Balázsék öt év után látogattak haza Magyarországra. A látogatás nem is indulhatott volna rosszabbul, nagyjából megtörtént az, ami minden autós egyik rémálma, mindez persze az évvégi ünnepek előtt. Aztán mégis valami teljesen más, egy szívmelengető történet lett belőle. (A kép másik oldala Katalin írása, azt is érdemes ide kattintva elolvasni.)

Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a történetet, végül úgy döntöttem néhány sort mindenképpen megér. Nem csak amiatt, ami velünk történt, hanem a magyarság igenis létező becsülete érdekében! 

Az élet úgy hozta, hogy öt hosszú esztendeje nem jártam a szülőhazámban. Ezt a folyamatot sikerült megszakítanunk azzal a szerencsés fordulattal, hogy az új munkahelyem szabadságot biztosított az ünnepekre. 

Fogtuk hát magunkat, a gyerekeket, no meg a kutyát és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a rég nem látott családtagokat, rokonokat. Rogyásig pakoltuk az öreg Citroen-t és elindultunk Budapest felé. 

Épp Győr magasságában jártunk a szakadó esőben, mikor bekövetkezett minden autós rémálma. A kocsi minden átmenet és figyelmeztetés nélkül leállt! Csupán annyi lendületünk maradt, hogy lehúzódjunk a leállósávba. Onnantól se kép, se hang. 

A gyerekek sírtak, a kutya sikított, Dórim riadtan pillázott, én pedig tanácstalanul bámultam magam elé. Persze kiszálltam, körbejártam, benéztem a motortérbe, de tudtam, hogy minden próbálkozás esélytelen. 

Körülbelül tíz perce állhatunk az út szélén, mikor szinte a semmiből elénk húzódott egy üres autómentő. A sofőr, egy nagydarab fickó, kabátját a feje fölé tartva közeledett, majd az osztrák rendszám láttán kissé elbizonytalanodva szólalt meg magyarul. „Szia! Segíthetek esetleg?” 

Miután elmeséltem neki a történetünket és megpróbáltunk néhány egyszerű dolgot az autó újraindítása érdekében, ismét arra a következtetésre jutottunk, hogy a kocsi bizony végképp feladta a harcot. 

Ekkor felajánlotta, hogy levisz bennünket az autópályáról, mert félő volt, hogy valaki belénk rohan. Közben egy rendőrautó is mögénk állt és a benne ülő két rendőrhölgy is felajánlotta a segítségét. Nem kötekedtek, nem igazoltattak, nem szondáztattak, csupán segíteni szerettek volna! 

Miután meghallották, hogy az autómentő elszállít bennünket kellemes ünnepeket kívántak, elköszöntek, majd folytatták a járőrözést. 

Csaba, a mentőjármű sofőrje közben felhívta a főnökét, akitől engedélyt kért arra, hogy egészen Budapestig szállíthasson bennünket, mondván kisgyerekek is ülnek a lerobbant kocsiban. 

Végül mindannyian beültünk az ő autójába és legközelebb már csak édesanyám háza előtt álltunk meg. Ez nyilván pénzbe került, de még most sem tudom mi lett volna velünk, ha nem áll meg segíteni. 

A kocsi tehát ott állt a ház előtt, de ez még mindig nem adott okot a teljes megnyugvásra, hiszen december huszonkettedikén éjjel nem az autószerelő műhelyek a legaktívabbak. Pláne huszonharmadikán, huszonnegyedikén és még sorolhatnám. 

És itt lépett a történetbe Feri, szeretett bátyám autószerelő ismerőse. Belépett, méghozzá még azon az estén, abban a mocskosul szakadó esőben! Egyetlen telefonhívásra ült kocsiba, hogy a segítségünkre siessen! 

Végül december huszonhetedikén elvontatta az autót, megrendelte hozzá a hibásnak vélt alkatrészt, majd mivel sajnos az nem volt megfelelő, nyakába vette a várost és néhány óra keresgélés után a passzentos darabbal tért vissza. 

Természetesen mindenről számlát kaptunk kivéve az alkatrész keresésre fordított időről és az ezzel járó kilométerekről, ezekért ugyanis Feri nem kért semmit! 

Nos, az autó végül beindult, és mi szerencsésen visszaérkeztünk Karintiába. Otthon tartózkodásunk ideje alatt, a legszebb karácsonyi ajándékokat kaptuk! 

Emberséget, becsületet, önzetlenséget és még valamit, amit sajnos egyszer már elveszítettünk. A magyarság összetartásába vetett hitünket! 

Hálásan köszönjük!”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.