Alighanem sokan vagyunk úgy (én biztosan), mint a mai poszt Los Angelesben élő szerzője (egyben törzsolvasó és -szerző), Zsuzsi, jelesül, hogy gyakran eszünkbe jut, most már jó lenne, ha lassan véget érne ez a furcsa, nyomasztó álom és folytatódhatna a régi életünk. Nos, ez egyelőre nem lesz…
„Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én – bár már kezdek belerázódni ebbe az „alternatív valóságba” – időnként még mindig úgy érzem, mintha ez az egész valami rossz álom lenne, és várom, mikor fogok felébredni.
Az eddigi megszokott életünk hirtelen a feje tetejére állt, és mintha kívülről látnám magamat, magunkat, amint egy disztópia-szerű filmben igyekszünk „túlélni”, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Érdekes volt megfigyelni az emberek reakcióját itt Los Angelesben, és úgy általában mindenhol. A kezdeti ignorálástól kezdve a pánikon át az új élethelyzethez alkalmazkodásig.
Mindenki kicsit másképp éli meg a mostani valóságot személyisége, körülményei vagy akár földrajzi helyzete függvényében. Így talán nem lerágott csont most egy másik Los Angeles-i beszámolót olvasnotok (szerény személyemtől).
Sok munka otthon
Nézzük, nálunk hogyan is alakult mindez! A családunk szerencsés helyzetben van, és ezért hálát adok az égieknek, ugyanis mind a férjem, mind én itthonról dolgozhatunk. A munkánkat nem vesztettük el, sőt időnként úgy érzem, szinte többet dolgozunk, mint amikor az irodában ültünk.
Napi szinten kell a főnökömnek beszámolni, hogy aznap mivel foglalkoztam, gondolom, neki is igazolni kell a cégvezetés felé, hogy nem ingyen kapjuk a fizetést Mostanra egész jól belejött mindenki a Microsoft Team Meeting video konferenciázásba, a Zoom meetingek is jól zajlanak.
A pszichológusoknak igazuk van (legalábbis a mi esetünkben), amikor azt állítják, hogy otthoni munkához érdemes nemcsak a fizikai környezet tekintetében imitálni a munkahelyet (tehát legyen legalább egy íróasztal vagy „home office” sarok), hanem akár az öltözetünk esetében is. A pizsamában való hatékony munka sokkal nehezebben abszolválható, ahogy tapasztaltuk.
Mi a helyzet az iskolákban?
A kisebbik lányom idén végez gimnáziumban, ő leginkább attól tart, hogy mi lesz a prommal és a ballagással. A promot (kb. szalagavató) szervező szülői munkaközösség azt írta, hogy mindenképpen megtartják, csak max. valamivel később.
Hát az biztos, hogy a 2020-ban végzős osztályoknak különösen emlékezetes lesz ez az év! Élelmes szuvenírgyártók már készülnek is ilyen ballagási ajándékokkal (bevallom, nem bírtam ellenállni a kisértésnek, én is vettem egy pólót a lányomnak).
Az iskola bezárt
A tanárok előtt le a kalappal, mert szó szerint egy hétvége alatt kellett átállniuk online tanításra, és az első napok kisebb zökkenőitől eltekintve, simán megy minden. A gyerekek már ezelőtt is gyakran használták a Google classroomot, így a technológia és a platform nem újdonság számukra.
A tanárok próbálnak kreatív videókat összeállítani, hogy a tanulás ugyanolyan minőségi legyen, mint osztálykeretek között. Csak ízelítőül itt egy videó (a lányom egy keresztény magániskolába jár, ahol hetente van egy ún. „chapel”. Ennek online változata látható itt Mr. Rachford-dal, a biblia tanárral.)
(Kicsit bepillanthattok egy LA környéki kis magániskolába, és annak környékére. Fun fact: a tanár az iskola mögötti dombra sétál fel, ahol a 2 évvel ezelőtti, az iskolát is fenyegető tüzek nyomai még most is megtalálhatók. A kereszt - szinte csodával határos módon – megmenekült.
Ha az angol nem megy annyira, a video beállításoknál – ezt én is most fedeztem fel – be lehet állítani a szövegaláírás automatikus fordítását. A Google-forditó javuló tendenciát mutat, bár azért időnként elég vicces.)
A maszk-kérdés
Érdekes olvasni-tapasztalni a maszkhordással kapcsolatos pro-kontra érveket, és látni, hogy ez is mennyire meg tudja osztani az embereket. Én személy szerint itt a környékünkön, ami túlnyomó részt kertes házas lakóövezet tágas terekkel, nem látok sok embert maszkot hordani.
Ugyanakkor a javasolt 2 méter távolságot nagyon sokan betartják: az utcákon sétálva, a szupermarketben (ahol a reggeli órákat csak idősebbeknek tartják fent, ill. limitált számú vásárlót engednek be egyszerre).
Az elmúlt hetek késői „télies” időjárása után - dél-kaliforniai értelemben ez sok esőt és kb. 12-14 C max. napi hőmérsékletet jelent - most végre igazi gyönyörű tavaszi idő van.
Bár a parkokat, játszótereket, strandokat és a hozzájuk tartozó parkolókat bezárták, testmozgásra, egy kis túrázásra rengeteg lehetőség van (csak a városban levő, és sok embert vonzó népszerű parkokat-túraútvonalakat zárták le).
LA vonzáskörzetében, egy kb. 40-50 km-es sugarú körben az ember olyan túrákat tehet a hegyekben, ahol egy lélekkel nem találkozik, így a távolságtartás (social distancing) nem probléma.
Mi is ezt tettük a múlt hét végén. Régen láttam olyan gyönyörűnek a kilátást, mint most: nemcsak az esőknek, hanem valószínűleg a drasztikusan lecsökkent forgalomnak is köszönhetően kristálytiszta levegőben 60-70 km-re is el lehetett látni: az óceántól kezdve LA belvárosán át a San Gabriel hegyek havas csúcsáig élveztük a kilátást és a természet tavaszi zsongását.
Lehetőség a fontossági sorrend átértékelésére
Ha őszinte akarok lenni – természetesen a járvány szomorú és negatív oldalát nem elfeledve, és ismét csak hangsúlyozva, mennyire szerencsések vagyunk több szempontból is – meg kell vallanom, én tipikus introvertált egyénként teljesen jól viselem a mostani karantént.
A videókonferenciák többé-kevésbé kielégítik a szocializációs igényeimet, haha. :) Ezen kívül nem kell naponta 2-2,5 órát a kocsiban töltenem (időt és benzinköltséget spórolunk), itthonról dolgozva több időm jut egy csomó mindenre, pl. testmozgás, családdal töltött idő, stb.). Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mostani állapot nem hat rám annyira negatívan.
Én azt vallom, hogy az életünkben minden okkal történik. Ez a világjárvány sokak számára lehetőséget biztosított, hogy átértékeljék a prioritásaikat. Többektől hallottam itt, hogy a hangulat kicsit a 9/11 utáni időkre emlékeztet, amikor az emberek összefogtak, segítették egymást. Jó látni azt az önzetlenséget, segítőkészséget, amit most tapasztalunk.
Tegnap a tv-ben volt egy adomány gyűjtő „nappaliból sugárzott” koncert, ahol sztárok a saját lakásukból adtak egy kis mini „koncertet”. Kicsit a híres AIDS jótékonysági koncertre emlékeztetett engem ez a mostani, Elton John által (is) kezdeményezett megmozdulás.
Nem tudom, a mostani állapot meddig fog tartani, hogyan fog minket megváltoztatni. Azt remélem, hogy az önzetlenség, a segítőkészség, az empátia, az összefogás – mindaz, amit most tapasztalunk – nem tűnik el olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan ez az élethelyzet kialakult.
Mutassuk meg egymásnak, hogy van még remény, az emberség nemcsak tragédiák esetén gyakorolható!”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek