Ma ismét egy régi szerző új írását olvashatjátok. Roland mintegy hat évvel ezelőtt írta meg történetét (itt olvashatjátok el). Azóta rengeteg minden történt vele, szép sikereket ért el a magánéletben és a szakmájában is, mint írja: „a világ elég nagyot fordult körülöttem szűk 6 év alatt és soha nem volt még minden ennyire rendben”. Amit jó olvasni.
„Ez az írás érlelődik bennem lassan egy éve, miközben úgy éreztem, hogy minél tovább várok vele, annál több hasznos és remélhetőleg érdekes részletet tudok beleírni. Úgy döntöttem, hogy most nekiugrok és ami ezután történik, az innentől egy következő történet része lesz.
Két írásom jelent meg korábban a Határátkelőn és nagyon meglepődtem, amikor most újra elolvastam őket. Mindenki változik és ez így helyes, de olyan érzés mintha egy egészen másik ember írta volna a korábbiakat. Olyasvalaki, aki a felnőtté válás, útkeresés és egy sor félelem között próbál valahogyan a helyes irányban haladni.
Nagyvonalakban, amire számíthatsz, ha tovább olvasol: egy nagyjából 6 éves időszak történetét fogom elmesélni, ami egyben eddigi életem legsikeresebb időszaka is volt minden szempontból.
A célom: szeretnék valódi kézzelfogható térképet adni ahhoz, hogy hogyan lehet kitörni az önkorlátozó hiedelmek és kifogások ketrecéből és ezzel a kávézó, gyári munka, szálloda takarítás, tömegszálló és hasonlók világából is.
Ki lehet sikeres?
Nagyon sok magyar vállalkozó, vezető, cégtulajdonos él itt Angliában. Szinte borítékolható a siker, ha valaki jó családból, több diplomával, kiváló angol nyelvtudással érkezik, esetleg vannak kapcsolatai vagy egy ’56-os gazdag nagybácsija.
De mi a helyzet akkor, ha valaki 24 évesen szinte értékelhetetlen nyelvtudással vendéglátós végzettséggel és nagyon kevés pénzzel érkezik? Szükségszerűen egy étteremből fog nyugdíjba menni közben tömegszállón tengődve?
A válasz a legegyértelműbb NEM, amit csak el tudok képzelni. Az indokláshoz olvass tovább.
„Előélet”
Az iskola elvégzése után felköltöztem Budapestre és ott éltem három évet. Nagyon élveztem. Éttermekben dolgoztam, szerettem a Margitszigeten sörözni nyáron, imádtam a rock kocsmákat és a jófej embereket.
Nem nagyon törődtem az 1-2 évnél távolabbi dolgokkal, de volt bennem valami nyugtalanság miszerint ez hosszabb távon nagyon nem lesz jó így.
Ennek az érzésnek az eredményeképpen 2008. augusztus 31.-én érkeztem először Londonba, ahol a következő években vendéglátós vonalon mozogtam.
Ez egy igen átlagos életszakasz a jól ismert napi gondokkal és kétségekkel. Ami talán említésre méltó, hogy rengeteg időt és energiát fordítottam a nyelvtudásom fejlesztésére.
Történt azonban néhány dolog, ami gyökeres változásokat idézett elő később:
- Megismertem a csodálatos (azóta már) feleségem
- Egy napon puszta kíváncsiságból rákerestem, hogy vannak-e ingyenes online kurzusok itt
- Úgy ébredtem egy nap, hogy mindent tudni akarok a Photoshopról
Mindhárom esemény 2013 év elején történt és hatalmas jelentőségűnek bizonyult.
Ági, a jobbik felem, meglátott bennem valamit, amit én sem igazán láttam akkoriban magamban. Ő egy fantasztikus ember és rengeteg támogatást, bátorítást kaptam tőle.
Találtam egy igen alap, de ingyenes IT Essential Skills tanfolyamot, amire gyorsan be is iratkoztam. Ezt még két másik követte, egy Business and Administration és egy Lean Organisation Management.
Darabonként 4 hónaposak voltak, egy év alatt letudtam mindhármat. Szint tekintetében nagyjából az okj-hez tudnám őket hasonlítani. Ezeknek köszönhetően sikerült jelentkeznem egy 2 éves Business and Management level 4 kurzusra, ami nagyjából a magyar felsőfokú szakképzésnek felel meg. Ezt már hatékonyan tudtam használni később.
Ami a Photoshopot illeti, hamarosan a napi 2x2 óra utazással töltött időt videókurzusokkal kezdtem tölteni. Miután vége lett a Photoshopról szóló 60 órás átfogó anyagnak, egyszerűen jólesett folytatni.
Nagyjából 2 év alatt elég sok területet bejárva megtanultam az Adobe CC programcsalád szinte minden tagját jól használni, 3D tervező programokkal bánni, egyszerűbb weboldalakat készíteni, megismerkedtem a web applikáció fejlesztés alapjaival és vállaltam kisebb szabadúszó projekteket.
Egy érdekes projekt
Ebben az időszakban volt egy említésre érdemes munkám, aminek van magyar vonatkozása. A magyarországi Tatár pékség Eden Bakery néven jelen van külföldön és amikor 2015-ben a londoni IFE szakkiállításon megjelent a cég, volt szerencsém a kiállítási stand szinte minden részére a dizájnt elkészíteni.
A laptopom 2 órát harcolt a 9 méter széles, 3 méter magas banner exportálásával, felhívtam az ország összes nagyobb nyomdáját, aki képes lehet ekkora bannert textilre kinyomtatni, készültek brossúrák, névjegykártyák, szórólapok és fotóztam is. Ekkor kezdtem el először hinni abban, hogy van keresnivalóm máshol is, mint a vendéglátás.
Bristol
2015-ben Mátraházán egy szállodában örök hűséget fogadtunk egymásnak Ágival. Ekkor jártam utoljára Magyarországon. Ekkoriban tudtuk meg azt is, hogy hamarosan hárman leszünk. Alaposan átrágtuk a lehetőségeket és letettük Bristol mellett a voksunkat. A lelkesedés azóta is töretlen, nagyon szeretjük ezt a várost.
A kezdetek nem voltak egyszerűek. Ekkor még mindig egy kávézóban dolgoztam részmunkaidőben Londonban, ahol röviddel később felmondtam, hogy tudjak bristoli állásinterjúkra és házakat nézni járni.
Az interjúkon azonnal kiestem, ahogy megtudták, hogy nem lakom a városban, a házakat pedig munka nélkül nem igazán akarták kiadni.
Aztán ránk mosolygott a szerencse. Először egy házra fogadták el a jelentkezésünket azzal a feltétellel, hogy várnunk kell néhány hónapot, amíg az előző lakó szerződése lejár.
Ezzel az ígérettel a zsebünkben kivettem egy szobát és már másnap felvettek egy kávézóba dolgozni, míg Ági Londonban maradt. Ezen a helyen voltam életemben először és utoljára pofátlan.
Folyamatosan jelentkeztem dizájner állásokra és ha behívtak, aznap telefonáltam, hogy nem tudok bemenni dolgozni. Elég jól dolgoztam ahhoz, hogy ne rúgjanak ki a harmadik ilyen után sem, de szerintem csak a szerencsén múlt, hogy végül én adtam be a felmondásom.
Széktervezés
Sikerült megszereznem életem első szellemi munkakörét. Titulus szerint Digitális 3D Dizájner lettem és egy SolidWorks nevű cad tervező szoftverrel kellett szék prototípusokat modelleznem.
Amikor felvettek, ehhez a programhoz semmit, de abszolút semmit nem értettem, de nem estem kétségbe. Tudtam, hogy videókurzusokból elég gyorsan tudok tanulni így még aznap felmondtam a kávézóban.
A megbeszélt próbanapomig volt 4 nap, így napi 8-10 óra tutoriallal felkészültem, amennyire tudtam.
Felvettek és egy évig terveztem újabb és újabb székeket, küldtem Kínába a fájlokat, ők pedig vissza a prototípust, készítettem összerakási útmutatókat és volt egy 3D nyomtatóm is, amivel „játszhattam”. Rengeteget tanultam, a cég rohamosan fejlődött eközben és minden abszolút rendben volt.
Megszületett a kislányunk és a főnökkel felváltva voltunk kialvatlanok. A tulajdonos egy francia ember volt meglehetősen gyenge angol szókinccsel így mindent igen egyszerűen fogalmazott. Az egyik mondata azóta is szállóige nálunk (habár sosem értettünk egyet vele): „Aftöhhr the baby no life…”
Minden pozitívum ellenére lassan kezdtem elégedetlen lenni. Az okát nehezen tudnám szavakba önteni, de leginkább az zavart, hogy minél több időt töltök székek modellezésével, annál inkább beszűkülnek a lehetőségeim erre az egy dologra és lássuk be, széktervezőt nem keresnek minden második bokorban.
Ezalatt persze nem álltam le a tanulással, viszont rákaptam az olvasásra. Átlagosan 2 hetente elolvastam egy könyvet és hetente meghallgattam egyet az Audible-n.
Egy szép napon úgy döntöttem, hogy megbeszélem a kételyeimet a főnökkel és kérek egy emelést arra való tekintettel, hogy a tudásom egyre specifikusabb, ergo a cégnek egyre többet érek, míg más tekintetben hátráltatva érzem magam.
A 4 órás baráti hangvételű beszélgetés végére nem tudtunk megegyezni, így beadtam a felmondásom. Mindketten sajnáltuk, de meg kellett lépni.
Webfejlesztés
Az utolsó hónap erősen kripta hangulatban telt a „székesnél”. Ezalatt rendbe tettem a CV-m, megcsináltam a portfólióm, LinkedIn profilom és úgy éreztem, hogy készen állok belevágni egy webfejlesztő állás megszerzésébe.
Közel 3 hétig tartott, de sikerült. Egy kis cég korábban kiszervezett dolgait kellett újraépítenem. Kaptam egy céges laptopot és a világ tetején éreztem magam.
Végre azt csinálhattam, amiről már jóideje sejtettem, hogy a hivatásom lesz. Szinte teljesen szabad kezet kaptam a technológiákat illetően így írtam Windows asztali appokat, Android applikációkat, Laravel webapplikációkat, Vuejs, React programokat és Dynamics CRM modulokat. Közben még néha Photoshoppoltam is ezt-azt.
A pénz viszont tükrözte, hogy az alkupozícióm nem volt a legjobb, amikor elvállaltam a munkát így az átlag webfejlesztő fizetéseknél jelentősen kevesebbért dolgoztam. Ennek ellenére 2 évig dolgoztam ott, rengeteget tanultam és fejlődtem.
Hogy miért lett vége? Rá kellett jönnöm, hogy egy ponton túl a sales részleg fél az újításaimtól, mint a tűztől. Az egyik rendszer, amit írtam, elég sok emberi mulasztást, lustaságot, rossz mechanizmusokat hozott volna a felszínre gyakorlatilag azonnal, ahogyan elindul, így óvatos módszerekkel elkezdtek hátráltatni, majd amikor mindezek ellenére készen lett, egyszerűen kikerülték a témát. Az általam kiírt meetinget lefújták, vagy csak „sajnos nem tudtak eljönni” átlátszó indokokkal.
Közben viszont fantasztikus dolgok történtek, így sokáig csak mosolyogtam ezeken. Megszületett Oliver a kisfiunk, megtanultam végre autót vezetni, ami régi vágyam volt és elkezdtem dolgozni életem első önálló projektjén is.
Saját fejlesztés
Ha már cikket írok, semmiképpen sem szeretném kihagyni a MoneyGuardot, ami napjaim jelentős részét teszi ki már 8 hónapja. Ez egy ingyenes szolgáltatás, amivel nyomon lehet követni a pénzmozgásokat egy család vagy cég életében.
A tranzakciók felhőben vannak tárolva, így akik közös fiókot használnak, egymástól függetlenül tudnak újakat felvinni, riportokat lekérdezni, stb. Elsősorban magunknak kerestem megoldást, hogy több maradjon hó végén a zsebünkben.
A terv bevált, az eredmények önmagukért beszélnek. Amióta használjuk tudatosan tervezünk és nem „folyik el” a pénz, hanem megmarad, félre tudjuk tenni, be tudjuk fektetni.
Fintech
Ez pedig már az itt és a most. 2018 szeptemberében kezdtem el dolgozni egy fintech cégnek, ami életem eddigi legjobb állása. A mindössze 2 fős programozó „team” egyik tagja vagyok.
Az elődünk nyugdíjba vonul és a korosodó rendszert írjuk újra modern alapokra és teszünk bele érdekes új funkciókat. Összesen 10 fős a legénység és abszolút profizmus jellemzi az egészet.
Nem kényelmetlen, túlbonyolított nagyvállalati maszlag és nem is az ingyen sör + pingpongasztal startup, hanem egyszerű világos és logikus cég a legapróbb részletekig. Ez minden szempontból pontosan az, amit kerestem.
Itt végre nem kötöttem kompromisszumot fizetésben, az újításoknak örülnek mintsem, hogy félnének tőlük és az egész dinamikus és lendületes. A többiek is rengeteget olvasnak, hangoskönyveket hallgatnak, intelligens jó humorú emberek, akikkel nagyon jó együtt dolgozni.
A világ elég nagyot fordult körülöttem szűk 6 év alatt és soha nem volt még minden ennyire rendben. A folyamatos tanulás már az életem része marad, ebben biztos vagyok és ha érdekel a véleményem, szerintem mindenkire ráférne.
Előfordul, hogy úgy érzem, hogy nincs kedvem megtanulni egy újabb technológiát, programozási nyelvet vagy ilyesmit, mert már egy csomó mindent tudok így is. Ez nagyon veszélyes gondolat!
A világ halad előre, így aki megáll, amellett igen gyorsan elmegy. A jó hír viszont, hogy bármikor bárhol bárkinek bele lehet vágni. Elolvasni egy könyvet, kitűzni egy célt, elindulni egy új irányba és változtatni az ember életén mindig nyitott lehetőségek.
Remélem, hogy hasznodra válik ez a történet valamilyen módon. Az elsődleges cél, amiért harmadszor is leültem cikket írni az, hogy néhány éve még én sem voltam benne biztos, hogy vannak-e dolgok, amik nekem elérhetetlenek, amikre „születni kell”.
Most sokkal inkább úgy érzem, hogy csak rajtunk múlik, hogy hogyan alakul az életünk. Anglia a lehetőségek országa (igen hallottam a Brexitről, a nap legfontosabb étkezése), ennek ellenére fájóan sokan ragadnak le vacak munkakörökben, amit többnyire ugyanazzal magyaráznak.
Nyelvtudás hiánya, végzettség hiánya, kapcsolatok hiánya, nem elég idő, pénz stb. Ezek kifogások. Mindegyik. Mindent meg lehet tanulni, minden akadályt le lehet győzni és érdemes egy kicsit magasabbra célozni. Köszönöm a figyelmet.”
Roland oldalát itt találod.
(Nyitókép: pixabay.com/shauking)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek