A címben foglalt megállapítás kétségtelenül markáns kissé, de valahol meg lehet érteni annak megfogalmazóját, Zuzzert is, aki elég nehezen viseli azokat, akik nem veszik komolyan a járvánnyal kapcsolatos intézkedéseket. (Véleménye természetesen csupán egy a sok közül, amivel lehet vitatkozni.)
A kép illusztráció
A Svájcban élő Zuzzer már több mint egy hónapja ül otthon, úgyhogy úgy érezte, itt az ideje levonni bizonyos következtetéseket.
„Ijesztően sok a hülye ember a Földön. Mondjuk ezt a nagy számok törvényéből, a káoszelméletből és még sok mindenből le lehet vezetni, de most a koronavírus erre ráerősített és rengeteg véglény bújt elő, vagy erősítette fel tevékenységét.
A maradék ismerősök között is vannak még maradék idióták. (…) Olyanok, akik miközben az összes elérhető információforrás a vírusellenes intézkedéseket harsogja, valamint könyörög nekünk, hogy lécci-lécci ne menj sehová, maradj otthon, mennek vazze kirándulgatni, de nem ám a falu szélére, hanem mittomén, tavat kerülgető túrára, ilyenek.
Persze faszául megmondanák, ha kommunikálnék velük, hogy „nem volt ott senki” meg ilyenek, de én erre meg azt mondanám, hogy „tudod, miért nem volt ott senki? Mert mi komolyan vettük a szabályokat és eljátszottuk álompolgári kötelességünket és otthon ültünk a picsánkon, vazze!”
És ezen ismerős a konkrét példában képzett ember, képzett feleséggel, nem az a mezei idióta. Persze a fércbukon a sok ember meg lájkolgatja a gyönyörű tájak fényképeit, mindezt gondolom otthonról a karanténból teszi a többségük.
Az elsődleges nemi jellegem tele az ilyen felelőtlen idiótákkal, mert az ő példájuk miatt rajzik kifelé a sok aggyal alulellátott, mert „hánéki szábád, akkó én mér rohadjak benn?”, amiben persze van egy jó adag igazság is egy bizonyos szempontból.
Sokan a válság első napján eldöntötték, hogy „ez ürdüngtő való turpisság” és tudós társadalmi konszenzus ide, vírust túlélők beszámolói oda, ők, vazze, nem hisznek ebben az úri huncutságban.
Osztogatják ezerrel a mindenféle szcientológus orvosbácsi és egyéb Ecserin vett doktorival rendelkező majom megmondóember videóit, stb. A kedvencem az a stílus, aki lehet, csak a kötőszavakat érti, de engem vegzál, hogy én cáfoljam meg a lexikonnyi baromságot, mert addig az igaz, amíg én, Zuzzer, meg nem mondom neki tudományos alapokon, hogy miért nem igaz, ami dr. Kispista Jónás vett fel a hátsókertben vidinyóra.
Peeeersze, majd én is tanulmányt írok a szarszagról, vazze, csak hogy bebizonyítsam, hogy nem parfüm. Hát apáim, léteznek olyan szervezetek, amik az IGAZI tudósokat és nem megmondóemberek tömörítik és hamarabb hiszek el bármit is azoknak, mint ezeknek a hétszilvafás barmoknak. (…)
Az orvosok, tudósok 95%-a kéri, javasolja, hogy maradjunk otthon, jelennek meg a tanulmányok a cuccos hatásmechanizmusáról, példák tömkelege, túlélők videós, nem videós megszólalásai, tömegsírok ésatöbbi, de neeeeeem, én mondjam meg miért nem elég mittomén pálinkát inni, meg iszappakolást venni.
Térden állva könyörgöm, értsék már meg ezek az emberek, hogy nem pánikolunk, hanem próbáljuk megmenteni, akit lehet. Azért mert valaki nagymamája 8o felett van, haljon meg? Azért mert valaki, esetleg gyógyítható rákbeteg, haljon meg? Milyen világban élünk? Szarjunk le mindenkit, mert én vazze még csak húsz-harminc-negyven éves vagyok?
Nos, írtam valakinek a fércen, gondolom jól meg is sértődött, hogy én olyan vírust szeretnék, ami szelektíven írtja az olyan megmondóembereket, akik a tornádó kellős közepén is azt szajkózzák, hogy minden rendben, nincs itt semmi látnivaló, még szellő sem.
Nem szeretek én annyira otthon héderelni, mint gondoltam. Sokszor volt, hogy egy vakáció végén még nagyon lett volna kedvem néhány napnyi semmittevéshez, de menni kellett gödröt ásni, ami nem esett jól a sejtjeimnek.
Nos, így hogy a viszonyítási alap majdnem teljesen kiesett a rendszerből derült ki, hogy a „végtelen” otthonlevés baromira fárasztó. Kell a munka, az abban való elfáradás ahhoz, hogy értékelni tudjuk azt, amikor nem kell a melóval foglalkozni.
Így, hogy itthonról gályázok már vagy 6-7 hete, látható, hogy ad1 nem vagyok hatékony, ad2 ezt rohadtul nem nekem találták ki. A munkámból is adódóan persze, azzal, hogy itthonról telefon konferenciázok, meg ilyenek, csak azon része nőtt meg a napi programomnak, amit amúgy is a hátam közepére se kívánok.
A mindenféle rendkívül képzett, de a nagy egészet baromira nem átlátó szakértővel való vitatkozás telefonon keresztül. Nos, ez nekem nem hiányzik, viszont a személyes interakció, az értelmes feladatokon való szellemi elfáradás az igen.”
A teljes írást itt olvashatjátok el.
Covidiotizmus Londonból
Meglehetősen megosztja az embereket az a gesztus, ami több országban is elterjedt, jelesül, hogy esténként megtapsolják az egészségügyi dolgozókat. Így van ezzel az LBM szerzője is, akinek nagyon nem tetszik a tapsolás – ráadásul mivel maga is az egészségügyben dolgozik, ezért még érintett is.
„Már negyedik hete minden csütörtök este 8-kor arra riadok tavaszi mélázásomból, hogy ha a lélekharang nem is szól, de az utca széplelkei kiállnak az erkélyre és huhúzva tapsikolnak/rázzák a csörgődobot és gratulálnak az egészségügyi dolgozóknak. Feltehetőleg úgy gondolják, ezzel morális támogatást nyújtanak nekünk, ami persze nem az igazi, ha nem látja az egész lakótelep.
Egyet kérnék: ne! Fáj. Kínos. Idétlen. Erényvillogtató középosztálybeli majomkodás, rohadtul nem illik az angol karakterre és minden eü-s tudja, tudja!, hogy békeidőben valszeg ugyanezek a kretének egy jó része
Sír receptért péntek este 6-kor, mert már két napja elfogyott a gyógyszer és nagggyon kell”
Kell nekik hónapokig könyörögni, hogy jöjjenek már az éves asztmavizitre, amit természetesen ugatnak megtenni, csak akkor jut eszükbe, hogy kényes hörgőik vannak, mikor - ezt a véletlent – légzésterminátor vírusról szólnak a hírek
Fejezi ki aggályát, hogy a DIPERTE vakcina okoz-e autizmust csecsemőjükben és nincsenek ám ők meggyőződve a védőoltások biztonságáról
Hagy anonim panaszt a Google Reviews-on, hogy mennyire boldogtalan a rendelő/kórház szolgáltatásaival (biztos nem kapta meg a gyógyszerét záróra előtt 3 perccel)
Szarja le magasról azon dolgozók ezreit, akik jelenleg fenntartják a civilizációt, azaz oda nem dobna egy font jattot az áruházhoz szállítónak vagy értékelné milyen antiszociális bedrogozott állatokkal küzd meg a csóró teszkós biztonsági őr vagy szedné föl a melléesett szemetét a kuka mellől.
A szürke hétköznapokban mutatott civilizált magatartás többre tartatik, mint egy perc szirupos műháladömping, értem? Holnap azért kiállok visszaintegetni, mint Mussolini, szenkjú, szenkjú!
Cikkeztek arról, hogy ez a vírus aránytalanul nagyobb százalékban szedi áldozatait a BAME, azaz Black, Asian and minority ethnic (fekete, ázsiai, és etnikai kisebbség. Ez utóbbi előtt értetlenkedve állok, hogy ők meg kik lehetnek?? Lengyelek? Kínaiak százezrei? Kellékesek és egyéb stáb kategória?) közösségekben. (...)
Bizonyos kultúrákban nem úgy viszonyulnak a testükhöz, ahogy jelenleg mi európaiak, nem ápolandó barátként, szépség, humor vagy erotika edényeként tekintenek rájuk amit tisztelni kell és bizalommal néha a tudomány kezébe adni.
Nem tekintik túlélési eszköznek a befogadó világba való idomulást, nem nyitottak a nüanszokra, miért élnek bizonyos országokban jobban az emberek.
Ez most nem a GDP/főre értendő, mindez nem feltétlenül pénz kérdése, olcsón is lehet vitaminhoz jutni, a lélegző pamutruha, a mosószer nem illegális, tornázni meg millió módon lehet otthon is, mint azt most sokan gyakorolhatjuk.
Mentalitásbeli eltérések vannak, ami ezeket az embereket a közegészségügyi nyilvántartás pechesebb rovatába tereli. Az esélyegyenlőségi élharcosok legközelebb ezt is igazán napirendre tűzhetnék.”
A teljes posztért katt ide!
Eljátszott esélyek
Ha van ország, amiről azt gondolná az ember, hogy biztosan ultramodern, hightech eszközökkel és teljes fegyelmezettséggel küzd meg a járvánnyal, akkor az egyik Japán lenne. És hogy mekkorát tévednénk, az kiderül a Tokyo Reloaded bejegyzéséből.
„Az elmúlt egy hónapban lépésenként és vonakodva ugyan, az egész országra kiterjesztették a rendkívüli állapotot. Ám nem kell azt hinni, hogy ez egy nyugat-európai stílusú „kemény” karantén lenne, a kormány csak „kéri” a lakosságot, hogy maradjon otthon és a cégeket, hogy kötelezzék a dolgozóknak az otthon maradást.
De szankció nincs, állítólag erre „az alkotmány nem ad lehetőséget”, több szakértő szerint ez marhaság. A cégek pedig elég ímmel-ámmal engednek a „kérésnek”, az a tipikus, hogy „na jó, akkor csak minden második nap kell bemenni”, mert hát ugye, a hankót, személyes pecsét, az aláírást helyettesíti, mégiscsak oda kell nyomni valakinek…
És aki dolgozni jár, az vonatozik is, nagyobb eséllyel eszik étteremben, többet találkozik emberekkel… meglep még valakit a betegszám növekedése?
De egy dolog a fertőzöttek száma és egy másik a betegek kezelése. Lám, Németországban is sok a fertőzött, de tudnak mindenkit kezelni és a halálozási arány emiatt meglepően alacsonyan maradt.
A japánokat fegyelmezettségben, effektivitásban gyakran, és nem minden alap nélkül, szokták a németekhez hasonlítani, pénz pedig itt is, ott is akad bőven, elvárható hát, hogy az egyébként is német hagyományokon szerveződő japán egészségügy, még nem is olyan régen az orvosok latin helyett németül tanultak Japánban! is hasonlatos legyen az európai mintához.
De nem.
Kiderült, hogy a felszereltség siralmas: 100 ezer főre csak 5 intenzív ágy van. Németországban ez a szám 30, és még Olaszországban és Magyarországon is majd’ kétszerese.
De nem csak a high-techel van a baj, olyan alapvető dolgok is hiányoznak a kórházakban mint a maszk, Japánban, a Maszkok Országában! arcvédő és köpeny.
Oszaka kormányzója a napokban kérte a lakosságot, hogy adakozzanak használt esőkabátokat, hogy abból barkácsolhassanak a kórházakban védőfelszerelést… És persze orvos- és nővérhiány is van, különös tekintettel, hogy a rossz felszereltség miatt sokan megfertőződtek.
A tesztelés sem működik, először azt magyarázták hogy erre nincs is szükség, aztán kiderült hogy lenne, de nincs elég teszt, és ezt azóta sem tudták megoldani. Az már csak hab a tortán, hogy szabályok szerint a teszthez kórházba kell feküdni, ez meg ugye most elég macerás.
De hát Japánban a szabály az szabály, az eredmény az hogy Japánban ezidáig mintegy 110.000 tesztet csináltak, kevesebbet mint pl. Hongkongban vagy Csehországban.
Az egy főre eső adatok még sokkolóbbak: Japán a 880 teszt / 1 millió fő arányával olyan országok mögött kullog, mint az orvosi ellátásáról nem kifejezetten nevezetes Nepál, Ukrajna vagy Irak.
Mindezalatt a szomszédos Koreában feleannyi lakoson ötször annyi tesztet végezetek el, itt ezen a héten az új fertőzöttek száma egy számjegyűre esett vissza! Németországban pedig hússzor akkora a tesztsűrűség.
De miért nem cselekedett hamarabb a japán kormányzat? Sokan úgy vélik, hogy az Abe-kormány az olimpia megtartásának reményében szándékosan titkolta el az adatokat és késleltette az intézkedéseket.
Én egyfelől nem nagyon hiszek az összeesküvés-elméletekben, másfelől egy ilyen ravasz miniszterelnök titokban összeesküdhetett volna a maszk- és lélegeztetőgép-gyártókkal és a gyógyszergyárakkal is, és amikor az olimpia megtartása elérhetetlenné vált, elővarázsolhatott volna a kalapjából mondjuk 500.000 koronavírus tesztkitet.
Nem, szerintem a helyzet rosszabb: a kormány újra csak a japán másság délibábjának fogságába esett: a Világ az egy távoli bolygó, ott valóban sok rossz dolog történik, de ez a mi gyönyörű kis szigetünket nem érheti el, itt ilyesmi nem történhet meg, mert mi olyan különlegesek, jelenlegi olvasatban: tisztábbak, távolságtartóak, fegyelmezettek, vagyunk, ergó, nincs itt semmi baj, nem kell idegeskedni, elég japánnak lenni.”
A teljes posztért (érdemes elolvasni, tanulságos...) ide kattintsatok!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: