Hollandiára is igaz az, hogy nagyon érdemes odafigyelni, milyen szerződést ír alá az ember, különösen ha határátkelő. Ami azért is érdekes, mert közben az országban nagy hagyománya van az önkéntes munkának.

Hollandiában a helyzet azért is ellentmondásos, mert miközben sokan mennek önkéntesnek, ha tehetik, nem mennek a fizetős, igazi munkahelyükön túlórázni – írta a Frízföld.

„Mivel anyagilag általában nem kényszerülnek rá ezért ha mód van rá inkább kihátrálnak alóla: ha nem kötelező bemenni akkor inkább a családjukkal töltik az idejüket. Igazuk is van…

És - a párom történetei alapján - biztosítanak helyet, hogy más odaférjen a munkához. Ő úgy mesélte, hogy többször előfordult, amikor megkérték a kollégák segíteni, mert valamivel nem boldogultak aztán nyugodt lelkiismerettel hagyták ott és húztak el kávézni, mivel a probléma szerintük a másik segítségével meg is van oldva.

Kivételek persze vannak. Én is tudok olyan személyről, aki szinte benn él a munkahelyén, ő főnök, középvezető. Bemegy munkaidő előtt vagy után. Eleve tovább marad benn, de még aztán is visszanéz - hétvégén is. Valószínűleg hamar megy még feljebb a ranglétrán.

Ilyen főnököm nekem is volt otthon, ő, ha úgy hozta a helyzet, bent aludt az irodájában a kanapén. Neki az volt a véleménye, hogy egy nő, ha már három gyereke van, nem megfelelő munkaerőnek és a lehető leghamarabb meg kell tőle szabadulni.

Nekem addigra szintén megvolt a három csemete, ennek ellenére teljes lelki nyugalommal jegyezte meg - és nem rám gondolt, illetve nem nekem címezte. Mondjuk úgy, hogy cefet rosszul esett.

Ő is nő volt, mint az eddigi legprofibb vagy a legrosszabb főnököm is. Az utóbbinál történt, hogy a terhes kollegina a mosdóban lett rosszul, majdnem elvetélt.

Kihívtuk a mentőt, a Vezető Asszony - csupa nagybetűvel írandó - pedig csak azzal volt elfoglalva, hogy neki most plusz munkája maradt a dolgozója után. Mivel a lánynak határozott időtartamú szerződése volt és akkortájt, még a kórházban töltött ideje körül járt le ezt nem is hosszabbították meg neki természetesen.

Ilyet már itt is láttam: a terhes nőt a holland cégtől is simán kirakták, ahogy a fix idejű szerződése lejárt, eszük ágában sem volt hosszabbítani. Gondolom törvényesen, de etikusan-e?

Egyébként Hollandiában előszeretettel írnak határozott időtartamú munkaszerződést, amit vagy meghosszabbítanak vagy nem. (Most változik a szabályozás.)

Határozatlan idejűt lehetőleg csak minél kevesebben kapnak, inkább a többszöri hosszabbítgatás megy, ameddig csak a törvény engedi. Ennek a végén gyakran hiába jó és fontos az illető általában mennie kell, ezt eljátsszák a következő munkahelyén is és így tovább.

Talán emiatt is egy kisebb felmérés eredménye szerint a munkavállalók legkedveltebb része a munkaidőből (meglepetés!) a kávészünet - úgy gondolom ez Magyarországra is igaz.

Egyébként általában a hollandok az otthoniakhoz képest lazábban veszik a munkát és nyugodtabbak is, talán mert kevésbé vannak széthajtva, illetve itt nem korbácsos hajcsárok állnak mögöttük - képletesen értve -, mint otthon.

Ott volt olyan munkaközvetítő által másik munkahelyről érkezett csoport, akik a feletteseiket csak szimplán kápónak hívták - ez eléggé egyértelmű szemléltetése az alá- fölérendeltségi viszonynak és a vezetők emberségének. azt hiszem. (Tudom, hogy nem mindenütt ilyen a helyzet, szerencsére.)

Sejtem, hogy itt is vannak emberevő vezetők, de mi láttunk olyat is, hogy a főnöknek nem derogált az üzem területén seprűt ragadni, ha épp más nem ért rá. Azt mondta ez természetes, mert egymással - egymásért dolgoznak, ugyanazon a munkahelyen.

Na persze mindig lehet hallani a munkaközvetítős érdekességekről, ahol feltámasztják a modern kori rabszolgaságot, (köztük van pár magyar is) aki fűt- fát ígér.

Később pedig fizetés legfeljebb a minimálbérig, de abból levonnak áfát, béfát, céfát. Kosztot, biztosítást, munkába járás költségét. Szállást, ami papíron Hilton, gyakorlatban többen egy szobában, esetleg kulcs nélkül.

Extra azért jár mellé: háziállatot tarthatsz. Csótányt. Egeret. Ha valami nem tetszik, költözz ki, de azonnal, oldd meg. Pénzt pedig nem, vagy alig- alig kapsz, mivel a sok levonás után örülhetsz, ha nem te vagy az adósuk.

Állítólag ugyanez a helyzet némelyik kínai büfés munkával is. Szóval mielőtt valaki egy igen tetszetős hirdetésre kiutazna: nem árt alaposan utánanézni. – Ez hál ‘Istennek nem saját tapasztalat volt, ezekbe a beszámolókba a neten, Facebookos csoportokban bárki belefuthat rendszeresen.

És mindenekelőtt: nyelvet tudni! Aki csak magyarul tud, azt itt eladhatják a piacon egy kiló répáért.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el, érdemes!

Szabadság

A szabadság sok mindent jelenthet, akár azt is, hogy az ember elindul egy bringával a városba… különösen, ha éppen szabadságon van, mint a Vaku villan szerzője esetében.

A kép illusztráció (Fotó: pexels.com)

„Félúton kint ül a szupermarket előtt a szakállas öreg pénztáros, akitől egyszer kaptam fél liter rakit, csakúgy, mert a sajátja, kalimérázunk mosolyogva.

Bringázok tovább a jázminillatban (amikor megérkeztem, akkor is épp virágzott, és most megint, úgy fest, 4 havonta tud ilyet), az olívafák alatt, ragyogó késő nyári napfényben, a kanyarokban fel-felcsillan világoskék Földközim.

Eltekerek az autókölcsönző előtt, ahonnan Anyunak béreltem a kocsit, és ahonnan azóta mindig integet a tulaj, plusz, ahol dolgozik a moldáviai srác, aki egyszer visszatette a bringámra a leesett láncot, és ezért másnap beadtam neki egy müzliszeletet.

Beérek a városba, belefutok az ikrek egyik tagjába. Az ikrek voltak az első két hónapom meghatározó társasága, a kollégám bárjában lettek törzsvendégek, két harminc éves srác, picit a város bolondjainak vannak kikiáltva, de semmivel sem zizibbek az átlagnál szerintem, kicsit furcsán beszélnek, de rém jópofák, és jószívűek.

Egyszer szkanderoztattam őket, nagyon nevettem. Megállok vele dumálni, rég látott, igen-igen, nem járok már a kolléga bárjába, mióta rákaptam az írkocsmára, és mióta annyira kimondhatatlanul elegem lett a kollégából, meg a főnökből, és az összes krétai kreténből, de ezt nem mondom, mert rosszul esne neki, és naná, hogy nincs is így.

Inkább elújságolom, hogy ez szabadságom első napja, reggel 10 van, és itt bringázgatok, különösebben nagy tervek nélkül.

Őszintén örül, azt mondja, igyunk egy kávét, de rájövök, hogy mégis van tervem, pénzt tenni a telómra, és hívni az athéni thai nagykövit, úgyhogy passzolom a kávét, amúgy is másnapos szívdobogásban vagyok, inkább narancslé kell majd erre.

Tekerek tovább, a bringakölcsönzős rám mordul (haragszik a főnökömre, így közvetve rám is, de a szeme közben mosolyog, nem veszem túl komolyan), kedvesen holázok neki, még mindig azt hiszi, hogy spanyol vagyok. (…)

Kibicózok a világból, egyszer még a zöldségesembe is belefutok valami lehetetlen helyen, amikor épp egy kavicsos köves kitérőn próbálok átrallyzni egy eddig ismeretlen part felé, ahol végül akkora a szél, hogy mégsem fogok strandolni, ő pedig pecabottal a vállán jön szembe.

Négy hónap alatt elég sok embert megismertem, ilyenkor jövök rá, illetve arra is, hogy mennyire pici ez a hely, mindig ugyanazokat az arcokat látod mindenhol.

Hihetetlen szabadság érzés tölt el, ahogy csak így tekerek toronyiránt, gyönyörű a víz, szeles friss levegő, nagy zöld hegyek szemben, énekelek és vigyorgok.

Valahol belefutok egy táblába, amin azt a gyrosost hirdetik, ahol az első itteni szabadnapomon ettem, és hirtelen rámtör a vágy, hogy ismét elmenjek oda, úgyhogy arra fordulok, és lám, az út szélén itt egy gazdabolt, eszembe jut, hogy Balázs kért padlizsánmagot, mert az anyukája ültetett egyszer görög padlit, és állítólag az a legjobb. Egyetértek, baromi jó itt a padlizsán!

De mi nem jó itt? A zöldség-gyümölcs alapanyag egyszerűen csúcs minőség, évek óta nem ettem ilyen ízű paradicsomot, barackot, dinnyét, mint itt. Szóval mielőtt bemegyek, kiguglizom egy padlizsán fotóját, és miközben mutatom, nagyon bézik kiejtéssel hozzáfűzöm a képhez, hogy magot szeretnék, mire a srác tökéletes angolsággal elkezdi magyarázni, hogy 3 féle padlizsán magja van, melyik milyen, és mikor kell elültetni. Ennyit az előítéleteimről.

Odaérek a gyrososhoz, és pita burgert rendelek, frissen facsart narilével, közben hagyom udvarolni magamnak a pincér srácot (szokásos műsor, unalmas egyébként, mégis jót tesz az ember önbizalmának), és a baromi hangos zenéről is eldumálunk, ami tradicionális krétai, naná. Befalom, fázni kezdek a szélben és árnyékban, fizetek, és visszabringázok a napfényre. Kezd határozottan nyár vége hangulat lenni.”

Aki szeretne még ebből a hangulatból, olvassa el a teljes bejegyzést ide kattintva!

Milyen volt a kanadai nyár?

És ha már nyár, akkor lássuk, milyen volt a nyár Torontóban a Juharszirup blog szerint. Apropó, tudtátok, hogy a kanadai nagyváros nagyjából Milánóval van egy szélességi körön? Mégis, micsoda különbség van a klímában…

Kanada május 20-án - igen, az a fehér ott hó...

„A hideg idő Dél-Ontarióban 6 hónapig tart, decemberben általában megjön a hó (néha korábban), majd kb. május közepe az az időszak, amikor már biztosan lehet számítani a tavasz érkezésére és nincsenek már reggeli fagyok.

Vannak persze kivételek, néha korábban jön a tavasz, de 2019-ben május elején még a szokásosnál is sokkal hűvösebb volt. Néhány napig úgy tűnt, hogy megjön a kellemes tavaszi időjárás, de aztán jött egy hosszabb lehűlés, amikor nappal 9-10 fok sem volt.

Aznap otthonról dolgoztam, nem is igazán figyeltem mi van odakint, de arra lettem figyelmes, hogy a 19 fokon felejtett thermosztát bekapcsolta a fűtést. Jól meg is lepődtem, mert addig már felmelegedett annyira a kinti hőmérséklet, hogy a fűtésre nem volt szükség, de a hirtelen jött lehűlés miatt a belső hőmérséklet 19 fok alá esett, azaz a kazánunk ismét bekapcsolt.

Ez a szenvedős idő egészen május végéig eltartott, néha igazi tavasz volt, néha inkább tél vége. (...)

Júniusban azért Dél-Ontarióban is melegszik a levegő, akadtak kellemes nyári napok, amikor a nappali max. hőmérséklet 20-25 fok között volt, de éjszaka 13-16 fokra is simán visszahűlt a levegő. Jól esett reggel kinyitni a teraszajtót és az ablakokat és átszellőztetni a lakást.

Új otthonunkban az ablakaink nagy része déli fekvésű, ennek ellenére június végéig nem kellett bekapcsolnunk a légkondicionálást. A hőmérséklet a legtöbb napon 22-25 fok között volt, de ez csalóka, mert Waterloo a Lake Eerie, Lake Ontario, Lake Huron között kb középen helyezkedik el, ezért a levegő nagyon párás is tud lenni és a hőérzet 25 foknál akár 30-32 fok is lehet.

Visszatérve a hőhullámhoz, amikor júniusban a legmelegebb volt Európában, akkor nálunk átlagos kora nyári időjárásunk volt, sok napsütéssel, gyakori délutáni záporokkal, ami szintén a nagy tavaknak köszönhető.

Emlékszem, hogy az iskolaév utolsó hetében (június 25-én) Márk osztályát elvitték a Waterloo parkban lévő splash pad-re (vizes játszótér) és kint kellemetlen szél fújt és talán 20 fok sem volt.

Én egy vékony pulcsit is felhúztam munka közben, néztem ki az ablakon és abban bíztam, hogy a vizes játszóteres programot törlik, de nem, a gyerekeket simán fürdőruhában beengedték a normál csapvizet köpködő játszótérre és elintézték, hogy Márk az iskolaév utolsó napjait kötőhártya- és torokgyulladással otthon töltse. (Kb. ekkor volt a legmelegebb Magyarországon.)

Nálunk június végére, július elejére az éjszakai hőmérséklet szépen emelkedett, és a kezdeti 15-16 fokhoz képest július elejére már 20 fok volt reggel és délután annyira tűzött a nap, hogy a légkondikat is bekapcsoltam a nap közepén, amikor itthonról dolgoztam.

A kanadai kánikulára július közepéig kellett várni, amikor néhány napig a hőérzet a magas páratartalom miatt 40 fok környékére is felkúszott, bár erről mi csak hallomásból értesültünk, mert éppen Magyarországon voltunk.

Augusztus elején volt néhány kellemes hetünk, ekkoriban kétszer is voltunk strandolni a Lake Huronnál, de augusztus közepén aztán tartósan hűvösek lettek a reggelek és nappal is ritkán emelkedett a hőmérséklet 30 fok fölé.

Timka mondta is, hogy szerinte itt az ősz. Az egyik nap megemlítettem ezt a véleményt a munkatársaimnak, akik nagyon röhögtek, de csak kb. 2 percig, aztán elgondolkodtak és bevallották, hogy ők is észrevették, hogy milyen hűvös van mostanában és lehet, hogy a feleségemnek mégis igaza van.

Idén tehát Dél-Ontarióban a nyár kb. 2 hónap volt, és az sem volt a igazán meleg.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.