Alighanem sokan vannak úgy ezekben a hetekben, hogy nehezen tudnak dönteni, hazautazzanak-e a karácsonyi ünnepekre. Egyrészt ugye jó legalább ilyenkor látni a családot, másrészt a járvány miatt az ember nehezebben szánja rá magát az útra, hiszen sem magát, sem a szeretteit nem akarja veszélybe sodorni. Ezzel a dilemmával szembesültek Kareszék is, akik végül az utazás mellett döntöttek.
Te hazautazol karácsonyra? Már otthon is vagy? Inkább maradsz? Mi befolyásolt a döntésedben? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Korábban nem lehetett kérdés, hogy ha karácsony, akkor az ember összepakolja a családot és hazautazik, hiszen szeretné látni a szüleit, a testvéreit, a barátokat. Idén ez nagyon másként alakult.
A nyomorult járvány idén mindenki életét felborította, a tavasz után a nyár egy fokkal normálisabban telt, aztán jött az ősz és szerintem nem kell ecsetelnem, milyen szinten szabadult el minden.
Amikor külföldre költöztünk, sok minden más mellett szempont volt az is, hogy lehetőleg egy autóba beülve gyorsan (értsd, mondjuk 6-7 órán belül) haza tudjunk érni.
A döntés
Ez rendben is lett volna, még a járvány korábbi szakaszaiban is, azonban mostanra olyan rossz lett a helyzet a legtöbb országban, így Magyarországon is, hogy komolyan elgondolkodtunk, milyen karácsony lesz ebből, érdemes-e egyáltalán elindulni.
Szóval az első (és bizonyos szempontból a legnagyobb) döntés az volt, egyáltalán beüljünk-e az autóba? Végül abban maradtunk, hogy az indulás előtt két nappal leteszteltetjük magunkat (hopp, mintegy 100 ezer forint már ugrott is) és ha negatívak vagyunk, akkor hazamegyünk.
Nyilván tisztában voltunk és vagyunk a kockázatokkal, és nagyon nem volt egyszerű dönteni, hiszen senkit sem akar az ember veszélybe sodorni, különösen nem a szüleit.
Alaposan átbeszéltük a dolgot minden érintett féllel és megállapodtunk abban, hogy amolyan „félárbócos karácsony” lesz, azaz találkozunk, de maszkban, a megfelelő távolságtartás mellett, nem lesz közös étkezés, ölelkezés – de legalább látjuk egymást.
Ugyanígy ugrott minden szilveszteri buli természetesen, és az otthon töltött idő nagy részében önkéntes karantént tartunk.
Kérdezhetitek, ilyen feltételek és körülmények között mégis mi értelme van a hazaútnak – nos, még ha csak rövid időre is (és minden biztonsági intézkedést betartva), de legalább tudunk találkozni és ez szerintem nagyon fontos.
A hazaút
Szóval most vasárnap összepakoltunk, utána egy szolid fél órás izmozással beszuszakoltunk mindent a kocsiba (ésszel fel nem érhetem, hogy a túróba lehet ennyi holmit összeszedni állandóan) és elindultunk.
Volt, minden, amire szükségünk lehetett, negatív teszt, munkavállalási igazolás, szóval mi szem-szájnak ingere és elindultunk. A cél az volt, hogy lehetőleg egy, maximum két megállással érjünk haza.
A határátkeléstől kissé tartottunk (no nem mintha nem lett volna minden papír rendben, csak hát nem mindegy, hogy kell-e még Magyarországon is tesztet csináltatni), de aztán kiderült, alaptalanul.
A határőr nagyon rendes volt, megvolt az oda-vissza kérdés (honnan jövünk, mit csinálunk ott, itt mit fogunk csinálni, stb.), aztán amikor kiderült, hogy nem csak pihenés lesz, hanem én dolgozni is fogok (azaz legalább részben üzleti útról van szó), akkor arcán jól látható megkönnyebbüléssel engedett tovább.
Már Magyarországon egyébként 150 km alatt legalább 4-5 brit rendszámú autót láttunk, szóval nem mi voltunk az egyetlenek, akik elindultak, ráadásul ők azért jóval messzebbről jöttek (azon is elmorfondíroztam, hogy ha úgy hozza a brexit, hogyan – és pláne mennyi idő alatt - fognak visszamenni a jövő év elején, ha addig maradnak).
Így értünk hát haza egy nagyon furcsa év végén egy nagyon furcsa karácsonyra. Vigyázunk egymásra, ti is tegyétek azt!”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: unsplash/jan kronies)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: