Minden nyelvnek megvannak a maga finomságai, melyek hiányában (avagy azokat helytelenül alkalmazva) kilógunk a sorból. (Ami néha azért nem annyira rossz.) Úgyhogy ma egy rövid, ámde velős nyelvi gyorstalpalóval szolgálhatok nektek egészen autentikus forrásból.
“A közelgő Pedagógus Nap (amiről szintén lesz véleményünk, csak ahhoz még párszor le kell ugrani a közértbe citromért a dzsintonikhoz) miért, miért nem előhozza a tudatalatti bugyraiból a népnevelési ösztönt.
A múltkor már írtunk pár szóról amivel jó tisztában lenni, hogy értsük a nüanszokat, ma pedig néhány gezemicét szeretnénk megosztani, ami a modern angol kommunikáció arzenáljának része.
Disgusting
Undorító. Persze gondolhatunk egy belvárosi kocsma viharedzett budijára, Kamilla hercegné tüllkalapkás megjelenésére, vagy azokra, akik reggel a metrón adnak maguknak gyors elsősegélymanikűrt: körmöt rágcsál, megtekint, ismét körömágyat nyálaz, és ebbe belefeledkeznek hat megállón át.
De nem, ízlelgessük a szót, ha sértett elégedetlenségünk szeretnénk kifejezni olyan szituációban, mikor baromira nincs igazunk, de mindenki más farok és inkompetens, mi kifogytunk érvekből és nem bánjuk, ha hisztiző négyévesnek tartanak minket.
Ilyenkor emeljük föl hangunk és koronázzuk meg szónoklatunk egy disgustinggal. This is disgusting!
Igazán autentikus akkor lesz, ha kellően ráérzünk a szótagok megnyomására és a ritmusra. Dissssss-GUsting, s enyhén húzzuk föl felső ajkunk, Elvis Presley-style.
Túl sok eredményt ne várjunk tőle, a vonal/pult/kassza másik oldalán ülő nem fog maga alá rottyantani, de ilyen fineszekkel demonstrálhatjuk asszimililációnk és az angol nyelv iránti tiszteletünk mértékét.
Ellenben ha el szeretnénk érni valamit és csípőből tüzelnénk egy adu ásszal, tudom javallani, hogy sírjuk el: It has an impact on my quality of life. Bár kapnék egy szem konyakos meggyet ahányszor ezt bevetni hallottam!
Nos, ez igazán egész estés vita tárgya, hogy kinek mi a ,,minőségi élet”, mi az ami nincs valamilyen hatással életünkre, és nem-e rajtunk áll, hogy éljük ezt meg..., de ettől megfájdul a nép feje. Kinek a taposóaknák, kinek a töredező hajvég.
Napjaink Londonában bármi, ami nem szájunk íze szerint alakul és ehhez nekünk alkalmazkodni/kesztyűt fölvenni kellene, már hatással van életünk minőségére.
Ilyenkor forduljunk orvosunkhoz, hogy ezt a diagnózist levélben igazolja, szipogjunk egy sort a HR-en, vagy csak simán pereljük be az első arra járót.
Talán a legvagányabb gyakorlatba ültetése az volt, mikor egy diák azért kért felmentést a rossz vizsgaeredményeire, mert fél évvel azelőtt elöntötték a kollégiumát a pókok és ettől annyira kiborult és it had such an impact on his quality of life, hogy hónapokig nem tudott tanulni. Zseniális! Persze nem az a hülye, aki megjátssza az esélyeit, hanem aki hagyja.
Engage
Hm. Ez egy olyan szó, amire nem lehet igazán haragudni, s igen sokféle jelentése van, de mégis annyira agyonhasznált és a legócskább helyzetekben ránk öntött szirupra emlékeztet, hogy listás lett.
Mert ma már mindenki mindenkivel kell, hogy engage, és ilyenre hallatlan bunkóság nemet mondani. Ha valaki invitál, hogy munkahelyeden engage valami barom tréninggel vagy még idiótább csoporttal, akkor az cukorból készült pisztoly a fejedhez nyomva típusú Muszáj.
Cooperate
Hasonló a cooperate is, a ,,Remélem, együtt tudunk működni” az a fajta doublespeak, ami megakad az ember torkán. Így aki híján van szókincsnek és szeretne a mosolygós PC kaszása lenni, bátran helyettesítsen minden második igét vele, főnökei igazán nem mondhatják, hogy nem csapatépítő vagy proaktív.
Nem túl felelős munkaköri beosztásban, de legalábbis ha ,,védett jellegzetességünk” van (protected characteristics) ami az érinthetetlenség védőpajzsát húzza körénk, ha nemtörődöm munkánk vagy csekély értelmű medvebocs mivoltunk palástolnánk, riposztunk legyen egy tömör I forgot.
Úgy tudják itt ezt legkisebb szemrebbenés nélkül a főnök képébe mondani teljesen természetes ürügyként, mintha erre annak ezt kéne válaszolni: „Ó. Jaaaa, hogy elfelejtetted! Az más! Így már értem!”
Nos, vannak akik valóban megússzák ennyivel, de mint mondottam, átlagembernek nem éri meg szenilisnek lenni, hacsak nem szeretnénk előrébb jutni a karrierranglistán az unatkozó recepciós/butik security-s egzisztenciánkból.
Like
Kakukktojásnak itt a like, amit, like, ugyan sok angol anyanyelvű is like használ, de külföldiek gyakran elkövetik azt a, like, hibát, hogy like orrba-szájba beletűzik a mondataikba szintax olajozónak, hogy ettől, like, roppant folyékony angolosnak tűnjenek.
Élő példa erre a litván lakótársnőm, aki értelmes némber létére egy egyszerű mondatot is háromszor összelájkol, amitől meg I’m like szájba csapnám az Oxford nagyszótárral.
A LBM nem kíván stilisztikai gestapót játszani, de ez a likey-like a magyar ööö és izé nyelvi igénytelenségek angol megfelelője, így csak tanácsolni tudja, hogy ha az idevándorolt komoly ember benyomását szeretné kelteni, akkor marhagyorsan csökkentse a like-kibocsátását. Fülszennyezést kerülendő.
Szolgáljon (le)épülésünkre!”
Ha tetszett a poszt, ne hagyjátok ki a LondonBudapestMetro blog többi írását sem!
(Fotó: pixabay.com/glidagida)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek