Ha visszafogott akarok lenni, akkor érdekes, ha nem, akkor egészen szürreális élményeket élt át Zoli egy horvátországi nyaralás alkalmával. Akad benne némi csoda, miközben megvillan a balkáni valóság is.
Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Pár éve Makarskán nyaraltunk a családommal. Az első este sikerült egy kagylós kaja után egy két napig tartó hányás-hasmenés kombót összeszednem. A harmadik naptól rendben voltam.
Egyik nap délelőtt a kisfiammal snorkelezés közben nagyon furcsán kezdett verni a szívem. Alapból van egy jóindulatúnak ítélt szívritmuszavarom, de ez más volt. Sietve kiúsztam a partra, nehogy nagyobb baj legyen és felmentem a hotelszobába.
Próbáltam minden eddigi „trükköt” a ritmuszavar ellen (magnézium, mozgás, pihenés, séta a folyóson). Semmi nem használt. Mondtam a feleségemnek, hogy bemegyek az ügyeletre a kórházba, Ő maradjon a kicsikkel majd jövök.
Magamhoz vettem a kis táskámat (utólag kiderült szerencsémre), és ahogy voltam fürdősortban, papucsban besétáltam a kórházba. Az ottani ügyeleten mentőorvosok látnak el ügyeletet, akik megvizsgáltak és kiderült, hogy pitvarfibrillációm van.
Kaptam gyógyszert, carotis masszást, és pihentettek kb. 1 órát. Majd közölték, hogy ez nem múlik, de innen kardiológus kellene, aki pedig Splitben van. Okés, mondom akkor odamegyek, csak előtte a szállodába a kocsiért és átöltözni. Áááá, arról szó sem lehet, majd egy mentő átvisz mindjárt.
Kérdésemre, hogy hogy jövök vissza onnan (kb. 70 km), azt mondták, a betegszállító visszahoz. Tessék jönni, ott a mentő és mehetünk. Beültem, majd azonnal szóltak, hogy ez nem busz és feküdjek le.
EKG rámcsatolva, szirénázva indulás! Annyit tudtam tenni, hogy az ágyon fekve és leszíjazva írtam a páromnak egy sms-t, hogy mi a helyzet.
A „csoda”
Splitben megerősítették a diagnózist, újabb gyógyszereket és infúzót kaptam, majd fektetés és várakozás. Időnként rám néztek és közölték, nem múlik. Mondtam tudom, mert érzem.
Este 11 órakor úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább és altatásban elektromos úton visszaütik a helyes ritmusba a ketyegőmet. Minden személyes dolgomat (ékszer, táska, telefon, stb.) le kellett adnom. Előtte beszéltem a párommal, hogy ez van, majd hívom ha tudom.
Az intenzíven már vártak és kb. 8 fő állt az ágyam körül várva az altatás elkezdését. Mielőtt beadták volna az altatót, (talán az izgalom miatt) hirtelen felpörgött a szívem és egy pillanat múlva beállt a rendes ritmusra. Volt öröm, hogy nem kell semmi „csapkodás” az árammal, de itt maradok reggelig megfigyelésen.
Kértem a telefonom, hogy tudjak a családnak szólni, de azt mondták elzárták, majd reggel 7-kor tudják kiadni.
Váratlan fordulat
Reggelig pihi, majd telefon anyának, hogy élek és sietek vissza. Miután rendben találtak és a biztosítómmal letelefonálták a költségek rendezését, kérdeztem, hogy akkor hol van a betegszállító, ami visszavisz Makarskára?
Közölték, hogy mivel már nem vagyok beteg, úgy már nem jár. Oldjam meg a visszajutást. Viszlát!
Ott álltam délelőtt 9-kor a kórház előtt egy papucsban és fürdőgatyában 70 km-re a hoteltól és családtól. Kis gondolkodás után felhívtam a magyar konzult, hogy ez a helyzet, segítsen visszajutnom.
Erre megkérdezte, hogy mekkora pólót és nadrágot hordok. Mondom: miért?! Mert visszavinni nem tud, de ruhát azt adhat. Mondom ezt hagyjuk és letettem. Próbának megkérdeztem egy taxist, mennyi lenne a fuvar, de olyan összeget mondott, hogy majdnem visszamentem a kórházba. :-)
Leültem egy padra átgondolni a helyzetemet és akkor néztem bele az irataimat tartalmazó kis táska egyik kicsi zsebébe. Ott találtam 100 kunát. Visszamentem a taxishoz, hogy mennyi lenne a buszpályaudvarra a fuvar. Mondja, hogy 70 kuna.
Nosza, legalább haladok valamerre. A pályaudvaron a jegypénztárban megkérdeztem, mennyi a jegy Makarskára és mikor indul busz legközelebb. Ha jól emlékszem 28 kuna volt és 10 perc múlva indult.
Innen sínen (ill. buszon) voltam. Bő másfél órás buszozás után értem vissza kis családomhoz.
Tanulságok
1. Egy kis táska is életet menthet,
2. Ha intenzíven fekszel és egy szívedet érintő beavatkozásra vársz, akkor se add fel! Másnap már meg sem kottyan egy kis izgalom és buszozás.”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
(Fotó: pixabay.com/kookay)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek