oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • élhetetlen: @fhdgy: Na, ez nálam nem volt bent a műsorban. Családnév, keresztnév, úgy szétbontva, hogy összera... (2021.03.04. 01:04) Az érem másik oldala
  • élhetetlen: @fhdgy: Rossz sorrendben olvastam a leveleidet, úgyhogy most. Az új tesztkörnyezet létrehozása kb.... (2021.03.04. 00:40) Az érem másik oldala
  • gabors: @M. Péter: " Boris Johnson 2016-ben lemondott az amerikai állampolgárságáról." Nem akart adot fiz... (2021.03.04. 00:37) Magyarok brit földön: melyik szám nem hazudik?
  • fhdgy: @élhetetlen: Ennél még van egy egyszerűbb, de nagyon bonyolult dolog: Az emberek nevei! Főleg, ha... (2021.03.03. 23:54) Az érem másik oldala
  • M. Péter: @gabors: Brit oldalról semmi gond nincs a kettős állampolgársággal, nem tudom, hogy honnan szedte ... (2021.03.03. 23:45) Magyarok brit földön: melyik szám nem hazudik?
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. december 28. 06:30,  A többnyelvű gyerekek legnagyobb ellensége 27 komment

2019. december 28. 06:30 Határátkelő

A többnyelvű gyerekek legnagyobb ellensége

Igazuk van azoknak, akik szerint tanuljunk meg először rendesen egy nyelven és csak azután jöjjön a többi vagy ez csupán egy tévhit, ráadásul a rosszabbik fajtából? Erre a kérdésre is válaszol Zita, aki nem csak szakemberként foglalkozik a témával, de határátkelőként személyesen is érintett.

mate_zita.jpgA poszt szerzője

„Nagyanyám kétnyelvű volt, viszont házassága során egynyelvű családba került és a gyerekek, illetve mi, az unokák már egy nyelven nőttünk fel.

Könnyű egy nyelvet elhagyni, sőt, nyelvet váltani is minden további nélkül lehet egyik generációról a másikra. Sőt, olyan büszke voltam az egyetlen nyelvemre, hogy meg sem álltam az ELTE Bölcsészkaráig, ahol magyar szakon végeztem.

A házasság azonban engem pont a másik irányba sodort, férjem ugyanis spanyol, jobban mondva katalán, úgyhogy a gyerekeim rögtön három anyanyelvet kaptak ajándékba.

Persze ez a valóságban az első években, amíg Budapesten éltünk, közel sem így nézett ki.

A nagyobbik lányom leginkább a magyart hallotta, illetve a németet, hiszem akkoriban a közös nyelvünk a párommal még az volt, ugyanis az akkori csekély spanyol tudásom ehhez nem volt még elég.

Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor Barcelonába költöztünk és ahol hamarosan megszületett a másik lányom is, aki már a kezdetektől fogva négy nyelvvel szembesült.

Ehhez viszont nekem kellett felkötnöm a fehérneműt, úgyhogy nem is késlekedtem sokáig és beiratkoztam a barcelonai UAB egyetemre a tolmács-fordító szakra, ahol aztán meg is tanultam többé kevésbé spanyolul és valamennyit katalánul.

Nyelvtanárból a többnyelvű oktatás specialistája

Immár több mint másfél évtizede dolgozom a barcelonai német iskolában, ahol 3 nyelven (L1) folyik az anyanyelvi oktatás, németül, spanyolul és katalánul és „második” nyelvként (L2) kötelező az angol és szabadon választható a francia.

Ez már valódi többnyelvűség, viszont az intézményi keretek itt sem fedik le a valóságot. Hiszen az említett nyelveken kívül a gyerekek még egyéb nyelveken is beszélnek, magyarul, lengyelül, perzsául, olaszul stb.

Tehát óriási kihívás volt ebben az iskolában dolgozni, és ez arra ösztönzött, hogy munka mellett térjek vissza újra az egyetem falai közé és specializálódjam a többnyelvű oktatásra.

Ezt pedig egy irodalom és nyelvtudomány módszertani kutató mesterképzés keretei között tettem meg. Tehát elkezdtem kutatni, és azóta több publikációm is megjelent tudományos folyóiratokban a témával kapcsolatban.

A harmadik úton járva

Nagy szerencsém volt, hogy egy olyan intézményben, az UAB-n tanulhattam, amelyik egy harmadik utat képvisel azokhoz a tanárképző formákhoz képest, amelyekben az anyanyelvet, illetve idegennyelvet oktató csoportok vannak.

Ez ugyanis nem felel meg teljes mértékben annak, amivel egy tanár nagyon sok iskolában szembesül. Márpedig azzal, hogy egy átlagos osztályban a gyerekeknek nem egy, hanem több anyanyelve (L1) van, vagy rövid kis életük során több nyelvvel kerültek már kapcsolatba.

Ezek a gyerekek másként tanulnak több anyanyelvet egyszerre, mintha csak egyetlenegyet tanulnának és ebből következően másként állnak hozzá az un. idegen nyelvként oktatott L2 (második nyelv) tanulásának is, (ami számukra már lehet a negyedik, vagy ötödik nyelv), mint az egynyelvű környezetben felnövő társaik. Tehát a többnyelvű gyerekek oktatása ilyen szempontból egy önálló kategória.

Nagyobb szülői felelősség és kevesebb támogatás

Én egy nyelven nőttem fel és nem volt igazából fontos, hogy honnét kapom az inputot, nyelvi szempontból homogén környezetem tagjai egymást erősítették és egymással kart öltve segítettek, hogy egyre jobban elsajátíthassam az anyanyelvemet.

A többnyelvű gyerekek esetében az őket körülvevő környezet nyelvileg szegmentált és gyakran egyetlen szülőnek kell egy egész közösséget képviselnie, mint ahogy azt nekem kellett a lányaimmal Barcelonában élve.

Ráadásul szülőként sokkal nagyobb rajtunk a felelősség, mint ahogyan az iskolán is, ami szintén nem számíthat olyan szinten az én segítségemre, mint ahogyan azt egy egynyelvű környezetben elvárhatná.

Gyerekeim közben felnőttek és nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen a nagyobbik már diplomás biokémikus, aki a diplomamunkáját az 5. nyelvén, angolul írta, a kisebbik pedig jogra jár és éppen letette a B2 -es nyelvvizsgát a 6. nyelvéből, franciából, mert ez volt az egyik feltétele, hogy oda mehessen Erasmusszal.

Mi a többnyelvű gyerekek legnagyobb ellensége?

Sajnos még mindig az előítéletek. Már nem olyan erősek, mint néhány évtizede, de még mindig erősen él a köztudatban az egynyelvűség centrikus megközelítés, ami a többnyelvű gyerekeket nem az egynyelvűek perspektívájából szemléli, és ebből következően az eltéréseket negatívumként kezeli.

A többnyelvű környezetben felnövő gyerekek tanulási folyamata ugyanis különbözik egynyelvű társaikétól. De az eltérésből adódó jelenségek nem anomáliák, amiktől félni kell, vagy problémák, hanem természetes kísérői egy-egy fejlődési szakasznak.

A korai kétnyelvűekkel szemben ma is hallani olyan aggodalmakról, miszerint ez negatívan befolyásolná a gyerekek kognitív szintjét vagy a szociális identitását.

Ez nyilatkozik meg azokban a tanácsokban, amikor azt mondják, hogy tanuljunk meg először rendesen egy nyelven és csak azután jöjjön a többi. Ennek semmilyen tudományos alapja nincs.

Az a csalóka megfigyelés lehet a háttérben, hogy a mikor a gyerek által tanult nyelvek még nagyon szegmentáltak és szókincsileg inkább csak kiegészítik, mint lefedik egymást, akkor a vizsgáló személy, főleg, ha csak az az egyik nyelv oldaláról méri fel a helyzetet, csak egy töredékkel találkozik.

Ha ezt egésznek tekinti, akkor ez valóban hiányérzetet kelthet fel benne. Az értékelés, amint látjuk, az egyik sarkalatos pontja a többnyelvű gyerekek oktatásának.

Hasonló a helyzet azokkal a megjegyzésekkel is, amik arra utalnak, hogy túl sok nyelvet tanul egyszerre a gyerek. Nincsen túl sok, csak minél több a nyelv, annál több szegmensre oszlik, kevesebb idő jut rá és esetleg tovább tart, amire az összes nagyjából lefedi egymást. Teljesen persze nem fogja, de ez nem is fontos, legalábbis, ha a nyelveket funkciójuk szerint közelítjük meg.

Azt is fontos leszögezni, hogy a többnyelvűség nem oka semmilyen tanulási zavarnak, ellenben nem is mentesít az alól, tehát ha a gyereknek például diszlexiája van, akkor az akár több nyelven, akár egyetlen nyelven nő fel, végig fogja kísérni az életét.

Van, aki megijed, hogy ilyenkor aztán végképp nem szabadna túlterhelni a gyereket további nyelvekkel, pedig az ösztön ilyenkor is csal. A többnyelvű diszlexiások írásteljesítménye jobb, mint egynyelvű diszlexiás társaiké. Ez szintén a sajátos nyelvtanulási folyamatukból következik.

Az egynyelvű perspektíva negatívan befolyásolhatja a többnyelvű gyerekek önbecsülését is. Ennek lehetünk tanúi, amikor azt halljuk egy többnyelvű személytől, hogy igazából nem is beszéli annyira jól egyik nyelvét sem.

Ez persze előfordulhat, de azokra az esetekre utalok, amikor nem erről van szó. Erről inkább az a kísérlet jut eszembe, amelyikben afroamerikai gyerekeknek adtak színes és fehér bőrű babákat, és a fehérekről beszéltek pozitívabban.

Érdekes, hogy a tanárok is gyakran csak a nehézségeket látják, és kevéssé vannak tisztában a többnyelvűek tanulási sajátosságainak az előnyeivel.

Sőt, előfordul, hogy nem egyformán állnak hozzá a nyelvekhez sem, pedig kognitív szempontból az előnyök akkor is jelen vannak, ha a gyerek nem a spanyol-német-angol, hanem például a kurd-török-francia kombinációt tanulja.

A többnyelvűek nyelvtanulása

Ami továbbá meg szokta ijeszteni a szülőket, az az, hogy ha egy gyerek egyszerre tanul több nyelvet, akkor nem egy ritmusban nő a nyelvtudása az összes nyelvén.

Tehát időnként az egyik leelőzi a másikat, aztán behozza a lemaradást, előfordulhat stagnálás, de fel is lendülhet újra valami okból kifolyólag, habár el is halványulhat, sőt, egy nyelvet el is lehet felejteni. Tehát ez egy olyan dinamika, amelyik különböző időpontokban egészen más képet is mutathat.

Mivel ez minden gyerek esetében más és nemcsak maguk a nyelvek miatt, hanem a környezet különbözőségéből, de magából a gyerekből kifolyólag is, nem ajánlatos összehasonlítani gyerekeinket senkivel. Hiszen még az ugyanabból a környezetből jövő azonos nyelvkombinációjú testvérek nyelvfejlődése is eltérő.

Amikor egy gyerek külföldre költözik

Engem személy szerint az érdekel, hogyan támogassuk a többnyelvű gyerekek tanulását és a speciális jellemzőik ismerete ebben nagyon sokat segít.

Kifejezetten fontosnak tartom azokat a módszertani eszközöket, amelyek segítségével kompetenciát fejleszthetünk egyéb tantárgyakban akkor is, ha a gyerek esetleg nyelvileg még nem zárkózott fel az anyanyelvet megközelítő szintre.

Egy másik fontos aspektus, aminek szintén komoly gyakorlati jelentősége van többnyelvű gyerekekkel való munkában, az az interkulturális kommunikációs készség.

Hiszen a nyelv a kultúra része és ha valaki már egy konkrét helyen szocializálódott, akkor annak egy új környezetben újra meg kell tanulnia ottani értékeket.

Ez pedig nem mindig zökkenőmentes és van ugyan, aki nagyon tehetséges ezen a téren és ösztönösen tud váltani, de nagyon sok embernek ez nehézséget okoz.

Számukra fontos az, hogy tudják, hogy ennek is van tanulható része, ami abban segít, hogy kisebb megrázkódtatásokkal éljük meg a különbségekből adódó félreértéseket. Ez pedig erősen kihat az iskolai teljesítményre is.

Hiszen amikor egy már iskolás gyerek külföldre kerül, akkor nemcsak egy új nyelvet és nemcsak a hétköznapi viselkedés egy esetleg teljesen új módját kell elsajátítania, hanem új tanulási módokat, stratégiákat is.

Például még akkor is, ha meg tudnák oldani az adott feladatot, néha azt ismerik fel nehezen, hogy egyáltalán mi a kérdés, hogy milyen típusú feladatmegoldást várnak el tőlük, ha a megszokottól eltérő módon kérdezték őket. Tehát nem minden múlik szorosan a nyelvtudáson.

Amit feltétlenül szemünk előtt kell tartani, mert nagyon fontos, hogy bízzunk a gyerekeinkben, hogy jól veszik majd az akadályokat és ne vetítsük ki rájuk a saját félelmeinket.

Sokszor a szülőkben él csak a félelem, mert talán ők azok, akik nehezebben vagy lassabban integrálódnak, vagy tanulnak nyelvet. A gyerekek önmaguktól ügyesebben megoldanák a helyzeteket, ha nem húznák őket vissza otthonról. Persze ez nem szándékos, ez ismét csak egy csalóka ösztön diktálta reakció.

Van segítség

Akiben kételyek vagy félelmek vannak, vagy még többet szeretne tudni a többnyelvűségről, azok követhetnek az oldalamon vagy a Facebookon, ahol ismeretterjesztő cikkeket közlök időről időre a többnyelvűség legkülönbözőbb aspektusairól.

A többnyelvű gyereket nevelő szülők tréningje a CFHP program pedig egy kicsit olyan, mint egy a havas és jeges utakra felkészítő vezetői tanfolyam ahová olyanok jelentkeznek, akik kétségtelenül tudnak már vezetni, csak azt kell megtanulniuk, hogyan cselekedjenek néha az ösztönükkel ellentétesen. Ehhez kapnak nagyon gyakorlati, konkrét és egyénre szabott tanácsokat.” 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: nyelvtanulás kétnyelvűség Spanyolország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4815364188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csodabogár 2019.12.28. 10:28:46

Nagyon jó értelmes poszt.
Bár se szakértő se szülő nem vagyok, az általam személyesen megismert példák alapján, mindig nagyon jónak tartottam a többnyelvűséget. Vegyes házasságokban ez főleg a szülők inkonzekvens magatartásán bukik meg, sajnos.

fhdgy 2019.12.28. 10:39:29

Végtelenségig leegyszerűsítve a dolgot, én a tanulók hozzáállásában három végletet tudok elképzelni:

- B.sszátok meg, tanítsátok meg!
- B.sszátok meg, majd én megtanulom!
- B.sszátok meg, hagyjatok békén!

Ehhez képest hol helyezkedik el a " ...hanem új tanulási módokat, stratégiákat is " kell megtanulni?

Kik azok, akik mielőtt neki állnának egy valami konkrét tanulásának, előtte elkezdenek tanulási stratégiát tanulni?

nyuszigonosz 2019.12.28. 11:18:19

Ez végre egy nagyon jó írás a többnyelvüségröl.

Pöffetegecske 2019.12.28. 12:56:52

@fhdgy: Nem akarom végtelenül leegyszerűsíteni, de azért gondolom te is tisztában vagy azzal, hogy másként tanul egy csecsemő beszélni, és másként a felnőtt. Két teljesen más módszer, az egyik folyamatosan hallja a környezetét, temérdek ismétléssel ivódik be az első vagy első két nyelv. Nincsenek könyvek és grammatikai táblázatok, szótanulás stb. Jó esetben ez a féle nyelvtanulás dominál óvodában, és meg kisiskolás korban is, sok énekkel, mondókákkal, majd egyre inkább jön a " tudatos" nyelvtanulás, az ismeretszerzés, a meg akarom érteni a nyelvtant, és a tanulfakat alkalmazom módszer. Ezekről írt egy remek cikket a poszter.

Csodabogár 2019.12.28. 14:30:13

@fhdgy: Nem a gyerekek állnak neki a tanulásnak, hanem a tanárok tanulják a tanítás módszerét. Tehát ők állnak neki módszert tanulni.Legalább is én így értelmeztem a leírtakat.

gabors 2019.12.28. 15:58:18

az utobbi idok legerdekesebb posztja pedig nekem meg gyerekem sincs ....

ha erre jar a posztolo megkerdeznem hogy hogyan alakul az ilyen tobbnyelvu gyerekek kulonbozo nyelvu kiejtese mert lehet hogy csak tevhit de ugy tudom hogy kulonbozo nyelvekben levo kulonbozo hangzok megtanulasanak (termeszetes modon) altalaban egy korral jaro hatara van.

Ebbol szokott keletkezni az ugynevezett akcentus a masodik harmadik nyelven (vagy hosszabb ido utan akar az L1-nel is) ...

Termeszetes tudom hogy vannak akik vele szuletett tehetseggel rendelkeznek es semmi problemajuk ezzel (lasd szineszek, parodistak).

Azt is tudom hogy a nyelv "tudasanak" ehhez semmi koze mert nemzetkozi tolmacsokkal gyakran talalkozom munkam soran es az L2 vagy L3 nyelven sokuknal meglehetosen eszlelheto akcentusa van ...

fhdgy 2019.12.28. 17:32:50

@Pöffetegecske: @Csodabogár: Nem vitatom, amit írtok, de nekem a "tanulási stratégia" egészen más kategória, mint a tanítási technika, oktatási metodika,stb.

A tanulás esetén a tanuló a szereplő, ha jól értem a magyar nyelvet.

Tanítás esetén az alany a tanerő. Neki lehet, hogy van elképzelése a tanítás mikéntjéről, de ezt nem nevezzük stratégiának.

Lehet, hogy idegen nyelveken ezt már stratégiának mondják, de nekem ez a magyar nyelvbe nem fér bele.

nyuszigonosz 2019.12.28. 18:46:25

@gabors: Nem én vagyok a posztíró, de gyerekkorban,valamelyik nyelvi környezetben megtanult nyelv akcentus mentesen megvan.
A nyelvi környezet az adott esetben jelentheti azt is, hogy a szülök beszéde alapján tanult nyelv, és a szülök az anyanyelvüket használják a nyelv átadására.
Viszont akár egy gyerekkorban nyelvi környezetben tanult nyelvvel is az van, ha az ember nem használja, megmarad egy valamikori szinten, mivel a nyelvek változnak. Új szavak, új kifejezések, tv - rádió- reklámok- internet - különbözö történések új szavakat hoznak, új szókapcsolatok alakulnak ki, szóval aki egy nyelvet nem használ, egy régi verziót beszél aztán csak és esetlegesen nem érti az éppen használatos utalásokat, félmondatokat.

A késöbb, felnött korban tanult nyelveknél, még akkor is ha valaki anyanyelvi szinten használja és beszéli majd öket, / mert ez van, megtanulható ez is, minden ellenvetés ellenére, mivel az ellenvetéseket azok sorolják mindig fel, akiknek ez nem szokott sikerülni :-) / lehet akcentust érezni, de sokaknál mégsem: nyelvtehetségek - na náluk csak igen ritkán, és akkor sem egy beazonosítható akcentust, de ez is csak néha fordul elö.

Platonica 2019.12.29. 10:25:01

@fhdgy: Az eredeti idezet ugy szolt, uj strategiakat kell ELSAJATITANI. Es igazad van, ez nem a tanarra vonatkozik, hanem a "tanulora".

Viszont az elsajatitas es a tanulas mas kategoria. Az utobbi egy formalisabb, tudatos, aktiv (explicit) folyamat, mig az elso egy organikus, nem szabalytanulason, formalitason alapulo implicit folyamat. Elsajatitasra jo pelda az anyanyelv megszerzese, de az is, ha valaki belecsoppen egy idegennyelvi kornyezetbe, es ott el kell sajatitania az uj nyelvet annak a termeszetes kozegeben. Bizony szembekerulhet a delikvens uj strategiakkal, amelyeket, ha nem is tudatosan (na most leulok, es megtanulom), de fokozatosan magaeva kell tennie ahhoz, hogy boldogulni tudjon az uj kornyezetben nyelvileg es egyeb szocio-kulturalis téren is. Az en ertelmezesemben erre vonatkozott az elso valaszodban kerdojelezett resz.

ArriMédesz 2019.12.29. 19:40:08

@gabors:

akcentusa mindenkinek van, amennyiben az akcentus érthető, a továbbiakban nem fokmérője a nyelv tudásának.

ArriMédesz 2019.12.29. 19:41:01

@nyuszigonosz:

A késöbb, felnött korban tanult nyelveknél, még akkor is ha valaki anyanyelvi szinten használja és beszéli majd öket, / mert ez van, megtanulható ez is, minden ellenvetés ellenére, mivel az ellenvetéseket azok sorolják mindig fel, akiknek ez nem szokott sikerülni :-) / lehet akcentust érezni, de sokaknál mégsem:"

az anyanyelvi szint egy homályos fogalom, valóban kiválóan felnőttként jobbára csak egy nyelvet lehet megtanulni, ennél többet csak keveseknek, ritka esetben. felnőttként itt azt jelenti hogy felnőttként kezdte.

morph on deer 2019.12.29. 20:34:47

@ArriMédesz:
Az anyanyelvi szinttel nekem az a gondom, hogy messze nem mindegy, hogy éppen milyen társadalmi és/vagy kulturális szinten van az a bizonyos anya.
(Most nem szükségképpen Higgins professzorra gondolok, de majdnem.:))

Azaz nem mindegy, hogy a favágó, vagy az informatikus anyanyelvét tekinti szintnek valaki, vagy netán az úgynevezett irodalmi nyelvi sztenderd a mérce. És akkor a dialektusokat még nem is említettem!

Szóval kinek az anyjáról is van szó?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.12.29. 23:05:10

@gabors: Nem a posztoló vagyok (éljen a posztoló, tök jó cikk), de nyelvész, aki ezzel foglalkozik.
Akcentus és effélék szempontjából a körülbelül 12 éves életkor számít kritikus időszaknak.
A "körülbelül" azt jelenti, hogy nem pontosan :D

Ami nyelvet eddigre elkezdünk tanulni, azt igen jó esélyünk van akcentus nélkül megtanulni. (Amit 7 éves kor előtt elkezdünk, azt kb. biztos, hogy akcentus nélkül be fogjuk tudni emelni.)
12 éves kor körül valami érdekes történik az emberi aggyal nyelvi szempontból, mert arra is vannak adatok, hogy aki 12 éves koráig nem találkozik semmilyen idegen nyelvi inputtal, nem találkozik a mentális élménnyel, hogy a sajátján kívül más nyelvek is léteznek, az általában csak nagy nehézségekkel vagy egyáltalán nem fog tudni megtanulni egy idegen nyelven később.

Akit érdekelnek a részletek, hogy ki szerint mi az "anyanyelvi szint", meg hogy miért van arról vita, hogy mit lehet "többnyelvűságnek" nevezni, az olvashat tovább blogponthu-t itt:
felicitasz.blog.hu/2011/06/08/tobbnyelvu_csaladok_tobbnyelvu_gyerekek_1_resz

Ezer éve nem volt időm írni, nagyon-nagyon örültem ennek a cikknek itt ma.

élhetetlen 2019.12.29. 23:24:03

@gabors: “kulonbozo nyelvu kiejtese mert lehet hogy csak tevhit de ugy tudom hogy kulonbozo nyelvekben levo kulonbozo hangzok megtanulasanak (termeszetes modon) altalaban egy korral jaro hatara van.”. Ezért kell korán kezdeni, akkor nem gond. Hát nem többnyelvűség, amiről írok, egy magyar az. A barátnőm nyárra lecsapta a gyerekeket a palóc nagyszülőkhöz. Szeptemberre visszajött a derékig érő hajú szőke tündér olyan tájszólással, hogy nehéz volt visszafogni a röhögést. Egy hét alatt levetette. A felnőtt kor tényleg más, kolléganőm Leningrádból jött, nagyon szépen beszélt magyarul, és kinevette a barátnőjét, aki miután beborult az ég, később azt mondta, hogy kiborult, mikor kiderült. Tudta az ö betűt, de ha egy szóban volt az o és az ö, akkor beletörött a nyelve.

gxy 2019.12.30. 00:43:47

Az akcentus (mind a kiejtés, mind a hanghordozás) kérdése sok más érdekes kérdést feszeget. Fogalmam nincs, hogyan modellezi a beszédnek ezeket az aspektusait a tudomány, de szerintem nagyon sok függ attól, hogy az adott egyénnél a nyelv és úgy általában a háttérben zajló mentális folyamatok milyen viszonyban állnak egymással. Nálam pl. a nyelv (az anyanyelv is) inkább csak egy külső héj, amitől általában függetlenek a gondolatok (nagyon árulkodó, hogy konkrét szavakat leginkább akkor szoktam magamban is elővenni, amikor már azt mérlegelem, hogy ezek a másik ember világképében hova illeszkednek). Ezért aztán az anyanyelv se jelent akkora misztikus béklyót; a hanghordozás, a kiejtés, a szófordulatok egy idő után egyszerűen „rám szoktak ragadni”. Ez rugalmas is marad, azaz ha más tájszólást hallok egy ideig, akkor annak megfelelően elhangolódik a kiejtésem.

Angolul pl. 12 évesen, Németországban kezdtem tanulni, ahol a tanároknak borzasztó német akcentusuk volt. Mivel akkor kaptam az első nagyobb adagot az angol nyelvből, utána még eltartott egy ideig, amíg kitisztult a kiejtésemből a német akcentus (igaz, máig meggyőzően tudom utánozni, hogyan küzdenek a németeim-mérnökeim az angollal, tu mähk se bik Piktschür), de mivel azóta sok dolgom volt amerikaiakkal és britekkel is, ezért valahol megállapodott a kiejtésem egy köztes ponton, amit az adott társaságban tudatosan is lehet a megfelelő irányba húzni. Ugyanez a német akcentus pl. az orosz kiejtésemre nem volt hatással. Valószínűleg leginkább azért, mert már jóval korábban elég sokat mintavételezhettem az igazi orosz kiejtést (a 70-es, 80-as években ez azért nem volt túl nehéz); emellett a német akcentus túl idegenszerűnek tűnt, hogy komoly hatást gyakoroljon rám (miközben pedig még a németek közül se tűnik fel mindenkinek, hogy nem német az anyanyelvem).

Az érdekes az, hogy ezeket a nyelveket, bár iskolás környezetben, de mégis teljesen intuitívan tanultam, és csak úgy kialakult bennem mindig egy kép arról, hogy az adott nyelven mi hangzik helyesen. Persze, kaptam okoskutyát a nyelvtanra is, de az mindig is csak egy ilyen mondóka volt, amit megtanultam, hogy legyen a tantónéninek is karácsony... aztán ugyanazzal a lendülettel el is felejtettem. Az igazi vízválasztó az volt, amikor már 40 évesen kezdtem norvégul tanulni. Na nem azért, mert annyira másképp álltam volna hozzá (itt is inkább „ragad rám” a természetes nyelv), hanem azért, mert most már eléggé érdekelt a tanulási folyamat is, meg az, hogy hogyan épülnek fel a mechanizmusok, amiket csak leír a nyelvtan. Sajnos ez a kettő egyébként befolyásolja egymást; ha folyton egy absztrakt nyelvtanhoz hasonlítgatok, akkor ez a rendszerező hozzáállás is beszivárog magába a nyelvtanulásba. Ennek ellenére az a benyomásom, hogy nagy vonalakban még most is úgy tanulok új nyelvet, ahogy gyerekkoromban. A kiejtéssel is ugyanaz a helyzet, ráadásul a norvég tájszólások vannak annyira változatosak, hogy tetten lehessen érni ezt a mintavétel-alapú alkalmazkodást. Nagyon beszédes, hogy ha becsúszik egy-egy dialektusra jellemző szó (igen, még a szókincs is nagyon eltérhet), akkor jön vele együtt a kiejtés is, és akkor a többé-kevésbé konzisztens Akershus-környéki beszédbe beékelődik egy-egy rövid bergeni, vagy sogndali mp3. Szóval valahogy úgy működhet nálam ez a nyelvhasználat, mintha kívül lenne egy ámokfutó papagáj, amelyik belülről néha kap némi szemantikus támogatást (máskor meg nem, pedig kéne).

Nem tudom, hogy hivatalos mérce szerint „többnyelvű gyerek” kategóriába esnék-e (a család egyébként teljesen magyar, csak hamar elkezdtünk külföldre járkálni), de az a sejtésem, hogy a nyelvtanulásnak ez a módja, meg ez a megmaradt rugalmasság nem a többnyelvűség következménye, az legfeljebb csak segített abban, hogy az alkalmazkodó képesség ne korcsosuljon el. Akinél mélyebben beépül a verbális gondolkodás, annál talán valószínűbb az is, hogy a gondolkodási struktúrák az adott nyelv sajátosságainak megfelelően szilárdulnak meg - és ott inkább lehet elvi különbség a későbbi nyelvek elsajátításának a módjában.

Ha arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy használt-e, hogy korán kezdtem nyelveket tanulni: nekem egyértelműen használt, és a környezetemben legfeljebb egy-két olyan esetről tudok, amikor valaki nem tudott megbirkózni egyszerre több nyelvvel. Könnyen lehet, hogy ők páran egynyelvűként is abba a kategóriába kerültek volna, akik még az anyanyelvüket is alig tudnák használni; van ilyen, és ezért számomra ez a pár kivétel nem igazolja azt, hogy a többnyelvűség ab ovo kockázatos lenne.

Helveticus 2019.12.30. 00:43:51

Ein igazan nem tudom. Kis lányunk kétéves volt amikor elhagytuk Magyarországot, itt megtanulta svájci németet, francia és az olasz és spanyol nyelvet, angolul szenzációsan beszél, a férje finn igy ezt is beszéli. Csak őszinte csodálattal és irigységgel tekintek rá. Nagyapáink mondása jut mindig eszembe, ahány nyelvet beszélsz annyi ember vagy. Amennyiben meg tudod magad értetni az jó dolog, sajnos sokan ha úgyanazt a nyelvet beszeled mégsem értenek

ComLo 2019.12.30. 08:48:56

Nagyon jó poszt, (remélem) hamarosan aktuális lesz nekünk is :-) .

Viszont én rávilágítanék a nyelvtanulás egy másik aspektusára, ez pedig a lelki gát. Én későn felfedezett diszgráfiával szenvedtem végig a sulikat, a magyar mellett a német (12 év) és az angol (4 év) is kínszenvedés volt (középsuli felénél félévkor asszem mindeketőből álltam bukásra). Kínszenvedve lett papírom, de mindig szorongás volt bennem ha idegen nyelvet kellett használni. Jópár interjút buktam el ezen, hogy "lets speak english a little bit", és lebklokkoltam ha nem értettem egy-egy szót, ettől pedig teljesen szétestem. Életem interjújára (az első külföldi lehetőség), napokat készültem, és lényegében betanultam a CV-met, és a lehetséges kérdéseket, válaszokat. Az első időben még a munkahelyen megvolt ez a feszültség bennem, de a magyar kollégák sokat segítettek. Az áttörés az volt, mikor magánéletben elkezdtem használni az angolt, és oldott állapotban, észre sem vettem, ment a beszélgetés.
Ugrok az időben, közel 10 évvel később, már angol anyanyelvű országban, egy elég komoly IT cégnél vagyok középvezető. Feleségemmel otthon angolul kommunikálunk (ő nem magyar). Ami a legdurvább, azt kezdtem észrevenni magam körül, hogy az itt egyébként elég ritka, német szövegeket is elkezdtem érteni, pedig azt abszolult nem gyakoroltam, és komoly gondjaim voltak vele régen. És még mindig előjön 1-1 megbeszélésen a pánik, hogy mi van ha nem értem mit mondanak.
Szóval röviden, szerintem van valami gond az oktatási rendszerrel, nem tudom megmondani hogy mi, és hogy lehetne kijavítani, de nekem kifejezetten nem tett jót. Nekem egészen az egyetem közepéig gyerekjáték volt pl a matek, de tökéletesen megértem, akinek az okozott hasonló traumatikus emlékeket.

bölcsbagoly 2019.12.30. 09:56:22

Érdekes, a hozzászólásokban fel sem vetődik, hogy a poliglott képesség veleszületett s csak egy-kettőben esik szó arról, hogy van egy szenzitiv korszaka ( az első 7 év), ami némileg kitolódhat (12 évig).
Ahogy arról sem, hogy a nyelvtanuláshoz jó hallás szükséges (ezért az akinek zenei hallása van, az könnyen tanul nyelveket is, Máté Péter például egy nyelvzseni is volt, szinte óra alatt tudott pl. egy új angol akcentust is elsajátítani). Ennek az anatómiai/élettani magyarázata az, hogy jól fejlett halántéklebenyi hallóközpont szükséges hozzájuk.
Rossz füllel, gyengén fejlett hallásközponttal is, szorgalommal vagy kényszerből meg lehet tanulni más nyelven beszélni, különböző nagyságú szókincset elsajátítani, de csak hibásan, főleg nyelvtanilag és erős erős akcentussal.
Ezt lehet tagadni, de cáfolni nem. A szorgalomra fogni csak önáltatás, hiszen csak azt a drágakövet (tehetséget) lehet csiszolni ami van!
Egy idegen nyelv akkor válik sajáttá, amikor gondolkodni, álmodni tudunk rajta. Aki kiskorában tanulta meg őket annál ez keveredhet, aki felnőttként, annál külön-külön jelentkezik. DE az alapszintű
kommunikációs készséget nem nevezném nyelvtudásnak. Nem elég szavakat, szófordulatokat ismerni, az illető nyelv "ízét" is kell érezni és élvezni.

midnight coder 2019.12.30. 13:50:44

@bölcsbagoly: Az igazi az lenne, ha mindenki angolul beszélne, a nemzeti nyelvek pedig bekerülnének ahová valók, a történelemkönyvekbe. Egy rakás idő és energia nyelvet tanulni, ami aztán a világon nem jó semmi másra, csak hogy kommunikálni tudj pár száz kilométerrel arrébb született emberekkel, akik szintén a kis saját hülye nemzeti nyelvecskéjükön gagyognak.

kristal 2019.12.30. 15:16:26

@bölcsbagoly: Én ritka rossz vagyok zenéből, mégis könnyen viszonylag jól tanulom az idegen nyelveket.

csandi05 2019.12.30. 15:16:40

Nagyon tetszik ez a cikk! Lassan egy éve élünk Barcelona-ban, én ugyebár magyarul beszélek a kislányommal, de apa spanyol anyanyelvü, a bölcsiben katalánul tanulnak, mi pedig még németül beszélünk... ergo, ugyanaz a szitu, mint Zita esetében. Igyekszünk a német nyelvről leszokni, de ez elég nehezen megy, hiszen most mindenhol spanyolul kell megszólalnom, és esétre szétszakad a fejem.. pihenés képp marad a megszokott szövegkörnyezet.
Esetleg ilyen nyelvváltás témában van valakinek tippje? Hogy könnyithetném meg a helyzetet? :) Előre is köszönöm!

midnight coder 2019.12.30. 15:47:46

@csandi05: Pedig ezekből a nyelvekből max. a német használható, hacsak nem akarsz építőipari munkás lenni az USA-ban.

]{udarauszkasz 2019.12.30. 16:44:02

@bölcsbagoly: En 13 eves koromtol kezdtem el nemetul tanulni (elotte oroszt...) Oroszul egy kukkot se ertek, viszont nemetul szoktam almodni, gondolkodni is sokszor. Gyakorlatilag mas gondolatvilag a ket nyelv, nekem annyibol konnyebb, hogy en ketkezes vagyok(sok dolgot csinalok csak ballal, es sokat csak jobbal, rajzolni csak jobb kezzel tudok, de autot vezetni szinte csak ballal... az oramat a jobb kezemen hordom, mert csak ballal tudom becsatolni.)
Ennel fogva konnyen lehet, hogy 2 egymastol fuggetlen beszedkozpont alakul ki az agyban, ami a fentebb emlitett jelenseget produkalja.
Pont ezert nem is tudok mindig rendesen forditani a magyar/nemet kozott, mert ha nemetul beszelek, nemetul is gondolkodom. Ha meg magyarul (a felesegemmel) akkor meg magyarul is gondolkodom. Szoktam nemetul almodni is.

gxy 2019.12.31. 07:54:45

@midnight coder: a kis saját hülye nemzeti nyelvecskéjükön gagyognak

Bruce-ék odalent pontosan így álltak hozzá a bennszülöttek nyelveihez, aztán koppantak is volna nagyot, ha lealázkodtak volna odáig, hogy észrevegyék, hogy némelyik bennszülött nyelv komplexitásában, kifejezőerejében kenterbe veri az angolt. Az angol egy kafa kis rough-and-ready munkanyelv, nem fáj neki se a texasi vártyogás, se a pakisztáni bruggyogás (se a kelenföldi hápogás, nudge-nudge), de van azért olyan, amire nem igazán jó. Ugyanígy más nyelv kizárólagos használatával meg más aspektusok vesznek el; hibás ugyanis az a feltevés, hogy egy adott nyelv bármit maradéktalanul ki tud fejezni. Egy nyelv egy adott időpontban csak egy fejlődési állapot, amiben bizony mindig van hiányosság, inkonzisztencia. Ha van rá igény, ezeket kinövi az adott nyelv, de együgyű dolog volna azt hinni, hogy ezzel akkor minden hiányosságát egyszer és mindenkorra felszámolta. Lesznek új hézagok helyette, ez már csak egy ilyen játék. Persze a nyelvi változatosság se ment meg a „több szem sz.rt se lát” hatástól, mert hogy ez is benne van a pakliban.

to:rppapa 2019.12.31. 11:22:57

@fhdgy: Ha jártál volna külföldön (is) iskolába, vagy lenne olyan gyereked, aki járt, akkor világos lenne számodra is, hogy mire utal a posztoló. Teljesen más a ny-európai iskolák szellemisége (ma már Németországban is!), mint a "porosz szellemű"-nek mondott magyar iskoláké. Nem bemagolt ismereteket várnak, sokkal kevesebb "kész tudást" kapnak, inkább a szükséges ismeretek önálló megszerzésére nevelnek és azok kreatív alkalmazására.

to:rppapa 2019.12.31. 11:23:05

@midnight coder: Nem Ámerika a világ közepe és nem mindenki vágyik oda. A német ma már sokkal kevesebb helyen használható a világon, mint a spanyol.

ArriMédesz 2019.12.31. 14:03:08

@to:rppapa:

a nyelvet beszélők száma, az országok gazdasági jelentősége, nagyvárosok száma ÉS az illető egyén élőhelye, céljai számítanak.

európában a spanyol szinte jelentéktelen, a német sokkal fontosabb, erősebb gazdaság, nagyobb jelenlét, sok nagyváros, velünk is szomszédos, bécs közel van a határhoz.
nyilván aki latin-amerikaiakkal vagy spanyolokkal áll kapcsolatban vagy oda akar költözni, ott meg ajánlott vagy kötelező.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása