A lassan mögöttünk maradó év egyik nagy témája a klímahelyzet volt, úgyhogy bár nem egy vidám kérdéskör, arra gondoltam, az utolsó vasárnapot részben szenteljük ennek. Milyennek látszik a kérdés Svájcból és Magyarországról?

Előrebocsátom, hogy mindkét szerző hasonló álláspontot képvisel (majd a kommentekben ti úgy is elmondjátok, miért nincs vagy van igazuk). Zuzzer például egyre inkább úgy érzi, hogy valami nem kóser a világban. Valami olyasmi, amiről az életben nem gondolta volna, hogy időnként ennyire fogja csípni a szemét.

„Elég régen meg vagyok egyébként róla győződve, hogy mi, emberek, csak vírusok, vagy baktériumok vagyunk Földanya testén, amit aztán majd jól leráz magáról és nyom nélkül eltűnünk a …ba.

Manapság egyre több erre utaló jel van, nem én találtam ki és nem csak én látom, hogy rohanunk a végzet felé ezerrel. Most éppen nem is a bolygórombolásra gondolok, hanem a mentális leépülésre, aminek példáit nap mint nap láthatjuk.

Tehát….. Kedves férfitársaim (bár a hölgyek egy része is idevehető lenne)! Pár héttel ezelőtt még röhögtem azon a poénon, hogy Ausztráliában segélyvonalat akarnak létrehozni a Gréta Thunberg jelenség hatására meghasonlott férfiak számára.

Aztán mostanában meg nézem, ahogy egyes emberszabásúak mit meg nem engednek maguknak egy kislányt illetően. Nevezik mindennek aminek lehet, állítják Hitlerrel párhuzamba, hogy csak néhányat emeljek ki az össznépi hányadék tengeréből.

Veletek meg mi van vazze? Az asszonynak fáj a feje két éve folyamatosan és a jobbkezetek már elfáradt? Jöttök itt, hogy „… meg a mögötte álló körök”. Milyen körök, vazze? Ez (...) egy kislány, aki kimondja azt, amit kell, provokálja azt akit kell.

Ki áll mögötte? Hát a családja, meg egy halom olyan ember, akinek nem csak azért van a fejében agyszövet, hogy azt a fene nagy lyukat kitöltse, hanem azért, hogy gondolkodni is megpróbáljon vele.

Azok, akik a világ legegyszerűbb diagramjait értelmezni is tudják; emlékeztek még az általános iskolára? X tengelyen az idő, az Y tengelyen a hőmérséklet…. Azok, akiknek számít mi lesz a gyerekükkel, meg azok gyerekeivel, ha ez a nyomorult világ a Ti legyingetéseitek hatására a fejükre omlik.

De ha lenne is mögötte valami titokzatos háttérhatalom, Soros György, vagy maga a Télapó… leszarom, ha a téma fontos és igaz. Az igazság nem attól függ, hogy ki mondja – azaz egy hely van ahol ettől függ, egy lángoktól ölelt kis banánköztársaság -, hanem attól, hogy igaz-e, vagy sem.

Ti meg ki vagytok bukva, mit bukva, borulva attól, hogy egy kiscsaj az orrotok alá nyomja a büdös zoknit, mondván, hogy ez a zokni vazze büdös. Hámerőtám irányíccsa a nemzetközi karvalytőke… Az….Magasról teszek rá, mint minden egyéb gondolkodó lény, még ha így is lenne, mert pont azt mondja, ami van.”

A teljes posztot itt találjátok.

A magyarok és a klímahelyzet

Megdöbbentő, hogy mennyire sok természeti csapás van és hogy mennyire növekszik ezek száma – írta a Végtelen… talán szerzője, hozzátéve, hogy ez nekünk is köszönhető.

(Fotó: pixabay.com/enriquelopezgarre)

„Elég nagy száma ezeknek a katasztrófáknak a klímakrízis kapcsán jött létre (ami ugyebár Trump szerint nem is létezik és a mi kormányunk szerint is csak valami kamu civil-összeesküvés-elmélet, mint az amazonasi erdőégés).

Nos, szóval a katasztrófák egyébként mondhatni nem válogatnak, de valójában igen, mert mint olyan sok minden, ez sem igazságos és a világ szegényebbik felét érinti ahelyett, hogy azokra csapna le, akik az okozói, (vagy azokra a politikusokra, akik nem hisznek benne).

Szóval a klímaváltozás, amit leginkább a fejlett országok idéztek elő, a szénmonoxid és metán kibocsátással (gyárak, szénerőművek, autók, húsfogyasztás, őserdőirtás stb) a legszegényebbeket sújtja, Afrikát és Ázsiát.

Tudtad, hogy jelenleg csak Afrikában 52 millió ember éhezik 18 országban az extrém időjárástól, ami egyszerre szárazság, aszály aztán meg áradás? Emellett ciklon és földrengés, valamint sok esetben belső viszálykodás, és ebola.

Ez ma, 2019 decemberben például Kongó, ahol egyszerre ötféle krízis van jelen, az ebolától a belső háborús konfliktusig. De nézhetjük azt is, hogy az elmúlt 10 évben körülbelül 20 millió embernek kellett elhagynia otthonát csak és kizárólag a klímaváltozás miatt.

70.8 millió ember hagyta el az otthonát tavaly, és ez a szám idővel csak emelkedni fog, ahogyan a klíma krízis egyre több országot és népet ér el. Összesen egyébként jelenleg 53 országban 167 millió ember érintett valamilyen humanitárius krízis miatt.

Mindehhez pedig mi közünk van? Hát elég sok. Még akkor is, ha mi olyan nagyon hirtelen lettünk az Európa szegényeiből a jobbik oldalon élők, a hirtelen jött szabadságunkban igyekeztünk behozni gyorsan a lemaradást és mindössze húsz év alatt nagy magasságokba emelni a fogyasztásunkat, azaz a féktelen vásárlást.

Nos, nehezen tudok eltekinteni a klímakatasztrófától, ami a szemem előtt zajlik csak azért, mert mi (is) imádjuk a műanyag cuccokba csomagolt zöldségeket vásárolni vagy húst hússal enni, és rengeteg fölösleges tárgyat vásárolni, amit aztán kidobunk.

Nem csak a szemetelés, a műanyagtermelés, de az étel pocséklás is a mi számlánkra is írandó (évente 2 millió tonna kaját dobunk ki csak Magyarországon).”

A teljes írást itt olvashatod el.

Az új család

Azért hogy legyen más téma is, a nannyként dolgozók érdekes helyzetben vannak, hiszen olyan a munkájuk, hogy pár év után biztosan váltani kell – ha mást nem, családot. Ebben a helyzetben van a Londonban élő Hanna is.

„Szeptemberrel el kellett jönnöm az előző családtól, mert a legkisebb gyerek is elkezdte az iskolát, azaz 4 éves lett. A gyerekgondozás lényege a minél kisebb gyerek, vagyis minél nagyobb óraszámot igénylő családok.

A család pedig nem akarta kiadni az utamat, de ugyanakkor meg az anyuka száját húzogatva mondta többször is, hogy igen, ha a gyerek iskolában lesz, hát nem kellek napközben…

Tudtam, de nem sejtettem esete állt fent. Az utolsó utáni pillanatig vártam, hogy valami véglegeset közöljenek. Jó angol módjára, túl udvariasság jegyében, inkább megvárták, hogy magamtól jussak el arra a felismerésre, hogy felmondjak. Nem is lepte meg őket.

Ekkor már augusztus hónapot írtuk és nekem egy hónapon belül kellett új munkahely. Nagyon szervezetlenül csináltam…már májusban el kellett volna kezdenem keresni a piacot ismerve. Előre látó családok július előtt felveszik az új embert szeptemberi kezdéssel.

Ügynökségekkel felvettem a kapcsolatot, totális időpazarlásnak bizonyult. Aztán kínomban egy helyi anyuka csoportba kiírtam, hogy ki vagyok és mi a pálya.

Egy anyuka rám írt, hogy ő keres. Küldtem neki önéletrajzot, ami tetszett neki. Ezt követően egy interjúm volt nála, amire tényleg nagyon készültem és egy komplex kérdéssorral mentem. Ezután is tetszett neki minden. Lecsekkolt a korábbi munkaadóknál, majd vinni akarta tovább a folyamatot.

Hosszú hetek teltek el, mire a kezdési időben megállapodtunk. Ő nem kapkodott, mivel egy néni segített neki, s nem volt sürgős, hogy rögtön kezdjek. Egy 72 éves! néni vigyázott éveken át a gyerekeire, csak szerinte már kezdte nem bírni és panaszkodós volt.

Szeptember végével indult az új állás. Kölykök, kölykök nem nagy ügy…csak amíg nem ismernek és nincs kölcsönös bizalom, nem olyan egyszerű hirtelen. Meg minden család más és mást máshogy várnak el, amikbe idő beletanulni. Ez adott az elején egy kis stresszt.

Hálisten nem szarrágó családhoz kerültem. Mindkét szülő HR-es. Az apukának HR-es cége van a Cityben, felsővezetőket keresnek globálisan. A gyerekek 2,5 éves fiú és majdnem 5 éves lány.

A kisfiú nagy meglepetés volt azzal, hogy folyékonyan beszélt és szobatiszta lett, mire kezdtem. Korát simán veri. Értelmesebb és fizikai megjelenésében is érettebb, mint egy átlagos 2,5 éves. Nagyon gyorsan összeszoktunk, pillanatok alatt elfogadott. Elkezdtünk csapatként együttműködni és remekül reagál arra, ahogy beszélek/viszonyulok hozzá. (...)

Az is meglepett, hogy kabátját önállóan képes felvenni, de már nadrágját is egyre ügyesebben. 2,5 éves létére baromi okos.

A majdnem 5 éves. Jószándékú és értelmes lány. Még eddig nem sok borsot tört az orrom alá. Hozzá még idő kell. Elfogadott ugyan, de látom benne még a távolságtartást. Idővel alakul.

A lényeg annyi, hogy a szülők jó alapokat adnak és adtak, amire lehet építeni. A szülőknek vannak elvárásaik a gyerekeik felé, mármint viselkedésben és vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani otthon.

Nem a gyerek csicskáztatja a szülőket, hanem lefektetett határok vannak. Az anyuka meg igenis leállítja őket, ha valami félremegy. Elnézést kérés és köszönöm pedig az alap náluk. (...)

Sokszor megkapom a kérdést, hogy nem gondolkodtam-e már nanny melón kívül máson. De…ám az elmúlt években a stabil és fix bevételen volt a hangsúly az életemben, s ebből az állásból már tisztességes fizetésem alakult ki az évek alatt.

Bizonytalanért felrúgni, vagy nulláról indulni más területen nem éri meg számomra, hacsak nem jól megtervezett váltásról van szó, amivel rövid időn belül jobban kereshetek, mint most.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.