God, Guns and Government - sokszor, talán leegyszerűsítve, ehhez a három „G”-hez fűződő viszonnyal szokás jellemezni az észak-amerikaiak és az európaiak közti különbséget. A két társadalomtípus között persze van más különbség is – derül ki Steve írásából.
„Elsősorban az észak-amerikaiak nagyon befogadók. Visszamenőleg legtöbbjük őse emigráns volt. Másodikként említeném azt a közismert tényt, hogy az osztálykülönbségek itt le vannak egyszerűsítve. Csupán a pénz választja el ezeket egymástól. Származásod, őseid, műveltséged, stb., itt nemigen számít.
De térjünk vissza a három G-re:
1, Isten
Ugyan a statisztikák ebben a témában nem pontosak, az adatok azt mutatják, hogy Kanadában a népesség 51 százaléka hisz Istenben, míg az Egyesült Államokban 75 százalék. Ezek a számok az EU-ban: lengyelek 79 százalék, magyarok 45 százalék, németek 44 százalék, angolok 37 százalék, franciák 27 százalék.
Az tény, hogy az állam és a vallások a US-ben és Kanadában egymástól el vannak választva. Olyannyira hogy a valamikori iskolai hagyomány, a nap kezdeténél a Miatyánk elmondása, de még sok helyen a karácsonyfák felállítása is, nem megengedett.
A keresztény vallásos ünnepek, a karácsony kivételével, az Egyesült Államokban nem léteznek. Húsvét egyik napja sem ünnep. Kanadában a Nagypéntek igen.
Ennek ellenére a politikusok vallásossága, főleg az amerikai választások idején, rendkívül fontos tényező. Még a balra hajló demokrata politikusoknak is ajánlatos templomba járni és hívőként mutatkozni.
Konzervatív, republikánus képviselők pedig büszkén tagadják a darwinizmust, jobb esetben az „intelligens terv” hívei, rosszabb esetben a Bibliát szó szerint értelmezik, mármint hogy a világ hat nap alatt lett teremtve.
Én elképzelhetetlennek tartom, hogy Európában ilyen embereket megválasztanának.
2, Fegyver
Az amerikai alkotmány második módosítása garantálja, hogy a polgároknak joga van fegyvert tartani és viselni. Szó szerint: „A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed.” („Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.”)
Az alkotmányt 1788-ban fogadták el. Abban az időben az Egyesült Államokban mindez természetesnek hangzott. Az idők változtak, nem beszélve arról, hogy az akkori fegyverek hatásossága a maiakét meg sem közelítette. Ennek ellenére, az alkotmány szövegének módosítása, avagy annak nem szó szerinti értelmezése tabu.
Meglepően sok ember tart fegyvert lakásában és házában, nem kevesen katonai automata gépfegyvert is, amire vadászathoz vagy saját házad és tulajdonod védelmére nincsen szükség.
Ugyan államonként a vásárláshoz szükséges engedély változó, postán és fegyvervásárokon majdnem minden ellenőrzés nélkül vehetsz komoly fegyvereket. Ezt sok helyen nyilván sem tartják, nincs szabály arra sem, hogy ezeket használaton kívül lakat alatt kellene tartani.
Ez a telepes gondolkodás a városokban kevésbé érződik, de falvakban, főleg délen és az ország közepén (úgy az USA-ban, mint Kanadában) egészen általános. Kisgyerekekkel mennek a lőtérre gyakorolni. A gyakorlat hasonló a gyerek fociedzésre vagy karénekre való vitelével. Egyes szülő büszkén közli a közösségi oldalakon gyerekei fegyverjártasságát.
Az amerikai fegyverlobbi befolyása közismert, az összes lobbi közül a legerősebb. Dacára a közvéleménykutatásoknak (itt ma már városi emberek dominálnak), ahol a megkérdezettek változást szeretnének, jaj, annak a politikusnak, akit a fegyverlobbi kiszemel, mondván „soft on guns”, azaz szigorítaná a fegyverviselés szabályait, esetéeg be akarná tiltani a katonai fegyverek vásárlását.
Jó pár éve az akkori Liberális párt vezette kanadai kormány törvényt hozott arról, hogy a fegyvereket be kell jelenteni a hatóságoknak, ahol listázzák azokat, majd ezt követően használaton kívül kötelező egy, az előírásoknak megfelelő, lezárt, erős szekrényben tartani.
Az új rendeletnek a helyi rendőrségek nagy pártolói voltak. A rendeletet „Gun Registry”-nek hívták. Senkinek nem akarták a fegyverét elvenni, csak szabályokat akartak behozni, a rendőrség munkáját megkönnyíteni, és központi nyilvántartást akartak bevezetni.
Meglepődtem, mekkora volt a felháborodás. Vidéken született kollégám személyes sértésnek tekintette. Az új rendelet nem volt hosszú életű, miután a Konzervatív Párt hatalomra került, első dolga az volt, hogy a rendőrség tiltakozását figyelmen kívül hagyva a sok erőfeszítéssel felállított új rendeletet egy tollvonással eltörölje.
3, A kormány
A kormány alatt most az ország, az államok/tartományok és a városok tisztviselőgárdáját értem, azaz a bürokráciát, nem a választott politikusokat.
Én úgy emlékszem, hogy Nyugat-Európában a társadalom tisztelettel néz fel azokra, akik az államapparátusban, például egy minisztériumban, az adóhivatalban, stb. dolgoznak. Többen megértik azt, hogy egyes dolgokat az állam jobban csinál, mint a magáncégek. Itt az egészségügyre, az oktatásra és a szociális juttatások kezelésére/elosztására gondolok.
Jobban megértik, hogy a piacot nem árt rendeletekkel jó irányban tartani. Európában, úgy gondolom, jobban elfogadják, hogy mindehhez olyan alkalmazottakra van szükség, akik megfelelően vannak fizetve és megbecsülve. Ha tévedek, szóljatok.
Itt, Észak-Amerikában a helyzet más. Az állami bürokrácia csökkentése állandó konzervatív (jobboldali) téma. Az emberek többsége ebben a kérdésben nagyon hasonlóan vélekedik.
Sok ember az államapparátus nagy részét, ne adj Isten annak növelését, az adófizetők pénzének fecsérlésével teszi egyenlővé. Egyszóval Észak-Amerikában nem presztízs állami alkalmazottnak lenni. A közhit szerint, ők a „fat cats” (kövér macskák), akik nem dolgoznak, túl vannak fizetve és állásukból nem lehet őket kirúgni.
Tagadhatatlan, hogy az állami állás sokszor jóval nagyobb biztonsággal és több juttatással jár. Az utóbbira példa a szolgálat után járó jó nyugdíj. De az állami alkalmazottak tipikusan nem lazsálnak és nincsenek túlfizetve.
A fizetések terén a következő a helyzet: alacsonyabb beosztásokban az állami fizetések magasabbak, mint a magánszférában, mivel szakszervezeteik nagyon erősek. Ide tartoznak a rendőri, ápolónői, tanári és tűzoltói fizetések is.
Középszinten az állami és privát cég fizetései között nincsen nagy különbség. Vezetői szinten azonban a magánvállalatok fizetései az államaikat magasan túlszárnyalják.
Végül megemlíteném, hogy a politikusok fizetése sem túl magas, én őket persze nem szigorúan állami alkalmazottaknak nevezném. Ők külön kategóriába tartoznak. Egy politikus munkája közben rengeteg hasznos kapcsolatra tesz szert, amit pályája végén, vagy ha nem választják újra, jövedelmező privát állásra tud beváltani. Hogy a rendkívül rövid idő alatt elérhető, az állami alkalmazottaknál is jóval jobb nyugdíjukat meg se említsem.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Trysil, Norvégia �: @nagyroland97 #trysil #norway #norvegia #norway��
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek