Nyilvánvalóan mindenkinek mást, ebben persze nem különbözik ez az év sem a többitől. Az azonban érdekes, ki hogyan látja és éli meg a magyarságát, Magyarországhoz való viszonyát – éljen bár külföldön vagy a szülőhazájában.
Számodra mit jelent magyarnak lenni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Nekem sok mindent jelent: a gyökereim, ott nőttem fel, ott tanultam meg beszélni, ott voltam fiatal. Onnan indultam. A gyönyörű városok, folyók. Magyar vagyok, ezt kaptam, sosem tagadnám le” – ezt Fatime írta a blog Facebook-oldalán egy beszélgetésben.
Katalin talán még ennél is szebben fogalmazta meg magyarsága lényegét: „József Attila, az ezerszer áldott 8. kerület, a balatoni táborok, a Május 1. mozi, a Liget, az Ica néni, aki a tanárom volt, a Déli pu. hangosbemondója, az idős körzeti orvos, meg a régi trafikos néni, az Anyám tyúkja és a 7 krajcár, a piacozó nénik a hétvégén, szóval sok minden”.
Sokan akadnak olyanok is, akik az ételek felől közelítik meg a magyarságot, mint Arnold, aki annyit írt, hogy szereti a töltött paprikát, a bányászgulyást és a székelykáposztát.
A magyarságba beleszületünk
Egy másik jellemző vélemény az, hogy a magyarságáról nem tehet az ember, hiszen beleszületik. Emellett persze sok olyasmi akad, ami magyarrá teszi – az egyik ilyen legfontosabb dolog a nyelv.
„Ez olyan, mint hogy lánynak születtem, nem tehetek róla. Van sok hagyomány, hely, esemény, ami magyarrá tesz, + a nyelv. Büszke vagyok, mikor valami jót tesz egy magyar, vagy elér sikereket, most épp az egymás mellett kiállásért (SZFE). Magyar maradok, ezt le lehet vetkőzni, de attól még az vagyok. Szóval magyar vagyok, sosem tagadtam, bár van, hogy szégyenlem magam azért, ami a hazámban folyik, de én itt vagyok, ők meg ott, és nem véletlenül” – írta például Lilla.
A nyitóképet is megosztó Márton véleménye: „ha látok magyar vizslát, jó érzés fog el. Vagy a hágai kikötőben van egy móló, oldalt nagyméretű hullámtörő betonkockákkal. Az egyik Rubik-kockának van kifestve”.
Csak egy útlevél
Noha pontos statisztikát most nem tudok hozni, a benyomásom az, hogy (elsősorban a fiatalok körében) mintha egyre inkább terjedne az a gondolat, hogy érezheti magát valaki elsősorban európai polgárnak is.
„Van egy magyar útlevelem, kb. ennyi. Amúgy tök átlagos európai polgárnak gondolom magam. Tehát ilyen kipcsák vérvonal, meg piros pötty a seggemen sincs” – írta például Balázs.
Judit ennél tovább ment: „Nekem konkrétan semmit sem jelent. Mióta az eszem tudom, mindig el akartam jönni abból az országból, és jól döntöttem, amikor magam mögött hagytam.”
Attila szerint viszont nem a hangos magyarkodáson múlnak az érzések: „Bár külföldön élek, Magyarország a szülőhazám és tartom magam annyira magyarnak, mint akik nemzeti színbe burkolódzva verik magukat a magyarságukra!”
Milyen érzés magyarnak lenni?
Némileg ehhez kapcsolódó kérdés, hogy milyen érzés ma magyarnak lenni? Kriszta például azért szeret inkább külföldön élni, mert „teljesen más az emberek egymáshoz való viszonya és teljesen más a kormány társadalomhoz való hozzáállása.
A túlpolitizáltság sehol nem létezik. Senki nem állítja, hogy a külföldiek szentek, de jóval toleránsabbak, józanabbak, felelősségteljesebbek, mint az abszolút emocionális, indulatos magyarok...
Persze, hogy közülünk sem hiányzik az értelmes ember, de tényleg az a helyzet, hogy aki megteheti, menekül, mert belefárad a szélmalomharcba, mert egy élete van, és az az országban uralkodó körülmények miatt egyre kilátástalanabb”.
Zsuzsanna szintén próbált pozitívan hozzáállni, annak ellenére, hogy mint írta, vannak tapasztalatai a magyarok rossz oldaláról, ugyanakkor nagyon sok jó tulajdonságú, pozitív emberrel is találkozik.
„Széthúzunk? Hogyan fogjunk össze, ha az, akinek elege van az itthoni gondokból, problémákból, szegénységből, pakol és elhagyja a hazáját? Ti mit tettetek azért, hogy itthon jobb legyen? Ti, akik itt születtetek, itt nőttetek fel, itt tanultatok és itt élnek a hozzátartozóitok - ti nem széthúztatok? Hisz elmentetek!” – írta.
Szerinte a blog „folyton a magyar embereken lovagol” és a „magyar nép még jobban földbe döngöléséről irkál már jó ideje”. A nővére 33 éve el Ausztriában osztrák állampolgárként.
„Napi szinten beszélünk. Azt hiszitek, ott jobb a helyzet? Ott jobb élni osztrákként? Azt hiszitek, ott az osztrák más ember? Ott is az van, aki nincs a tűzhöz közel, annak sem könnyű, csak ti, akik kint dolgoztok, éltek, magyar állampolgárként, másak vonatkoznak rátok, nem érdekel titeket a kinti politika, hogy mi folyik a háttérben” - írta.
Végezetül hadd hozzuk fel Lilla véleményét, aki elsősorban az erős középréteget hiányolja (nem csak Magyarországról, teszem hozzá), de úgy érzi, Magyarországon élve mindent megtesz azért, hogy jobb legyen a környezete.
„Könyvet adok annak, aki fogékony rá, fát ültetek, kertészkedem, beszélgetek. A kerítés sehol sincs kolbászból, de tisztességes munkából meg lehet élni gyomorgörcs nélkül külföldön (a leggyakrabban itt emlegetett helyeken), itthon ez nem jellemző... sajnos” – fogalmazott nagyon szimpatikusan.
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Hope �� �: @bencsik_laci_photo #canada #kanada #britishcolumbia #northamerica
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek