Mostanában meglehetősen divatos lett buddhista kolostorokba vagy indiai ashramokba elvonulni, a Dániában élő Noémi azonban teljesen más helyszínt választott arra, hogy kicsit elvonuljon a világtól. (A képeket is ő küldte, köszönöm szépen!)

„Két évvel ezelőtt, egy nagy munkahelyi feladat lezárása után teljesen kimerültem, úgy éreztem, hogy embert, de főleg emailt nem akarok látni, és nyaralás helyett inkább lelki feltöltődésre, egy csendes elvonulásra lenne szükségem. 

Mivel jelenleg Dániában élek, ezért nem a szokásos, ismertebb helyekben gondolkodtam, hanem kifejezetten Észak-Európában keresgéltem, így találtam rá a ciszterci rend Tautra Kolostorára, amely Norvégiában, Trondheim közelében van, tehát számomra Koppenhágából indulva ideális helyen. 

A szállásadó nővérrel pár nap alatt megegyeztünk az időpontban, szeptember végén hat nap, és máris szervezhettem az utazást. 

Tautra egy kicsi falu, olyannyira, hogy a vonaton a kalauznak külön jelezni kell, hogy le szeretnék majd szállni Åsen-ben (ez a legközelebbi vasútállomás), illetve, mivel az egész környéken csak két taxis van, és nincs más közlekedés a kolostorhoz, ezért napokkal előre le kell foglalni a taxist is. 

A templommal egybeépült kolostor mellett néhány faház áll, ezekben laknak az önkéntesek, az elvonulásra érkező vendégek, és az átutazó zarándokok. Én is az egyik ilyen faházban kaptam egy kicsi, de barátságosan berendezett szobát (még egy kis csokor mezei virág is várt az ablakban).

A szoba berendezése egy ágyból, íróasztalból és a hozzá tartozó székből, egy szekrényből, egy hintaszékből és egy mosdókagylóból állt. A folyosón a mosdó és a zuhanyzó közös használatú volt három másik női vendéggel.

A szobából gyönyörű kilátás nyílt a fjordra, a következő napokban sokat üldögéltem az asztalnál és írogattam, rendezgettem a gondolataimat és az emlékeimet.

Az étkezések 

A rend egy meleg ebédet ad a vendégeknek délben a kolostor épületében, ez salátából, főételből és desszertből áll. A nővérek vegetáriánusok, de halat és tojást esznek. 

A reggelit és vacsorát mindenki maga készítette a közös konyhában, ahol sokféle hozzávaló, gyümölcs, sajt, tojás, kenyér állt rendelkezésre, de akár főzni is lehetett. 

Mivel gluténérzékeny vagyok, ezért saját kenyeret vittem, de alapvetően nem okozott gondot az allergiám. Ha néha a főétel tésztából állt, azért valamit akkor is tudtam ebédelni, nem maradtam éhen, de szerencsémre legtöbbször krumpli vagy rizs volt a főételhez. 

Nincs nagy szigor 

A rend nem különösebben szigorú a vendégekkel szemben, még csak katolikusnak sem kell lenni, szívesen látnak más vallásúakat is. Az ottlétemkor például több protestáns vendég és önkéntes is lakott a faházakban, velük kapcsolatban az egyetlen megkötés az volt, hogy nem áldozhattak a reggeli mise után. 

A ciszterci napirendet lehet és érdemes is követni, ha valaki komolyan gondolja az elvonulást, de nem kötelező, mindenki a lelki igényei szerint szabadon vehet részt.

Én az érkezésemtől kezdve rögtön felvettem a rend ritmusát, ez segített leküzdeni az új helyzettel kapcsolatos kezdeti elfogódottságomat, és már a második naptól kezdve nagyon jól éreztem magam. 

Így néz ki egy nap 

A nap hajnalban a matutinum-mal kezdődik 4:20-kor, ez az első zsolozsma. Különleges, szinte misztikus élmény volt a hajnali sötétben átvágni a kerten, követve a templom üveg tetején keresztül kiszűrődő fényt.

A hajnali zsolozsmát szentségimádás követte, majd kis időre visszatértünk a szállásainkra pihenni, mielőtt újból összegyűltünk a templomban 8:10-kor a reggeli zsolozsmára, a laudes-re és misére, mivel ez így elég hosszú volt, ezért a primát összevonták vele. 

A szöveget természetesen nem tudtam norvégul mondani, de a kiadott kották alapján vagy dúdoltam velük, vagy angolul olvastam magamban. 

Az ír pap a prédikációt angolul mondta, ezt legalább értettem, a mise formátuma pedig kötött, tehát a válaszokat és imákat mondtam velük együtt, de magyarul. 

A mise és a tertia után reggeli, majd munka következett. Ez részemről néhány órányi írogatást és gondolkodást jelentett a szobámban. Majd ismét zsolozsma (sexta) 12:15-kor és ebéd. 

Az ebéd alatt hivatalosan nem lett volna szabad beszélgetni, és a hangszóróból a nővérek felolvasását kellett volna hallgatni, de mivel norvégul volt, nemigen kötötte le a figyelmet, és legkésőbb a desszert-kávé idejére megindult egy kis halk beszélgetés az asztal körül. 

Ebéd után vagy aludtam, vagy dolgoztam a délutáni első zsolozsmáig, a nonáig 14:30-kor, aztán a templomban maradtam egyedül imádkozni, rózsafüzért mondani. Szerettem ezt a kb. két órát egyedül Istennel. 

A templom berendezése egyszerű volt, de építészetileg fantasztikus ötlettel a szentély fala és a tető is üvegből készült, mindig változó fényekkel és gyönyörű kilátással. Nagy nyugalom és békesség volt ott térdelni, nézni a fjordot, és közben pergetni a rózsafüzért. 

A következő zsolozsma, vesperae után aztán sétáltam egy-két órát a környéken. Az egyik ilyen alkalommal fedeztem fel a középkori kolostor romjait. Majd completorium 19:30-kor, és vacsora. 

A completoriumtól a másnapi laudes-ig tart a Nagy Csend, ekkor nem szabad beszélgetni. Én a hajnali kelés miatt vacsora után általában már csak egy kicsit olvastam, és korán, legkésőbb kilenckor mentem aludni. 

Vissza a hétköznapokba 

Számomra igazi feltöltődés volt ez a pár nap, távol a világtól, csendben. Jól esett, hogy a megszokott imák és rituálék vettek körül, és az is, hogy a szerzetesek nem korlátozták különösebben a vendégeket: igény szerint lehetett egy kis társasági életet élni a többi önkéntessel a társalgóban, és mindenki kedve szerint sétálással, olvasással, írással, meditálással, gondolkodással, imádkozással tölthette az idejét. 

Ha valakinek tanácsra volt szüksége, akkor a pappal vagy a szerzetesnővérekkel is beszélhetett. Számomra egy nagyon kellemes tapasztalat lett, és szívesen maradtam volna tovább, de vissza kellett térnem a munkahelyemre.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.