Alighanem a világ leghíresebb vízesése a Niagara, de talán kevesebben tudják, hogy sokkal több annál. Barangoljunk egyet a környékén Steve segítségével, ígérem, érdekes túra lesz!

„Na, erről mindenki hallott. Ez az első dolog, amit meg kell mutatni a Torontóba látogatóknak. Ezt mindenki látni akarja. Torontótól kb. 110 kilométerre van a vízesés.

Kanada legrégibb, első autópályáján kell hajtani, a Queen Elizabeth Way-en, röviden QEW-n (kjuííídábljú). A vízesés a Niagara nevű folyón van, ami az Erie-tavat köti össze a Nagy Tavak utolsójával, az Ontario-tóval.

Persze az itt élők számára a Niagara szó nemcsak a vízesést jelenti, hanem az egész itteni vidéket, a Niagara-régiót. Ontario tartományban itt a legenyhébb a tél. A vidék termékeny, tele van régi településekkel, gyümölcsösökkel és szőlőkkel. Ideális kirándulásra, biciklis túrázásra, lehet borkóstolásra menni.

A kanadai bor

Megérkezésünk idején, 50 évvel ezelőtt az itteni bor még csapnivaló volt. De azóta a szőlőket kicserélték, betelepítették rendes bortermelő fajtákkal, és manapság, bizisten, nagyon jó bort készítenek.

Mivel az időjárás miatt a termelés nem annyira produktív, a bor drágább lenne, mint amit a föld mérsékeltebb tájain szüretelnek, így megengedett, hogy az itteni borokat a termelők keverhetik olcsóbb kaliforniai borral.

Ez 75 százalékig megengedett és ennek dacára még mindig nevezhetik „kanadai” bornak. Persze van tiszta Ontario bor is, a VQA (Vintners Quality Alliance) jelzés mutatja, és az drágább.

Mondanom sem kell, hogy nagyszerű „jégbort” is csinálnak, ami hasonló az általunk jól ismert aszúhoz, bár az aszú az nem jégbor. Ezek nagyon drágák. A gyümölcsök közül az itt termett őszibarack a leghíresebb.

Nem messze van egy érdekes geológiai jelenség, ami lényegében egy geológiai törésvonal, a Niagara Escarpement. Ősrégi időkben e törés mentén egy dombvonulat emelkedett ki a síkból. Az erdős, sziklás vidék megint csak a kirándulók kedvence. Sziklát is lehet mászni.

Megemlítésre méltó még két dolog: a Niagara on the Lake (Niagara a Tavon) városka és a Welland-csatorna.

Toronto Szentendréje

Niagara on the Lake egy kis történelmi városka, ott ahol a Niagara-folyó az Ontario-tóba torkoll. Szerepe Szentendréhez hasonló. Tehetős emberek Torontóból szeretnek ide visszavonulni.

A város tele van ősfákkal, korabeli szép házakkal, jó éttermekkel és cukrászdákkal és van egy híres Fesztivál színház is ahol főleg Bernard Shaw műveit játsszák nyaranta, a „Shaw Fesztivál”.

A Welland-csatorna Torontóhoz kissé közelebb van, de nagyon látványos. Niagarába menet a zsiliprendszer egyike, a harmadik zsilip, megtekinthető. Én itt meg szoktam állni és vendégeinknek megmutatom.

Monumentális építmény, szemed előtt emelik, vagy eresztik az óceánjáró hajókat. A Welland-csatorna a híres Nagy Tavak-St. Lőrinc vízi úthoz tartozik.

A nyugatra levő Erie-tavat és az Ontario-tavat köti össze, és a nyolc zsilip az azok közötti vízszint különbséget „hidalja” át. Lényegében a Niagara vízesést kerüli meg. A szintkülönbség, kb. 100 méter.

A Nagy Tavak-St. Lőrinc víziút lehetővé teszi a különböző szinten levő öt tó hajózását. Végül is a St. Lőrinc folyóban, majd az útján az Atlanti-óceánban végződik.

Tél kivételével, amikor jég miatt be van zárva, ez a víziút nagyon forgalmas. A forgalom oroszlánrészét a gabonaszállító bárkák teszik ki. Ezeket a Kanada közepén termelt gabonával rakják meg a Thunder Bay nevű városban, ahova a gabona a prérikről vonattal érkezik.

Thunder Bay a legelső, legnagyobb, legmagasabban fekvő tó nyugati kezdeténél van, a Superior-tónál. Innen viszik a gabonát keletre, a világ minden részébe.

A vízesés

Végül is egypár szó a fő attrakcióról, a Niagara vízesésről. Én mindig a Niagara on the Lake városon keresztül viszem a vendégeket. Ha a gyors útvonalon mész a végén egy nagyon csiricsáré úton kerülsz a vízeséshez.

Az említett kisváros viszont nagyon szép, meg lehet állni egy fagylaltra, majd egy kis, a Niagara folyót követő parkos úton hajtasz a folyó partján. Az mélyen lent egy szakadékban van, alulról közeledsz a látványhoz.

Mellesleg a folyó a határ Kanada és az USA között. Mindkét oldalon villamoserőművek vannak, de diszkréten, alig látni őket. Az erőművek turbinái hatalmas földalatti csövek révén kapják a vizet a vízesés előtti magasról.

A vízesés előtt vannak a gátak. Érdekes módon ezekkel a vízesést „le tudják zárni”, persze nem pillanatok alatt.

Szóval a szép úton odaérsz a vízeséshez. Parkolni, főleg hétvégén nem könnyű. De ha ez is megtörtént, odasétálhatsz a folyóhoz egy szép parkon keresztül. A dübörgés erősödik, ahogy sétálsz a gyors víz mellett. A vízesésnél a folyó 50 métert esik.

A látvány felejthetetlen. Csodálni kell a természet erejét. Én sokszor elképzelem milyen érzés lehet, ha valakit elkap a víz és idesodor? A halál majdnem biztos, még azoknak is, akik bolond fejjel olykor-olykor megpróbálják, avagy így akarják életüket befejezni.

A merészek kedvenc módja a hordóban való próbálkozás. Szigorúan tilos, de mégis minden évben van egy pár vállalkozó. A hordó nevetséges védelem a több tonnányi víz ellen, a próbálkozók legtöbbje meghal. De akad nagy ritkán olyan is, aki túléli. Még arra is volt példa, hogy minden védelem nélkül túlélték.

Két vízesés van, a kanadai, neve a Lópatkó, 53 m magas, és az „Amerikai esés”, 30 m. A kettő összesített hossza 1 kilométer. Van egy híd, ahol, ha az útleveled nálad van, át is sétálhatsz.

Persze vigyáznak arra, hogy a látogatónak legyen mire elkölteni a pénzét, így felmehet egy kilátótoronyba, vagy ha akarja, beöltöztetik és egy aknán, lifttel lemehet a vízesés mögé.

Hajóba is lehet szállni, ami alulról a vízesés közelébe visz. És akkor még nem is említettem, hogy van vurstli, állatkert, akvárium, stb.

De a fő attrakció a vízesés. És az ingyenes.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.