt az ott tartózkodásunk teljes időtartama alatt.

Az egy órát kihasználtuk és visszasétáltunk az állomásra, ahol is beültünk egy Starbucksba inni egy kávét, csomagjainkat a szálláson hagytuk. Szinte hihetetlen, hogy ez alig pár hónapja történt, minden nyitva volt, még ha bizonyos szabályok betartásával is, de nyugodtan lehetett inni egy kávét, beülni egy étterembe, most pedig ismét az itthoni négy fal, valamint a séta a környéken maradt.

Megittuk a kávét, majd visszatértünk a szállásra, ahol át is vehettük a szobáinkat, szobáinkat, mivel a lányoknak külön szobát foglaltunk, elég nagyok már ahhoz, hogy ne pótágyon aludjanak. És remekül kihasználva az időt lefeküdtünk aludni.

Délutánra foglaltunk időpontot, hogy megnézhessük a Towert, és, hogy ne csak ténferegjünk ott álmosan, inkább egy kis alvás mellett döntöttünk.

Minden helyre ahová el szerettünk volna menni online előre lehetett, kellett jegyet venni, és meghatározott időpontban lehetett ezekre a helyekre bejutni, de nem mertünk túl sok helyre foglalni otthonról, mert mi van, ha mégse indulunk el. Egyedül a Tower és a Harry Potter stúdió volt fix, a többit mind előtte való este terveztük meg, foglaltuk le.

Amikor pár éve Londonban jártunk, akkor a Towert csak kívülről néztük meg, mivel annyian voltak, hogy már a bejárat előtt álló sor elrettentő hatással volt ránk.

Most amikor odaértünk, nem hogy sor nem volt a bejáratnál, de nagyjából csak a jegyellenőr állt ott magányosan, aki széles mosollyal üdvözölt bennünket, ellenőrizte a belépőinket, mi pedig besétáltunk.

A Tower közel üres volt, pont, amikor beértünk, akkor volt őrségváltás, amit nem hogy az első sorból néztünk végig, de még a környékünkön is csak pár ember álldogált.

Ennek ugye nagy előnye, hogy mindent jól láthattunk, sőt még fel is vettem majdnem az egészet, hátránya, hogy amikor nagyobbik hangosan felnevetett az egyik őr szerinte viccesnek ítélt lépésein, akkor mindenki tudta, hogy ki volt az, mondjuk nagyobbikat ez nem különösebben zavarta és valóban vicces volt a jelenet. (...)

Nagyjából mindenki viselt maszkot, sokan még az utcán is, erre egyébként mi is rászoktunk, nem azért mert annyira szeretünk maszkot hordani, hanem mert sokszor egyszerűen elfelejtettük levenni, és senki nem nézett ránk furcsán.

A metrón csak az ismerősök, vagy azok ültek egymás mellé, akik együtt voltak, egyébként egy szék mindig kimaradt. Mindig, de tényleg mindig volt ülőhely a metrón, nem úgy, mint pár éve.”

A teljes posztot jó sok képpel itt találjátok.

(Nyitókép: Xinhua)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.