A svájci Neuchâtel az azonos nevű kanton fővárosa, ezzel együtt is alig 30 ezer ember lakja. Közéjük tartozik (majdnem) a családjával Zuzzer is, ő mutatja be a települést és a környéket. Emellett kiderül, mi az a Dutchlish és eszünk vadállatot is.
Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Kezdjük Svájcban! Zuzzerék 10 éve költöztek egy Neuchâtellel szomszédos faluba, de az csak 10 km-re van, szóval amikor a Bemutatom a városom sorozat darabját készített, akkor nem volt kérdés, hogy miről ír majd.
„Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?
Egy baráti, rokoni látogatás általában a történelmi belváros bejárásával kezdődik, ami szerintem maximum 3-4 órás program, tokkal-vonóval, kávéval és sörökkel, lehet ebéd is belefér. Azaz múzeumok nélkül, mert abból is van pár a városban. Aztán előbb vagy utóbb, de azokat, akik nem vízparti városban élnek, odavonzza a Lac de Neuchâtel partján elnyúló sétány, a Quai Osterwald.
Nem kell hozzá nagy szerencse, csak egy átlagosabb nyári, vagy tavaszi szép idő és a „túlparton” – azaz jóval messzebb, de a perspektíva csalóka – látszanak az Alpok és különösen jó időben az Utópia nevű, szobornak számító mólónál elhelyezett hegycsúcs térképen lehet elemezgetni az idáig látszó Mont Blanc-t és egyebeket.
Nagyon érdekes és központi eleme a parti sétának egyébként ez a rövid mólószerű műalkotás, minden vizit alapeleme a rajta, mellőle, róla készített selfie és családi fotó.
Mivel mi errefelé lakunk, azt hiszem legalább hárommilliószor lefényképeztem már a mű ezen tárgyát, Zuzzerrel, Zuzzer családdal, vagy anélkül. (...)
Standard program még, hogy ha szép az idő, akkor felmegyünk a város fölé a Chaumont-ra, ahol egy kilátó található és gyönyörű kilátás nyílik a „Pays de trois lacs-ra”, a három tó országára.
Ezen a vidéken ugyanis három tó van csatornákkal összekötve; a kilátóból szép kilátás nyílik a morati, neuchateli és a bieli tóra is. Azzal, hogy összekötötték a tavakat egy újabb programra nyílik lehetőség, hajókázni is lehet, akár mindhárom tavat magába foglaló útra is be lehet fizetni.
Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?
A lélegzetvétel, a nyugalom, a tópart. De most komolyan, mi ingyenes az életben, főleg Svájcban? Kis túlzással ha valami csak 10 frankba kerül, az már ingyenesnek minősül. :)
Mivel Neuchâtel a róla elnevezett tó partján fekszik, adja magát, hogy az emberek a tópartra mennek sétálni, amint az időjárás megengedi. Ott aztán persze hamar találnak a gyerekek és felnőttek pénzköltési lehetőséget, fagyizók, kisebb teraszok, büfék települnek ki a part közelébe tavasszal és nyáron. (...)
Ingyenes még a tény, hogy gyakorlatilag bárhol le lehet menni a partra fürödni; mint mindenütt Svájcban, itt se lehet lezárni partszakaszokat az emberek elől, elvileg senki se építkezhet úgy a partra, hogy az általa „birtokolt” partszakasz elérhetetlenné váljon az emberek számára.
Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?
Ez is egy érdekes kérdés, mert embere válogatja, ki mit szeret és mi adja vissza neki a város hangulatát. Javasolnám, hogy az ízeket válasszuk szét a hangulattól.
Mi legjobban egy olasz (Fleur de Lys) és egy mexikói (Desperado) éttermet szeretünk a hangulat miatt, amik „valószínűleg” nem nagyon jellegzetesen neuchateli konyhát visznek.
Nagyon tudnám viszont ajánlani a kissé kieső helyen található, egyszerű kiséttermet a Pinte de Pierre-á-Bot-t, ahol vagy huszoniksz különféle fondü közül lehet válogatni.
Egy másik javaslatom pedig a La Charrue lenne Fenin-ből, vagy a mi kis falunkból a Manoir de la Poste; ezek neuchâteli éttermek kantonális szempontból, de helyileg a kanton Val-de-ruz régiójának kis faluiban találhatóak, úgy 10-15 perc autóútra a belvárostól.
Ajánlanám a helyi specialitást a steak sur ardoise-t, ami egy olyan húsétel, amikor a sztéket egy átforrósított pala lapon hozzák ki különféle szószokkal, salátával és sültkrumplival.
Az étkezési szertartás része, hogy nagy előkét kap mindenki a nyakába a sercegő hús levei elleni védekezésül és voila, jó étvágyat. A sütés végső stádiumát mindenki magának végzi, vagy jól átpirongatja a húst a kövön, vagy véresen tömi magába a döglött állatdarabkákat. Vegánoknak nem ajánlanám azért :) (...)
Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?
A Collegiale-t tudnám ajánlani, a város azon magját, ahol a helyi „katedrális”, egy ökumenikus templom áll – a város sok pontjáról jól látható -, a kertjéből szép kilátással a városra, a tóra és szép időben az Alpokra. A melléképületekben a helyi kormány ülésezik, mindenféle kantonális hivatalokkal egyetemben.
Az ide való felmászás során az út mellett található a börtöntorony, ami a legrégebbre datált még álló épülete Neuchâtelnek. Ide nem ingyenes a belépés, legutóbb ha jól emlékszem 1 frankost kellett bedobni ahhoz, hogy a forgóajtó beengedjen. Megéri, mert a tetejéről nagyon szép a kilátás.
Az óratorony környéke is ajánlott, nagyon szépen rendbehozták a zsoldos katona szobrával díszített forrást, ilyen mondjuk más témájú szobrokkal több is van a városban.
Városi busszal könnyen elérhető helyen, de már nem a szigorúan vett Neuchatel határain belül van egy-egy múzeum – tudom, ezek unalmasak általában, de ez szerintem nem – van a Laténium, ami egy modern múzeum és a környék múltjával foglalkozik, a várost és az úgynevezett „lacustre” azaz „tavi” kultúrát illetően.
Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?
Szeretitek a sajtokat? Nos, ha igen, akkor egy szép guriga Bleauchâtel-nek hagyni kell helyet; az egyik legjobb kéksajt, amit valaha volt szerencsém megkóstolni.
Aztán – persze attól függően, hogy repülővel, vagy autóval érkeztetek – én vinnék a sajt mellé pár üveg chasselas alapú fehérbort, például a Châteu d’Auvernier pincészet borai közül.
Ez az én ízlésem, természetesen a többség vörösbort ropogtat egy izmos sajt mellé, más típusúaknál nekem is az jön be. Tény, hogy bár a svájci boroknak nincs akkora sajtója mint a franciáknak, itt azért óriási öngólt lőni nehéz.
Ihatatlan lőrét még nem sikerült vennem, persze ehhez ajánlom a bűvös 10 CHF per palack árat lefelé nem átlépni, felfelé meg a határ a csillagos ég. (...)
+1 Ami kimaradt, de mindenképpen szeretném elmondani…
Ez a város „rouge et noire”, azaz piros-fekete, ez a helyi csapat, a Neuchâtel Xamax színösszeállítása. A Xamax egy helyi intézmény, a helyi kultúra és identitás szerves része, egy tipikus kisvárosi, erején felül teljesítő klub.
Harmincezres kisváros első osztályú csapattal, a helyi utánpótlásnevelésre támaszkodva. Most is van vagy 6 olyan játékos a kezdőben, aki saját nevelésű, szóval nehezebb is őket anyázni, hiszen a „mi kutyánk kölkei”.
A meccsek sokaknak társadalmi események, sok ember inkább beszélgetni, mint meccset nézni jár ki, jellemző, hogy a bérletesek egy része nem is jár meccsre, azzal támogat, hogy bérletet vesz.
A vezetőség közvetlen, például egy sorral az elnök úr felett ülök, egy félidőt a mezei szurkolókkal tölt, míg a második félidőben a túloldalon a szponzorokat szórakoztatja.
A stadion építészeti szemszögből érdekes épület, a pálya szintje vagy 8 méterrel van a talajszint fölött, alatta és lefelé pedig több szintes plaza és parkoló található. Gyakorlatilag egy épület tetején van a stadion 12 ezer emberre méretezve. (...)
Ahogy fentebb említettem, Neuchâtel piros és fekete, de ha nem a sport oldaláról közelítem meg, akkor meg igaz mádzsár ember szívit melengetően piros-fehér-zöld a zászlaja, elforgatva és egy kis svájci kereszttel a sarkában.
Nem csak a város, hanem a kanton neve is Neuchâtel; a terület a Svájci Föderációhoz 1815-ben csatlakozott Republique et Canton De Neuchâtel néven, azaz papíron először Köztársaság és csak aztán kanton, de mint tudjuk, a modern időkben ez inkább fordítva működik.
Mikor a legérdemesebb Neuchâtelbe látogatni?
Nos, ez attól függ, hogy mi a célja az utazásnak. Természetesen nyáron, tavasszal, jó időben a legszebb a város és környéke, viszont ősszel van, szeptember utolsó hétvégéjén a mindent vivő esemény, a Fete des vendanges, azaz a szüreti ünnep.
Ez egy három napos, a város totális lezárásával járó fesztivál, ahol mindenki a lovak közé dobja a gyeplőt és megy a borkóstolás ezerrel. A város tele van ilyenkor különféle streetfood helyekkel, guggenmusic bandekkel, discok, sörsátrak, vurstli, minden van, ami szem szájnak ingere.”
A teljes posztot még több érdekességgel és rengeteg fotóval itt találjátok, nagyon ajánlom!
Mi a fene az a Dutchlish?
Manapság az OMG, a take it easy vagy a you are special korában szinte mindenki kever egypár angol szót a mondanivalójába – írta a Hollandokk, és persze nincsenek ezzel másként a hollandok sem.
„A kezdő hollandul tanulót felbátoríthatja az ilyesmi, azonban hiába szeretné valaki ízléssel vegyíteni a friss hollandját a lyukakat betömő angol frázisokkal, mégis könnyen kínos bénázásba fordulhat a beszélgetés...
Az angol szavakban, bármennyire is hasonlítsanak a holland megfelelőjükre, gyakran máshova helyezik a hangsúlyt. Ilyen például a family és a familie (család, ami a hollandban ráadásul csak a tágabb családot jelenti), vagy a blame és a blameren (hibáztatni) esete.
De vannak olyan szavak is, amelyeket teljesen ugyanúgy kell írni mindkét nyelven, és csak a kiejtés árulja el, éppen melyik nyelvnél járunk (pl. water angolul [ˈwɔːtə], hollandul [ˈwa:tər], a bus [bʌs] ill. [bösz], a welcome angolul [ˈwelkəm], hollandul welkom (és úgy is kell írni).
Sörözéskor a beer, bear és bier útvesztője adja magát a teljes zavarodottsághoz, ám a rutinos holland csaposok ehhez szerencsére jól hozzászoktak már. A beer hollandul medvét jelent, angolul meg sört, de a két fogalom együttes előfordulásának Hollandiában különben is kicsi az esélye (Erdélyben mondjuk nem annyira).
A fodrásznál viszont nem árt tisztázni, mit értünk pony alatt. A könnyen elbizonytalanodók persze inkább vigyenek képet magukkal a holland fodrászszalonba, vagy válasszanak nagyon egyszerű frizurát, de a bevállalósok is jobb, ha előre tisztázzák, hogy adott esetben az angol pony-ra (lófarok), vagy a holland pony-ra (frufru) gondolnak.
Van olyan szótár, amiben ez a szó rosszul szerepel, de a Google képkereső nem hazudik (ilyenkor természetesen holland/angol szókombinációra teszteljük, ne csak úgy magában, mert akkor csupa lovacskát kapnánk eredményül). Szóval ebben is jobb, ha a képekre hagyatkozunk.
A hasonló szavak viszont abban is segíthetnek, hogy egy új holland szót könnyebben tanuljunk meg. A big hollandul malacot jelent, és sokat segít, ha memorizáláskor jó nagy malacot képzelünk magunk elé.
A kil (hűvös, nyirkos) is könnyebben megjegyezhető, ha egy hidegvérű gyilkos fagyos leheletét képzeljük el. A cv megnevezés a centrale verwarming, azaz a központi fűtés holland megfelelője, álláspályázatkor remélhetőleg ez nem okoz kavarodást, hacsak nem a fűtésszerelő pozíciók hoznak lázba.”
A teljes posztért ide kell kattintani, tegyetek úgy!
Együnk vadállatot!
Kaki, kakiszilva, datolyaszilva, hurma, sharon-gyümölcs, persimon, lótuszszilva, lichiparadicsom és még hosszan sorolhatnánk ennek a különleges gyümölcsnek a nevét, amit Christine mutatott be legutóbb.
„Hívhatjuk persimmon-nak, vagy datolyaszilvának is a Wikipédia szerint. Ez a csúnyácska paradicsomnak kinéző gyümölcs eredetileg Ázsiában volt őshonos, mára mindenfelé megtalálható.
Ezért a boltok polcain is rendszerint fellelhető itt nálunk. Férjem kollégája szerint az almára hasonlít az íze, a wiki azt mondja sárgabarack, szerintem pedig mangóba oltott alma erős diós utóízzel. Érdekessége, hogy nincs magja illetve magháza.
(Valaki az eredeti poszt alatt egy kommentben megjegyezte, hogy „Spanyolországban caqui-nak hívják és igen, kakinak ejtik, óvodás korú gyerekek már csak ezért vagy imádták vagy nem hajlandóak megkóstolni sem. :-))
Amúgy ritkán, de lehet benne magot találni, hosszúkás, barna magja van, kb. mint egy babszem. Mi leginkább meghámozva gyümölcsként esszük, de ugyanúgy felhasználható mint a barack, sütikbe, joghurttal, lekvárnak... Nagyon finom!”)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek