A határátkelés egyik nagyon fontos és nehéz kérdése a barátság. Miként tudjuk megtartani az otthoniakat és újakat szerezni idegenben? Hiszen amikor külföldre keveredsz, számolnod kell azzal, hogy eltűnnek az emberek az életedből, miközben az új helyen a barátságok kötése kifejezetten időigényes, már ha sikerül egyáltalán. Milyen szerepet játszik életünkben a barátság? Erről szól Steven posztja.

„Ha az ember azokra gondol, akikkel dolga van egyetlen nap, hét, hónap avagy év során, akiket esetleg üdvözöl, átölel, elpletykál vagy mélyebben elbeszélget, akik a sors véletleneként benépesítik a világát, majd ezután megkérdezi, ezek közül kik az igazi barátai – nos, kutatások szerint az általunk barátságnak tartott kapcsolatoknak csupán a fele kölcsönös.

Még pontosabban fogalmazva egyesek, akiket barátnak hiszünk, nem tartanak annak, vagy fordítva – lehet, hogy olyasvalaki, akit távoli ismerősnek tartunk a barátjának gondol.

Ez egy meglepő eredmény, ami a pszichológusok, gondolkodáskutatók, szervezeti magatartás-tanulmányozók, szociológusok és filozófusok között sok vitát indított.

A barátság és az okostelefon

Vannak azok, akik az észlelt és valós barátság közti különbséget az emberek elemi optimizmusára írják, más néven az emberek egocentrizmusára. Mások rámutatnak, hogy maga a „barátság” fogalma leértékelődött, és korunkban egyenlő lett egy kattintással az okostelefonodon. Mindez azonban fontos, mert a kapcsolataink óriási hatással vannak egészségünkre, jólétünkre.

„Az emberek nem szeretnek arról hallani, hogy azok, akiket ők barátaiknak tartanak, nem viszonozzák ugyanazt az érzést” – hívta fel a figyelmet Alex Pentland, az MIT társadalomtudományokkal foglalkozó kutatója.

Az általa is jegyzett, a barátságról szóló tanulmány 84 ember közötti kapcsolatot elemzett (23 és 38 évesek között) egy üzleti vezetői tanfolyamon. Megkérték a résztvevőket, hogy egy ötpontos skálán osztálytársaikat rangsorolják, közelség szempontjából, a „nem ismerem az illetőt”-től az „egyike a legjobb barátomnak”-ig.

Az érzés 53%-ban volt viszonzott, pedig a résztvevők 94% -os arányt vártak, ami megerősíti az elmúlt tíz évben folytatott jó néhány tanulmány eredményét, amelyek több mint 92 000 személyt foglaltak magukba, és ahol a viszonzás 34% és 53% között mozgott.

Nem befektetés vagy áru

Alex Pentland szerint „a nem kölcsönös érzés lehetősége megkérdőjelezi önképünket”, de problémát jelentett az is, hogy a barátságról alkotott elképzelésünk zavaros, még tudományos körökben is.

„Nehéz a barátságot leírni” - mondta Alexander Nehamas, a Princeton Egyetem filozófiaprofesszora, aki a barátságról írt könyvében 300 oldalt szentelt mégis a témának, megjegyezve, hogy könnyebb azt megfogalmazni, mi nem barátság.

A szakértő szerint a barátság olyan, mint a szépség vagy a művészet, amik valami mélyet gyújtanak meg bennünk, valami olyasmit, amit „önmagáért értékelünk”.

„A barátainkat befektetésnek vagy árunak tekinteni negatív hatással van magára a barátság ideájára. Nem arról van szó, hogy valaki mit tehet az érdekedben, hanem arról, hogy egymás társaságában kikké és mikké lesztek” – jegyezte meg Ronald Sharp, a Vassar Egyetem angoltanára, aki kurzusán a barátság irodalmával is foglalkozott már.

„A semmittevés, a csupán egymás társaságában eltöltött idő egy kihalóban levő művészetforma, amit ma digitális szövegek és tweetek helyettesítenek. Az emberek annyira igyekeznek maximalizálni kapcsolataikat, hogy eközben elfelejtették, mit is jelent barátnak lenni” – tette hozzá.

Öt barátsági réteg

Eszerint a barátok azok, akikre, hogy megértsük őket, időt szánunk, és azok, akiknek megengedjük, hogy megértsenek minket. Mivel pedig az idő véges, így a brit evolúciós pszichológus, Robin Dunbar szerint véges a lehetséges barátok száma is.

Ő barátsági rétegekről beszél, ahol a legfelső réteg csupán egy vagy két embert foglal magába, mondjuk a partnerünk és a legjobb barátunk, akikkel a legbizalmasabb viszonyban és naponta kapcsolatban vagyunk.

A következő réteg nem több mint négy embert tud magába fogadni, azokat, akiket nagyon kedvelünk, szeretünk, akikkel törődünk, és akikkel hetente tudunk kapcsolatot tartani.

Innen indulva a következő rétegek egyre több futó ismerőssel vannak tele, akikkel kevesebb időt töltünk. Barátkozunk velük, de nem valódi barátok.

„A rendelkezésünkre álló idő és érzelmi tőke véges, így csupán öt hely van a legmélyebb kapcsolatokra. Persze akadhatnak, akik azt állítják, nekik ennél több igaz barátjuk van, de ezek aligha mély barátságok” – állította Robin Dunbar.

A kérdés tehát az, hogy a sok ember közül, akikkel életünk során találkozunk, kik az igazi barátaink. Ki az, aki ránk időt szentel? Kinek a társasága lelkesít, gazdagít, ki az, aki hiányozna és ki az, akinek hiányoznánk?

A válasz nem könnyű, hiszen nincs egyetlen, általánosan elfogadott definíció. Ami közös a barátságokban az az, hogy átformálnak minket, másképp látjuk tőlük a világot.

(Az eredeti írás szerzője Kate Murphy, egy Houstonban élő újságíró, aki gyakran ír a New York Timesba.)”

„A legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik”

Steve posztjához érdemes még hozzátenni párat azon sorok közül, melyet személyes tapasztalataiból osztott meg egy korábbi írásban.

„Én úgy érzem, a legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik, mondjuk, a tini évek eleje és a 30. évünk között.

Ez nem azt jelenti, hogy nem tartunk barátságot gyermekkorunkból, és hogy nem lesznek későbbi barátaink, de az ember legszociálisabb korszaka ezek az évek.

A másik nemmel való ismerkedések zöme is ebben a korban zajlik, az ismerkedések, amik házassághoz vezethetnek, jó, sokak esetében az elsőhöz, legtöbbször e korszakban fogantatnak.

Harmincon túl, tapasztalatom szerint, főleg házasok esetében, a munka, a gyerekek nevelése, főként manapság, amikor nők sokszor idejekorán visszatérnek munkájukhoz, megnehezíti a barátság kialakulásához szükséges légkör létrejöttét.

Határátkelők esetében, feleségem és én ezeknek minősültünk, a helyzet kissé más. Sok bevándorló szeret olyan negyedbe költözni ahol hozzá hasonló emberek, honfitársaik, laknak.” (A teljes posztot itt olvashatjátok el.)

„Sokuk talán azért tűnik el, mert egy idő után túl messzire kerülsz az életüktől”

Különösen megnehezíti az otthoni barátokkal a kapcsolattartást a távolság. Például a Los Angelesben élő Tamás a Határátkelő egy korábbi podcastjában mesélt arról, milyen nehézségeket okoz 9 óra időeltolódás.

„Azt vettem észre, hogy az ismerősök, barátok gyakran nem tudják, mikor jelentkezzenek. Amikor ők rád írnak, te már alszol, amikor te rájuk írsz ők éppen fektetik a gyereket – így egy idő megritkul a kommunikáció.

Annak idején, amikor kijöttem, voltak emberek, akik azért tartották velem a kapcsolatot, mert információkat akartak gyűjteni. Aztán amikor egy idő után látják, hogy minden rendben, eltűnnek az életedből, hiszen nincs semmi különleges abban, amit csinálsz, egyszerűen éled az életed.

Egy ideig érdekes, hogy megnézted a Hollywood-feliratot vagy lementél az óceánpartra, de egy idő után unalmassá válik, távolinak tűnik, nem tudnak kötődni hozzá. Sokuk talán azért tűnik el, mert egy idő után túl messzire kerülsz az életüktől” – vélte Tamás. (A teljes poszt itt található.)

(Fotó: pixabay.com/bob_dmyt)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.