Az elmúlt egy év a külföldön tanuló egyetemistáknak sem volt könnyű – tele aggodalommal, bizonytalansággal, félelemmel, amire a járvány csak ráerősített. Vajon hogyan éli meg egy Budapesten élő külföldi fiatal ezt az időszakot?
Az orosz Artur mindenképpen szerette volna kipróbálni a külföldi életet. Amikor elkezdett komolyabban foglalkozni a dologgal, több lehetőségbe is belefutott. Végül azért döntött a Corvinus mellett, mert hazai egyetemének nemzetközi irodáján keresztült rátalált a Stipendium Hungaricum programra.
„Őszintén szólva korábban nem ismertem ezt a programot, de amikor utánanéztem a feltételeknek, akkor kiderült, hogy Magyarország meglehetősen jó feltételeket és körülményeket kínál, ráadásul az egyetem is többféle érdekes lehetőséggel kecsegtet” – mesélte a Corvinus podcastjában.
A legnagyobb előnynek Artur azt találta, hogy több különböző országból érkező fiatallal ismerkedhet össze, és ez a véleménye a járvány ellenére sem változott, döntését utólag is nagyszerűnek tartja.
Karanténban
Pedig akadtak nehézségei, hiszen ősszel ő sem tudta elkerülni a karantént, amikor október elején visszajött Budapestre Oroszországból, tíz napra karanténba kellett mennie.
„Nem volt olyan rossz, mert éppen új helyre költöztem, az új szoba, az új lakótárs mind lefoglalt és megóvott az unalomtól, a magánytól, a depressziótól. Rengeteg időt töltöttem olvasással, tanulással” – emlékezett vissza.
Artur azt mondta, megérti a korlátozásokat, és úgy gondolja, inkább a lehetőségekre, a szellemi és érzelmi stabilitás megőrzésére kell összpontosítani.
Utólag már úgy gondolja, az a 10 nap még jót is tett neki, hiszen tudott magával foglalkozni, kicsit fejleszteni magát, az egyéniségét.
„Gyakorlatilag napi szinten beszélek a barátaimmal, szüleimmel, volt egyetemista társaimmal” – mesélte, hozzátéve, hogy nagyon nehéz lenne az állandó kapcsolattartás nélkül.
Gyógyír a honvágyra
Ebben egyetért vele Németh Mónika, a Corvinus külföldi diákokat segítő programkoordinátora is, aki egy érdekes történetet is elmesélt a bármikor előtörő honvággyal kapcsolatban.
Azt mondta, ilyenkor fontos a személyes stratégia. Az egyik amerikai diák például amikor rátört a honvágy, elment egy bevásárlóközpontba és beült egy multiplexbe – valahogyan ez őt egy tipikus amerikai szombat estére emlékeztette.
Szerinte indulás előtt a legtöbb fiatalban érezhető az aggodalom, az érkezés után pedig jön a (némelyeknél egész komoly) kultúrsokk.
Már a megérkezés kész kultúrsokk
Például azoknál az amerikaiaknál, akik egészen kis településekről, kisebb városok egyetemeiről érkeznek, és nehezen dolgozzák fel a nagyvárosi életformát, ráadásul mindezt az óceán túlpartján egy kelet-európai országban.
„El lehet képzelni, mekkora sokk ezeknek a fiataloknak megérkezni a Liszt Ferenc repülőtérre a magyar feliratokkal, a repülőtérről bevezető úttal – már önmagában ez utóbbi felér egy hatalmas kultúrsokkal” – magyarázta Németh Mónika.
Ami a koronavírus hatását illeti, az szerinte még nem látható pontosan, de az első benyomás az, hogy az őszi szemeszter kissé megszűrte, ki az, aki valóban Budapestre akart jönni, vállalva a belépéssel kapcsolatos előírásokat.
A Corvinuson ebben a szemeszterben kevesebb a külföldi hallgató, ugyanakkor akadnak, akik nyáron sem mentek haza, ami hatalmas kihívást jelentett a számukra.
Az aggodalmon és a félelmen túl ott voltak olyan problémák, mint hogy az információk egy része elsőként magyarul jelenik meg, vagy a kapcsolatok hiánya.
A teljes podcast (angolul) itt hallgatható meg.
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: facebook.com/BudapestiCorvinusEgyetem)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek