Azt gondolod, december 26-a még a karácsonyhoz tartozik? Nagyon tévedsz, amire a legékesebb bizonyíték, ha aznap betévedsz egy amerikai szupermarketbe és azt tapasztalod, amit Gabriella élt át és fotókkal is illusztrált.

Én 5, férjem pedig több mint 10 éve él az Egyesült Államokban. Kultúrsokkról, beilleszkedési tapasztalatokról, pozitív és negatív itteni élményekről hosszan lehetne mesélni, de most egy számomra mai napig nehezen megszokható dolgot emelnék ki. Ez az állandó rohanás, illetve a pillanatok meg nem élése. 

Egy átlag amerikai sokat dolgozik, gyakorta több, mint heti 40 órát és talán ismert, hogy itt a szabadságokkal nagyon szűkmarkúak a munkáltatók. Szóval valahol érthető, hogy a munkanapokat kell sokszor színessé tenni, ezért egy átlag amerikai 2-3 programot is össze tud sűríteni magának munka után, ami persze szuper dolog is lehet.

Viszont sokszor éreztem és érzem a mai napig úgy, hogy a mennyiség a minőség rovására megy és itt folyamatos a „programlistázás”; ez és ez megvan, megcsináltuk, kipipáltuk, haladjunk tovább a következő pontra. 

Az érzés, hogy valahogy kétszer annyira rohannak az emberek, kétszer annyi programot sűrítenek bele egy napba, mint otthon és ezért mindezeket csak félgőzzel élik meg. Valahogy így van ez az ünnepekkel is. 

December 26-án reggel el kellett szaladnom a szupermarketbe zsömléért. Nem hittem a szememnek, mikor azt láttam, hogy a még két napja is csodaszép karácsonyi díszektől, mikulásvirágoktól, ünnepi édességektől roskadozó polcokat már teljesen kipakolták.

Egyik részük üresen, másik részük pedig már Valentin-napi mackókkal, szívecskés ajándékokkal volt feltöltve. Karácsonyi zene helyett már csak a szokásos „áruházi zene” szólt. 

Egyetlen Happy Holiday vagy Merry Christmas feliratú cookie-t, csomagolópapírt, léggömböt, képeslapot, papírnehezéket, stb. sem lehetett már találni a boltban. Nyitás után egy órával kipucoltak mindent. 

A karácsony megvolt. Elmúlt. Jöhet a következő ünnep.

Persze nem ez az első ilyen eset. Férjemmel szoktunk jókat nevetni, mikor augusztus végén még papucsban sétálunk, de már a halloweeni jelmezekből, meg rémisztő kiegészítőkből lehet vígan válogatni. 

Amit persze egy hét késéssel követnek a Hálaadásra szánt csecsebecsék és oktüber elején már a karácsonyi áradat. Persze lehet, hogy Magyarországon is ugyanígy van ez. 

Akkor is jó néha nem siettetni a dolgokat, hanem ellenkezőleg: lassítani és megélni minden napot.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.