oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • nyuszigonosz: @cavecanem: Honnan van neked ez az információ, hogy a német adatokban csak azok a halottak vannak... (2020.04.02. 12:14) Más kultúrák szemében
  • cavecanem: @vándor madár: mielôtt leborulunk a csodàs német adatok elôtt, annyit nem àrt tisztàzni, hogy szàm... (2020.04.02. 12:06) Más kultúrák szemében
  • Golf2: @dikusz.: Lassan az összes "itthoni" szálloda "gázos lesz", el kell kerülni őket,külföldön szivese... (2020.04.02. 11:46) Más kultúrák szemében
  • dikusz.: @Bredpitt Monika: De ha az ápolónő szomszédodnak veszel csokit, hogyhogy ti eszitek?:))) Nem foga... (2020.04.02. 11:44) Más kultúrák szemében
  • Bredpitt Monika: @dikusz.: mar gondolkoztam en is , hogy viszek nekik krumplis tesztat, de ez veszelyeket rejt maga... (2020.04.02. 11:14) Más kultúrák szemében
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. február 10. 06:30,  Magyarok a bevehetetlen erődben 16 komment

2020. február 10. 06:30 Határátkelő

Magyarok a bevehetetlen erődben

Miki 2013-ban költözött Luxemburgba, két évvel később szintén ottani magyarokkal alapítottak egy zenekart. Történetük azt bizonyítja, hogyan lehet megpróbálni megőrizni (és a helyivel ötvözni) a magyar kultúrát az országtól sok száz kilométerre élve is.

cim_264.jpg

„Rigófészekben nagy kakukk,

Aratják az útilaput,

A szabóknak is jut a jóból,

Köpönyeget varrnak porból…” 

A Toldi Mike Madarak című száma – melyből a fenti idézet származik – valódi „emigráns dal”. Dal az útrakelésről, azokról, akik nekivágtak a külföldnek, és e döntésükben a lehetőségek tágassága mellett ott van a távozás szomorúsága is.

A népdalokig visszavezethető útrakelés-motívum önmagában nem új persze, a közelmúltban is születtek variációk a témára. A Toldi Mike változata talán annyiban különleges, hogy akik előadják, maguk is sok éve külföldön élnek és tudják, hogy ennyi idő már visszavonhatatlanul megváltoztatja az ember életét…

A közelmúltban Papp Máté, a Metropolitan egyetem rendezőszakos hallgatója készített 12 perces portréfilmet a Luxemburgi Nagyhercegség magyar bandájáról.

A rövidke film felvillantja a zenekar történetét, ahogy a négy- illetve néha ötfős társaság összeverődött a miniállamban, majd az ironikus-szerelmes daloktól a 80-as évekbeli underground-zene feldolgozásain át eljutott az úgynevezett „nagy kérdéseket” feszegető, irodalmi és néphagyományból vett utalásokkal teletűzdelt, filozofikus dalokig.

Egy külföldi, de ízig-vérig magyar banda útját a „luxemburgi magyar alternatív rockszcéna” megteremtésének félig-meddig tréfás gesztusától a Madarak „emigrációs érzéséig” és a szabadságvágy nagy dilemmájáig.

A bevehetetlen erőd

Luxemburg különös hely, afféle rejtett kincs: a nagy tömegáramlásokból kieső, az ismert vándorlási útvonalaktól félreeső városállam. A világ egyetlen nagyhercegsége mintha rejtőzködő életformát folytatna Európa közepén.

Nincs olyan mindenki által ismert, emblematikus látványa, amely a prospektusokból mindenkinek a szemébe ötlik, és azonnal felismerhetővé tenné, mint célországot. Nem özönlenek ide a turisták, és ez a jelek szerint nincs is ellenére az ország vezetésének, amely máshol (elsősorban a szintén inkább rejtőzködő, félhomályos zugokkal teli pénzügyi ökoszisztémában) keresi a közjólét forrásait.

A terepasztal-város

Luxembourg, a főváros egykor megközelíthetetlen, bevehetetlen erőd volt, és ezzel függenek össze szédületes perspektívái, a város közepén húzódó mély szakadékok, illetve az elmúlt évszázadok során nagy részben lerombolt erődstruktúra romos állapotában is elképesztő építményei, melyek két irányból – fentről és lentről – egyaránt lenyűgözően szép, teljesen egyedi látványokat eredményeznek.

E különleges fekvésű város talán részben azért ilyen kevéssé ismert, mert fényképeken nehezen visszaadható ez a kettős perspektíva: fentről igazi terepasztal-városra látni, terméskő völgyhidakkal, rajta apró vasúti szerelvényekkel, a mélyben szabályos kis háztetőkkel – lentről pedig hol zegzugos völgylabirintusban bolyongunk, hol váratlanul kitárul az egykori erőd zordon látványa, melyen belül jól kivehető, ahogy egymásra épülnek a régi és a modern, a megőrzés és a korszerűség rétegei, mutatva, hogy a város ad a kontinuitásra, valamint azt is, hogy mégiscsak az EU legjómódúbb országa ez a kis hipermodern erődítmény.

Panorámás üveglift, öt emelet mélyen a várfalba épített városi múzeum, patinás, régi völgyhíd alá függesztett, szédítő látvánnyal kísért bicikliút – lenne itt mit látni a mai tömegturizmus korában. Ráadásul ma már semmi nem megközelíthetetlen, bevehetetlen.

Luxemburgba mégsem olyan könnyű eljutni még ma sem, mint a világ vérkeringésébe jobban bekapcsolt városokba vagy bármelyik európai fővárosba. Budapestről eddig nem volt közvetlen idejutási lehetőség – ez 2019 novemberétől változott, amikor beindult egy fapados légitársaság közvetlen járata.

Ám ettől még biztosra vehető, hogy a város őrizni fogja exkluzív jellegét: amíg a bérlakások, az ingatlanok és a hotelek is Párizs vagy Észak-Európa árszintjét súrolják vagy olykor le is pipálják, belátható ideig meg fog maradni ez a Svájcéhoz hasonló kívülálló státusz.

Magyarok Luxemburgban

Talán sokan nem is gondolnák, hogy az ország méretéhez képest számottevő magyar népesség él Luxemburgban is. Naprakész hivatalos statisztikák nincsenek, de nagyjából kétezer főről szól a fáma.

Az uniós intézmények mellett a nagy könyvvizsgáló cégek, pénzügyi és IT-szolgáltatók és más tőkeerős piaci szereplők – köztük nem utolsósorban az ismert milliárdos, Gattyán György birodalmának ide települt háttércsapata – sok fiatal és középkorú diplomást vonzanak ide (családostul), de emellett más szektorok is hoznak ide munkaerőt jelentős számban.

A többi nyugat-európai magyar diaszpórához hasonlóan itt is megjelentek a magyar szolgáltatók, akik részben a magyar közösség keresletére alapozzák üzleti modelljüket, a masszőrtől a pszichológusig, de van magyar fogorvos, a közelmúltig volt magyar vendéglő is, és felbukkantak magyar hajléktalanok is.

Emellett a luxemburgi egyetemen (részben a déli Esch-sur-Alzette kampuszán) magyar diákok, kutatók és tanárok is akadnak szép számmal. A közösség egy része aktív és összetartó, a magyar levlistán a hírláncok gyorsan körbeérnek, a segítségkérések visszhangra találnak, a magyar vonatkozású kulturális rendezvények többnyire teltházasak.

A Toldi Mike

E közösségből született meg 2015-ben Luxemburg magyar alternatív zenekara, a Toldi Mike. Az alaphelyzet szokatlan és szórakoztató: egy ízig-vérig magyar amatőr zenekar saját számokat játszik, döntő részben magyar szöveggel, luxemburgi klubokban és kocsmákban.

A koncertek végén előkerülnek feldolgozások is, a ’80-as évek underground zenéiből, egyfajta tiszteletadásként, még ha a tagok többségének nem is lehetett közvetlen élménye arról a korszakról és zenei világról.

Amióta a Toldi Mike fellép, ez a sajátos hangulat megtalálta a maga hűséges közönségét: a koncert vége felé a zenekari törzshelyen, a főváros Bereldange nevű kerületében, a Spirit of Music nevű kocsmában összeszokott klubközönség várja a Trabant zenekar Azt hiszem, hogy becsukom a boltot, vagy az Európa Kiadó Elmentek a fiúk c. számát.

Többségükben itteni magyarok, kisebbségben különböző európai ismerősök (németek, angolok, lettek, olaszok, belgák…), és elenyésző kisebbségben luxemburgiak, köztük a lemez stúdiófelvételeihez helyet biztosító, magyarul briliánsan beszélő Fred, egy helyi zenekedvelő tanárember, no és persze a filmben is felbukkanó Michel, a Spirit of Music kocsma tulajdonosa, aki négy éve hétről hétre hallgatja a Toldi Mike-számokat, és alighanem kívülről fújja mindet, ha a szöveget nem is érti.

zenekar_2.jpg

A zenekar magja a programtervező matematikus végzettségű Balogh Béla (zenekari nevén: Bí) és az eredetileg agrármérnök Vámosi Krisztián (Krisz) duója volt, akik korábban a sokoldalú Szilárd Zoltánnal már kísérleteztek a műfajban.

A 2012-ben általuk alapított L’őre! zenekar (melynek számait olykor Ujvárosi Gábor gitárszólói színesítették) a luxemburgi magyar alternatív rock kategóriájának voltaképpeni megalapítója.

A L’őre! első és egyetlen lemeze, a „Bal des bons malades” (mely címét egy luxemburgi utca, a Val des bons malades nevéről kapta) most is felkutatható a bandcamp-en.

Nagyjából Szilárd Zoltán Magyarországra távozása idején érkeztem Luxemburgba én, aki anno, a kilencvenes években az Iván Lendül zenekar gitárosa, majd a nagy nyilvánosság elé soha nem lépett Café Bardo frontembere voltam. Hárman alapítottuk meg azt a triót, amely hamarosan felvette a Toldi Mike nevet.

Már túl voltunk az első fellépéseken, amikor csatlakozott a negyedik állandó tag és alapember, a ritmusszekciót alkotó Kovács Vilmos (Chilly), végzettsége szerint informatikus mérnök.

Az ötödik tag Varga Zsolt (Zsé) lett, jelenleg adatbányász, korábban fordító, akire az idők során külön koncertblokk épült, részben egy kicsit más, könnyedebb hangulatú repertoárral – melynek legsikeresebb darabja, az Űrlány Varga Zsolt zenei ötletéből született –, részben pedig az említett ’80-as évekbeli feldolgozásokkal.

A magyar kultúra és a külföldi lét feszültsége

A Toldi Mike név már önmagában egyfajta program: ironikus játék a magyar kultúra és a külföldi lét feszültségével. Arany János zengzetei kortárs angolszász-kompatibilis hangolásban.

Ez a program testesül meg a zenekari logóban is, ami egy, a pusztában álló, gémeskút asszociációját keltő mikrofonállvány. Ha ennek a logónak és névnek a legszorosabb zenei megfelelőjét keressük, talán érthető, miért a Pusztába kiáltott szó lett az első album címadó dala.

logo_2.jpgA pusztába kiáltó mikrofon

De ez csak egy oldala az éremnek: a Balogh Béla szövegeire írt számok között több a „szórakoztató” műfaj egy-egy stílusgyakorlatának tekinthető. Ha a Madarak vagy a Pusztába kiáltott szó a skála egyik vége, a másik alighanem a Naplemente vagy a szerelmesdal Pomme de terre.

A kettő között pedig vannak még fokozatok: a magyar blueshagyományt népdalsorokkal ötvöző Karaván Blues, a sci-fi irodalom fantáziáiból született Űrlány, vagy éppen a Kisvárosom, amelyben az észak-magyar couleur locale-t igyekeztünk felidézni („ébredezik a Bükk alja, a sok sav a gyomrot marja”…), a szövegíró-énekes szülővárosának, Kazincbarcikának tipikus figuráival.

zenekar_2_1.jpg

A Toldi Mike vállaltan amatőr bandából, afféle egyedi helyi színből négy év kitartó munkájával (erről a filmbeli kocsmáros, Michel tanúskodik) kinőtte annyira magát, hogy 2019-ben megjelent az első lemezünk, a Los Angelesben élő Deák Ambrus (AMB) masterelésében.

Luxemburgban e négy év során sikerült túllépni a törzskocsmai klubkoncertek keretein. Megmérettünk már másféle színpadokon is: játszottunk unplugged műsort a város irodalmi kávézójában, a Café littéraire Le Bovary-ban (az alkalomra egy Kassák-verset is feldolgozva), felléptünk Esch-sur-Alzette azóta bezárt magyar éttermében, voltunk „open mic”-szereplők a belváros patinás Café Konrad nevű kocsmájában.

De a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a luxemburgi kelet-európai filmfesztivál, a CinEast keretében a 2017-es nyitóbulin a Melusina nevű helyen a fergeteges Besh’o’Drom előzenekara lehettünk. Jártunk már Pesten is, a Kazinczy utcai Kőleves étterem koncerttermében.

A tervek között szerepel még sok minden: más közönségek, más városok, más diaszpórák. Reméljük, a Toldi Mike lemeze – címe ellenére – nem marad „pusztába kiáltott szó”, és dalaink más közönségeket is megérintenek.”

Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!

View this post on Instagram

�San Francisco �: @susiehun65 #california #sanfrancisco #kirbycove #us #usa

A post shared by Határátkelő (@hataratkelo) on

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.  

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Luxemburg

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9015466582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2020.02.10. 09:33:01

Az igaz, hogy kevésbé ismert turista célpont, de ettől függetlenül élőben tényleg nagyon látványos. Főleg a Chemin de la Corniche környéke, Grund, meg az üveglift is.

Csodabogár 2020.02.10. 13:41:54

Nekem nagyon tetszett Luxemburg, akkor még nem volt se üveg se másmilyen lift. Gondoltam is, milyen jó lenne oda költözni. Aztán kiderült, hogy az állampolgárság 25 év, az nekem kicsit soknak tünt. Lehet, hogy ma már más, de állampolgárság akadt másik.

Golf2 2020.02.10. 15:13:51

@verkagrafomanka: Az meg túl kevés,felhígul.

Csodabogár 2020.02.10. 16:50:00

@verkagrafomanka: Nagy változás, de mára már bőven el vagyok látva állampolgárságokkal, no meg nem is költöznék már sehova.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.02.10. 19:12:11

Szerintem sok hülyeséget ír le a szerző...
"Luxemburgba mégsem olyan könnyű eljutni még ma sem, mint a világ vérkeringésébe jobban bekapcsolt városokba "
Melyik irányból nincs vonat + TGV kombó?
Európai kellős közepén olyan úthálózattal bír hogy bármelyik szomszédos ország polgára megsíratja amikor amikor eléri hazája göröngyös aszfaltját (ez főleg Belgiumba érve sokkoló).

Angliából könnyebb átugorni mint megkerülni Luxembourgot. A kontinens egyik szállítmányozási csomópontja.

Ami pedig a külföldieket illeti, a fáma szerint minden reggel 100.000 külföldi indul meg dolgozni a Nagyhercegségbe a szomszédos országokból és asszem náluk a legmagasabb a bevándorlók aránya (első helyen olaszok, vicces ugye signore Savini? és portugálok), utóbbiak nincsenek benne a 100.000-ben persze, azok többsége bennszülött német, francia vagy belga vagy Luxemburgiak akik nem bírják megfizetni a helyi lakbéreket.

M. Péter 2020.02.10. 19:58:02

@Csodabogár: Csak 5 évig kell ott élni, de le kell vizsgázni a luxemburgi nyelvből.

Hari Seldon 2 2020.02.10. 21:56:08

@Ződ2000:
Igen, tőlünk reggelente beáll a pálya. Pont azért mert a lakhatás ott megfizethetetlen.
Hattól kilencig lépésben lehet (ha egyáltalán lehet) haladni. Thionville Kirchberg simán lehet két óra. Ha meg baleset van, akkor még több. Pont ezért én kerülök a németek felé Perl irányában, ha megyek a reptérre (pl). Igaz úgy csak főút, meg hosszabb is a táv. De garantált csúcsidőben is a 1 óra 20 perc.

Csodabogár 2020.02.10. 22:05:16

@M. Péter: Az nem lehet akkora nagy nehézség, ha már 5 évig ott van valaki. Gondolom nem Rigó utcai vizsga van, ott én ugyanis még magyarból se tudnék levizsgázni.

M. Péter 2020.02.10. 22:11:18

@Ződ2000: Portugálból van messze a legtöbb, kb. a lakosság 16%-a.

Herr Géza 2020.02.10. 22:50:07

@M. Péter: De azért ők ugye “nem minden reggel indulnak meg”, mondjuk Lisszabonból. Azért a 100.000 ingázó kicsit túlzás, de c’est la vie..
Luxemburg jól fizet, lakni, bevásárolni meg akárhol is olcsóbb a környéken. @Ződ2000: Mi neked ezzel a bajod? Már, ha van egyáltalán... :)

Hari Seldon 2 2020.02.10. 23:09:22

@Herr Géza:
De bizony könnyen lehet, hogy van annyi ingázó. Átlagban csúcsidőben van 100 000 autó egy irányban, ott ahol elvileg csak kevesebb mint fele ennyi menne csúcsidőn kívül.
Plusz rengeteg helyen van "gyűjtőparkoló", ahol a környékbekiek lerakják a kocsit, és egy autóval mennek tovább. És ez persze csak a mi irányunk. Belgiumból és tőletek is sokan csinálják ezt.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.02.10. 23:10:16

@Herr Géza: nekem valamiért ez a szám ragadt meg a transfrontalier-kre, és ha megpróbálsz Konz, Thionville vagy Arlon felől beérni reggel el is hiszed. Lehet hogy változott azóta de 10 éve még 100.000 körül volt a minden reggel ingázók száma, és szerintem ők nincsenek benne a Luxembourgi lakosságban (amiből viszont 100.000 csak a portugál).

Bajom nincs vele csak kicsit olyan hangvételű a cikk, mintha Luxembourg valami elszigetelt világtól távol álló ország lenne, közben ennek pont az ellentéte. A lakosság 44%-a külföldi állampolgár (és ebben nincsenek benne az ingázó franciák belgák és németek, meg aki kiszorult oda a lakbérszint miatt).

Maximálisan befogadják a globalizációt és az évszázadok alatt a multikulturalizmust (ezért is kötelező 3 nyelv az értségijükhöz), 200 éve éppúgy jól menedzselték az országot, mint 100 éve vagy épp most.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.02.10. 23:35:09

@Hari Seldon 2: Én csak átkeltem rajta decemberben de annyira megszívattam magam mint régen nem. Ahelyett hogy Arlonnál levitt volna délre a határ előtt, bevitt Luxeburgba, majd álltam a körgyűrűn, végül a beállt déli pálya helyett valahol a reptér mentén vitt el Remich felé.
Ez egy elátkozott út volt, pedig még emlékszem rá hogy 7 és 9 között ne akarj belépni egyik irányból sem, illetve 16.00 után ne akarj kilépni Luxembourgból Francioarszág felé...

Hari Seldon 2 2020.02.10. 23:48:55

@Ződ2000:
Áh, ezek szerint elfelejtetted, hogy csúcsidőben Arlonnál le kell fordulni Longwy felé. (Különben beállsz egy két órára a dugóba)

borsznob 2020.02.11. 23:53:34

@Csodabogár: Ma már 5 év után lehet kérni. De luxemburgi nyelvből nyelvvizsgát kell tenni :)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.