A kanadai hétköznapok apró-cseprő történeteit gyűjti össze Birdie, akinek legújabb posztjából kiderül, miként készül fel egy helyi iskola arra, ha váratlan helyzet adódik (például olyasvalaki/valami lép az iskola területére, akinek ott semmi keresnivalója) és azt is megtudhatjuk, ki az a tanulóvásárló.
(Fotó: beecitycanada.org)
Tegnap az iskolában úgynevezett lockdown (lezárás) gyakorlat volt. Nem mondták meg a tanárok, hogy pontosan milyen intruder “ellen” gyakorlatoztak.
Gondolom, nem akarták megijeszteni a gyerekeket, másrészt szerintem csak a nem anyanyelviek nem értik, hogy mit értenek intruder alatt. A többiektől azt az információt szedték össze a gyerekek, hogy a betolakodó lehet állat vagy ember is.
A gyakorlat ebben az esetben a következő volt. A hangosbemondóban bemondják, hogy nem kívánatos személy van a suliban. Abban a pillanatban el kell sötétíteni minden teremben. (Mindenhol van reluxa.)
A gyerekeknek el kell a pad alá bújni, vagy ha nincs pad bárhova, ahol biztonságosnak találják. A cél, ha benyit a betolakodó, akkor ne azonnal vegye őket észre, úgy tűnjön, üres a terem.
Addig kell csendben, elbújva lenniük, amíg a hangosban be nem mondják, hogy vége, nincs már intruder a suliban. Azt mondták, hogy kb. 15 percig tartott a gyakorlat. Persze nem bírták csendben végig a próbát.
Lucával szokás szerint beszélni kellett még itthon erről, szegénykém nagyon meg tud ijedni még a gyakorlatoktól is. Érthető, otthon nem volt ilyen.
Tetszik, hogy felkészítik őket ilyen esetre is. Ugye Amerikában többször volt már lövöldözés iskolákban és nem egy esetben úgy mentettek meg tanárok diákokat, hogy elbújtatták őket. Nem dugják homokba a fejüket.
Tudják, hogy pánikban, félelemben a kreativitás, az agy, az IQ lekapcsol. Ilyen gyakorlatok után talán hamarabb jut eszükbe majd vészhelyzetben ez a “védekezési” lehetőség.
Cougar - puma
Ma egy órával hamarabb kellett menni a gyerekekért, 14-re tanári értekezlet miatt. 13:10-kor kaptam egy e-mailt az iskolából, miszerint pumát láttak az iskola környékén. Egy szülő jelentette az iskolának.
A levél harmadik mondata az volt, hogy nyugi minden gyerek biztonságban van. Ezután hosszan és részletesen leírták, hogy mikor kapták a bejelentést. Ők ezután azonnal milyen intézkedéseket tettek illetve kiket értesítettek.
Például felvették a kapcsolatot a tankerület azon személyével, aki a környékbeli iskolákat tudja erről értesíteni.
A gyerekeket a bejelentés után nem engedték ki az udvarra és minden osztályban beszéltek a történtekről, hogy mindig párban menjenek, ne mászkáljanak most a suli mellett lévő kis erdőben. (ahol egyébként játszani szoktak)
Ezután csatoltak egy linket, hogy medve, puma, stb. vadállat feltűnése esetén mit kell tenni.
A végén pedig tájékoztattak, hogy ma a személyzet kint lesz, amikor a gyerekek mennek haza. Figyelik, hogy párban / csoportban menjenek, biztonságban távozzanak az iskola területéről.
És igen. A kicsengő előtt feltűnt az igazgatónő walkie-talkie-val a kezében (ez egyébként is mindig nála van, ha nem a szobájában van) és kiállt egyedül a legveszélyesebb helyre, az erdő szélére. Itt vezet egy kis átjáró, híd az egyik utcába. Sokan járnak erről/ erre.
Szóval még a pánikot megelőzve, hogy ne a gyerektől tudja meg a szülő részletesen tájékoztattak mindenkit mindenről. Ez tetszett.
Bevallom, én nagyon megijedtem. Több gyerek szaladva jött ki és örömmel újságolta, hogy “képzeld, anya, puma van a környéken". Luca teljesen kétségbeesve és sírva is fakadt, hogy ő fél. Még szokni kell ezt a tudatot is.
Az elhagyott ragasztó esete
Tegnap bevásárlókörúton voltam. A magyar iskolába a kézműveskedéshez vettem ragasztót az itteni papírboltban. Otthon kerestem, de nem találtam. Valahogy összeállt a fejemben, hogy nem hoztam el. A pénztárnál maradt, csak a kartonlapokat tettem be az autóba.
Annyira természetes volt, hogy ma visszamegyek érte és ott fogom találni. És igen. Bár nem én mentem érte, hanem Feri, de ott volt. Még nagyon a számlát se nézték.
Tudom, hogy otthon is van hasonló példa. Csak arra az érzésre csodálkoztam rá magamban, hogy ezt mennyire természetesnek és alapnak veszem már.
Customer in training – tanulóvásárló
Egy aprócska jópofa dolog. Otthon is vannak kis bevásárlókocsik nagyobb boltokban, amit tologathat a gyerkőc. Itt zászlót is tesznek rá, hogy könnyen nyomon tudd követni, ha előre menne a tömegben. Itt a “kezdő pénztárost” (“cashier in training”) is külön jelzik, hogy értsd, ha picit lassabb.
A boltokkal kapcsolatban még annyit, sok helyen van olyan szolgáltatás, hogy ha már nincs házhoz szállításuk, akkor neten megrendeled, nem hozzák ki, de összekészítik, csak fel kell venni, el kell hozni. Ilyen vásárlóknak külön parkolót tartanak fenn.
Az alap általában, hogy bepakolják a táskába a pénztárnál az árut vagy vissza a kocsiba. Legtöbben viszik magukkal a táskát, környezetkímélő módon.
Legutóbb csak egy nagy ikeásat vittem és megkérdezte a pénztáros, hogy szükségem van segítségre (az autóba betenni a táskát)? Nagyot néztem.
Ilyenkor odahív egy férfi kollégát és az kikíséri a vevőt az autójához és átteszi az autóba az árut a bevásárló kocsiból. Hogy illik vagy kell-e ezért külön borravalót adni, azt még nem derítettem ki.
Egy másik nagy boltban pedig külön ember van a pénztárnál, aki visszapakolja azokat az árukat a kocsiba, amit feltettünk a szalagra. A pénztáros pedig közben elbeszélget mosolyogva a vásárlóval. Kicsit másabb így a hangulat.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek