oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. január 09. 06:30,  Külföldre költözés nagyobb gyerekkel 32 komment

2020. január 09. 06:30 Határátkelő

Külföldre költözés nagyobb gyerekkel

Gyerekkel külföldre költözni mindenképpen nehezített helyzet, hiszen sok megválaszolandó kérdés felmerül a határátkeléssel kapcsolatban. Az egyik ilyen a többnyelvűségé, amivel kapcsolatban általános vélekedés, hogy ez elsősorban a kisgyerekes szülőknek fontos. Hogy ez mennyire igaz vagy sem, arra Zita ad választ, aki határátkelőként és szakemberként is naponta szembesül vele. (Előző, nagysikerű írását a többnyelvű gyerekek legnagyobb ellenségéről itt olvashatjátok.)

Magyarországon töltötted az ünnepeket? Mit tapasztaltál? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

lany_konyvek.jpg

„Elsőre általában a kisgyerekes szülők figyelmét ragadja meg a többnyelvűség témája és gyakran valóban számukra nyújtanak segítséget az ebben a témában megjelenő írások.

Sőt, egyszer egy nemzetközi iskolában harmadikosokkal és negyedikesekkel dolgozó tanító néni is, akit meghívtam a workshopomra, azzal hárított el, hogy ez őt már nem érinti, mert az ő tanítványai már elég nagyok, hogy ezzel kapcsolatban neki már nem lényegbevágó lenne továbbképezni magát.

Valószínűleg arra gondolhatott, hogy a korai többnyelvűek 9-10 éves korukra már anyanyelvi szinten társalognak a nyelveiken és lehet velük dolgozni anyanyelvi tanulóknak szánt tananyagból.

Ha a többnyelvű gyereknek mégis nehézségei adódnának a tanulással, akkor azt gyakran saját tanulási képességeinek hiányaként könyvelik el vagy az éppen adott másik nyelvét vagy nyelveit okolják érte.

Miközben előfordulhat, hogy a gyerek még valamilyen okból kifolyólag nem egészítette ki az összes nyelvén például a szókincsét, amiben nem a másik nyelve a ludas, hanem csak több időre van szüksége.

Vagy lehet, hogy egy másik nyelvén tudja is mindezt, és éppen most tanulná meg ezen a nyelven és csak egy kicsi rásegítésre lenne szüksége, lehetőleg negatív megjegyzések nélkül.

Persze lehet a gyereknek tanulási zavara is, csak az a lényeg, hogy ezekben a különböző helyzetekben különbözőképpen kell eljárni, ugyanis teljesen más jellegű problémákról van szó.

Ezzel inkább csak azt szerettem volna jelezni, hogy egy iskolás többnyelvű gyerek élete sem felhőtlen egy olyan közegben, amelyik erre nem igazán felkészült. Ez a felkészültég országonként, iskolánként nagyon vegyes képet mutat. Ráadásul nem elhanyagolandó a szülőknek a témában való tájékozottsága sem.

Fél szem letakarva

Egyik kutatásom célja volt többek között, hogy feltérképezzem, hogy egy barcelonai nemzetközi iskolában mennyire vannak tisztában a többnyelvű gyerekek tanulási sajátosságaival.

Mind az intézmény, mind a gyerekek által elismert tanárokkal készítettem interjúkat, akik már legalább egy évtizede tanítottak többnyelvű gyerekeket. Mindannyian saját tanítási módszert használtak.

Munkájukról való elbeszélésükben a nehézségek domináltak. Mintha csak félszemmel látnák a helyzetet. A másik szemük, amelyekkel a gyerekek előnyös tulajdonságait kellett volna látniuk, mintha le lett volna takarva. Pedig a kép úgy teljes.

Hiszen a többnyelvű gyerekeknek is vannak a tanulás szempontjából előnyös tulajdonságai, csak ezek ritkán kerülnek be az oktatásukról való diskurzusba és így az ezeket kihasználó tanítási módszerek is gyakran csak intuitív módon szüremlenek be a tanításba.

Például, hogy tudásuk forrása az általuk beszélt nyelvekből kifolyólag nagyon sokszínű. A már ismeretből kiindulva pedig könnyebben lehet új ismeretet tanítani. Nagyon hasznos erre is támaszkodni.

Nyelvi példát említve, ha a gyerek tudja mi az ige az egyik nyelven, akkor rá fog ismerni nagy valószínűséggel a másikon is és nem kell újra megtanulnia a konceptust a másik nyelven.

Vagy egy az interkulturális kommunikációval kapcsolatos jelenség: egy individualista kultúrában tanító tanár örülhet a kollektivista viselkedésben otthonos tanítványának, mert az sokkal ügyesebben alkalmazkodik a többiekhez egy csoportmunka keretében, hiszen sokkal inkább arra szocializálódott.

Mivel számolhatunk, ha nagyobb gyerekkel költözünk külföldre?

Még serdülők is 1-2 éven belül már láthatóan felszabadultan és folyékonyan társalognak, de ez közel sem jelenti azt, hogy innentől kezdve már anyanyelvi szinten használják az új nyelvüket írásban is.

Fontos tudni, hogy ehhez legalább dupla annyi időre van szükségük, sőt egyes tanulmányok szerint még ennél is többre.

De miközben az egyik oldalon ez a nehézség jelenik meg, ezt ellensúlyozhatja az az előny, ha a gyerekek történetesen jól teljesítettek az eredeti iskolájukban, pl. jól fogalmaznak, mert akkor nem kell újra megtanulniuk, hogy milyen pl. a levélforma, vagy egy leírás, jellemzés stb.

Hanem csupán a nyelven kell dolgozniuk és a jó íráskompetenciájukkal sok nyelvi hiányosságot tudnak kompenzálni. Ennek megvan a saját technikája, amire itt most túl hosszú lenne kitérni.

Persze, ezt tudva, el tudjuk képzelni azt a hátrányt, amit az a gyerek él meg, aki ezt a kompetenciát a régi iskolájában nem szerezte meg és így anélkül kellene neki egy nem igazán jól ismert nyelven írásban is megfelelni.

Ráadásul nem egyszerű dolog olyan nyelven tanulni valamit, amelyiken még nem jól tudunk. Ők tehát még hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek.

De ilyenkor sem szabad megijedni, mert erre is van gyógyír! Hiszen mindig lehet őket korrepetálni és fontos tudni, hogy nem feltétlen csak az új nyelvükön, hanem azon is, amelyeken jobban értenek.

A házifeladat és a nyelvtudás

Ezzel kapcsolatban mesélném el annak a néhány évig Barcelonában élő családnak az esetét, akik két alsós kislánnyal érkeztek és már egy felsőssel tértek vissza Budapestre.

A visszaköltözés elött a biztonság kedvéért Skype-on egy magántanár otthonról átvett a nagyobbikkal néhány olyan matematika leckét, ami nem volt benne a katalán tananyagban.

Néhány hetes foglalkozást követően a gyerek a katalán iskolában is elkezdett jobban teljesíteni matematikából, sőt, a jegyei is javultak.

Ennek hátterében az a jelenség áll, hogy amit tudunk, azt minden általunk beszélt nyelven tudjuk. Tehát nagyobb gyerek esetében a házi feladatot bármilyen nyelven el lehet magyarázni, amelyeken a gyerek is ért.

Sőt, ez például egy olyan helyzet, amelyikben véleményem szerint akár nyelvet is lehet keverni. Ha például magyarul magyarázunk valamit, akkor javasolnám a másik nyelven használni az adott téma terminológiáját, a szakszavakat.

A hétköznapi hajszában, ha nincs idő ezt a speciális szókincset magyarul is megbeszélni, az nem egy nagy probléma, mert később bármikor be lehet ezt pótolni. Van, amikor maga a tanulás a prioritás és gyorsan el kell készülni vele.

Ahány ország, annyi szokás

De nemcsak szorosan a tanulással kapcsolatos helyzetek megoldásához szükségesek tudni, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban eljárni, hanem a felmerülő interkulturális kommunikációhoz is.

Managereket már az egyetemeken is, de a multiknál céges továbbképzésen is oktatják, hogy ügyesebben kezeljék a kulturális különbségeket. Pedig egy iskolában ugyanúgy jelen van a nagyvilág, mint egy nemzetközi vállalatban és ott is szükség lenne erre ezekre az ismeretekre.

Igaz, hogy ott nem a megkötött üzlet sikeressége és a befolyó pénz a tét, hanem csak a gyerekek jövője és a tanárok mentálhigiéniás helyzete.

A társadalmi normák és értékrend, viselkedési mód nem feltétlen változik jelentősen a határokat átlépve, még akkor sem, ha ott más nyelvet használnak.

Tehát Nyugat-Magyarország és Ausztriának a magyar határ felé eső régiói között például nem kell jelentős eltéréssel számolni. Viszont például akár egy országon belül is lehetnek jelentős eltérések, mint például Olaszország esetén, ha az északi és déli régiókat tekintjük.

Vannak első látásra szembetűnő különbségek, mások viszont csak akkor tárulnak fel előttünk, ha azokat megsértettük. Ez pedig néha túl késő, vagyis túl drágán kell érte megfizetnünk.

Persze meg lehet ezt is tanulni úgy, hogy az ember végigbotladozik az összesen, de ez a gyerekek esetében sem egy olcsó mulatság. Akkor sem, ha az ezekből a félreértésekből adódó konfliktusok mögött leggyakrabban jószándék áll.

Minél kisebbek a gyerekek, annál gyorsabban ragad rájuk az új kultúra. A könnyen felismerhető eltérésekhez a nagyobbak is viszonylag gyorsan alkalmazkodnak, viszont mások, mint például a társalgási stratégia különbségei, amelyek nagyon leegyszerűsítve Dél-Európát választják el Észak-Európától, akár évekig is rejtve maradhatnak a már idősebb korban másik országba érkezettek előtt.

Kimondatlan szabályok

Amíg magyarként nem tapasztaltuk meg például a spanyol társalgási módot, fogalmunk sincs róla, hogy hogy mennyi kimondatlan szabályt érvényesítünk akár a leghétköznapibb társalgásunk során is.

Azért nem tudatos ez, mert még kisgyerekként tanuljuk meg, alkalmazkodva a környezetünkhöz. Akik pedig felrúgják ezeket a szabályokat, azokat azon nyomban rendre is igazítjuk azzal, hogy „Várd meg, amíg a másik befejezi!”, vagy „Ne szakítsd félbe” stb.

Így tanuljuk meg, azt is, hogy hagyunk egy kis szünetet, mielőtt egy társas beszélgetés folyamába bekapcsolódnánk, s mivel az információra koncentrálunk leginkább, nem szokásunk eltérni hirtelen a beszélgetés tárgyától, elvágva a téma fonalát, de az sem adja ki jól magát, ha megismételjük, amit az előttünk szólók mondtak, vagy akár magunkat is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezeket a normákat mindig betartjuk, de bármilyen normasértés mindig külön jelentést hordoz. A félbeszakítás dominanciát, a túl hosszú csend bizonytalanságot stb.

Amikor idegen nyelvet tanulunk már a kisiskolás koron túl, tehát amikor egy nyelven már elsajátítottunk egy társalgási módot, akkor általában a már ismertet használjuk egy újabb nyelv megtanulásakor is. Ez persze nem feltétlen okoz gondot, mert több nyelv is használhatja ugyanazt a társalgási stratégiát.

Amint említettem, Spanyolországban például nincs könnyű dolguk azoknak a gyerekeknek, akik már felsősként érkeznek a Pireneusokon túlról, mert itt a miénkhez képest meglehetősen eltérőek a társalgás szabályai.

Itt addig lehet ismételni a mondandónkat, amíg jólesik és új témába is sokkal szabadabban bele lehet vágni, mert nem csak az információ a fontos egy beszélgetés során, hanem a kapcsolattartásnak is nagyobb szerepe és ennek hangsúlyt adnak verbálisan is.

Ha például egy csoportmunkában egy újonnan jött gyerek „jólnevelten” a kis szünetre vár, hogy belépjen a társalgásba, akkor nem fog túl sokat beszélni. Itt ugyanis az jut szóhoz, aki ügyesen szakítja félbe a másikat. Ennek is megvan a taktikája, de azt itt most nem fejteném ki.

A lényeg az, hogy ha a gyerek a társalgásban nem tud aktívan részt venni, akkor nemcsak azt kockáztatja, hogy esetleg rosszabb jegyet kap, hanem azt is, hogy nehezebben tanul, vagy az, hogy esetleg azt gondolja magáról és a többiek is róla, hogy a nyelvet nem tudja elég jól, de ami még rosszabb, hogy esetleg azt feltételezik róla, hogy ő direkt nem akar részt venni a csoportmunkában mert magának való. Ez utóbbi tulajdonságokat tűri meg egy kollektivista legkevésbé. Egyik magyarázat sem túl rózsás.

Persze a nagyobbak is belejönnek előbb vagy utóbb, de addig is nagyon sok rossz tapasztalatot szerezhetnek, amit meg lehet spórolni, ha felkészítik őket rá a nyelv tanulásakor vagy az országba érkezéskor.

Tehát amikor egy nagyobb gyerek többnyelvűségéről van szó, akkor azt már egy sokkal szélesebb spektrumban kell nézni, mert nem csak szorosan véve a nyelvi helyzet, hanem az iskola és a kulturális különbségek is belejátszanak a gyerek sikerességébe.

Van segítség

Akiben kételyek vagy félelmek vannak, vagy még többet szeretne tudni a többnyelvűségről, azok követhetnek az oldalamon vagy a Facebookon, ahol ismeretterjesztő cikkeket közlök időről időre a többnyelvűség legkülönbözőbb aspektusairól."

Kövessétek a Határátkelőt az Instagramon is!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�: @messzieszak Képeket privát üzenetben vagy a #hataratkelo hashtaggel megjelölve szívesen várunk #troisrivieres #canada #kanada #folyó #quebec

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével. 

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: kétnyelvűség többnyelvűség Spanyolország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3615399884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzZoole 2020.01.09. 14:50:54

13-14 fok, kissé szeles, fényes napsütés a ködös Albionban, és a hajam meg mindig tart. :-)

SzZoole 2020.01.09. 16:26:55

@Platonica: well, az előző tényállásom módosítanom kell, mivel az ég beborult, az eső szemerkél és nedves, a hőmérséklet visszaesett 9 fokra, de a hajam még mindig tart! :-)

Herr Géza 2020.01.10. 00:10:26

“ Egyik kutatásom célja volt többek között, hogy feltérképezzem, hogy egy barcelonai nemzetközi iskolában mennyire vannak tisztában a többnyelvű gyerekek tanulási sajátosságaival.”
Nyugtasson meg valaki, hogy ezért a munkáért van valaki, aki fizet. És kérem S.O.S. a címét.
Nem akartam bunkó lenni, de amikor az ilyen kutatások témáját olvasom, mindig elcsodálkozom azon, hogy mekkora mázlisták egyesek....
Nem ragoznám tovább, de érdekelne, hogy ki finanszírozza az én kutatásomat, aminek tárgya: “Mennyire használják a karib-tengeri óvodák a Rubik-kockát a sárgarépafőzelékre való rászoktatásban?”
Minimum két év helyszíni “terepmunka”... :D

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.01.10. 00:21:48

Wow, mindenki teli almot alszik? Mostanaban szinte alig van komment, nagy az erdektelenseg...nincs eleg jo topic igy januar elejen, ugy latszik:)

Arthamyr 2020.01.10. 01:18:00

@Herr Géza: Igen, egy karibi szivar- és rumelemző terepmunkát nekem is megfinanszírozhatna valaki. Utána japán legjobb szusiéttermeinek kutatása következhet, esetleg analizálnám, hogy a magyar versek mennyire hangzanak máshogy az ISS-en. :D

Én nem tudtam elolvasni a posztot, pedig megpróbáltam, de kb. 5 mondat után rájöttem, hogy nem büntetem magam tovább, inkább olvasok a tegnapi Madrid meccsről, meg röhögök megint Kroos gólján...

gabors 2020.01.10. 03:58:37

Ez megint egy igen jo kis poszt volt azert egy kicsit kezd "tudomanyossa" valni, nekem legalabbis, az altal hogy sok alap kijelentest csak elfogadni tudok mert semmi tapasztalatom nincs ..

A legerdekesebb amit a kulonbozo tarsalgasi "szokasok"... mert ebben viszont kb 30 eves gyarkorlatom/tapasztalatom van teljesen maskeppen kell beszelni egy del-azsiaival .. vagy egy orosz preriol szalasztottal ... vagy eszak-afrikai arabbal ... (most vallast mar nem is emlitenem) ....

dikusz. 2020.01.10. 11:35:09

@Zsuzsi65: Olyan klassz útibeszámolókat tudsz írni, szép fotókkal. Bár nekem sikerülne úgy fogalmazni, mindjárt én is írnék posztot...

dikusz. 2020.01.10. 11:40:17

@Arthamyr:
Azt az egy Cohiba szivart tudnám megfinanszírozásra felajánlani, amelyik ugyan hamisítvány, de legalább használhatatlan...
Szusiéttermet itthon is kutathatsz, van elég. Az biztos, hogy én nem fogom előled elenni ezt az étket. A Trófeában kóstoltam, de nem tudtam, hogy az, ami. Nem volt jó...

Void Bunkoid 2020.01.10. 12:00:26

"Itt ugyanis az jut szóhoz, aki ügyesen szakítja félbe a másikat"

Nem is szimpi a mediterrán fíling, a legtöbb mediterrán népség általában - a magyar, vagy nyugat-, de legfőképp észak-európai normák szerint - erőszakos, nyomulós, tukmálós, lelkiterrorizálós fajta.

Arthamyr 2020.01.10. 12:04:41

@dikusz.: Budapesten kívül annyira nem jellemző, meg Japánban kissé más a minőség. Ugyanis ott kissé mélyebben gyökereznek a hagyományai, eleve más normák jellemzik a gasztronómiát (meg kb. mindent), és ugye van tengerük is.
Itt mi szoktunk enni kb. hetente, van egy nagyon jó kis takeaway, mi már törzsvendégnek számítunk, mindig kapunk kis ajándékot is (pl. egy extra kis tálca sushi, vagy miso leves). A Trófeásat még nem próbáltam, az étteremben is nagyon régen jártam, így arról nem tudok véleményt mondani, de azt tudom, hogy pl. a Wasabi egyáltalán nem vállalhatatlan Pesten.

Viszont a lényeg az volt, hogy én is szívesen felszállnék az értelmetlen, de számomra kedves dolgot csinálok munka címen más pénzén vonatra. :)

Platonica 2020.01.10. 12:25:44

@ZooLeka: Nos, en a lenyeglato hozzaszolasra irtam. Kisse ironikusan;-)

Magahoz a cikkhez: van, amit teljesen hasonloan latok, pl. hogy mennyire igaz, az anyanyelv muvelese, fejlesztese nagyon is kihat a masodik (harmadik) nyelven tanultakra is, de nemcsak lemaradas/korrepetalas eseten, hanem globalisan is. Viszont van bennem nehany kerdojel par mas felvetett dologgal kapcsolatban.

@dikusz.: En nagyon szeretem a sushit, itthon is keszitem:-)

Platonica 2020.01.10. 12:30:10

@Arthamyr: Marmint a sushi bar/ etterem nem jellemzo? Azert ezzel vitaba szallnek...

dikusz. 2020.01.10. 12:42:24

@Arthamyr: "Viszont a lényeg az volt, hogy én is szívesen felszállnék az értelmetlen, de számomra kedves dolgot csinálok munka címen más pénzén vonatra. :)" - ezt már észrevettem, olvastam tőled, hogy az a terved, korán nyugdíjba szeretnél menni.
De ha 40 évesen 65 leszel, akkor ingyen utazhatsz, ha hazaköltözöl.:)))

Úgy látom, Trófeák csak a fővárosban vannak. Na nem mintha ettől sokkal jobb lenne, de tényleg elég jók. Nekem az újbudai jött be, szerintem az a legjobb.
A szusiról: tényleg a Trófeában ettem olyat, azt hittem, hogy hidegkonyhai étel, úgy is ettem. Mit mondjak, enyhén szólva nem volt jó, olyan se íze, se bűze, de legalább mutatós volt.
A belvárosi Sas utcában dolgoztam. Hazafelé a Hercegprímás utcai Wasabi Extra étterem előtt mentem el. Ebben a szusi-étteremben voltál? Volt kinn előtte egy bemutató "akvárium", amin kis tálkákra téve úgy forogtak körbe az ételek, mint majom pálcikáján a stanicli. Most azt hiszem, már nincs kint a bemutató doboz.

Arthamyr 2020.01.10. 13:19:16

@Platonica: Ok, szálljál vitába. Azon vidéki városokban és mondjuk 20km-es környezetükben, ahol én megfordulok, és ahol élni fogok, nincsen egy kósza darab sem. És nem fogok azért máshova költözni/járni, mert ott van sushi bár.
Ezért bátorkodtam kijelenteni, hogy annyira nem jellemző, de könnyen lehet, hogy tévedek, és amúgy csak pont ezek a települések fehér foltok sushi-lefedettség szempontjából. :) Viszont sajnos rajtam nem segít, hogy mondjuk Győrben van sushi bár, ennyi erővel mehetek Pestre is...

@dikusz.: Én nyugdíjba mentem. Viszont ezért meg kellett dolgozni hosszú évekig, és némileg be is kell húzni a nadrágszíjat. Ez kissé más kategória, mint mondjuk szivart kutatni más pénzén a karib térségben. :)
Én nem különösebben szeretem a Trófeát, szerintem annyira nem kiemelkedő minőségű, és már nem is tudok olyan irdatlan mennyiségeket enni, hogy máshol ne kapjak eleget. Legutóbb (novemberben) a Bábel étteremben voltunk (meg pár, említésre már annyira nem érdemes helyen, amik szintén korrektek voltak), és az nagyon tetszett, ha elmegyünk enni, és nem magunk főzünk, akkor inkább olyan jellegű helyekre járunk.
Pár éve a Nyugatihoz közeli Wasabiban voltunk, de ez is ilyen körbeforgó futószalagos, ahol magadnak veszed le a cuccot (meg ha valami nincs, akkor kérheted, hogy csináljanak). Nekünk tetszett, de azért ahhoz nem kell nagy fantázia, hogy az ember belássa, hogy Japán legjobb sushizói teljesen más szintet képviselnek.

Platonica 2020.01.10. 13:30:15

@Arthamyr: Sorry, vmiert nem fogtam, h a 'Budapesten kivul' csak Mo-ot jelent... Az otthoni videki kinalatot nem ismerem en sem, de gyanitom, h valoban nem jellemzo...

Arthamyr 2020.01.10. 13:53:14

@Platonica: Az ok, hogy nem tartod túl sokra az értelmi képességeimet, de azért azt kinézhetted volna belőlem, hogy ekkora hülyeséget még én sem mondok. :D
Egyébként én szó nélkül elhittem volna neked azt is, ha azt mondod, hogy pedig igen, Pécsett is meg Kaposváron is meg Kőszegen is meg kb. mindenhol van, mert tényleg nem néztem utána, csak a pár általam ismert és gyakrabban látogatott vidéki városból általánosítottam, hogy "nem annyira jellemző".

Egyébként Magyarországon én is otthon készítettem, valószínűleg vissza is térek majd ehhez, csak kissé pepecselős csinálni (a megfelelő eszközök/alapanyagok hiányában biztosan), és Dublinban közel van, jó, és nem is drága, így inkább lusta vagyok. Meg tényleg jó arcok is a kis sushizóban, kb. a 3. alkalom után elkönyveltek törzsvendégnek, lehet vinni saját ételhordót, telefonálni, hogy mikorra legyen kész, és nagyon kedvesek is, egyszerűen hibátlan szolgáltatás.

SzZoole 2020.01.10. 14:35:16

@Platonica: tudom mire írtad :-). A híresztelésekkel ellentétben nem vagyok hülye :-))

A cikkhez nemnagyon tudnék hozzászólni már, mivel a kezdetek óta itt vagyok, és ha tízszer nem formáltam véleményt erről a témáról, akkor egyszer sem.

Minek írja le többedszer, hogy a lányom(23) itt meg ott tanult meg a fiam(21) is. Legfeljebb annyit, hogy a fiam lelkesen tanulja a welszi nyelvet is ha már ott él/tanul 4 évig :-)

Platonica 2020.01.10. 17:18:09

@Arthamyr: Na na hatrabb a komplexusokkal;-) Csak felreertes volt, es az is a reszemrol...

Mo-on nem csinaltam anno, pont az alapanyagok miatt, bar szerintem ebbol a szempontbol valoszinuleg jo iranyba valtozott a helyzet, fovarosi szinten mindenkepp.

@ZooLeka: Ma mindenkinek elobujnak a komplexusai??:-D Tenyleg hulye hireben allsz? Ezt nem tudtam.
Cikkhez: az oke, hogy nem irtad le ikszedjere, no de ez me'g nem magyarazza a kenyszeres idojarasjelentest:-DD

dikusz. 2020.01.10. 17:22:24

@Platonica: Neked is egésségedre!:)

Lehet, ha tudom, mit eszek, akkor másképp állok a szusihoz is.
Szeretem a halat, a (ruszlit is)de ez nem jött be. Nem a Trófea a hibás, hanem én, mert nem olvastam el a kiírást. Az előételek között volt, annak is gondoltam.

Platonica 2020.01.10. 17:30:29

@dikusz.: Nagyon-nagyon regen, amikor eletemben eloszor ettem sushit (egyebkent egy azsiai repulouton), akkor en is kb igy alltam hozza:-) Me'g gondosan le is pucoltam a norit a sushirol, mert 'gyanusan' nezett ki:-DD

Egyebkent tenyleg azert is jo sk kesziteni, mert akkor csak olyasmivel toltod, csomagolod, amit konkretan szeretsz.

SzZoole 2020.01.10. 17:40:32

@Platonica: :-))

Az időjárás jelentés csak azért volt, hogy ne legyen negatív komment csúcs(semmi) :-))

SzZoole 2020.01.10. 17:43:43

@Platonica: ja amúgy nem vagyok hülye és komplexusaim sincsenek, semmilyen, tényleg :-))

dikusz. 2020.01.10. 18:00:17

@Platonica: Nem pucoltam én le tóla semmit... A félkész réteslapról az első két lapit igen, mert azt hittem csomagolópapír:)))

A Trófeában egyszerűen azt hittem, hogy olyan gratin-féle előétel, azért furcsállottam az ízét, mert ahhoz képest nem volt neki.:D

Arthamyr 2020.01.10. 19:23:03

@Platonica: Igen, akkor (a 2000-es évek közepén-végén) még Budapesten laktunk, ott azért meg lehetett szerezni sok dolgot hozzá. Meg lehet ahogy @dikusz.: -nak írtad, azzal tölthető, amivel csak szeretnéd, pl. lehet csinálni tojással, zöldségekkel, füstölt lazaccal is, az tökéletesen rendelkezésre áll bárhol. Nyilván szívkagyló vagy a kékúszójú tonhal különböző részei már kevésbé egyszerűen beszerezhetőek. :)

Arthamyr 2020.01.10. 19:27:18

@dikusz.: A Trófeában való egyszeri kipróbálás után én nem írnám azért le. Persze lehet, hogy neked tényleg nem jönne be semmilyen fajtája, akkor sem ha tökéletesen van elkészítve, a legjobb alapanyagokból. Viszont tényleg nagyon sokféle van (simán 100-as nagyságrendben), ott gondolom csak a legtipikusabbakat szolgálták fel, ki tudja mennyire frissen, mennyire jó rizsből stb.

Benikuty 2020.01.10. 20:32:14

@Arthamyr: A Trófea kategóriája: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Ahogy írtad, a műfaj elképzelhetetlen maximálisan friss, és minőségi alapanyagok nélkül. ott ezeket nem ismerik. A wc viszont tiszta.

dikusz. 2020.01.10. 20:47:39

@Arthamyr: Hadd pontosítsak: a Trófea volt az egyetlen, ahol mint kiderült, szusit ettem. Valószínű marad is az, mert egyrészt nekem úgy látszik előítéleteim vannak ezzel az étellel, másrészt ahol bővebb a választék, ott nem tudom(akarom) megfizetni az árát. Biztos bennem van a hiba, ha mások annyira szeretik.

Nem egyszer ettem ott, nem is kétszer. Ahhoz mindenesetre elégszer, hogy amikor rájöttem nem az, aminek gondoltam, ne kísérletezzek vele többet.

Arthamyr 2020.01.10. 21:44:15

@Benikuty: Arra sem emlékszem. Több, mint tíz éve jártam ott (többször is, pl. asszem ott volt egy osztálytalálkozó is), akkor még jobban bírtam enni/inni, és alapvetően kellemes emlékeim vannak róla, csak azóta egy sznob fasz lettem, és megnőttek a minőséggel szemben támasztott elvárásaim is. :) Nyilván társasággal, ha ők azt választják, most is simán elmennék, annyira azért nem lehet rossz szerintem (bár Budapesten szerintem megdöbbentően sok jó étterem van, így valsz. találnak mást).

@dikusz.: Ha nem szusinak hívták volna, hanem annak, aminek gondoltad, akkor kisérleteztél volna vele többet? :D Én nem az étel elnevezése alapján szoktam ezt eldönteni. :) És semmi gond nincs veled, szerintem a te korosztályodban Magyarországon nem annyira elterjedt ez (anyósoméknak, édesanyámnak pl. hiába készítenék ilyesmit, ahogy pl. a steaket is szinte szárazra kellett sütnöm, hogy megegyék), meg eleve ott elég drága az egyéb elérhető ételekhez/jövedelmekhez képest, szokatlan is az ízvilága/prezentációja a magyar konyhához szokott embereknek, az lenne a furcsa, ha rákaptál volna. Itt pl. ugyanannyiba kerül, ha szusit veszünk, mint az, ha elmegyünk az olasz étterembe, és eszünk egy tésztát vagy egy pizzát, meg sokkal több hely is van. Egyébként ha valaki viszonylag jól el van eresztve, és a belvárosban lakik, pl. a Nobuban így látatlanban (még nem voltam) jót adnak, legalábbis nekem nagy csalódás lenne, ha nem.

dikusz. 2020.01.10. 23:47:17

@Arthamyr: Akkor se ízlett volna. Meg akkor se, ha már az első alkalommal észreveszem a kiírást.
És nem az elnevezése alapján döntöttem el, hogy ez akkor most csak azért sem fog ízleni, hanem megláttam a tálalást, gusztusosan nézett ki, hát vettem belőle. Nem raktam tele a tányérom, hogy minél többet tömhessek a szám belső felébe, csak megkóstoltam.

Nekem nincs gondom azzal, hogy a steake nincs jól átsülve, sőt a legkevésbé átsült fokozatát enném, ha tehetném. Nem feltétlen az én korosztályommal van baj, inkább azzal, hogy a jó japán, kínai, indiai konyha az nem olcsó, kifejezetten drága szerintem, ahogy piacon megvehető hozzávalók is.Megnéztem a Nobu árait, azt hittem, nem jól látok...

Nem nekem való a keleti konyha, de ez az én bajom. Pár éve meghívtak egy Tom Yum thai étterembe azzal, hogy különleges ízeket kóstolhatok, nem volt az. Félig nyers zöldség, félig sült csirkehússal.

Ami nekem teljesen bejött, az a Rosenstein étterem volt. Nem volt olcsó az sem, de az étel, a kiszolgálás, minden nagyon megfelelt, megérte az árát.

Benikuty 2020.01.11. 07:03:59

@Arthamyr: Egyetértünk, ha vinnének, mennék :) Persze magamtól nem mennék, családi eseményt sem ünnepelnénk ott. (legutóbb a Kami Kisvendéglőjében voltunk, -erősen ajánlott!)
Ezt a sznob dolgot nyilván élcnek szántad, mert ha a sok pénzért minőséget vár el az ember, az nem az.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása