Talán nem véletlen, hogy éppen augusztus 20-án töprengett el az elmúlt hetekben oly sokszor feltett kérdésről (mit jelent magyarnak lenni, mit jelent a honvágy és mi történne, ha hazatérne félmillió magyar) Wien74. Posztja szerintem rengeteg érdekességet tartalmaz, például arról, hogy miért nem lenne szabad összekeverni a kritikát a hazaköpködéssel.

Szerinted mi történne, ha hazaköltöznének a magyar határátkelők? Min kellene és hogyan változtatni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Köszönöm szépen, jól vagyok!

Az ötszázezer magyar egyikeként augusztus 20-án a Határátkelő által feltett kérdéseken merengtem: Mit jelent a magyarság? Mit jelent a honvágy? Mi történne, ha hazaköltözne ez a félmillió kivándorló? Rövid válaszom a címben olvasható, ezt az Intim Torna Illegáltól „loptam”.

A bővebb kifejtést bezzegelés nélkül próbálom megoldani. Hisz ezerszer megfogadtam már, hogy nem írok több „itt-minden-wunderfasza”-posztot. Egyrészt félreérthető. Másrészt sosem jövök ki jól belőle.

Ez is csak egy amolyan tényfeltáró leltár lett a teljesség igénye nélkül. De fájni fog. Már csak azért is, mert nem igazán találkoztam hazánkban élő olyan honfitársammal, aki a lentieket belátta volna. Érdekes módon a hozzám hasonlóan kint élők értik, mire gondolok.

Sokan sokféleképpen megírták már miért jobb külföldön. Én inkább - annak ellenére, hogy tudom, kapok hideget-meleget - pontokba szedtem, hogy nekem miért NINCS honvágyam:

A tíz pont

1) A kiskapuk országa

Nem akarok a kiskapuk országában élni, hhol még mindig teljesen elfogadott, hogy minimálbéren van bejelentve a dolgozó, így adót is csak ez után fizet. Nincs semmiféle adófizetési fegyelem. Persze akkor nem kell nyafogni, hogy néznek ki a kórházak, iskolák, utak stb. Aki nem fizet a közösbe, ne is várjon cserébe semmit!

2) Széthúzás

Megy a széthúzás, a marakodás ezerrel, összefogásnak híre-hamva sincs. Már valószínűleg legalább egy-másfél millió ember él a létminimum alatt, aki pedig még nem, annak is bizonytalan a jövője.

Ennek ellenére nem született még meg az egységes akarat arra, hogy: Állj, elég volt! A demokrácia nem központosított hatalmat jelent, hanem többpártrendszert, véleményszabadságot.

3) Kirekesztés, megbélyegzés

Az teljesen oké, hogy a piros üzletlánc cicivillantó szexista reklámot nyomat a tévében, de az üdítőgyár plakátjait ordenáré módon ki kell dekorálni. Hová vezet ez? Nyilván szükség volt némi találékonyságra, amikor a lányom feltette a kérdést, hogy „Miért szakállas a néni az estélyi ruhában?”, de elég gyorsan felfogta még ő is, hogy többféle ember létezik. Nem rosszabbak vagy jobbak, csak épp mások. A kirekesztés, megbélyegzés középkori dolog.

4) Hálapénz az egészségügyben

A 300 Ft-os vizitdíj közfelháborodást váltott ki, de a paraszolvencia, na az abszolút rendben van! Szó nélkül fizet a nép több tízezreket a zsebekbe, tovább züllesztve ezáltal a magyar egészségügyet. Mert a hálapénzből nem épülnek ám új kórházak és a nővér sem kap több fizetést. Ez azért ugye megvan?

5) Irigység

A magyar nép nagy része sajnos irigy, nem tud örülni más sikerének. Nehogy már másnak jobb vagy valamiből több legyen. Egyik ismerősöm például azért nem posztol nyaralós képeket, mert hát ugye a kollégák irigyek és nem kéne náluk kihúzni a gyufát. No comment.

6) Agymosott, megvezetett társadalom

Családi ebédnél hangzott el a következő kérdés: „Aztán hány idegen van az osztályotokban?” - értsd: külföldi gyökerű.

Csak pislogott a lányom, nem igazán fogta fel a kérdést, hisz neki teljesen természetes, hogy szlovák, török vagy épp román barátnője is van, az osztrákok mellett, mert kb. az osztály fele más nemzetiségű. Az idegengyűlöletet max. a kék plakátokról ismeri.

7) Silány minőségű termékek

Sokszor igen silány minőségű termékek/szolgáltatások lelhetők fel a boltokban. Mert a kispénzű magyarnak jó az is. Ha eladható (mert megveszik), miért ne? Az adott szó nem sokat ér, megy a hitegetés, a szakember nem tartja be a határidőt, átvág, lenyúl. Ez nagyon gáz.

8) Szegény nyugdíjaskor

Jó pár évvel alacsonyabb az átlagéletkor, mint nyugaton. Sajnos a nyugdíjasok nem ismerik az aktív életet, ugyanis nincs miből kirándulni, nyaralni, vagy úgy általában: létezni, a nyugdíjas éveket élvezni.

Helyette lehet „gyógyulni” a romos egészségügyben, közben kuporgatni a sírhelyre. Szomorú, hogy ennyi várna rám is egy ledolgozott élet után.

9) Rosszkedv, besavanyodás mindenhol

Az „itt-élned-halnod-kell!” ars poeticával nem tudok mit kezdeni. Nem kell! Ha valami nem tetszik, változtass! Hozzáállást, munkahelyet, lakóhelyet vagy ha minden kötél szakad, akkor országot.

10) A magyar mindig és mindent jobban tud

Teljesen mindegy, hogy egy napot sem élt az adott országban (jó esetben csak nyaralt), ő tudja a tutit, hogy ott (ide tetszés szerint bármelyik ország behelyettesíthető Magyarországon kívül) örökké idegen maradsz / nem vesznek emberszámba / kirekesztenek stb.

Utálom, hogy még mindig bizonygatnom kell, hogy nekem itt jó és utálom, hogy ők odahaza folyamatosan tudni vélik, hogy nekem itt bizony rossz. Bármilyen észérv hatástalan.

A kritika nem hazaköpködés

El kellene végre fogadni, hogy ha egy külhonba szakadt hazánkfia véleményt mond, az nem hazaköpködés, hanem jogos kritika. És mi azért tudunk objektív szemmel kritizálni, mert láttunk, átéltünk már mást is, éltünk országhatáron innen és túl is, így van összehasonlítási alapunk.

Bár az is szomorú, hogy a legtöbbször mégsem tesszük meg, mert jobb a béke. Inkább hallgatunk, max. hümmögünk, rosszabb esetben bólogatunk. Aztán visszajövünk választott országunkba, ha valódi nyugalmat akarunk.

Sajnos nemcsak a kilométerek állnak közénk, hanem a felfogásbeli különbség is egyre csak nő. Mi vagyunk a meg nem értett „gyökértelenek”.

Hogyan formáljon így át ötszázezer kivándorló kilencmillió hazait? Lássuk be, ennek kicsi az esélye, annak ellenére, hogy tényleg időszerű lenne egy új államalapítás, egy Magyarország 2.0. A rendszer elavult, a jelenlegi csak vegetál, a benne élőkkel együtt.

Miért látogatok mégis haza?

És hogy akkor miért látogatok olykor mégis Magyarországra? Hát egyértelműen nem a honvágy miatt. Egy hétvége vagy egy rövid nyaralás épp elég. Imádom a Balatont, sőt akadnak bőven szép helyek máshol is.

Örömmel nyugtázok minden kis fejlődést, előrelépést. Nyilván hiányoznak az ismerős arcok, a barátok, a színházi előadások, a koncertek. De ez nem honvágy. Ezek apró boldogságmorzsák, amiket ha tehetem felcsipegetek. Pont ilyenkor, amikor Magyarországon vagyok.

Viszont a mindennapokba begyűrűző politika, a napi szembesülés a fentiekkel és a szélmalomharc egy agyament rendszer ellen nagyon megviselne. Erre nincs szükségem. Mint ahogyan az észt osztó honatyákra se.

De ettől még magyar maradok, ez nem kitörölhető. A lakhely választható, az identitás formálható, de a hazád ott van, ahol születtél. Az otthon pedig szerintem az a hely, ahol jól érzem magam, ahol boldogulok, ahol élni hagynak.

Szóval köszönöm szépen, jól vagyok!”

(Fotó: pixabay.com) 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.