Terveket, karriereket, felépített vállalkozásokat tett és tesz tönkre a járvány és az azzal járó bezárkózás. Következzen három történet arról, külföldi magyarok hogyan próbálják meg túlélni ezt az időszakot.
Kezdjük az Egyesült Államokban, ahol a Modern Wander szerzője éppen az év elején kezdett vállalkozásba, amiben egy appon keresztül bevásárol embereknek. Ami tulajdonképpen most kifejezetten jó üzletnek tűnik, ám akadnak problémák. Nem is beszélve arról, hogy egy régóta dédelgetett, fontos terv is dugába dőlni látszik.
„Számomra a 2020-as év hihetetlenül jól kezdődött, január végén végre zöldkártyás lettem és a férjemmel elkezdtük tervezni a nyári utunkat haza Magyarországra.
Sosem gondoltam volna, hogy friss zöldkártyásként majd nem fogom tudni kihasználni a lehetőséget, hogy végre 8 év után újra hazalátogathassak. Ugyanis jelen állapot szerint nagyon kevés esélyt látunk arra, hogy augusztus elején haza fogunk tudni menni. (...)
Kb. 1 hónapja elkezdtem pénzkereseti lehetőség ként a Shipt/Instacart nevű appekkel dolgozni. A lényege az, hogy valaki a bolti bevásárlási listáját az appen leadja, én pedig bevásárolok és házhoz szállítom.
Egy hónappal ezelőtt még teljesen jól működött a dolog, de amint a múlt héten az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy Európából csakis kizárólag amerikai állampolgárok jöhetnek vissza, mondhatni elszabadult a pokol.
WC-papírt és kézfertőtlenítőt már február közepétől nehézkes volt kapni, de határon való belépés korlátozása után az emberek őrültek módjára elkezdtek mindent felvásárolni, amivel a boltok nem bírtak lépést tartani. Az elmúlt 1 hétben szinte teljesen kiürültek a nagyobb boltok (Target / Smart&Finals / Ralph's / Vons / Albertsons /Stater Bro's).
Én az appek segítségével ezekbe a boltokba járok, igy ezekről tudok csak beszámolni, de ahogy ismerősöktől hallottam, a többi boltokban is nagyon sok probléma volt.
Sajnos egy bolt sem volt ennyire felkészülve egy ilyen időszakra, így nagyon hamar kiürült minden tartalékkészlet és amint utánpótlást kaptak, az azonnal el is fogyott.
Kb. 1 hétbe telt, hogy a boltok végre belássák, hogy ez így nem mehet tovább és limitálni kell, hogy ki miből mennyit vehet. Igy jutottunk el oda, hogy 2020. március 16-tól WC-papír, papírtörlő, baby popsitörlő, a pelenka, szappan, kézfertőtlenítő (amikor éppen van), hús, tojás – ezekből mindenki csak egyet kaphat, és mindezért sorba is kell ám állni.
Én múlt hét csütörtök óta ma láttam először újra banánt, tojást, tegnap pedig végre darált húst is kaptam, de abból is csak kisebb tálcával vehettem. Bár én '86-ban születtem és nem emlékszem mi volt otthon a rendszerváltás előtt, de a szüleim és ismerősök elmondása alapján, teljesen úgy érzem magamat, mintha újra a '80-as években lennénk, amikor is sorba kellett állni, amikor jött a banán és mindenki csak egy kicsit kaphatott. (...)
A pozitív dolog az, hogy az itt élők egyre komolyabban veszik a „Mindenki maradjon otthon” dolgot, hiszen a Kaliforniára egyáltalán nem jellemző üres utakat járom két vásárlás és házhozszállítás között.
Félelmetesen üresek az autópályák. Ahol máskor reggel 6 és 9, valamint délután 3 és este 7 között szó szerint lépésben lehet haladni, most teljesen olyan érzés fogja el az embert, mintha a Walking Dead című sorozatban szerepelne.
Viszont ennek köszönhetően végre tiszta levegőt szippanthatunk be és eltűntek a vastag szmogfelhők is Los Angeles és vonzáskörzetéből.
Az, hogy én a másoknak való bevásárlást meddig fogom csinálni, attól függ, hogy meddig engedik majd meg, hiszen egyelőre most jelen helyzetben nekem ez az egyetlen bevételi forrásom, a férjem pedig otthonról dolgozik.
Természetesen folyamatosan odafigyelek arra, hogy a lehető leghigiénikusabban vásároljak, folyamatosan használok fertőtlenítő-kendőket és amikor csak tudom megmosom a kezemet.”
A teljes posztot pár nagyon elgondolkodtató képpel itt találjátok.
Túlélhet-e egy turisztikai cég Latin-Amerikában
A Mirador egy kis cég, melyet két magyar visz, latin-amerikai utakra specializálódva. Jelen helyzetben ez minden, csak nem ideális jövőkép. Vajon mi lesz velük?
„Itt van ez a Mirador, amit 2009-ben álmodtam meg azzal a céllal, hogy az embereknek megmutassam Latin-Amerikát, és hogy rávezessem a velem túrázókat arra, hogy az utazásnak nem a pipálgatásról, az útifilmekből visszaköszönő nevezetességek megtekintéséről kell szólnia, hanem egy-egy országrész természeti csodáiról, kulturális értékeiről és azon társadalmi folyamatok megértéséről, amik a szociális tér, a vallás és a mikroközösségek kapcsolatrendszerén alapszanak.
Az elmúlt bő egy évtizedben sikerült kialakítanunk egy közel százfős törzsutas bázist, akiknek remélem, sikerült valamit átadni abból az eszmeiségből, ami szerény véleményem szerint az utazás valódi értékét képviseli.
Voltak persze olyanok is az elmúlt években, akik ezzel az utazói identitással nem tudtak azonosulni, de remélem, hogy ők is inkább pozitív, mint negatív élményekkel távoztak egy-egy útról.
Tehát, itt ez a Mirador, ami nehezen élhet túl egy elhúzódó járványt, egy gazdasági összeomlást, így jön a kérdés, mi is lesz vele pontosan. Ha tudnám rá a választ, akkor valószínűleg már rég én lennék a gazdasági miniszter, vagy legalábbis a Turizmus Zrt. elnöke, de lévén egyik sem vagyok, így a választ sem tudom rá megadni.
2015-2016 táján mi már átéltünk egy összeomlást, akkor pár héten múlt, hogy a Mirador végképp lehúzza a rolót. Ennek okozója az a Zika-vírus volt, amiből Európában akkora pánikot keltettek, hogy az évi nyolc-tíz túránk kettő utazásra redukálódott.
Ha 2016 végén nem jött volna össze egy többségében törzsutasokból verbuválódott csapat a Nicaragua-El Salvador-Honduras túránkra, akkor ma ezt a bejegyzést nem, vagy nem így írom meg.
Az a túra megmentett minket, és lévén idővel a média is megfeledkezett az amúgy teljesen veszélytelen vírusról, visszaállt a rend, sikerült talpra állnunk. A Zika természetesen azóta is létező betegség, pontosan ugyanannyian betegszenek meg tőle minden évben, mint 2015-ben és 2016-ban, csak ma már nincs hírértéke.
A koronavírus nyilván más, hiszen nem lokális betegségről van szó, mint amilyen például az ebola, és nem is regionális betegségről, mint a zika, hanem egy világjárványról, ami jellegében a spanyolnáthára hajaz.
A spanyolnáthába majdnem pont száz éve mintegy ötvenmillióan haltak bele, ami elég jelentős szám ahhoz, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, egy-egy pandémia komoly gazdasági és társadalmi károkat tud okozni.
Persze a spanyolnátha sem tartott örökké. Fél év alatt kitombolta magát, majd belesimult a szezonális influenzába, ami Európában mai napig a téli időszak velejárója.
Lévén a COVID-19 is influenzaszerű vírus, ezért nagy biztonsággal állítható, hogy jövő ilyenkor már nem beszélünk róla, legalábbis nem ilyen intenzitással.
Hogy a kialakult politikai és gazdasági pánik mennyire indokolt, azt nem tisztem eldönteni, de van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva a demográfiai adatok majd azt mutatják, túlzó volt.
A helyzeten mindez semmit nem változtat, fel kell készülnünk arra, hogy a vírus lecsengése után egy gazdasági megújulás következik, aminek intervallumát pár hónaptól pár évig jósolják. Most még senki nem tudja, milyen átalakulás lesz, de azt tudjuk, hogy a vírus legnagyobb elszenvedője a turizmus. (...)
Sokan gondolják azt, hogy a turizmust vissza kell fogni, mert a légteret telepöfékelni kerozinnal olyasfajta úri huncutság, amire egy válság során nincs szükség.
Van benne igazság, csak ez pontosan ugyanolyan demagógia, mint azt képzelni, hogy a kapitalizmus kizárólag azért van, hogy kizsákmányolja a Föld szegényebb országait.
Most, amikor lefulladni látszik a kapitalizmus motorja, pontosan látszik, hogy annak legnagyobb elszenvedői pont a szegények. Éppen ezért a turizmust sem lehet kizárólag környezetszennyező hóbortnak tekinteni.
Már csak azért sem, mert semmi nem segíti jobban a társadalmi tolerancia kialakulását és így közvetve a gazdasági különbségek leküzdését, mint az utazás során szerzett személyes élmények megfelelő elhelyezése a hétköznapi életünkben.
Az utazás valójában tanulás. Minden egyes utazás, ami hangsúlyt fektet a közösségekkel való kontaktálásra, olyan tudás birtokába juttatja az utazót, ami segít neki megérteni a különféle társadalmi és gazdasági folyamatok hatásait önmagára és saját közösségére. Ez az ismeret segít értelmezni például a háborúkat, a migrációt és minden olyan társadalmi változást, amiből a politika évszázadok óta próbál előnyt kovácsolni.
Utazni tehát nem csak jó, hanem nagyon hasznos is. Azonban amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy a turizmus iszonyatosan leterheli a környezetet, éppen ezért itt az ideje mindenkinek eldöntenie, mennyire fontos neki a közeljövőben repülőre ülnie. Ergó, mit is jelent neki az utazás?
A zöldforradalom nem aktuális, viszont rettentően fontos beszélni róla, hiszen a túlnépesedett Föld fogyasztása csak úgy tartható fenn, ha azt kevésbé szennyezővé tudjuk tenni.
Ha úgy érezzük, amúgy helyesen, hogy a mákszemeket nem kell egyesével becsomagolni, akkor vajon miért nem jutunk el odáig, hogy ellenezzük a rövid távú, hosszú hétvégés repülős utazásokat?
Vajon van-e az emberiségnek joga a pandémia után fenntartani a korábbi életvitelét, még úgyis, hogyha tudjuk, ennek a vírusnak a kialakulása a jelenlegi tudásunk szerint nem hozható összefüggésbe az emberiség kizsákmányoló életmódjával?
Az utazásnak ma már nincs renoméja. Bárki számára elérhető a repülés vagy akár egy karibi hajóút. Ez az irány - régóta tudjuk - nem jó. Ha az egyének szintjén definiálni tudjuk az utazás lényegét, akkor visszaterelhetjük azt a helyes vágányba.
Azt senki ne várja, hogy a politika majd megoldja a légiközlekedés nyűgét, baját. Ha Te magad nem figyelsz oda, akkor ebben, mint oly sok mindenben, nem lesz változás, sőt! (...)
Abban a helyzetben vagyunk, hogy kaptunk egy kis időt a dolgok átértékelésére. Használjuk ki! És ha továbbra is úgy látod, hogy utaznod kell azért, hogy feltöltődj, csináld ésszel.
Szennyezz minél kevesebbet, kerüld a fapados járatokat, költsd a pénzt értelmes, értéket közvetítő utazásokra! Mert a változást nem a koronavírus hozza majd el, hanem Te magad. És ha mindez sikerül, talán mi is felszínen tudunk maradni...”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
Nannyként Londonban
A brit fővárosban nannyként dolgozó Hanna sem él meg könnyű heteket, noha saját bevallása szerint voltaképpen szerencsés helyzetben van, hiszen jó körülmények között van és dolgozik is.
(Fotó: instagram.com/eletemmorzsai_blog)
„Vannak rosszabb napjaim nekem is, de az agyam túlélés módba kapcsolt. A cél az, hogy megbetegedés nélkül megússzam, s ekörül forog minden. Ezért nem vagyok kiakadva, amiért barátommal sem találkozom. Az egészségem fontosabb, mint rizikónak kitenni magamat.
Ha minden jól halad matematikai elvárások alapján, akkor mi, itt Londonban júniusra túl lehetünk a nehezén akár.
Az, hogy nincs nyitva ruházati bolt, pláza, pub és étterem, nem hat meg különösebben. Simán megvagyok ezen szolgáltatások és helyek nélkül is. A Westfield bevásárlóközpont, ha sosem nyitna ki újra, meg sem érezném. A Meki is bezárt, ez pedig a legjobb dolog, ami csak történhetett. Bárcsak soha többet ki sem nyitnának, mennyi ember egészsége jól járna!
Én, mint kis kapitalista fogyasztó, aztán nem sírok, hogy nem költhetem hülyére a pénzem szombaton.
Ja, hogy fodrászat és körmös sincs. Mintha fizetnék ilyenekre. A hajvégeimet, ha muszáj, magam vágom. Hajam mindig magam festem.
Bőven elég számomra, hogy csak az élelmiszerbolt és drogéria van nyitva. És persze az Ebay… mert onnan rendelek szinte már mindent hajolajtól, elemig, leggingsig.
(Amúgy csaltam, mert 2 felsőt rendeltem március végén online, 12,5 fontért házhozszállítással. Ha már itt tartunk, a cipőimet is online veszem, sőt legutolsó 3 télikabátomat is. Ha a raktár nyitva és jön a futár, én maximálisan megvagyok.)
Az élelmiszer bevásárlás Londonban most: létszámkorlát van minden üzletben. A nagy Asda előtt 40 percet álltam sorban csütörtökön. A kisbolt előtt is, akár 10 perc becsúszhat.
A WC-papír újra kapható, viszont a tészta még mindig hiánycikk, rizs és konzerves rész is folyamat le van fosztva. Liszt pedig a totál elérhetetlen kategória mindenhol."
A teljes posztot itt találjátok.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek