Vannak a világon olyan ikonikus helyek, ahová az ember legalább egyszer szeretne ellátogatni. Bizonyos értelemben ilyen valamelyik Disney park Amerikában, ahová úgyszólván „muszáj” elmenni egy ott élő családnak. Így aztán Viktorék (aki korábban szuper posztot írt az amerikai iskoláról) is felkerekedtek, hogy finoman szólva is felemás élményekkel gazdagodjanak.
„Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van, hogy a családok (sokszor beleértve nagyszülőket, unokatestvéreket, nagybácsikat) felkerekednek, és együtt elmennek valamelyik Disney parkba, természetesen egyenpólóban.
Egyes források szerint az amerikaiak 70%-a járt már valamelyik parkban, ami számomra az jelenti, hogy majdnem mindenki, akinek (vagy aki szüleinek) van esélye ezt megfinanszírozni.
Alsó-középosztálytól felfele szinte szülői kötelességnek számít megadni a gyerekeknek ezt a „once in a lifetime experience”-t, ahogy a Disney parkok sokáig reklámoztak magukat.
Az itt töltött 5 évünk alatt mi is belefutottunk párszor a témába, kollegák és ismerősök meséltek róla, szinte mindig nagyon pozitívan. Így a zöldkártya és az állampolgárság között félúton én is egyre nagyobb nyomást éreztem arra, hogy a kulturális integráció nevében megmártózzunk ebben az élményben. Az eredmény? Hát, úgy tűnik, még nem vagyunk elég amerikaiak.
A parkok papíron nagyon szép számokkal rendelkeznek. A legnépszerűbb park, a Magic Kingdom a világ egyik leglátogatottabb turistacélpontja.
Érzékeltetésképpen, ez a park az évi 20 millió látogatójával csak egy picivel marad el a Magyarországra érkező összes turista számától, csak amíg Magyarország 93 000km2, addig a Magic Kingdom 0,5 km2.
A parkok a tripadvisoron, google review-ban nagyon jó kritikákat kapnak. Persze, van pár százaléknyi negatív kritika is, de amikor az utazás szervezésekor azokat olvastam, úgy tekintettem rájuk, mint a legkirályabb YouTube videók alatti 2-3% dislike-ra, amelyek valahogy mindig ott vannak.
Azt gondoltam, hogy ezek azok az emberek, akiknek soha semmi sem jó, akiket mindenki próbál elkerülni a folyosón, nehogy 2 perc beszélgetés leszívja 1 heti életkedvüket.
És most ott állok közöttük, azzal a különbséggel, hogy nem 8 percet vesztegettem el az életemből egy szerintem rossz YouTube videóra, hanem 8 ezer dollárt. Ebből kifolyólag nagyon elkezdett érdekelni a fájdalmasan drága kulturális különbség háttere.
Miért jó a Disney World?
Ez a triviális kérdés a Google-hoz, miután az ember döbbenten áll a jelenség előtt. De mielőtt rátérnék a találati listára, van egy kézenfekvő magyarázat, aminek mellesleg én is a bűnöse vagyok: az emberek „nézd, mekkora király az életem, mert én magam is király vagyok" pózolása, ami régebben csak színes sztorizásból, mai modern megjelenésükben gondosan beállított Facebook, Instagram, etc. posztokból áll – amit végül a posztoló is elhisz a kognitív disszonancia jegyében, főleg, ha dollárezreket költ valamire.
Itt egy kép, az általunk megosztottakból, már most kezdek én is csak így emlékezni.
Mennél te is? Akkor itt egy kép, amit nem osztottunk meg.
Megosztottuk.
Nem osztottuk meg.
De ez csak egy része a dolognak. A Google-on keresve az indokok között nagyon gyakran felmerülő válasz az alábbihoz hasonló: „Visszahozza a gyerekkori emlékeket. Én négyévesen látogattam először Disney World-be. Az egész család, beleértvé a szüleimet és a nagyszüleimet ott volt, és még mindig élesen emlékszem, hogy élveztük a reggelit a Disney figurákkal, és ahogy mindenki pörgött a teáscsésze körhintán a Magic Kingdom-ban."
Ezt a nosztalgiát meg lehet érteni. Elég a Balatonra gondolnunk, legalábbis az én korosztályomnak (40-50 év körülieknek), akiknek ez volt az ultimate nyaralási lehetőség gyerekként.
Aztán amikor a mogyoródi csúszda parkon, megyeri AquaWorldön cseperedett gyereket elvisszük a Balatonhoz, akkor ő csak egy halszagú víztömeget lát, amiben nem látszik a keze a felkavart iszaptól és inkább bele sem megy többet. Hasonlóan, ahogy mi is a felkavart iszapot láttuk a Disney Worldben.
Mi nem tetszett?
A vakációinkat szeretjük aktívan tölteni, egyikünk sem egy tengerparton fekvő típus. Tavaly nyáron a Sziklás-hegységben voltunk, kanyon helikopterezéssel, vadnyugati lovaglással, vadvizezéssel, túrákkal, és kipróbáltunk minden szembejövő szerkentyűt, ami szakadékba dobott, kilőtt, vagy bármilyen módon próbálta elérni, hogy csokifoltos legyen az alsóneműnk.
Tavaly márciusban Közép-Amerikába mentünk esőerdő túrával, mangrove kenuzással, szörfleckékkel, és olyan függőhidakon mentünk át, hogy majdnem sírva feküdtünk le középen, hogy hernyómozgással fejezzük be az út másik felét.
Mind a két út hasonló költségvetéssel bírt, mint a mostani Disney World utazás, talán egy picit olcsóbbak is voltak, de rengeteg élményt adtak.
Ehhez képest most, bár volt egy-két nagyon látványos ride, és a parkok nagyon cukin és igényesen meg vannak csinálva, de az inger a mai világban található alternatívakhoz képest nem volt letaglózó.
Nem mondom, hogy nem kaptunk semmi élményt, de az ár/érték arány elég rossz volt. De hogy miért látjuk így, érdemes megismerni a parkokat jobban.
Mi is az a Disney World?
A Disney World Floridában az eredeti kaliforniai Disneyland fiatalabb, és mára már nagyobb testvére. Az eredeti Disneyland 1955-ben nyitott öt különböző témájú résszel (pl. Adventure-land, ami egy dzsungelhajózás volt).
Kövér 15 évvel később követte ezt Disney World Floridában az első parkjával, ami ma a Magic Kingdom, és ugyanúgy részekre/témákra van osztva, mint a kaliforniai Disneyland.
Ezt később Floridában további parkok követték, így ma négy Disney park van ott egymáshoz nagyon közel (nem számolva a vízi parkokat, golfpályákat, etc), a legutolsó az Animal Kingdom 1998-ra készült el - de az összes parkot folyamatosan bővítgetik és átépítik.
A látványosságokat sok részre lehet csoportositani. Vannak a beöltözött mesefigurák, akikkel lehet fényképezkedni, a felvonulások, vannak különböző show-k (színdarabok, vetítések), mind a nyílt terepen, mind épületben, vannak a különleges épületek (kastély, a Pandora világa az Avatarból, különböző világtájak, mint Norvégia, Mexikó), és vannak a "ride"-ok, mint hullámvasutak, körhinták, hajó túrák vagy szafari.
Vannak nagyon jópofa éttermek, például egy azték piramis belsejében, éjszakai hangulatot imitálva, és előadás közben lehet enni. A Disney World élmenyhez hozzátartoznak továbbá a tematizált szállodák, ha valaki Disney szállodában száll meg.
(Étterem egy piramis belsejében – ha harminc nappal előre tudod, hogy itt akarsz kajálni adott nap 11:30-kor, és a gyerekeid is partnerek ebben)
(Rivers of light, ezt a gyönyörű show-t, aminek a kép csak a töredékét adja vissza, 5000 ember tudja megnézni a napi 30000 Animal Kingdom látogatóból)
Eddig mindez nem hangzik rosszul. Két dolog rontja az élményeket.
Sok tízezer ember = őrült várakozási idők
Bár élvezetes a jópofa építmények között sétálni, azért az ember fel is szeretne ülni dolgokra. És itt kezdődnek a gondok. A legújabb attrakciókra szinte kivárhatatlanul hosszú időt kell sorban állni.
A legnépszerűbb kétségtelenül az Avatár témájú Flight of Passage sokszor több mint 3 órás sorban állási idővel.
De az egyszerű dolgok is 45-80 perces sorbaállást igényelnek. És mindezt gyerekekkel.
Hogy ne maradjanak az emberek ride nélkül, a Disney Worldben egy „FastPass” nevű rendszer üzemel. Ez alapján napi 3 ride-ra lehet előre egy korlátozott számban rendelkezésre álló idő-ablakot foglalni, mindezt ingyen.
Kiválaszthatom például, hogy március 12. 3-4 óra között fogok felülni az xy dologra. A foglalást 30 napra előre lehet megtenni számítógépet vagy mobil alkalmazást használva. Aki Disney szállodában foglal szállást, annak ez az ablak 60 napra nő.
Persze ez a Flight of Passage kaliberű dolgokra még mindig nem jó megoldás, ugyanis azokat a helyeket pillanatok alatt befoglaljak.
Állítólag a tuti, ha az ember 61 nappal a ride előtt fennmarad éjszaka, és várja, amíg a rendszer befrissíti az új FastPass időpontokat, aztán gyorsan befoglal, mielőtt a többiek elkapkodják a szabad helyeket. Majd örül, hogy kijátszotta a 3 órás sorban állást - pár órányi monitor előtti éjszakázásért cserébe.
Ezen felül néha a szabad FastPass időpontok elég messze vannak egymástól. Például van reggel egy ride, meg késő délután. S bár a leírások alapján simán el lehet tölteni egy napot egy-egy parkban, azért az nem feltétlenül igaz, hogy ez élvezetes időtöltés lesz.
Ha valaki nem akarja a gyereket 3-4-szer egy órára beállítani a sorba, hogy felüljenek 3-4 nem túl nagy szám dolgokra két FastPass ablak között, akkor kb. marad az egész napos sétálgatás, ami még a csodás épületek között is bazi unalmassá válik. És nem minden gyerek tud (meg akar) lesétálni 10-15 kilométert sem.
Lehet találni hagyományosabb játszótereket a parkon belül, amik egyébként jól működnek, csak az ember furcsán érzi magát egy 8000 dolláros úton, hogy a gyereke egy olyan helyen múlatja az időt, amit a McDonald's-ban 2 dolláros hambi mellett is megtehet. És itt jön a másik probléma, az ár.
Kevés vagy, középosztály
A Disney World a megnyitásakor a középréteget célozta meg, a belepő egy főre mai áron kicsit több mint 30 dollárnak felelt meg, így egy család megúszta 120-150 dollárból, ami sokak számára elérhető volt. Aztán ez történt.
Amellett, hogy az ár reálértéken többszörösére emelkedett, nyitottak másik 3 parkot is, amit az emberek szintén meg akarnak nézni. Persze lehet venni kombinált jegyet, pl. négynaposat a négy parkba, ami egy négyfős családnak így 1700 dollár. Miért ilyen mohó a Disney? Ezért.
(Magic Kingdom látogatási adatok 2000-2017)
Amint látható, a brutális áremelkedés ellenére a látogatottság nem csökkent, inkább még így is tovább nőtt. Az egyre több vendég pedig egyre élvezhetetlenné teszi a parkot.
Ez a hivatalos magyarázat az emelésre: az élvezhetőség érdekében a parkokat tovább szeretnék bővíteni, ehhez pedig több pénz kell. A jelenleg épülő új Star Wars világ becsült összköltsége például körülbelül egymilliárd dollár (= két Puskás stadion), és ezt építik Floridában is és Kaliforniában is.
Az új terület egyébként kicsit a jelenleg is látogatható részekről is belátható, es felállványozva, félkészen is elég állatul néz ki.
Az építkezés magában foglal egy 55 millió dolláros Millennium Falcon szimulációt, és egy 77 millió dolláros harcszimulációt Leia hercegnő kötelékében. A középen látható Falcon csak egy 4.4 millió dolláros dísz, a szimuláció a mögötte levő épületben lesz.
A borsos jegyárra még rájön legtöbb embernek a repülőjegy és a szálloda költség, ami a Disney területen levő szállodák esetében szintén elég drága. Így egy négytagú család nyaralását 5-10 ezer dollárra teszik a medián 56 ezer dolláros családi bevétellel szemben - persze odaautózva, messzebb eső szállodát használva és egy-két napra sűrítve kijön olcsóbban is.
Ezeket az árakat egyébként könnyű tovább tornászni. A látványos éttermek igénybevételével például. A legjobbakba csak foglalással lehet bejutni, mert akkora az érdeklődés. Kajára időpontot foglalni a gyerekekkel én meg sem próbáltam.
Így aztán mi egy szimplább, kevéssé népszerű, forgó platformos étterembe ültünk be egyszer. Nem volt különösebben látványos a hely, de az étel nagyon jó volt és bőséges - 200 dollárért négy főre. Van egyébként sok egyéb étkezési lehetőség (például utcán vásárolt pulyacomb), ezek jelentősen olcsóbbak.
És a gyerekek élvezték?
Egy másik dolog, hogy a Disney elég későn vette észre a 21. századot. Az elmúlt 4-5 év fejlesztései zseniálisak, de a park legnagyobb része ennél régebbi, és a stílus évtizedekig megragadt az 1960-as szinten. Az Animal Kingdom-ról nem akartam elhinni, hogy csak 20 éves, pont a ride-ok ósdi stílusa miatt.
(Az alig 20 éves Animal Kindgdom egyik hullámvasútja – egy óra várakozásért cserébe)
A Magic Kingdom egyik legnépszerűbb hullámvasútját a fiam csak creepy-nek nevezte a repetitív nagyon egyszerű robot mozgású Disney-figurákkal. Már az én korosztályom egy része is videojátékokon nőtt fel.
Az első igazán menő first person shooter, a Doom vagy 25 éves játék. A mai 3 évesek bújós-pelenka helyett tabletet cibálnak maguk után és szépen animált játékokkal játszanak rajta.
Sokan utálják ezt, de kísérletekkel bizonyított tény, hogy egy mai videojátékokon edzett gyerek képfeldolgozási képességé messze meghaladja a huszadik századi halandóét.
A fiam és a 7-8 éves barátai úgy legyőznek Xbox-on, hogy én fel sem fogom, mi történik. Egy jobbra-balra mozgó medve a hullámvasút mellett jobb esetben csak érdektelen, rosszabb esetben félelmetes, mert valahogy abnormálisnak tűnik.
(Bár a kidolgozás szép, egy mai gyereknek ez már nagyon kevés)
(Külsőben viszont időtállóak az épületek)
A 15 éves Everest nagyon szép munka és élvezetes ride. A 100millió dolláros, azaz 2-3 éves felcsúti TAO pénznyi költségvetésből a hegyek mellett egy vicces, tibeti hangulatot idéző Yeti múzeumot is felépítettek a sorbanállóknak.
Miután a Universal 2010-ben átadta a Harry Potter világ első felét, a Disneynek volt min gondolkodnia. Két éve, 400 millió dolláros – egy Puskás stadionnyi – költségvetésből elkészült ez az eszméletlen világ, benne két, a 21. századnak megfelelő ride-dal, amire egyesek képesek 3 órát várni. Ilyen, amikor piaci szereplők egymással versengve költik a pénzt.
A Universal mentette meg a nyaralást
A Universal Studios parkjai jóval fiatalabbak a Disney parkoknál, 1990-ben nyitott az első, de azóta számtalanszor átépítették is frissítették. Ez meg is látszik rajta.
Nem mondanám, hogy az épületei jobbak, mint a Disney - mind a ketten nagyon szép munkát végeztek, ahogy a világokat felépítették - ugyanakkor a Universal olyan megoldásokat használ, amelyek számomra izgalmasabbnak tűnnek.
A ride-ok eseteben viszont a Universal egyértelműen hamarabb ráérzett a kor szellemére. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy kicsi (3-4-5 eves) gyereknek a Disney azért nyugodtabb légkört ajánl.
A ride-ok nagyjából ugyanazt a receptet használják a Universalon belül: széles panorámás 3D-s mozi és egy gyorsulást előre-hátra-oldalra billenéssel szimuláló kocsi.
A kettő kombinációjával nagyon élethűen imitálják, ahogy száguldunk, zuhanunk, fellök a dinó, repülünk a varázsseprőn, stb.
A Universal fő attrakciója kétségkívül Harry Potter világa - sokan talárban, varázspálcával sétálnak a parkban. A varázspálca egyébként nem haszontalan kellék, sok helyen interaktív díszletek vannak, amelyek kamerával figyelik a varázspálca mozgását, és reagálnak a megfelelő varázslatra.
(A fiú lábánál látható jel mutatja, merre lehet varázsolni. Számos ilyen található a területen)
Miután ezt a részt átadták, a park látogatottsága jelentősen megugrott. Mind a két Universal parkban vannak Harry Potter látványosságok, ami okos lépés volt, mert így az emberek zöme mind a két parkba megveszi a belépőt.
(A Universal elég szépen behozta a Disney parkokat, pár év alatt majdnem ráduplázva a látogatószámra. A Magic Kingdom-ot leszámítva már közelíti a többi Disney park látogatottságát)
A felépített utcák nagyon hangulatosak, érdemes megnézni világosban és sötétben is. Az épületekbe be lehet menni, vagy étterem, vagy bolt található bennük, ahol a rajongók még könnyedén el tudnak verni pár száz dollárt.
(Az ilyen boltok forgalmát könnyű volt lemérni az utcán sétáló taláros emberekből. A feleségem is beszerzett egyet. Meg még egy tucat mást)
A Universal további előnye egyesek számára, hogy szakított a Disney „mindenki parkja” hozzáállásával, és plusz pénzért lehet Express jegyet venni, amivel a várakozó sorok beelőzhetők.
Az Express jegyeket limitált számban adják minden egyes napra, így érdemes jó előre megvenni. Azért a legnépszerűbb helyekre az Express jegy is 20-30 perc sorban állást jelent, de ez meg mindig jobb, mint két óra, és elég arra, hogy mindent ki lehessen próbálni.
A ride-ok többségé nagyon intenzív, mind mozgásban, mind képi világban. A 7 éves fiunk nem is mindig mert odanézni, például amikor a Kong beliheg a szafari kocsiba. Képen nem nagy szám, de 3d-s szemüveggel megélni elég élethű és meggyőző volt.
Az ügyes mozgással és képi világgal azt is elhitették velem, hogy azzal a dög nagy teherautóval egy vízesésbe zuhanunk, még a fenekemmel is kapaszkodtam a padon.
(A 2016-ban átadott ride becsült építési költsége 100 és 200 millió dollár között volt, és nagyon odaver a meglévő dolgoknak. Remélem a Disney még mindig figyel és gondolkodik, hogyan csapjon vissza)
Ebbe a parkba a két napos belepő az Express jeggyel drágább volt, mint négy nap Disney, de számomra egyértelműen megérte az árát.
Akkor most ajánlom, vagy nem?
Nem volna igazságos a Disneyt okolni a parkjaiban való csalódottságom miatt, mivel számos hibát én is elkövettem. Kezdve a túlzott elvárásoktól, amit a képek és leírások alapján támasztottam, folytatva a kulturális háttérbéli különbségekkel, hogy nem ebben a mesevilágban nőttem fel.
További hiba volt, ami ellen a leírások figyelmeztettek is, hogy ne akarjak mindent, mert nem fog menni. Emiatt a sok kilométer séta, a hosszú napok és a kiállhatatlan sorok miatti frusztráció nagyon élményromboló volt.
Jól mutatja ezt, hogy a harmadik napon, amikor csak két, időben közeli FastPass ride-unk volt, és eldöntöttük, hogy nem is ülünk fel másra és nem maradunk sokáig, az a nap egész hangulatosra sikerült. Mivel nem volt elvárásom, csak gyönyörködtem az épületekben, és nyugodtan bóklásztunk egy kicsit.
De azért a Disney is vétkes. Elég későn kapcsoltak, hogy a sok évtizedes recept nem fog működni a továbbiakban. A Disney nagy volt a múltban évtizedekig, és az új irányból látszik, hogy nagy lesz a jövőben is. De az átmeneti pár évben, amilyen ez is, szerintem ár/értek arányban vannak jobbak.
Mit csinálnék másképp?
Nem kell négy nap Disney, és nem kell az összes park, főleg nem egész napra. Max kettő. Próbálnék délelőtti FastPass-okat szerezni, és délután csak élvezni a szálloda medencéjét - ami a New England-i kemény télből kiszabadulva nagyobb dolog, mint aminek hangzik.
A Universal két nap szerintem bőven megéri, azt nem hagynám ki. Ezen kívül van Orlando körül számos látnivaló, ami szerintem jobb lett volna, mint egy sokadik Disney park. A Kennedy űrközpont például, amit így most nagyon sajnálok.
Pénzkidobás volt? Részben igen. De, mint mondom, részben az én hibámból. Viszont lesz módunk kipróbálni, hogy lehet ezt jobban is: a félkész Star Wars látványa elég volt, hogy meggyőzzön, ez egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. Így esik meg, hogy csalódott Disney látogatóból visszatérő Disney látogatók leszünk. Még az is lehet, hogy egyenpólóban.
Akárhogy is, szerintem az elkövetkező években nagyon izgalmas dolgokat fogunk látni. A Universal a becslések szerint évi 500 millió dollárt költ fejlesztésekre az utóbbi években, és biztos vagyok benne, hogy a Disney sem fogja magát hagyni.
A Disney a Pandorával, a Frozennel és a készülő Star Wars-szal megmutatta, hogy tud tanulni a leckéből. Ami pluszba jó a látogatóknak, hogy a két park stílusa más.
A Universal megpróbál minket egy izgalmas moziba elhelyezni, a Disney viszont a kedves és szép szórakoztatás híve, de emellett elég széles a palettája.
Másik oldalról, ez nem lesz mindenki szórakozása a jövőben, ahogy már most sem az. Ami nekünk látványos és izgalmas, a tervezőknek, kreatívoknak kihívás, az a tulajdonosoknak pénzpumpa.
Az, hogy az őrült áremelkedés nem veszi kedvét a látogatóknak, és ugyanúgy jönnek drágábbért, ha kapnak új dolgokat, csak gyorsítani fogja a folyamatokat. Így ahogy a szép ház, jó oktatás, rendes egészségügy a jómódúak kiváltsága Amerikában, a többiek szépen lassan elvesztik ezt is. Az ő álmuk a Disneyben többet nem fog valóra válni.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek