Nemrégiben olvashattatok itt egy posztot, melyben az Egyesült Királyságban élő külföldiek vallottak arról, milyen hatással volt rájuk a britek tervezett kilépése az Európai Unióból, illetve miért érzik magukat „Brexit-menekülteknek”. Most a kiegyensúlyozottság kedvéért jöjjön a másik oldal, azaz olyan határátkelők, akik a kilépésre szavaztak.

Európa egy behemóttá vált kartell 

„Az elmúlt két év kilépési tárgyalásai csak megerősítettek abban a véleményemben, hogy az Európai Unió egy kartell, ami magának tartogatja a hatalmi pozíciót. 

Azt gondolom, nagyon keményen harcolniuk kell azért, hogy olyannak tartsák meg az Európai Uniót, amilyennek most látják, nem akarják, hogy könnyű legyen kilépni belőle. 

Nem kétséges, hogy nem az Egyesült Királyság az egyetlen ország, amely kilépne, így a lehető legjobban meg kell nehezíteni a britek távozását” – mondta az Irish Timesnak az ír Sheila.

A nő a londoni ír közösség fontos tagja, több jótékonysági szervezetben is dolgozik. Tizennyolc éves volt, amikor elhagyta hazáját, 38 éve él a brit fővárosban. 

„Végignéztem, ahogyan egy közös piacként indult dolog egy nagy eurokrata behemóttá vált. Egyre csak nő, és nem úgy tűnik, mintha a valódi emberek profitálnának belőle. Egy politikai kísérlet volt, de mára teljesen elszabadult” – tette hozzá. 

Nem különösebben izgatja annak a lehetősége sem, hogy az Egyesült Királyság megegyezés nélkül zuhan ki az Európai Unióból. 

„Szükség esetén nagyon gyorsan meg lehet ám oldani dolgokat. Jelenleg az egész csak a fenyegetőzésről, az erősebb pozíciókról és a figyelemfelkeltésről szól. A politika a lehetőségek művészete, számomra nem kétséges, hogy az összes fenyegetőzés végeztével sikerül majd megegyezni és kialakítani egy működő rendszert, mert mindig így történik és így kell lennie” – vélte. 

„Hiszek a demokráciában, de Európa nem demokratikus” 

A Southamptonban élő Markot elsősorban a Take Back Control (azaz az irányítás visszavétele) szlogen győzte meg arról, hogy a kilépésre szavazzon és ma sem bánja, hogy így döntött, még akkor sem, ha ezzel a Nagy-Britanniában élő írek között a kisebbséghez tartozik. 

„Hiszek a demokráciában, de nem hiszem, hogy Európa demokratikus lenne. Nem is csak azért, mert senki nem választotta meg a vezetőket, hanem elsősorban a kontroll hiányának általánosabb érzete miatt. 

Jacob Rees-Mogg (a brit kormánypárton belül a keményen Brexit-párti, euroszkeptikus European Research Group vezetője – HÁ) azt mondja, amit tényleg gondol és tiszteli a munkásembert” – tette hozzá Mark, aki szerint a bevándorlás aggodalomra ad okot, de szerinte a mostani migráció teljesen más, mint amikor az írek özönlöttek az Egyesült Királyságba. 

„Hiszek egy megalapozott menekültügyi politikában, de biztosítani kell annak fenntarthatóságát, és a közvélemény jóakaratát. Korábban volt tömeges ír bevándorlás, de hatalmas kulturális különbség van aközött és amikor valaki egy háború sújtotta országból érkezik” – vélekedett. 

„Manapság úgymond mindenki fel van háborodva. Csakhogy a középosztálybeli erkölcs teljesen álszent és mélyen képmutató. A globalizáció nyertesei azok az emberek, akiknek nem kell útlevél, ha síelni mennek; akik számára a nanny és a kertész olcsóbb lett. A jól teljesítő környékeken semmi veszítenivalójuk nincs. Ez nem igaz egy kamionsofőrre” – tette hozzá Mark. 

A férfi szerint a keményvonalas kilépéspárti Jacob Rees-Mogg sokkal inkább a munkásosztálybeli választók szívéből beszél, mint a Munkáspárt. „Hisz abban, amit mond és tiszteli a dolgozó embert. Sokkal közelebb áll az emberekhez (persze én is érzem ennek iróniáját) az őszintesége miatt” – jelentette ki Mark. 

(Itt muszáj egy zárójeles kitérőt tennem a brit belpolitikát kevéssé követők kedvéért. A Mark által emlegetett irónia abban áll, hogy aki Jacob Rees-Moggnál arisztokratikusabb megjelenésű és neveltetésű, az hazudik és festi magát. 

A konzervatív politikus a londoni Hammersmith-ben született, Etonba járt iskolába, majd történelmet tanult az oxfordi Trinity College-ban, miközben az Oxford University konzervatív társaságának elnöke volt. 

Ezt követően a londoni Cityben dolgozott 2007-ig, amikor társalapítója lett a hedge funddal foglalkozó Somerset Capital Management nevű cégnek. Vagyonát 55 és 150 millió font közé teszik.)

„Európa elvesztette a kontrollt” 

A 2003 óta az Egyesült Királyságban élő Declan a népszavazáson járult először az urnák elé. Az építőiparban dolgozó férfi a kilépésre szavazott: „Nagyon erős meggyőződésből, úgy érzem, Európa elvesztette a kontrollt”. 

A férfi úgy véli, a „pezsgőző szocialisták” számára a menekültek fogadása csak arról szól, hogy jobban érezzék magukat, akik a bevándorlást erőltetik a társadalom gazdagabb felében élnek, nem azok, akik meg kell küzdeni a napi betevőért. 

„Az én köreimben, az építőiparban, mindenki a kilépésre szavazott. Írországnak sincs esélye, neki is ki kell lépni. Nem is értem: 800 évig próbáltuk elnyerni a függetlenségünk, és amikor sikerült, 60 éven belül egy másik birodalom részévé váltunk” – elemezte a helyzetet Declan. 

„Az időhúzásra játszva” 

Két év tárgyalás után Laura Perrins már nagyon várja, hogy egyszer s mindenkorra lezáruljanak a kilépési tárgyalások. Az újságíró elég gyakran szerepel a tévében is. A kisebb állam híve, erősen ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és komoly kritikusan Theresa May kormányának. 

„A jelenlegi helyzetben van esély arra, hogy az Egyesült Királyság nem lép ki az Európai Unióból, mert minden nagyon bizonytalan, Theresa May pedig nagyon rossz vezető. A maradást pártolóknak csak az időhúzásra kell játszaniuk. Ha sikerül elhúzniuk a dolgot 2020-ig, akkor már lehet azzal érvelni, hogy ó, hiszen 4 éve volt a népszavazás, az olyan sok idő. Az időhúzás stratégiája elég jól működik” – vélte.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.