Külföldről sok okból lehet hazaköltözni, ezek közül az egyik az, ha az ember a külföldi cégtől elsőre rendkívül jónak tűnő ajánlatot kap. Ez történt Dave-vel is, aki Ausztriában, a magyar határhoz közel kapott németországi anyacégén belül egy lehetőséget. Majd hazaköltöztek…

Te is hazaköltöztél? Mik a tapasztalataid? Írj róluk a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Mi is növeljük azok táborát, akik hosszabb (6 év) külföldi tartózkodás után hazaköltöztek. Ez azért nem ilyen egyszerű, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy multis átalakulások miatt megszűnt a németországi pozícióm, viszont Ausztriában, a magyar határhoz közel kaptam, cégen belül további lehetôséget.

Első nekifutásra ez jól is hangzik: közelebb kerültünk az otthoni barátainkhoz, családunkhoz, megmaradt a nyugat-európai fizu, nemzetközi munkakörnyezet. Sajnos mi is beleestünk abba a csapdába, hogy egyszerűen a még mindig alacsonyabb ingatlanárak miatt a magyar oldalra költözést választottuk.

Bár ne tettük volna. Bár el sem fogadtam volna az újonnan jövő pozíciót. Tudhattuk volna, hogy keletre költözni egy zsákutca, egy mentális és szociális visszalépés.

Lassan fél éve élünk itthon, de már pár hét után minden porcikánk visszakívánkozott és azon is vagyunk minden erőnkkel, hogy valahogy ez megtörténjen.

De miért is érzünk így?

Felhúzhatnék ide egy hosszú listát, és szerintem azok, akik huzamosabb külföldi lét után hazajönnek, akár csak látogatóba, tudják pontosan, hogy mik ezek a pontok.

Másrészt nem akarok sablonokat puffogtatni, mint a „bemész az áruházba és csúnyán néznek rád az áruházi dolgozók” és társai, hiszen ezeket már előttem mind leírták.

Egy olyan dolgot szeretnék azért kiemelni, ami talán a mi életünkben a legmeghatározóbb negatívum. Egy olyan rezgésszint van alapból az emberekben, ami rendkívül romboló.

A kilátástalanság és az elkeseredettség érzése egy forrongó testbe zárva, ami gyűlöl mindent és mindenkit. Mégis valami fura „kihaénnem” gondolkodás van itthon sok emberben, amire irtó büszkék is.

Mi vagyunk a világ közepe, amit szét is akarunk kürtölni. A kevesebb néha több... miért kell valamit reklámozni, ha annyira jól megy? Mert nem megy jól.

Az óriási szakadék

Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy még mindig óriási szakadék van nyugat és köztünk. És nem az anyagiakra gondolok, hiszen Magyarországon is lehet már kapni mindent, nyugat-európai módon élhet az ember (ha persze van miből), van minden, amit pénzzel meg lehet venni.

A szakadék az érzelmekben van. Tudjuk persze ennek a történelmi okait. Ezen viszont már túl kéne lépni, természetesen úgy, hogy az emlékezést a szívünkbe zárjuk.

Sok ember mentalitása olyan szegényes, hogy az nyomasztóan negatív hatással van a mindennapi életre, az oktatásra, az egészségügyre, és igen, a bolti bevásárlásra is.

Saját magunk ellenségei vagyunk

Valaki írta előttem egy másik posztban, hogy tegyünk hozzá, hogy ez az ország jobb hely legyen. Igen, jól is hangzik, de egy fura logikai bukfenc van azért ebben is.

Miért is kell kimenni az embernek jobb megélhetés reményében? Miért nem marad mindenki itthon, hogy hozzátegyen, hogy valóban jobb országunk lehessünk?

Azért, mert egyszerűen képtelenség. Saját magunk ellenségei vagyunk, ha valaki sikeres, azért, ha valaki nyomorult, azért kell kitaszítani a társadalomból. Nyugtalanok vagyunk, és irígyek. Érzelmileg éretlenek.

Sokan az anyagiak miatt mennek külföldre. Az anyagi biztonságot viszonylag hamar el is lehet érni ott. Igen, ők a gyűjtők. Kimennek pár hónapra, egy-két évre, aztán hazajönnek, és megvalósítják itthon irónikus módon azokat az álmaikat, amiket a saját országukban sosem tudtak volna elérni.

Vannak azok, akik kintmaradnak pusztán az anyagiak miatt, de közben folyamatosan (magyar módra) szidják a kinti rendszert. Ők a kedvenceim, ami egy külön posztot megér, de most koncentráljunk egy harmadik csoportra, azokra a határátkelőkre, akik intellektuálisan is fejlődni akarnak, nyitottak új dolgokra, tanulni akarnak, elfogadóak, és nyugodtak. Nekik talán még az anyagiak sem olyan fontosak.

Tükör magunknak

Amiket leírtam, az egy tükör saját magamnak, a magyar embereknek, és az országnak. Ezek az én érzéseim, észrevételeim. Másoknak más.

Imádom a hazámat, de mindenkinek ott kell élnie, ahol megtalálja boldogulását. Ezért viszont nem lehet senkit sem hibáztatni.

Hadd zárjam soraimat egy kedvenc Montesqieu idézettel:

„Ha valami használna a nemzetemnek s ártana egy másiknak, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok s azután francia; szükségszerűen vagyok ember s véletlenül francia.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.