Birdie és családja tavaly júliusban költözött ki Kanadába. Pontosabban az akkor már jó negyedéve kint dolgozó férjét követték Vancouverbe, ahol most két gyermekükkel, egy 9 éves kislánnyal és egy 11 éves fiúval élnek. A két gyerek természetesen iskolába jár, ahonnan most jöjjön egy kiragadott, de nagyon jellemző pillanatkép.
„Az elmúlt 2 hétben az iskolában a 4.-7. évfolyam tanulóinak (itt az ált. iskola 7-ig tart) heti 2 alkalommal atlétikai „edzést”, felmérést tartottak. Egy-egy óra volt alkalmanként, tanítási időben 14-15 óráig.
A gyerekek kipróbálhatták magukat a rövid- és hosszútávfutásban, súlylökésben, távolugrásban, magasugrásban. Ezután a gyerekekkel hazaküldtek egy 6 oldalas nyomtatványt, amiben magáról a programról írnak, különböző egészségügyi űrlap és más hozzájárulási nyilatkozat volt az edzésterv mellett.
Ábel jó volt rövidtávon és magasugrásban, ezekben szeretne jelentkezni. Ha jól értelmeztem, ezt a tankerület szervezi és igazából iskolák közötti versenynek nevezném, ha az otthoni „hivatalos terminusokat” kellene használnom.
Ebben a tankerületben 25 általános iskola van, ezek fognak versenyezni. Ha a gyerek választott és bevállalja versenyszámonként a heti 1 edzést, ami a mi esetünkben egyik 8:10-8:40-ig tart, a másik a leghosszabb szünetükben, ebéd után (?) 12:20-12:50, akkor egy kisebb területi verseny lesz, majd utána, ha bejut, akkor június 4-én lesz a végső, tankerületi döntő.
Tudatosítani a szülőkben a tisztességes versenyt
Már a folyamat is érdekes a magyar szemünknek, de ami ennél sokkal jobban megfogott, az a fair play code, ami a 6 oldal egyike volt.
Annyira fantasztikus, hogy lefordítottam és mellékelem. Nem tudok mit hozzátenni, önmagáért beszél.
Mernek és szükségesnek tartják ilyen szinten, ha azt írom, „nevelni” megköveznek sokan, szóval inkább tudatosítani a szülőkben az ezzel kapcsolatos feladatukat.
Magyar példák
Amikor olvastam, jöttek a képek a magyar suliból, ahol tanítottam, hogy a matekból 4-es kislány azt mondta, hogy inkább eljön 7. órában matek korrepetálásra, mert akkor nem kell mennie edzésre.
Hogy hány gyereket láttam nyúzottan és fáradtan, kifacsarva. Persze ez ezzel jár, tudom. Látom a másik oldalt is, van példa a barátaim között is, nem is egy, akiknek erre a kódexre nincs szüksége, mert ezen elvek alapján segítik és tényleg segítik a gyermeküket a gyermek által választott kőkemény versenysportban.
Nem róluk beszélek és nem nekik szól ez. Ez nekik csak megerősítés, hogy ők szuperül csinálják. A többire gondolok ilyenkor, amikor nem a saját álmát kergeti ezzel a gyermek. Mert ilyen is van… sajnos.
A tízpontos fair play kódex
#1 Nem fogom erőltetni a gyermekem, hogy sportoljon / versenyezzen.
#2 Emlékezni fogok arra, hogy gyermekem a saját öröméért és nem az enyémért sportol.
#3 Bátorítani fogom a gyermekem, hogy a szabályok szerint játsszon és a konfliktusokat gyűlölködés és erőszak alkalmazása nélkül oldja meg.
#4 Megtanítom gyermekem, hogy a győzelem mellett legalább annyira fontos, hogy megtegyen minden tőle telhetőt, így sosem fogja vesztesnek érezni magát egy mérkőzés / versenyszám után, bármi legyen is a végeredmény.
#5 Minden alkalommal, amikor gyermekem sportszerűen és minden erejét összeszedve versenyzett, dicsérettel éreztetem vele, hogy győztes.
#6 Soha nem gúnyolom vagy szidom gyermekemet, amikor hibázik vagy veszít egy versenyen.
#7 Emlékezni fogok rá, hogy a gyerekek példából tanulnak igazán. Meg fogom tapsolni a jó játékosokat / teljesítményt, függetlenül attól, hogy azok a gyermekem, vagy az ellenfél csapatának tagjai.
#8 Soha nem fogom nyilvánosan megkérdőjelezni a játékvezető döntését vagy tisztességes eljárását.
#9 Minden erőmmel távol tartom a szóbeli és fizikai bántalmazást a gyerekek versenyeiről.
#10 Kifejezem megbecsülésem és tiszteletem az önkéntes edzők felé, akik idejüket áldozzák arra, hogy gyermekemnek sportolási lehetőséget biztosítsanak.”
(Nyitókép: pixabay.com/jp26jp)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek