Sok minden elhangzott az elmúlt években a britek kapcsán, például az, hogy az uniós kilépésről szóló népszavazás után felszínre tört az idegengyűlölet. Valóban így lenne? A kérdésre a Londonban élő ír író, komikus, Peter Flanagan válaszolt.

Az a bizonyos Farage-plakát

„A lengyel függetlenség napján Varsóban sétálva egy pillanatra úgy éreztem, hogy rossz repülőgépre szálltam, és hirtelen az Angol Védelmi Liga (English Defence League - EDL) tüntetésére kerültem. 

Az utcán menetelő csoportok által lengetett lengyel piros és fehér zászlót ugyanis össze lehet keverni a Szent György-keresztes lobogóval. Az angol szélsőjobbosokban és lengyel társaikban több közös van, mint gondolnánk – kivéve azt, hogy az ilyen események Lengyelországban a fősodorhoz tartoznak, míg Nagy-Britanniában nem. 

A barátaimmal be is ugrottunk az első ír sörözőbe, menedéket keresve. A pubban egy másféleképp homogén társaságot láttunk: néhány turista, ahogy a sörét szürcsölgeti. 

Talán pont ezért nem vert gyökeret a fasizmus Angliában, mert túl nehéz lett volna meggyőzni a másnapos embereket arról, hogy bármelyik felsőbbrendű rasszhoz tartoznak. 

Európai példák 

A Brexit miatt könnyen elfeledkeztünk arról, hogy Európa többi része mennyire szélsőjobbra tolódott. A Lengyelországban 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt a migránsválság közepén került hatalomra, és azóta megtisztította a közszférát, vádat emeltek békés tüntetők ellen és ellenségnek állították be a gyerekek előtt az LGBT-közösséget. 

Magyarországon Orbán Viktor kormányfő magát a kereszténydemokrácia vezetőjeként aposztrofálja, amit a kereszténység mellett és a migráció ellen határoz meg. 

A határra felhúzott, 4 méter magas kerítésbe áramot vezettek, hogy távol tartsák a menekülteket, akiket emellett drónokkal és hangszórókból áradó arab nyelvű üzenetekkel is eltántorítanák a belépéstől. 

Tavaly az ENSZ illetékeseit nem engedték be a menekültközpontokban. Az EU megpróbált szankciókat életbe léptetni Magyarország ellen, mondván, megszegi az alapértékeket, de ezeket pont a lengyelek vétózták meg. 

Közben Ausztriában Sebastian Kurz kancellár osztrák-olasz-német tengelyt akart alkotni a migráció megállítására, míg az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini nagytakarításról beszélt, amelyet utcáról utcára hajtanának végre. 

Mit mutatnak a statisztikák? 

Angliában élve nehéz elképzelni, hogy ilyen kijelentések a közbeszéd részévé váljanak. A UKIP is kampányolt migránskaravánt ábrázoló, Breaking point feliratú plakátokkal a Brexit-szavazás előtt, de Nigel Farage, egykori pártvezető sosem volt esélyes a kormányfői posztra. 

Sőt, a statisztikák azt mutatják: a britek kevésbé idegengyűlölők, mint azt néhányan gondolják. A YouGov-Cambridge felmérése azt mutatta meg, hogy a brit emberek mindenki másnál pozitívabban tekintenek a migráció hatásaira. 

Csak a britek 37 százaléka tartja ezt negatívnak, míg például a liberálisnak tartott Svédországban 49 százalék ez az arány. 

Uniós adatok szerint az Egyesült Királyságban az egyik legalacsonyabb a rasszista indítékból elkövetett zaklatások aránya, az emberek 3 százaléka tett bejelentést ilyen esetekről. Írországban ez az arány 13 százalék. 

A Brexit-népszavazás óta a hatóságok több gyűlölet motiválta bűncselekményről tudnak, de ez általános trend a kontinensen is.

Bosszantó egyenlőtlenség 

Két éve élek Nagy-Britanniában, és általánosságban nem tapasztaltam nagyobb idegengyűlöletet, mint bárhol máshol. Ennél sokkal bosszantóbb az egyenlőtlenség: az egyik legszegényebb kerületben élek, ahol a luxusapartmanokkal szemben tanácsi toronyházak is vannak, és a lakók kölcsönös gyanakvással figyelik egymást. 

Az ENSZ tavalyi jelentése szerint a brit lakosság ötöde szegénységben él, egy másik tanulmány pedig azt állapította meg, hogy Észak-Európa öt legszegényebb régiója egyaránt az Egyesült Királyságban van. 

Az olyan politikusok, mint Nigel Farage és Boris Johnson lehetőséget adnak az embereknek, hogy bemutassanak az elitnek és meg is teszik ezt. 

Megtévesztett emberek 

Bár nem mindenki rasszista, aki a Brexit mellett szavazott, nagyrészt megtévesztettek. Hibásan hisznek abban, hogy Nagy-Britannia egyedül is újra nagy szereplője lehet a világ politikájának, hibásan hisznek abban, hogy jobb lehet az EU-tagság által garantált jogok nélkül, és hibásan hisznek abban, hogy a Farage-féle politikusok bármit is tesznek a saját személyes hasznukon kívül. 

Az mindegy, hogy a Brexit végbemegy vagy lefújják, ezek az emberek már nem kapják meg, amit ígértek nekik, ez pedig olyan szintű megalázottságot és elárulást okoz, amit nem éreztek a 2008-as gazdasági válság óta. 

A Brexit-katasztrófa hosszú távú hatásai többek lesznek gazdaságiaknál és politikaiaknál. A létezést érintik, azt, hogy mit jelent britnek lenni. Közben az EU egy filozófiai krízissel néz szembe, és ez sokkal rosszabb, mint a britek távozása. 

A britek távozni akarnak, míg Magyarország és Lengyelország maradni és befolyásukat kihasználva próbára tenni azokat a liberális értékeket, amelyekre az EU épült. Amennyire fájdalmas a britek távozása, ideje figyelembe venni, hogy mit hagynak maguk után.” 

Peter Flanagan véleménye eredetileg itt jelent meg.

Ez pedig egy kis előzetes szombatra:

(Fotó: Jack Taylor/Getty Images) 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.