Olaszországról sok szép és jó jut az ember eszébe (fantasztikus kultúra, gyönyörű városok, tengerpart, nagyszerű ételek), de az már számtalanszor bebizonyosodott, hogy egy dolog valahol nyaralni és egy teljesen másik ott élni. Mint mindennek, ennek is két oldala van – következzen tehát Olaszország két arca (majdnem kizárólag) határátkelő szemmel.

Művészetek és bürokrácia 

„Nem vagyok olasz, de 12 éve itt élek. Amit élvezek benne, hogy finom és többnyire egészséges ételeket ehetek. Hihetetlenül szép városokba és tájakra juthatok el, gyönyörű műalkotásokat láthatok, múzeumokba és templomokba járhatok. A művészetek iránti fogékonyság valójában kevés helyen hasonló. 

Élvezhetem a mediterrán időjárást - persze ez nem igaz az ország egészére. A legtöbb ember barátságos és kedves. A nyelv gyönyörű. Az “ingyenes” egészségügy és a tényleg ingyenes oktatás rendben van. 

Persze vannak negatívumok is. Rengeteg adót fizetünk, és közben azt látjuk, hogy nem arra használják, amire kellene. A bürokrácia terebélyes és egyáltalán nem hatékony. 

Az olasz politika őrület, idegesítő és abszurd. Az egyház túl nagy hatással van a helyi ügyekre. Túl sok a rasszista és az idegengyűlölő, ahogy a homofób és macsó is. A tévéműsorok rosszak, és a zene is vacak. Tisztában vagy azzal, hogy ezer évet kell dolgozni a nyugdíjig. 

Szeretek itt élni. De az is igaz, hogy szülőhazámban, Venezuelában annyira rossz a helyzet, hogy Olaszország paradicsominak tűnik ahhoz képest. (Eduardo, venezuelai) 

Nem meggazdagodni jössz ide 

„Sydney-ből költöztem át, már hat éve élek Olaszországban. Ha Nagy-Britanniából vagy Ausztráliából érkezel, ahol a törvény valóban úgy működik, ahogy kellene, akkor Olaszország sokkolni, frusztrálni és fárasztani fog. 

Még az olaszoknak is nehéz kitalálni, hogy egyes folyamatok miként működnek, mire vonatkozik néhány törvény, milyen jogok illetik meg őket - semmi sem világos. Igaz, hogy minden attól függ, éppen ki ül az információs pultnál az adott napon. 

Ha eltekintünk attól, ahogyan az országban mennek a dolgok - ami egy cirkusz -, és ennek állampolgárokra gyakorolt hatásától, akkor ez egy jó hely. Az emberek segítőkészek és barátságosak. Kíváncsiak, nyitottak, vannak, akik meghívnak az otthonukba és rögtön családtagként kezelnek. 

A minőségi ételek kiválóak. A piacokon friss és relatív olcsó termékek széles választéka vár. Mindenki könnyen friss áruhoz juthat, nemcsak az elit vagy a yuppie-k. 

Az olaszok mesterei a szabadidő eltöltésének. Az utazás az országon belül könnyű és megfizethető, vonattal szinte bárhova el lehet jutni, a belföldi repülőjáratok is olcsók és az autómegosztás is jól működik. 

A nagy turista nevezetességek, mint Róma, Velence és Nápoly mellett szinte mindenhol rejtett kincsek várják az embert, saját hagyományokkal, ételekkel és sajátosságokkal, helyek, ahol mintha megállt volna az idő. Bármelyik városba érkezve jó ételeket, nyugodt embereket, gyönyörű épületeket lehet találni, és a főtéren le lehet ülni egy kávéra és csak nézni az olaszok élik az életüket. 

Nyáron érdemes a tengerpart felé venni az irányt és éttermekben enni (olcsó lehetőségeket is ki lehet fogni). Augusztusban szinte egész Olaszország szabadságra megy. Télen pedig az Alpokba kirándulnak, hogy síeljenek egyet. 

Olaszokkal dolgozni kissé kaotikus. Szervezetlenség, lassúság, nagy érzelmek, a problémákkal való szembenézés hiánya - ez teljesen az ellentéte annak, amit az angolszász kultúrában meg lehet szokni. 

Számítsunk arra, hogy az olaszok késnek a megbeszélésekről, az utolsó pillanatban fejezik be a projekteket, a kritikát személyes sértésnek veszik, a problémákat nem közvetlenül az érintettel beszélik meg. 

Szeretnek beszélni, de hiába próbálunk azzal trükközni, hogy megdicsérjük a kinézetüket, vagy beszélgetünk arról, hogy mit főztünk, mielőtt a komolyabb témákra terelnénk a szót, az első pont után dugába dől a terv. A jó hír viszont az, hogy kreatív emberek, akik nagyszerű dolgokat tudnak összehozni, igaz, az utolsó pillanatban. 

Nem tudok minden iparágról beszélni, de az ételekkel, divattal és dizájnnal kapcsolatos kreatív területeken vannak üres állások, de persze a fizetés nem olyan jó, mint Ausztráliában, Nagy-Britanniában, vagy néhány más európai országban. 

Persze senki sem azért jön ide, hogy gazdag legyen és keményen dolgozzon. Azért választják Olaszországot, mert ha nem is vagy gazdag, élvezheted az élet egyszerű örömeit, a vasárnapi családi ebédeket, az esti borozgatást a barátokkal, a tengerparti nyaralásokat vagy csak egy finom capuccinót és brióst reggel anélkül, hogy rohannál. Nem tudom, másnál mi a helyzet, de ez nekem elég.” (Diana, ausztrál) 

Nehéz barátokat szerezni 

„Nagyjából 15 hónapot éltem Olaszországban. Nem vagyok benne biztos, hogy ez elég ítéletet hozni, de össze tudom hasonlítani a más - angol, francia, kínai, lengyel - tapasztalataimmal. 

Először is, az időjárásról. Rómában élek, a tél még elviselhető, de a nyár igazán gyilkos. Mindent egybevéve ez egy nagy pozitívum. 

Az olasz ételek fantasztikusak, bár az üzletekben a kínálat eléggé korlátozott, más országokéval összehasonlítva. Angliában a Waitrose-ben, Wholefoodsban, M&S-ben a legjobb vásárolni, és tényleg bármit megtalálsz. Olaszországban viszont friss és több a GMO-mentes termék. 

Ha nem beszéled a nyelvet, akkor nehéz boldogulni. Például az önkormányzatnál intézkedni alap olasztudás nélkül igazi rémálom. 

Sok ember van Olaszországban, aki mérges lesz, ha angolul szólsz hozzájuk, szerintem a büszkeségük miatt, azért, mert butának érzik magukat, ha nem tudnak válaszolni. Az olasz ugyanakkor egy elég könnyen megérthető nyelv, gyorsan meg lehet tanulni. 

Barátokat szerezni nehéz, főleg más országokhoz viszonyítva. A legtöbb időmet a kollégáimmal töltöm, akik szintén külföldiek, és hasonló tapasztalatuk van. Mindannyian nehezen szerzünk új barátokat itt. Többször próbáltam férfi barátra szert tenni, de gyorsan eltűnnek, amint kiderül, hogy csak barátkozni szeretnék. 

Ugyanakkor az olaszok tudnak a legkedvesebbek lenni a világon. Találkoztam nagylelkű és tiszta szívű emberekkel, olyanokkal, akik máshol nincsenek. Ugyanakkor vannak csúnya olaszok is, és rájuk is örökké emlékezni fogunk. 

Összességében nem annyira udvariasak, mint a britek. Például ha le akarsz szállni a metróról, azzal senki sem törődik, nem áll félre, csak tolakodna be. 

A karrierlehetőségek nagyon korlátozottak, és emiatt nem fogsz annyi külföldi munkavállalóval találkozni, mint más helyeken. 

A szabadidő eltöltésére rengeteg lehetőség van, főleg nyáron. Érdemes autót bérelni és elmenni a tengerpartra, vagy egy hétvégét tölteni Positanóban vagy Nápolyban. A briteknél inkább a pubba járás kultúrája volt meg, ami számomra nem volt annyira vonzó. 

Az emberek szeretnek beszélni, néha csak azért, beszélnek, hogy beszéljenek. Nagyon kitárulkozók, de nem olyan jó hallgatóság. 

Összességében jól éreztem magam Olaszországban. Jobb is lehetett volna, ha jobban beszélem a nyelvet. Nagy-Britanniát szervezettebbnek találom és a karrierlehetőségek is jobbak. Hiányzik Olaszország, és szívesen töltenék több időt ott, de nem biztos, hogy hosszú távon el tudom képzelni az életemet ott.” (Paula, lengyel) 

Nem mindegy, melyik országrészben élsz 

„Sok különbség van, ha az ember északon vagy délen él. Én öt római év után már Padovában lakom, ami nem messze van Velencétől. 

Van előnye egy kisebb városban élni északon. Könnyű eljutni gyalog bárhova, nem kell várni a megbízhatatlan buszokra. Vonattal könnyű eljutni más európai országokba, ami mindig jó utazásnak bizonyul. 

Jobb munkám van itt északon, jobb fizetéssel. Padova egyetemi város, így a kis mérete ellenére tele van bárokkal és pezseg az élet itt. Külföldiekkel is lehet találkozni, sok a lehetőség a társasági életre. 

Sokan mondják, hogy az északiak hűvösebb emberek, mint a délen élők. Nem kérdés, hogy az ország déli része híres a vendégszeretetéről. 

Elsőre igaznak találtam a sztereotípiát a barátságtalan északiakról, de aztán észrevettem, hogy az itteniek is gyakran társalognak, megmondják az időt, azt, hogy merre és mivel kell menni, segítenek útba igazodni. A rómaiak jobban kedvelték a társaságot, de az itteni emberek is kedvesek és barátságosak tudnak lenni. 

Rómában élve több lehetőség állt rendelkezésre. Az ételek ízletesek, ami a venetói régióról nem mondható el. Sokkal több étterem, kávézó, klub, múzeum áll rendelkezésre, mint Padovában és többi kisebb városban. 

Szerintem le lehet élni Rómában egy életet úgy, hogy nem láttál minden nevezetességet. A fővárosban az időjárás is remek, legalább 5 fokkal melegebb van, mint Padovában. 

A tömegközlekedés Rómában elég siralmas, gyakran van építkezés, nem lehet tudni biztosan, hogy a busz mikor érkezik időben és mikor késik, vagy nem is jön egyáltalán. Az utak is szörnyűek, szóval autóval vagy motorral sem lehet kellemesebben közlekedni. 

Az olaszországi életnek vannak hátulütői is. A bürokrácia képes bárkit megbolondítani. A fizetések alacsonyak. Minden kaotikussá, szervezetlenné és zavaróvá válhat, de összességében szeretek itt élni, és remélem a lehető legtovább maradok. Az élet minősége, az ételek, a természeti és építészeti szépségek, a nyelv és az emberek ellensúlyozni tudják a nehézségeket.” (Molly, ír) 

Az olaszok pesszimistává váltak 

„Olaszországban születtem és nőttem is fel. Hogy milyen itt élni? Ez függ az ízléstől és a személyes helyzettől. Ha a vagyoni helyzeted jó, akkor Olaszországban minőségi életet élhetsz. 

Ez egy gyönyörű, talán a leggyönyörűbb ország egész Európában. Változatos az időjárás és a táj, megtalálhatsz mindent a közelben: hegyek, dombok, tenger, művészet, kis városok és nagy metropoliszok. 

A városaink csodaszépek. Az építészeti örökség elképesztő. A nagy városokat olcsón el lehet érni vonattal, és a határok közelében is szép régiók vannak, mint Provence, Bajorország, Málta vagy Horvátország. 

Olaszországot és az olasz életstílust gyakran emlegetik a szépség szinonimájaként. Esztétikai érzék, jó ízlés és az élet élvezete minden tekintetben. 

Csakhogy mindig van egy „de”. 

Nehéz jó állást találni itt. Évek óta gazdasági válság sújtja az országot, magas a munkanélküliség, nagy a szakadék a gazdagok és a szegények, valamint az északon és délen élők helyzete között. 

A társadalom a családi kötelékekre épül, és ezért egy külföldinek nem könnyű beilleszkedni. Itt lehetetlen elkerülni a nagy családi vacsorákat, az étkezés egyfajta vallás. 

Érezhető a konzervatív szemlélet és nem minden ember iskolázott. A sokszor barátságosnak gondolt olaszok az utóbbi években szomorúak és pesszimisták lettek, kritizálják a dolgok menetét. Szokássá vált a panaszkodás: semmi sem működik, minden rossz, a kormány nem foglalkozik semmivel. 

Néhány területen hiányzik a modern infrastruktúra és a nagyvárosokban általában kaotikus a közlekedés a nagy forgalom miatt. Néhány szektorban a munkanélküliség már veszélyes méreteket öltött. 

Az is igaz, hogy a politika sok mindenért okolható. Azonban az olaszok túlzottan pesszimistává váltak, és nem bíznak az ország jövőjében. Olaszország a szülőhazánk, nem az országunk, nem valami, amiben bízunk és amivel azonosítjuk magunkat.” (Marco, olasz) 

Az eredeti véleményeket (sok másikkal egyetemben) itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.