Érdekes felmérést készített az egyik legnagyobb holland ingatlanos cég, amely azt próbálta megmutatni, az ország legalább 50 ezer lakossal bíró városai közül melyikben élnek a legszívesebben az emberek.
A cég a 355 hollandi önkormányzat közül 84 olyat választott ki, ahol legalább félszázezer ember él, a felmérésben egyebek mellett a foglalkoztatást, gazdasági növekedést és ellátottságot vizsgálva a Frízföld összefoglalója szerint.
„Megnézték még a lakhatást, a helyi lakáspolitikát és az új lakások/ egyebek építésének lehetőségét. Összesen 32 szempontot vettek figyelembe. A statisztika meglepetésekkel szolgál tekintve, hogy több kisebb település is áll rajta.
Természetesen (?) az első hely Amszterdamé 81 százalékkal. Persze, ott kiemelkedően sok az ipari- egyéb létesítmény, ezáltal is rengeteg munkalehetőség van, ami hozza-húzza magával a többi mutatót.
Ahol munka van, oda özönlenek az emberek, ahol munka van, ott van kereset, pénz, amit persze el is akarnak költeni: van vásárlóerő, ami jó a piacnak. És így tovább, körbe-körbe.
Második Utrecht, hasonló okokból, na meg jó fekvése és magasan képzett lakossága van (a statisztika szerint), 78 százalékkal áll holtversenyben Delft-tel.
Ezután a sorrend így folytatódik:
– Amersfoort, 75%
– Zwolle, 72%
– Almere, 70%
– Haarlemmermeer, 69%
– Arnhem, 69%
– Groningen, 69%
– Hága, 69%”
Ha érdekel a lista vége is, akkor kattints a Frízföld blogra!
Az élet kölcsönzött munkaerőként
Magyarként Hollandiába kiköltözve a legtöbben gyakorlatilag rögtön szembesülnek a magyarországitól gyökeresen eltérő helyi foglalkoztatási rendszerrel. Munka ugyan van, biztos munkahely (pár hiányszakmától eltekintve) nem nagyon. Marad a barátkozás a gondolattal, hogy kölcsönzött munkaerőként (temp, flex..) egy munkaerő közvetítő cégen keresztül indítjuk el holland karrierünket – írta a Hollandokk.
„A Hollandiában dolgozók 30 százaléka dolgozik ideiglenes szerződéssel, kölcsönözöttként vagy zzp-erként, azaz egyéni vállalkozóként. Ez a 30 százalék nagyjából 2 millió embert jelent, szemben a körülbelül 5,5 millió szerződéssel rendelkezővel.
De hogy jutott el ide a holland gazdaság? A kiinduló pontot valahol az 1990-es végén találjuk, ekkor erősödött fel a vita azzal kapcsolatban, hogy versenyképesebb és rugalmasabb legyen a holland foglalkoztatás.
A híres polder-modellt alapul véve megegyeztek a kormány, szakszervezetek és munkaadók képviselői abban, hogy rugalmasabbá teszik a munkaerőpiacot és többek között egyszerűsítik a kölcsönzéses foglalkoztatást.
Ebből született meg az 1998-ban elfogadott „Flexwet”, lánykori nevén a de Wet flexibiliteit en zekerheid. Ha csak a foglalkoztatás rugalmasságát nézzük, akkor a célt sikerült elérni, hiszen Hollandia Európában is dobogós ebben a tekintetben.
Bár a munkaerőpiac valóban rugalmassá vált, ezt leszámítva azonban mára már érzékelhető, hogy valami nem igazán működik.
Látszik, hogy ez a szisztéma igazából sem a cégeknek, sem a munkavállalóknak nem az igazi. Az egyre szaporodó negatívumok listájáról csak pár tétel:
- a kölcsönzött kollégák nem válnak a csapatok teljes jogú tagjaivá
- fix szerződés nélkül nehezebb, vagy nem is lehet hitelt szerezni, ezáltal lakáshoz, házhoz jutni
- a várható nyugdíj is kevesebb lesz, ha hosszabb távon ideiglenes szerződéssel, kevés órában foglalkoztatnak
- a „flexkrachtok” gyakrabban kapnak nehezebb, illetve veszélyesebb munkákat, ebből kifolyólag gyakoribbak a balesetek is körükben
- gyakrabban jelentenek beteget a kölcsönzött kollégák, mint szerződéssel dolgozó munkatársaik
- kölcsönzött dolgozóként kevesebbet is keresnek
- az anyagi bizonytalanságok a családalapításra, gyermekvállalásra is negatívan hatnak (...)
A fentiekhez még egy adalék: a holland munkaerőpiacot 2007 májusában nyitották meg az Európai Unióba 2004-ben belépő tagállamokból – köztük Magyarországról – érkezők számára.
Az új és régi tagállamokból érkezők körülbelül a felét töltik be a külföldről érkezők által elfoglalt, összesen 838 000 állás közül Hollandiában.”
A teljes cikket itt olvashatjátok el.
A szem elvesztett frissessége
Ismét előállt az előző év tíz legjobb fotójával a Tokyo Reloaded, így aztán a hagyományt követve én is megmutatok párat a képek közül, természetesen azért, hogy kedvet csináljak a többi megtekintéséhez is.
„Az idei felhozatal jellegzetessége, hogy szinte mindegyik vidéken, utazás alkalmával készült. Úgy tűnik, Tokióban már nehezebben vesszük észre az érdekességeket, ezzel is alátámasztva annak idején tett elméletem helyességét: a szem frissessége sajnos elmúlik idővel. Régóta vagyunk itt, hiába...
Buddhista ceremónia
Februárban munka miatt Osakában jártam, utána a hétvégre kivettünk egy autót és mozogtunk egy keveset a környéken. A Daigoji-ban, ez egy jelentősebb templom Kyoto egyik külvárosában, éppen fesztivál volt, ott volt a helyünk. (...)
Kanda Myójin matsuri
Kétévente, májusban megbolydul Kanda városrész Tokyóban és hatalmas a buli. Itt a mikoshi, (hordozható szentély) látható, és persze az azt cipelő helyiek.
Régi Japán
Novemberben pár napig Shikoku szigetén utazgattunk, ezt a képet Takamatsu városban levő skanzenben készítettem, egy régi parasztház nyitott verandáján keresztül az iroriról (nyitott tűzhely) Kiszűrtem a színeket (a zöld kivételével) innen az időutazós hatás.”
Ha a többi fotó is érdekel, irány a Tokyo Reloaded blog!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
(Nyitókép: pexels.com/Caylee Dg)
Utolsó kommentek