Ezekben a hetekben minden és mindenki azt tanácsolja (illetve mostanában inkább már felszólít arra), hogy maradjunk otthon. Mi pedig otthon maradunk, mert nem akarjuk elkapni a koronavírust és még véletlenül sem szeretnénk megfertőzni másokat. Csakhogy az otthonlét nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik, érdemes kialakítani szokásokat, rutinokat.
Így tett a Németországban élő Edit és családja is, akik egészen jó napirendet hoztak össze a gyerekekkel. Érdemes hát elolvasni a beszámolójukat, hátha van benne olyan, amit mi is hasznosíthatunk.
„Megbeszéltük, hogy most egy jó darabig össze leszünk zárva, kell majd sok kompromisszum, meg türelem, némi találékonyság, de ez egy igen jó lehetőség arra, hogy ne legyünk betegek.
Hálásnak kell lennünk azért, hogy itthon kell üldögélnünk, ahelyett, hogy a kórház előtt állnánk sorba. Ha a mi biztonságunk, egészségünk érdekében szabályokat hoznak, akkor azt mi márpedig betartjuk. Nincs kivétel, nincs kiskapu. (...)
Nem tudom elmesélni milyen a helyzet jelenleg a boltban, vagy a városban, mivel nem megyünk sehova. Itthon vagyunk, csak az udvarra járunk levegőzni, még sétálni sem megyünk, pedig kettesével megtehetnénk, de nem. A bolt is tényleg csak annyi, hogy odamegyünk, bevásárlás villámgyorsan, majd haza.
A Zuram is itthonról dolgozik, bár ő egy héttel tovább járhatott be a munkahelyére, mint a lányok. Szigorú szabályok voltak a Home Office-szal kapcsolatban, csak az maradhatott otthon, akinek 12 évnél fiatalabb gyereke van, vagy idősebb rokona van az országban, akinek segítenie kell.
Nos, a Zuram esetében egyik helyzet sem állt fenn, így ő és még vagy három ember bement az osztályukra dolgozni. Becsülöm a Zuram főnökét, aki bár otthon maradhatott volna mégis bejárt az irodába.
Most már senki nem mehet be náluk az irodaházba dolgozni, otthonról kell intézni mindent, és ez így is történik, szerencse, hogy van akkora a házunk, hogy mindenki zavartalanul intézheti a saját dolgait, anélkül, hogy a másikat zavarná.
A lányoknak kialakítottam egy napirendet, melynek a tanulás és a sport is a része. Sajnos alig kaptak valami leckeféleséget, mindössze 3-3 tantárgyból, és azt is csak két hétre, mivel egy hét múlva amúgy is szünet van, és szünetre nem adnak leckét. Pedig most adhatnának igazán, mert szünetben úgyse tudunk mást csinálni most, mint itthon lenni.
Kisebbik csinált egy napirendet, hogy melyik leckét hány nap alatt fogja megcsinálni, de már nagyjából végzett, mivel unatkozik annyira, hogy még a lecke is jobb, mint a semmittevés. Írt a gitártanára, hogy online megtartaná az órákat, remélem, összejön.
Csak vásárolni megyünk, ha nagyon muszáj. Vásárlás terén sokkal előrelátóbbnak kell lennem, mert most már nem opció az átszaladok a boltba.
A török boltban szerencsére jó volt az árukészlet még szombaton is, nyitásra mentünk, rajtunk kívül nem volt senki, így nem volt nehéz betartani az egyszerre csak 5 ember tartózkodhat a boltban szabályt.
Még pizzalisztet is kaptunk, meg húst is, pedig néhány bolt igen le volt már fosztva, bár ezt nem tudom megerősíteni, ezt csak mesélték, mi meg csak egy boltban voltunk.
A hentes mondta, hogy hús van, és lesz is náluk csak a csirkemell hibádzik, 250 kg-t rendelt, 20-at kapott. Ez van, abból főzünk, ami van. Amikor megtudtam, hogy nem lesz a lányoknak suli, pont ez volt az első gondolatom, hogy most majd mit fogok minden nap főzni, de szépen azért belejövök.
Normál esetben a suliban esznek, így nem volt szükség a mindennapi főzésre, most van, de igen egyszerűen megoldom a dolgot, előre egy hétre eltervezem mi lesz a menü, természetesen figyelembe véve, hogy mi van itthon, hogy ne kelljen boltba menni, és akinek nem tetszik az étel, az majd kevesebbet eszik, ami nem probléma, hisz alig mozgunk valamit.
A szünetben mentünk volna Londonba, ez volt, lett volna a lányok karácsonyi ajándéka. A Harry Potter stúdió, de ez most elmarad. A járatunkat törölték, a stúdió bezárt, szerencsére a pénzünk nem veszik el, visszakapjuk, egyedül a szállás árát nem, de az helyett kapunk egy vouchert, amit később bármikor felhasználhatunk.
Ezt meg is fogjuk tenni, a kérdés csak az, hogy mikor. Erre persze senki nem tud válaszolni, és csak remélni tudom, hogy ennek a helyzetnek mihamarabb vége lesz, és azt gondolom, hogy ezt nagyon sokan kívánják velem egyetemben.
Nagyobbiknak épphogy elkezdődött a szezon, egyszer el is jutott edzeni, de most minden időpont, minden verseny halasztva, vagy törölve van, de majd egyszer ez is újra indul, és akkor majd boldogan ülünk a tó vagy épp tenger partján arra várva, hogy nagyobbik befejezze az edzést.
Szerencsére eddig a lányok még nem türelmetlenkednek, mondjuk nem is picik, simán fel tudják fogni, hogy mi a helyzet, mi miért van, hát jó néha (gyakran) igazán tinédzseres módon reagálnak, de általában észreveszik, hogy hol a határ amikor én még igazán megértő anyaként tudok reagálni, ha nem veszik észre, akkor azért pillanatokon belül rájönnek, ha nem maguktól hát némi kis szülői segítséggel. Egyszer készíthetnék egy fotósorozatot: A szemforgatás és vállvonogatás 100 módja képekben – lenne címe.
A lányoknak sokat segít a kialakított napirend. Nem hagyom őket amolyan tinédzseres módon hajnal kettőig fent maradni, majd délig aludni, minden reggel ébresztő van, majd tanuló idő, azután ebédszünet, és szerencsére van egy futógép a pincében, amin amolyan önkéntes (kötelező) jelleggel napi egy órát el kell tölteniük.
Van még lehetőség kerti munkára, takarításra, és mindenféle házimunkákra is. Az udvaron lehet tollasozni, és kiderült, hogy az előző háztulajdonos által a falra szerelt kosár igen hasznos, pláne ha veszünk egy kosárlabdát, igyekszünk a folytonos pattogtatással nem idegesíteni a szomszédokat, de szerintem most mindenki megértőbb. A szomszédokkal meg is beszéltük, hogy ha ennek vége csapunk egy nagy grillpartit.
Már pár nap után kiderült, hogy nem is annyira jó csak a szobában kuksolni, kiderült, hogy anya meg apa társasága egész jó tud lenni, előkerültek a társasjátékok, néhány puzzle (aminek csak annyi a hibája, hogy egy 1000 darabos is csak három napig tart úgy, hogy nem engedem őket, csak naponta bizonyos ideig kirakózni), a közös esti filmnézések is egész elviselhetőek, és nem is minden film rossz, amit anya vagy apa jónak talál, és újra sokat lehet olvasni.
Persze még egy csomó hét van előttünk, de nekem rengeteg tervem, ötletem van, hogy hogy nem lehet unatkozni hagyni a gyerekeket, persze a kapun továbbra sem léphetnek ki.”
A teljes beszámolót itt találjátok, olvassátok el!
Mikor fogtok legközelebb Olaszországban utazgatni?
Olaszmamma szerint Magyarországon még mindig nem teljesen tiszta a fejekben a járvány természete, különben biztos nem az lenne a legfontosabb kérdés, hogy júniusban lehet-e jönni az olasz tengerpartra héderezni.
„Ne nagyon készüljetek a júniusi pancsira, félve esetleg a szeptemberi szüretre már igen. (...)
A kormány a megszorítások végét egyelőre hipotetikusan július 31-re teszi, ezt azonban majd havonta felülvizsgálják az elért eredmények függvényében lehet rajta változtatni, ahogy a vírus terjedésének üteméhez alkalmazkodva fog dönteni a kormány majd azon, hogy ereszt-e egy kicsit a pórázon, ne adj Isten még szorosabbra húzza azt (nem tudom hogy hova lehetne még tovább). (...)
Akkor is, ha reményeink szerint a görbe elkezd lefelé indulni, nem valószínű, hogy egyhamar visszatérünk a normális kerékvágásba. Az első enyhülést hozó intézkedésekre lehet, hogy már május előtt számíthatunk, de ez először majd a munkahelyeket érinti majd.
Arra egyelőre nincs prognózis, hogy mikor nyílnak meg a határok, hiszen Kína, Hongkong vagy Szingapúr példájából tudjuk, hogy még ha a belső fertőzéseket meg is fékezed, utána kívülről kezdik el visszahordani.
Európában Olaszország a zászlóvivő, a többi ország pár hetes késésben van az itteni helyzethez képest, úgyhogy mire itt nagyjából rendeződnek majd a járvánnyal kapcsolatos viszonyok, máshol még nem lesz erről szó, úgyhogy akkor már nem azért nem fogtok Olaszországba utazni, mert az számotokra kockázatos lenne, hanem ti magatok lesztek a kockázat az olaszok számára, akiket majd esetleg ők nem akarnak beengedni.
Szóval érdemes-e idén nyárra olasz nyaralást tervezni? Hát nem vagyok bizakodó. Olaszországnak nyilván nem érdeke bedönteni az idegenforgalmat, de az sem érdeke, hogy megkockáztassa a járvány visszatérését, úgyhogy először a belföldi turizmus fog beindulni.
Ennek újbóli pályára állítására már vannak tervek, pl. adójóváírás az olaszországi szállásokon foglaló olaszoknak, stb. Egyébként a kérdés meg az, hogy érdemes-e egyáltalán nyaralást tervezni idén nyáron.
Született optimista vagyok általában, és a családi büdzsé bevételi oldalának egy része az idegenforgalomból származik, úgyhogy a károgás nem érdekem, de COVID-19 annyival erősebb nálunk, hogy szerintem idén nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy all inclusive vagy kemping.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
Hogyan (ne) bliccelj a vonaton
Külföldön (tömeg)közlekedve az ember akaratán kívül könnyen elkövet egy-két hibát, ha nem tájékozódik előre. Saját bőrén tapasztalta ezt meg Vera Hollandiában.
„Az utazás az első időkben Hollandiában igencsak furcsa volt azok után, amit otthon megszoktam. Legelső alkalommal kapásból hibát vétettünk: felszálltunk a vonatra és leültünk a legelső helyre ahol elég szék állt üresen a családom számára- papa, mama, két gyerek.
Honnan lehet észrevenni, hogy itt speciális csendes kupék vannak? Hogyha két eleven, lelkes és nagydumás törpével ülsz be. És persze a többi utas csúnyán néz rád. Nagyon csúnyán.
Aztán következett az új meglepetés az elektromos kapukkal ahova csak a már beolvasott jeggyel lehet bemenni. Legalábbis ez az elv és talán épp emiatt a kalauzok gyakran nem is mennek végig a vonaton, pedig pont az emberközpontúság miatt, ami itt van, ezt a beléptetési rendszert is lazán ki lehet cselezni ha valaki akarja. Párszor a párommal találgattuk is, hogy mi történik egy bliccelővel, de nem számítottam rá, hogy ennyire élesben fogom ezt látni.
Legutóbb úgy jött ki a lépés, hogy Amszterdam repterétől Brüsszelig vonatoztunk. Nemzetközi járat: egyértelmű, hogy átmegy a határon, ezért kiemeltebb az ellenőrzése.
Azt gondoltam, hogy dugig lesz, ehhez képest az elején nagyon kevesen voltunk: a nagy bőröndök miatt mi foglaltuk el az egyik négyes ülést, a mellettünk levőben pedig egy nem tipikusan holland külsejű harminc plusz körüli hölgy és egy idősebb holland pár ült.
Úgy fél órával az utazásunk megkezdése után jött a kalauz és a mellettünk levő hölgynél elakadt, mert érvénytelen, régi jegyet kapott. Kért tőle másikat, de a nő először nem akart reagálni, majd elkezdett a táskájában kotorászni.
Közölte, hogy vett jegyet és odaadott a kalauznőnek egy banki pénzkivételről szóló papírt. A kalauz ezt még mindig nem fogadta el- nem is értem miért-, jelezte is, hogy ez egyáltalán nem megfelelő és megkérte a hölgyet, hogy ha van jegye, ahogy mondta akkor legyen kedves megmutatni.
Eztán csak állt mellette és várt. Az utas pedig egyre inkább belelovalta magát az „engem itt épp inzultálnak” stílusba. Ezt elég erősen kezdte hangoztatni, kikérte magának miközben tovább szajkózta, hogy neki van jegye.
Pár perc után a kalauz elmondta neki, hogy milyen lehetőségei vannak: vagy jegyet ad vagy vásárol, most. Itt. Ezalatt walkie-talkie-n fel- és odahívta a főnökét (szintén nő) mert nála volt elektromos fizetéshez alkalmas felszerelés, viszont ő is hiába jött, mert addigra kiderült, hogy a nő nem akar fizetni, sőt, csúnyán kiabált, mert „nem hagyják békén”.
Eddigre odaértek a biztonságiak is a vonat másik feléről, két férfi. Mivel a kalauznők hiába kérlelték a Tisztelt Utast, a férfiak sorolták fel a lehetőségeit. Ebben már benne volt a „legyen szíves a következő állomáson leszállni” felhívás is és mert még mindig nem kívánt a jegyvásárlással élni megkérték - még mindig kérték -, hogy menjen velük a peronra, beérkeznek az állomásra és szépen leszállhat. Így, normálisan. Kérték.
Még ekkor is neki állt feljebb, úgyhogy a kalauzok megkérték a vele egy négyes ülésben helyet foglalt párt, hogy legyenek kedvesek másik ülésbe ülni, majd miután ez megtörtént a két férfi még egyszer megkérte a nőt - eddigre már bőven túllépett a „hölgy” viselkedésen -, hogy menjen velük és szálljon le, legyen együttműködő, majd a sértegetések után megpróbálták a karjainál fogva felállítani amire ő sikoltozással reagált és miután sikerült felállítani és kiszerették volna vezetni megütötte - megrúgta a férfiakat.
Ők eztán lenyomták hasra az ülésre és megbilincselték. Ő ezalatt sem kapcsolt, továbbra is rugdosni próbált és hangosan sikoltozott, úgyhogy aki látta az előzményeket az teljes biztonsággal meggyőződhetett róla, hogy épp egy ártatlant lincselnek az erőszakos állatok. Nem egy addig a fülhallgatója mögé bújt utas erre figyelt csak fel, meglehetősen riadtan vagy rosszalló tekintettel.
Miközben pedig a férfiak még mindig normális, nyugodt hangon beszéltek vele és kérték, hogy maradjon nyugton, elmondták neki, hogy az agresszivitása miatt hason fekve kell maradnia az ülésen hátrabilincselt kézzel és a következő helyen lerakják. Megkérték többször ismét, hogy működjön velük együtt.
Amikor beállt a vonat a megállóba felállították, hogy kivezessék, de ő még akkor is megpróbálta az egyik férfit ellökni, a másikat meg megrúgni, hogy elszaladhasson.
Persze ennek ellenére levezették, majd ráborították arccal egy villanyóraszekrényre ( ? / kukára?), hogy ne mozoghasson, támadhasson ismét, emellett jött még vagy tíz biztonsági az állomásról, akik együtt vigyáztak rá, amíg a rendőrség a városból megérkezett, hogy elvigye.
Emiatt az incidens miatt a vonatunk kicsit ott kellett, hogy álljon, míg a rendőrökre vártunk. Ezalatt a kalauzhölgyek visszajöttek és mindenkihez odamentek a kupéban, hogy kinek van kérdése a történtekkel kapcsolatban, mindenkinek kedvesen válaszoltak és még ők kértek elnézést. Odajött a vonaton a mozgó büfés is, hogy ha valaki kávéval szeretné a zilált idegeit lenyugtatni akkor legyen rá módja.
Mivel az egész mellettünk zajlott le így elkerülhetetlen volt végig látni, hogy mi és hogyan történik és meglepett a dolgozók nyugodt viselkedése. Egyáltalán nem emelték fel a hangjukat, nem volt szócsata csak higgadtam megpróbálták a nőt felvilágosítani, meggyőzni.
Ez a stílus maradt végig, akkor is, amikor ő épp szúrt malacként visított vagy őket szidta. Egy pillanatra zökkentek ki: amikor a nő belerúgott az előtte levő férfiba, ahogy ki szerette volna vezetni. Akkor volt egy pillanatnyi „mi a franc” helyzet és felfortyanás, majd a bilincs, amit száz százalék, hogy simán meg lehetett volna úszni.”
A teljes posztot itt találjátok, mondanom sem kell, érdemes elolvasni.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon#Ablakomból �� "Péntek óta bezárkozva..." �: Éva #norway #norvégia
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek