Olaszország rendkívül vonzó lehet, ki ne szeretne a tengerpart vagy valamelyik gyönyörű város közelében élni, nem is beszélve a cappuccinóról, a szuper pizzákról, tengeri herkentyűkről. Mindez persze turistaként nagyszerű, de mi a helyzet, ha oda is költöznénk?

Nos, ebben az esetben a kép már nem feltétlenül ennyire rózsás, azaz akad mit bőven átgondolni Olaszmamma szerint, márpedig ha valaki, akkor ő aztán tudja.

„Ha olaszországi költözésen töritek a fejetek, akkor vegyétek figyelembe, hogy ez nem Németország vagy Svájc, és főleg nem a pár évvel ezelőtti London, ahová majdhogynem elég volt csak megérkezni, kopogtatni egy pár ajtón és ha mást nem is, de mondjuk pizzafutárkodni viszonylag könnyen lehetett.

Azzal az eshetőséggel most nem számolok, hogy egy munkahely már tárt karokkal vár itt kinn mondjuk kiküldetés vagy hasonló keretében, mert akkor aztán tényleg csak a dolce vita marad, aggódjanak mások. Ha azonban kalandvágyból szállsz fel a repülőre, akkor ezeket tartsd észben:

Elengedhetetlen a jó olasz nyelvtudás

Az olaszok nem kifejezetten tűnnek ki a tömegből acélos idegennyelv-tudásukkal, így már az első lépéseknél komoly falakba ütközhetünk, ha nem tudunk megszólalni olaszul. Az angol nem elég.

Trentino-Alto Adige régióban lehet olyan szerencsénk, hogy megelégszenek a német nyelvtudással, de azért ez Olaszországnak egy elég apró szelete. Arról nem beszélve, hogy a társasági életünknek is eléggé betesz, ha nem értünk szót az ismerősökkel és csak kézzel-lábbal mutogatva fejezzük ki magunkat.

Bár ez utóbbi alkalmazásában eléggé profik ezért az olaszok is. Az olasz mellett azért beszélj jól más nyelveket is, mert ez lesz az, amiben kitűnsz majd a tömegből és vonzóvá válhatsz a munkaerőpiacon is.

Munkanélküliség

Az olasz munkanélküliségi ráta 9,7% (2019. július). Ez tény, az is tény, hogy ez nem tükrözi a valóságot, mert a fekete munka hihetetlenül elterjedt, de te nem feketén akarsz dolgozni, úgyhogy munkakeresésnél számolj azzal is, hogy a munkáltató az olasz jelentkezőt fogja preferálni, főleg ha az hivatalosan is munkanélküli, mert az államtól támogatást kap erre. Ahhoz, hogy te legyél a nyerő, ahhoz ki kell tűnnöd az olasz jelentkezők közül.

Hatalmas különbségek

Ezt nem tudom eléggé aláhúzni. Olaszország nagy. Nagyon nagy. Akkor különbségek vannak országon belül mind gazdasági helyzet, mind munkalehetőségek, mind mentalitás területén, hogy az hihetetlen.

Amit én tapasztalok északnyugaton, az lehet, hogy teljesen más mondjuk Toszkánában, és akkor még nem mentem el Calabriáig.

Ha olaszországi költözésed elsődleges célja a munkavállalás, és nem a szerelmedhez jössz ki, ami egyébként a legáltalánosabb forgatókönyv, akkor Toszkánánál vagy Emilia-Romagna régiónál ne merészkedj délebbre, de jobban jársz, ha északon maradsz valamelyik nagyobb város vonzáskörzetében.

Legyen tetemes tartalékod

Az első időszakban rengeteget kell költened, már csak akkor is, ha egy lakást akarsz kivenni, hiszen ennek első körben legalább három hónapi bérleti díj az ára (ebből egy az ügynök honoráriuma), és jó olasz lakás szerint valószínű, hogy a kecóban nem lesznek bútorok, de még konyha sem, így aztán mindennapos vendég leszel az IKEA háza táján is.

Másik lehetőség, hogy olyan munkát keresel, amivel szállás is jár, ez idegenforgalmi szezonban nagy tengerparti hotelekben esélyes, vagy kevésbé vonzó, de annál inkább keresett idősgondozói állásban. (...)

A bürokrácia ki fog készíteni

Kafkai kalandokban lesz majd részetek, sőt néha az őskorban érzitek majd magatokat. Minden ügyintéző mást mond, első blikkre szerintük semmi nem lehetséges, ha más kifogást már nem tudnak találni az elzavarásotokra (mégiscsak jár nekik a kávészünet), akkor majd elküldenek illetékbélyegért (ami egy csomó esetben egyébként nem is szükséges). (...)

A kezdeti időszak mindenkinek nehéz, nyilván sokkal nehezebb, ha nem vár kinn egy támogató család, ha nem úgy indulsz, hogy legalább a fedél megvan a fejed felett, de ha a fentiekkel tisztában vagy és komolyan veszed, már majdnem fél siker.”

A teljes posztot itt olvashatjátok, nem kérdés, hogy érdemes.

BBC magyarul a II. világháború után

Nemrégiben itt, a blogon is megemlékeztünk arról, hogy szeptember elején volt 80 éve annak, hogy elindult a BBC Magyar Adása. Az indulás a II. világháború kitörésének volt köszönhető, de mi történt 1945 után?

"A II. világháború után a britek nem rohantak neki a magyar koalíciós kormánynak, elfogadták a hivatalos szovjet magyarázatot, így a BBC-ben sem volt ellenséges hangú kommentár. Próbáltak szövetségesként viselkedni, aztán a helyzet élesedésével változott a helyzet.

Egészen 1948-ig szerves kapcsolat volt a Magyar Rádió és a BBC között, még a londoni olimpia közvetítésénél is volt együttműködés, a különböző kerekasztal-beszélgetéseken minden továbbin nélkül részt vehettek olyan magyarországi politikusok és közszereplők, mint Kéthly Anna vagy Kodály Zoltán, azaz ekkor még nem állt elő az a helyzet, hogy magyarországi közéleti szereplők nem beszélhettek a BBC-ben.

Az Osztály vezetését 1949-ben Rentoul Ferenc vette át Tarjány Györgytől. Bedolgozott még Mikes György és érkeztek érdekes emberek, például Luby Géza, a később a Szabad Európában szerepet játszó Urbán György, a volt Eötvös-kollégista Kanócz István és az Amerika Hangjától érkező Katona Pál, aki később Rentoul Ferenc helyettese lett, de csatlakozott Cs. Szabó László is.

Ekkor alakult ki az a gerinc, ami után évtizedekig meghatározta a BBC Magyar Adását.

Nyelvi ellenőrök még voltak és sok volt a központi anyag. De születtek humoros belső produkciók is, mint a Mikes György által írt Sztálin-tangó Dán Etelka előadásában.

A BBC Magyar Adása megtartotta azt a vonalat, hogy brit szemszögből nézte a külföldi eseményeket. Ezen a keményedő hidegháború annyiban változtatott, hogy ekkor jelent meg egyre több eredeti magyar anyag, kommentárok, kulturális tudósítások Cs. Szabó Lászlótól, Katona Páltól és másoktól."

A teljes cikk az Itt London oldalon található.

Túlélni az első 72 órát

Húsz évvel ezelőtt volt egy nagyon komoly földrengés Isztambul közelében. Azóta eltelt 20 év és idén szeptemberben volt több földmozgás. Mit tanultak a történtekből a törökök – teszi fel a kérdést CyberMacs.

"A mostani esemény megmutatta, hogy sok helyen a kezdeti lelkesedés és figyelem igencsak lelankadt (ezt lehetne sorolni hosszan, de továbbra is szeretnénk a mindennapi politikából kimaradni).

Az 1999-es földrengés nagyon sok mindent megváltoztatott. Rengeteg szabály született, amelyek közül sok még ma is él.

Egyike, hogy a házakat nem lehet csak úgy építeni, ahogy sikerült. Kezdve a betonozással nagyon komolyan le lett szabályozva az építkezés. Pl. korábban mindenki úgy keverte a betont, ahogy a kedve tartotta (és ez szó szerint értendő…).

Ma már viszont a beton készen keverve érkezik. És már az alapozásnál is igencsak bőségesen öntik. De a továbbiakban sem spórolnak vele. Ahogyan a vassal sem (nem csoda, hogy Isztambulban az iránytű használhatatlan..)

Ezen kívül olyanok is történtek, hogy a házba érkező gázvezetéken egy speciális érzékelős kapcsolót találunk. Földrengés esetén ez automatikusan elzárja a gázt, megelőzve, hogy a probléma még nagyobb legyen.

Cserébe olyan korlátozások is lettek. Így pl. nem lehet erkélyes házat építeni.

Az igazi változás, hogy maguk az emberek lettek sokkal felkészültebbek, éberek. Már az iskolában tanítják a gyerekeket, miként viselkedjenek a földrengés esetén. És ezt többször, váratlan alkalmakkor gyakorolják. E mellett van földrengés szimuláció is, ahol a valós helyzetet lehet kipróbálni.

Lássuk mi is, mit lehet tenni egy esetleges földrengés esetén!

Felkészülés

A felkészülés 3 fázisból áll: megelőzés, a rengés, és a rengés után.

A megelőzés is 2 fázisból áll. Az egyik, hogy úgy építsük fel a házat és a környezetünket, hogy semmi ne tudjon a fejünkre esni. Jó esettben a plafon a helyén marad, mert tényleg jól megcsinálták. De ekkor még mindig a fejünkre eshet egy könyv, egy vázat, a szekrény tetején tárolt súlyzókészlet, vagy akár maga a szekrény is. (...)

A megelőzés másik fázisa pedig az, hogyha futni kell, akkor tudjunk futni. Ne legyen a házunk labirintus és akadálypálya. Az ajtót könnyen el tudjuk érni. Az ajtó közelében legyenek a fontos dolgok (de ne úgy, hogy átessünk rajta). És legyen egy úgynevezett földrengés táskánk (erről bővebben később). (...)

Ha reng a föld…

Ha bekövetkezett az, amit nem szeretnénk, sokat segít, ha a célszerű viselkedést sokat gyakoroltuk. Így az ösztönösen megy, nem pedig akkor kell gondolkozni.

A házból kimenni nem szabad a rengés alatt. Ha mégis így tennénk és nem vagyunk a kijárat közelébe, akkor felfele menni mindig célszerűbb, mint lefele (kevesebb dolog esik a fejünkre).

De inkább keressünk egy biztonságosnak tűnő helyet. Ilyen lehet az asztal alatt, az ágy mellett, az ajtónál, vagy a sarokban. Lehetőleg olyan keressünk, ahol nem tud ránk dőlni semmi. Vigyázzunk az üvegszilánkoktól, mint az ablak, tükör, stb…

A fürdőszoba kifejezetten veszélyes hely a sok vízcső, tükör stb.. miatt. Nála csak a konyha a veszélyesebb, ahol még a gázzal esetleg a tűzzel is meggyűlhet a bajunk.

Mást nem igazán lehet a rengés közepén tenni: földre, fedezékbe, fogódzkodni (F-F-F). És védjük a fejünket! Már egy vastagabb ruha is több a semminél. Majd fogjuk be a szájunkat, orrunkat, és csukjuk be a szemünket.

Majd ha a rengés elmúlt, vagy szünetelt, akkor gyorsan hagyjuk el az épületet. És menjünk olyan távol tőle, hogy ne dőlhessen ránk. És másik épület se. Különösen figyeljünk a villanyvezetékre, ami szintén a fejünkre eshet. És a fák is előszeretettel ledőlnek egy ilyen esemény után.

Ha pedig tenger van a közelben (Isztambul ilyen), akkor keressük valami magas helyet az esetleges szökőár ellen.

Ha nem tudunk kijutni, akkor kopogással tudjuk a figyelmet legjobban magunkra vonni. A kiabálás nagyon fárasztó, és rengeteg port nyelünk közben. Egy síp ilyenkor sokat segíthet.

A rengés után

Első, hogy valószínűleg lesz utórengés. Ha nem, akkor is még könnyen előfordulhat, hogy az épület megadja magát, és összedől. Így az épületbe lehetőleg ne menjünk vissza. Ha mégis szükség van rá, akkor ezt nagyon óvatosan tegyük.

Ilyenkor jöhet a víz-villany-gáz elzárása. Ebből a hármasból már ha kettő is találkozik, az is érdekes esemény. De a három együtt már tényleg nagyon látványos tud lenni. Kár, hogy az egyúttal nagyon fáj, és bele lehet halni.

Így ha ezt minél hamarabb el tudjuk zárni, az sokban csökkentheti a későbbi problémákat. Akár már az épületből menekülés közben is.

Továbbra is igaz, hogy maradjunk távol minden olyasmitől, ami ránk tud dőlni, a fejünkre tud esni.

A telefonhálózatból, ami maradt, azt hagyjuk meg a hatóságoknak. Ne telefonálgassunk. Egy “Minden oké” üzenet bőségesen elég. Ha bajban vagyunk, akkor persze próbáljunk segítséget kérni.

Ügyeljünk a szivárgásokra. És ha lehet, maradjunk távol tőlük. Ha tudjuk, akkor akadályozzuk meg.

Tűz esetén próbálkozhatunk az oltással, de legalább a lokálizásával. Ez nem lesz egyszerű, főleg ha elszakadt villanyvezetékek is vannak a közelben. Figyelmesen járjunk el, és inkább ne kockáztassunk. (...)

Túlélni az első 72 órát

A földrengés utáni 72 óra a legnehezebb időszak. Ez az, ami alatt rendeződik az ellátás, és beindul minden. Ha nem is áll vissza minden a régi kerékvágásba, de újra egy normálisnak mondható környezet lesz.

Így leginkább ennek az első 72 órának a túlélésére érdemes felkészülni. Ebben pedig a legnagyobb segítségünk az lesz, ha előre elkészítünk egy úgynevezett földrengés hátizsákot.”

A teljes posztot itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.