Azt ugyan még nem nagyon lehet tudni, mi történik március 29-én és utána az Egyesült Királyságban, az azonban már biztos, hogy a Brexit komoly gazdasági károkat okozott a szigetországnak. A történet emberi oldala azonban legalább ennyire elgondolkodtató: a kilépésről szóló népszavazást követően feléledt idegenellenesség és rasszizmus sokakat gondolkodtatott el arról, hogy érdemes-e maradni, legyen akármilyen is az uniós távozás. Négy történet következik.

#1 „Azért szavaztam így, hogy a hozzád hasonlók hazatakarodjanak”

A pénzügyi tanácsadóként dolgozó Andrew Smith London központjában éppen egy orosz ismerősével beszélt oroszul telefonon, amikor egy őt meghalló férfi odalépett hozzá.

„Nagyjából hozzám hasonló korú, 50 körüli fehér fickó volt. Annyit mondott: azért szavaztam, hogy a hozzád hasonlók hazatakarodjanak. Majd olyan gyorsan leszállt a metróról, hogy válaszolni sem volt időm” – mesélte az Irish Timesnak.

Az egyébként teljesen brit Andrew Smith anyanyelvén és az oroszon kívül franciául és németül is beszél. Az incidens pár nappal a 2016-os Brexit-népszavazás után történt. 

„Megértettem, hogy a szavazók szabadon engedtek valamit, teljesen megváltoztatva azt az országot, amiben felnőttem, különös tekintettel a külföldiekkel szembeni ellenséges légkörre” – tette hozzá Andrew Smith. 

A metrós találkozó egyfajta fordulópont volt a londoni férfi számára, ekkor döntötte el, hogy elköltözik az Egyesült Királyságból. 

„Középkorú, fehér, magániskolát végzett férfi vagyok – minden elképzelhető privilégiummal. Soha olyan zaklatásnak nem voltam kitéve, mint amit a színesbőrűek vagy más kisebbségek megtapasztalnak. Egészen rendkívüli volt, hogy csak azért, mert nyilvánosan idegen nyelven beszélek, valaki úgy döntsön, hogy ’takarodjak haza’, amikor egyébként éppen oda tartottam: Dél-Londonba” – tette hozzá. 

A brit fővárosban született férfi azóta már Dublinban él, 2017-ben költözött el az Egyesült Királyságból, most a dublini egyetemen, az UCD-n tanít. Ő a maradás mellett voksolt a referendumon és továbbra is egy uniós országban szeretne élni. 

Azt mondta, nem a Brexit volt költözése egyetlen oka, de nagy szerepet játszott benne. Felesége és kisebbik fia Londonban maradtak, amíg a gyerek 2020-ban be nem fejezi az iskolát. 

Andrew úgy érezte, már jóval a népszavazás előtt jelen voltak a bevándorlásellenes érzelmek a brit médiában és politikában, az Európai Unió pedig „ideális bűnbak” volt az egészségügy és az oktatás terén megmutatkozó problémák esetében. 

„Ismerek pár embert, aki a kilépésre szavazott, de ismerőseim többségének az volt a véleménye, hogy a kilépésre szavazni végtelen önsorsrontó és buta döntés” – mondta, hozzátéve, hogy ha három éve a többség a maradásra szavaz, akkor alighanem még ma is az Egyesült Királyságban élne. 

#2 „A Brexit megerősítette az embereket abban, hogy kimondhatják, amit valójában gondolnak” 

A 37 éves, ügyvédként dolgozó Muireann Dennehy egy szombat reggelen az utcán élt át egy olyan jelenetet, ami meggyőzte arról, 14, külföldön töltött év után ideje visszatérni Írországba. 

Azt látta, amint egy „huligán” szóban nekitámad egy kutyáját sétáltató fekete angol férfinak. A támadó büszkén vallotta rasszistának magát, közölte, hogy az Egyesült Királyság két világháborút is megnyert, majd autóval elhajtott. 

„Ez volt az a pont, amikor azt mondtam magamban, jól döntöttem” – emlékezett vissza, hozzátéve, ő sem elsősorban emiatt döntött a hazaköltözés mellett, abban viszont nagy szerepe volt a jelenetnek, hogy minél hamarabb belevágott. 

„A Brexit megerősítette az embereket abban, hogy kimondhatják, amit valóban gondolnak. Ami történt az utcán, teljességgel védhetetlen, és én nem akarok a része lenni. Komolyan megrémített. Számomra egy borzalmas eset volt, és nagyon valóssá tette a következményeket” – magyarázta Muireann Dennehy. 

A nő hozzátette, akadtak még olyan esetek, melyek megerősítették benne, az a helyes döntés, ha elköltözik. 

„Nem vagyok száműzött (Brexile), hiszen a szó semmilyen értelmében nem vagyok muszáj elhagyni az országot. Itt tanultam, itt éltem, és saját döntésem alapján távozom. Inkább Brexit-menekültnek gondolom magam” – tette hozzá Muireann. 

#3 „Takarodjatok vissza Németországba!” 

Az eredetileg dublini Caitriona O’Kelly a Deutsche Bank egyik londoni fiókjában dolgozott a Brexit-referendum idején. Azt mesélte, hogy a népszavazást követő nap reggelén látott egy fotót, amin a bank falára valaki azt fújta fel: „Takarodjatok vissza Németországba!”. 

Mire ő megérkeztek a munkába, a feliratot már eltávolították, de nem ez volt az egyetlen incidens: „Egy ír barátom gyerekének az iskolában azt mondták, ’miért nem húztok vissza a picsába Írországba?’”. 

„Nagy-Britanniában teljesen rendben lévő lett rasszista megjegyzéseket tenni. Az emberek úgy érezték, kinyílt Pandora szelencéje és kimondhatnak olyasmit, amit korábban nem, mert társadalmilag nem volt elfogadható” – vélte Caitriona. 

Szerinte a Brexit olyan „mélyen megbúvó, rejtett feszültségeket hozott felszínre, melyekről korábban nem is gondolták volna, hogy jelen vannak. Ma is ott vannak. Nem arról van szó, hogy az emberek kieresztették a gőzt. A feszültség ma is jelen van”. 

Számára is a Brexit jelentett egyfajta katalizátort a távozásról szóló döntésben. Gyermeke született és egyedülálló anyaként egyébként is jól jött a szülői támogatás – ezzel együtt a népszavazás meghatározó pillanat volt a számára. 

„Úgy két héttel előtte már egyre inkább úgy tűnt, hogy ez lehet a vége. Én nem tartozom azok közé, akik soha nem gondolták volna, hogy megtörténhet” – mondta, hozzátéve, hogy ezzel együtt sokkolta, amikor a népszavazás másnapján egy olyan országban ébredt, amely egy idő múlva nem lesz már az Európai Unió tagja. 

Erősen hisz az Európai Unió fontosságában és szerepében az európai stabilitás és az észak-ír béke fenntartásában. „Nehéz volt felfogni, hogy egy voltaképpen rasszista országban élek. Szerintem sok ír és külföldi számára az első reakció az volt, hogy már nem látnak itt szívesen” – emlékezett vissza. 

„Nagyon örülök, hogy elhagytam az Egyesült Királyságot, mert egyáltalán nem kizárt, hogy ez az egész valami konfliktusban, társadalmi fellángolásban, zavargásokban végződik majd” – indokolta, miért nem sajnálja, hogy hazaköltözött. 

Egy újabb népszavazás pedig „nagyon-nagyon ronda helyzetet” okozhatna szerinte. 

#4 „Ami egy határátkelővel történik, az mindegyikkel történik” 

A 2004 óta Londonban élő Conal Timoney emlékszik, hogy félig olasz, félig angol felesége a könnyeivel küszködött, amikor beérkeztek a népszavazás eredményei. 

„Engem nem lepett meg, inkább csak egy újabb lépés volt a folyamatban, ami rádöbbentett, hogy ez az ország nem az, aminek gondoltam” – mondta, hozzátéve, hogy a Brexit utáni Nagy-Britannia nem az a hely, ahol élete hátralévő részét szívesen leélné vagy nevelné most 10 éves fiát. 

„Ami Nagy-Britanniában egy határátkelővel történik, az mindegyikkel történik. Szerintem az írek saját magukat csapják be, ha úgy hiszik, őket ez nem érinti” – fogalmazott Conal. 

„Van még egy vetülete a dolognak: bevándorlóként képes vagy-e végignézni ás hátat fordítani annak, ahogyan más bevándorlókat diszkriminálnak?” – tette fel a kérdést. 

A férfi egészen közelről gondolhatta végig a Brexit esetleges következményeit, hiszen Gina Miller egyik jogi tanácsadója volt. Gina Miller volt az, aki jogi útra terelte (sikeresen) azt, hogy a parlamentnek legyen beleszólása a kilépésbe. 

„Láttam közelről a Brexitet, annak minden borzalmával és rájöttem, milyen súlyos következményei lesznek” – mondta, a következmények között említve például a gazdasági visszaesést követő bevándorlásellenes érzelmek erősödését. 

„A Brexitet övező vitákból megtanulhattuk, hogy mindig lehet valaki mást hibáztatni. A kilépéspártiak szerintem a távozást követően tovább erősítik majd az EU-ellenes kirohanásokat és a bevándorlók hibáztatását” – vélte Conal. 

Ő egyelőre még nem költözött vissza Írországba, mert szeretne jól időzíteni, figyelembe véve a fia taníttatását, a londoni háza ideális időpontban történő eladását – a kérdés az, költözzön-e gyorsan és bármi áron egy megállapodás nélküli Brexit lehetőségével számolva, vagy használja ki a rendezett kilépés 21 hónapját?

„Ha nincs megállapodás, a lehető leggyorsabban megpróbálunk eljönni. Ha van, akkor talán adunk még magunknak egy kis időt. Bármelyik is legyen, nem gondolom, hogy hosszabb távon maradnék” – vázolta a lehetőségeket. 

Conal szerint a Brexit miatt az országot elhagyókra alkalmazott Brexile nagyon jól definiálja a helyzetét. 

„Egy kierőszakolt lépésről van szó, amit egy, a lakhelyeden történt drámai változás okozott. Korábban kétszer is költöztem már, de még soha nem éreztem ennyire, hogy kényszerítve lennék rá” – foglalta össze.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.