Sokszor esett szó itt, a Határátkelőn arról, miért nem sikerül hazatérésre ösztönözni a külföldön élő magyarokat, vajon mi lenne a jó stratégia. Ennyi év után azonban már felmerül az emberben a kérdés, vajon a magyar kormánynak egyáltalán fontos-e, hogy ezt a folyamatot elősegítse, szüksége van-e a külföldön élők munkájára vagy akár szavazataira.
Sokan sokszor mondták már (akár itt, a kommentmezőben), hogy a határátkelés bizonyos mértékig szelep és ugyan munkaerőhiányt okoz, de ugyanakkor a gazdaságilag nehéz helyzetben lévők és az éppen hatalmon lévő kormánnyal szemben elégedetlenek egy részét kitereli az országból.
A téma onnan jutott az eszembe, hogy a hét elején a Friedrich-Ebert-Stiftung szervezésében volt szerencsém részt venni egy bécsi találkozón, melyen az Európai Unión belüli migráció volt a téma.
Sok érdekes dolog hangzott el (ezekről majd egy másik posztban), az egyik meghívott előadó a bolgár Ivan Krastev volt, aki politológusként rengeteg helyen ad elő, ír könyveket, a The New York Timesban is jelentek már meg cikkei.
Kiket érint a kivándorlás?
Ő arról beszélt, hogy az Európai Unión belüli kivándorlás elsősorban az inkább liberális gondolkodású erőket érinti, hiszen kell azért némi nyitottság ahhoz, hogy az ember megpróbáljon beilleszkedni egy másik kultúrába, társadalomba. (Nyilván a magyarok nagy része gazdasági okokból megy el és csak kis százalékot motiválja a politika.)
Az is jellemző, hogy a külföldön élőket sokkal nehezebb szavazásra bírni, pláne, ha ez ellen az egyes kormányok (itt Ivan Krastev kifejezetten a magyar példát említette) aktívan tesznek is, például azzal, hogy nem engedik meg a levélben szavazást.
(Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez azokra vonatkozik, akik nem jelentkeztek ki, de technikai szempontból nyilvánvalóan semmi akadálya nem lenne annak, hogy ők is szavazhassanak levélben. Ha a politikai érdek úgy diktálná…)
Összességében a bolgár politológus azt vallja, hogy míg a határátkelés jellemzően egyéni döntés és lépés, addig az elégedetlenség tömeges kifejezése (például a tüntetés) közösségi, márpedig sokkal könnyebb egyéni döntést meghozni.
Választási diszkrimináció
Minderre rímel a Project Syndicate című magazinban megjelent cikk, melynek szerzője, az olasz Corriere della Sera rovatvezetője, Federico Fubini azt írja, hogy a populista kormányok egyre inkább kihasználják, hogy külföldön élő polgáraik csak mérsékelten érdeklődnek a hazájukban tartott választások iránt és finoman szólva nem sokat tesznek azért, hogy a helyzet változzon.
Mindez azért van, mert a legfrissebb országos és uniós választási eredmények is azt mutatják, hogy míg az EU-n belüli határátkelők jellemzően a liberálisabb, EU-t támogató pártokra szavaznak, addig választási részvételük jelentősen elmarad az otthon maradottaktól.
Federico Fubini szerint ez tulajdonképpen nincs az ebből hasznot húzó kormányok ellenére, így aztán Európában is megjelenhet a választási diszkrimináció.
Ez azért fontos, mert ma az Európai Unióban 17 millió ember él és dolgozik másik uniós tagállamban, mint ahol született, ami egyrészt jelentős szám, másrészt ezen határátkelők többsége fiatalabb és képzettebb, mint a földrész átlaga, ráadásul jórészt a gazdaságilag rosszabb helyzetben lévő tagállamokból érkeztek, melyek hajlamosak a populizmusra.
Olasz, magyar, lengyel példa
A cikk szerint nincsenek véletlenek, az olasz, magyar, lengyel és görög választási eredmények azt mutatják, hogy az illiberális kormánypártok tisztában vannak azzal, hogy ezek a külföldön élő diaszpóracsoportok nem feltétlenül az ő szavazóik.
Így aztán vagy nem bátorítják a részvételüket, vagy egyenesen megnehezítik azt (lásd a magyar példa, ahol Németországban 4, az Egyesült Királyságban 3, Olasz- és Franciaországban 2-2, abban az Írországban pedig, ahol 9000 magyar él, egyetlen helyen lehetett szavazni).
A tavalyi európai parlamenti választáson például a Momentum Magyarországon 9,9 százalékot ért el, a határátkelők körében viszont 29 százalékot kapott, míg a Fidesz támogatottságának aránya 11 ponttal volt alacsonyabb a külföldön élő magyarok körében, mint otthon – jegyzi meg a Corriere della Sera rovatvezetője.
Ez nem egyedi magyar jelenség, Olaszországban a pro-EU Demokrata Párt támogatottsága az Egyesült Királyságban élő olaszok között a duplája volt az otthoninak, míg a jobboldali nacionalista Liga a hazai 34,3 százalékhoz képest 11,6 százalékot tudott összegereblyézni a szigetországban, de hasonlóak voltak az arányok a Németországban, Franciaországban és Spanyolországban élő olaszok körében is.
Ugyanígy igaz ez a lengyelekre, ahol az euroszkeptikus Jog és Igazságosság tavaly októberben 43,6 százalékkal nyert, az EU-párti koalíció 27,4 százalékot kapott, a határátkelők körében viszont utóbbi közel a szavazatok 39 százalékát húzta be a kormánypárt 24,9 százalékával szemben.
Csakhogy a külföldön élő lengyelek közül csupán minden hetedik ment el szavazni. Ha a határátkelők között a részvétel nagyjából akkora lett volna, mint Lengyelországban, akkor a Jog és Igazságosság 1,2 százalékkal nyert volna.
Persze nem minden határátkelő EU-párti és az sem igaz, hogy minden szavazat elvész (lásd Romániát, ahol 2014-ben a határátkelők szavazatai nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a Liberális Párt jelöltje, Klaus Iohannis lett az államfő).
Megéri?
A címben megfogalmazott kérdésre összességében az tehát a válaszom, hogy a magyar gazdaságnak nyilván hiányoznak a külföldön dolgozó magyarok, csakhogy körülbelül 40 százalékuk (ha hihetünk az ezzel foglalkozó szakembereknek) hazatér (aztán persze lehet, hogy megint elmegy, de ez más kérdés) akkor is, ha a kormány a kisujját sem mozdítja.
Másrészt kifejezetten komoly erőfeszítés, átgondolt stratégia kellene a hazacsábításukra és igazán komoly sikertörténetről én egyetlen országban sem tudok.
Harmadrészt amíg fenntartható keretek között marad a kivándorlás (és azért Magyarország ilyen szempontból a régión belül is viszonylag jó helyzetben van), addig egyszerűen a realitás azt mondja, hogy nem lehet annyit nyerni az ügyön, amennyit bele kellene fektetni, ráadásul elég bizonytalan, hogy a több év külföldi élet után hazatérők végül kire szavaznak…
Kövesd a Határátkelőt az Instagramon is!
(Fotó: flickr.com/highwaysagency)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek