Borzalmas dolog történt Új-Zélandon, nem is lehet szó nélkül elmenni mellette, pláne egy olyan magyarnak, aki az országban él. A christchurch-i mészárlás után azért talán némi fény is látszik már...

(Fotó: pixabay.com)

Nem is nagyon lehet hát mit írni Klári sorai elé és talán nem is kell.

„2019. 03. 15… Péntek… Egy átlagos nap, reggel az emberek felkeltek, elmentek dolgozni, a gyerekek elmentek iskolába, óvodába, imádkozni, és este nem térhettek haza. 

Egy nap, ami emlékeztet minket a gonoszra, a sötétségre, amit egyes emberek hordoznak, éreznek mások iránt, azért mert más a bőrszínük, vagy más vallást gyakorolnak. 

Christchurchben megtörtént az amit soha nem gondoltam volna, hogy itt megtörténik... Emberek, gyerekek haltak meg… úgy hogy a legártatlanabb dolgot tették, imádkoztak, magukba néztek... 

Egy pillanatra a sötétség uralkodott, de a sötétség után a fény utat talál. 

A mély döbbenetet, szomorúságot, gyászt, felváltotta a még erősebb szeretet, összefogás, és egy kimondott üzenet: „nem engedünk a gyűlöletnek, a szeretett erősebb, az egymás tisztelete erősebb, sokfélék vagyunk, mégis egyek, együtt lélegzünk, együtt tesszük amit tenni kell....” 

Az eredeti bejegyzést itt találjátok. 

Így vágj neki Ausztráliának! 

Maradva még a világ túlsó végén, de már jóval kellemesebb téma: miként juthatunk be Ausztráliába Work and Holiday vízummal és vajon mi történt két magyarral, akik elbúcsúzva addigi életüktől, kiválogatva egy hátizsáknyi cuccot nekivágtak a nagyvilágnak? Kiderül a Mindjárt jövünk bejegyzéséből.

„Új-Zélandról 2016-ban hazaérve újdonsült ipari alpinistaként vetettem bele magam Magyarországon a munka világába, miután elvégeztem egy pár hetes alpin tanfolyamot. Kellett egy kis idő, míg újra visszaszoktam a kelet-európai életstílusba. 

Miután hazaértem, már a reptéren szembesültem vele, hogy mennyire más íze van a Borsodi sörnek és az otthoni rántott húsnak, mint amit kint ettünk-ittunk. Meglepett, hogy mennyien dohányoznak otthon, hogy mennyire elszoktam a pálinkától és az emlékeimben sokkal kevésbé volt édes a Túró Rudi! 

Mikor először elhangzott elsőre, nem is értettem, hogy mit jelent a kérdés: „Számlával, vagy számla nélkül akarod?”. Az első otthoni állásinterjúmon eszembe sem jutott megkérdezni, hogyan leszek bejelentve. Persze azért hamar visszaszoktam, jött a régi kerékvágás. (...) 

Amikor a magyarok számára is megnyílt Ausztráliába a Work and Holiday vízum megszerzésének lehetősége, egyből jelentkezni akartam. Csak a vízumhoz szükséges bő egy millió forintot kellett összespórolnom. 

Aztán miután megismertem Ágit, már csak őt kellett rábeszélni, hogy mondjon fel a munkahelyén, búcsúzzon el barátaitól, családjától, majd költözzön el velem egy évre egy másik kontinensre... (...) 

A megérkezést követő harmadik-negyedik napunkon nekiláttunk elintézni a hivatalos dolgokat: bankszámlát nyitni, helyi SIM-kártyát venni, s elkezdtünk szállást és munkát keresni. 

Ági első körben bébiszitterkedni kezdett el kb. már a második héten, én pedig alpin cégeknél próbáltam megtalálni a legjobban fizetőt. Majd a második héten pár „holnap majd visszahívlak, maradjunk kapcsolatban” telefon után besétáltam ahhoz a céghez, akikkel már otthonról is váltottam egy emailt és akik folyamatosan keresnek új alpinistákat. 

Miután besétáltam, öt perc múlva már a cég egyik managerével beszélgettem, hogy milyen és mennyi tapasztalatom van, milyen vízumom, s meddig akarok Sydneyben dolgozni. 

Vízumom egyik kitétele szerint csak hat hónapig dolgozhatunk egy cégnél, de már az első személyes találkozón mondták, hogy ha jól érzem magam Sydneyben és a cégnél is, szívesen szponzorálnak munkavízumot. Jól meglepődtem, hogy ennyire előreszaladtunk. Mondtam nekik, hogy majd térjünk vissza a kérdésre öt hónap múlva... 

Már csak három szinte teljesen fölösleges képzést kellett megcsinálnom, egy betanulós napot kellett letudnom a cégnél és utána el is kezdhettem dolgozni. Úgy gondoltam ez pár nap alatt biztosan lemegy, de nem számoltam az ausztrálok 'no worries' (nem kell aggódni) mentalitásával. 

Miután a munka kérdése megoldódni látszott, már csak a lakhatási problémánkat kellett orvosolni.” 

Hogy ez miként sikerült, kiderül az eredeti bejegyzésből. 

Egészséges életmód kanadai módra 

Nagy divat manapság az egészséges életmód (nagyon helyesen egyébként), de miként művelik ezt a kanadaiak? Megtudhatjuk a Juharszirup blog szerzőjétől.

(Fotó: pixabay.com)

„A munkahelyemen helyben van a fitness terem, ahol lehet gépeken-súlyokkal edzeni, személyi edző segítségét igénybe venni, és csoportos órákra is járni, elég kedvezményes áron. 

Én a csoportos órákat kedvelem, hetente 1-2 alkalommal eljutok ebédidőben jógázni, és beiratkoztam egy késő délutáni pilatesre is. A Zumba után jöttem rá, a pilates oktatóm is kb. 65 körül lehet. Fantasztikusan néz ki, gyönyörűen mutatja be a gyakorlatokat, és amit külön értékelek, elképesztően vicces. 

Aztán a következő héten megdöbbenve vettem észre, az egyik jógaoktató is erősen nyugdíjas korú, akinek az óráit a legjobban szeretem. És hogy nyomja a csaturangákat! Ő egyébként ázsiai származású, és az óra végi relaxációba mindig tesz egy kis búcsúüzenetet, amit utána még napokig ízlelgetek. (...) 

A napokban láttam egy cikket, ami a nemzeteket rangsorolta egészséges életmód szempontjából, és a kanadaiak az első 10-ben vannak. Személyesen is úgy tapasztalom, nagy különbség van a magyar, vagy az amerikai szokásokhoz képest. 

Itt kifejezetten kevés elhízott embert látni az utcán, munkahelyen. A sport viszont hozzátartozik a mindennapokhoz – minden életkorban. Na jó, persze van, akinek ez kimerül abban hogy baseballt néz a tévében ;-). 

A közvetlen munkatársaim a szabadtéri mozgásformákat részesítik előnyben. Egyikük minden ebédszünetét legalább 30 perc intenzív sétával tölti. Másikuk sífutni jár, a családjával együtt. 

Amiket én űzök – a kevésbé pulzuspörgetős jóga, pilates inkább az idősebbek sportja itt. A pilatesen szerintem én vagyok a legfiatalabb résztvevő. Mivel az oktató képtelen megjegyezni a nevem, néha csak úgy szólít meg „pretty girl”, ami elég jó motiváció, de közben egy kicsit vicces is. Rég voltam én már girl. :D 

Az étkezési szokások is különböznek. Az átlagos kanadai vagy főz, vagy nem főz otthon kávét. Ami biztos, hogy útközben a munkahelyre vásárol egy kávét egy kávés láncnál, például Tim Hortons, Starbucks, Second Cup. 

Az irodában a “szomszédaim” a munkahelyen reggeliznek – ezt az amerikai stílusú hosszú (lötty) kávét, gyümölcsöt, joghurtot. Van, aki 9-10 óra körül eszik először, akkor is csak egy snack-et, ez általában zöldség összedarabolva egy kis dobozban: bébirépa, koktélparadicsom, paprika, uborka. 

A kantinban árulnak müzlit vagy reggeliző pelyhet is, gyümölccsel és joghurttal. Ha valaki akarna, akkor választhatna egészségtelen reggelit is, van a házban egy Tim Hortons és egy csökkentett választékú Starbucks is. 

De valahogy sosem láttam még senkinél cukrozott fánkokat, sem cukros üdítőket, ami az USA-ban azért elég általános bármelyik napszakban. 

Az ebédek is eléggé különböznek: a kanadaiak általában egy levest, vagy salátát fogyasztanak, szénhidrátnak esznek hozzá egy kis szelet bagettet vagy egy 4db-os csomag crackert (vékony, ropogós keksz). 

Szendvicset is láttam már, vagy egy wrapet. Egész napos workshopokon és working meetingeken kipróbáltam már én is ezt a választékot. A legnagyobb különbség az volt, hogy egyáltalán nem álmosodtam el ebéd után. 

Pont elég kalóriát vittem be, hogy tovább pörögjek, és nem is lukadt ki a gyomrom az éhsegtől egészen f5-5 óráig. És itt jön a kanadai szupercsavar: a főétkezés itt a vacsora. Ez lehet akár 2 fogásos is, és mindenképpen főtt-sült. A háziasszonyok tehát rohannak haza vacsorát készíteni, ami nem rossz hír a munka-magánélet egyensúly szempontjából. (...) 

Ide illik egy kanadai vallás-elem is, a BRUNCH. A breakfast és a lunch keveréke, és kedvelt hétvégi elfoglaltság. Torontóban több helyet is kipróbáltunk barátokkal, vagy többnyire inkább barátnőkkel. 

Ez az étkezés egy késői reggeli és egy korai ebéd keveréke, a hétköznapi délelőtti étkezésekhez hasonlítva nagyon is kiadós. A menün általában találni tojást mindenféle formában és köretekkel, menő avokádós piritós-féléket zöldségekkel, palacsintát vagy gofrit, gyümölcstálat, zabkását, és steaket is körettel, meg más húsételeket. 

Angolul tanulóknak érdekesség, hogy a fried egg kifejezést itt nem nagyon használják, helyette a “sunny side up” vagy az “overeasy” van forgalomban, utóbbi a mindkét oldalán sütött tükörtojás. Nekem a “benny” rövidítés is új volt, ez az egg benedict, vagyis a buggyantott tojás. Alap a kávé, volt, ahol még európai presszókávét is tudtak hozni. Szeretik még a gyümölcsleveket. (...) 

A teljes írást itt találjátok, ne hagyjátok ki!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.