Ma újabb város következik a Bemutatom a városom-sorozatban, méghozzá a kanadai Vancouver, ahol a természet közelsége mellett számtalan olyan egyéb program akad, ami nagyon élhetővé és kellemessé teszi. A kanadai várost az ott élő Lívia mutatja be.

Mutasd be te is a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre!

A richmondi éjszakai piac

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?

Ha Vancouver, akkor a természet felfedezése lesz, ami leginkább visszaadja a west coast feelinget. Ez pedig abszolút időjárástól függő.

Itt ugye nagyon sokat esik, és ha épp zuhog, vagy mondjuk épp havazott, ami oly ritka, akkor vagy irány a tengerpart – ezzel nem érhet csalódás – Kits Beach a legkönnyebben elérhető, vagy a Stanley park, hogy a fák takarásától védve megnézzük a hatalmas törzsű fenyőfákat.

Amennyiben szép az idő, úgy én szeretem némi kalandra invitálni az idelátogatókat, ha belefér némi hegymászás, akkor irány a Baden Powell túra, forrásokon, patakokon, örökzöld erdőkön át. Hasonló élmény a Lynn kanyon, eldugott patakokkal, mártózási lehetőséggel.

Egy komfortosabb verzió a Grouse hegy, ahova gondola visz fel, és pazar kilátás nyílik róla a városra. A Capilano függőhíd szintúgy kalandos (nem túl őrült), persze kizárólag csak a nem tériszonyosoknak.

Persze a tengerpart itt is bejátszik, de amennyiben bevállalós a látogató, úgy az előbbiek helyett a Wreck Beach-re vinném el, ami nudista, és nagyon hippi.

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?

Ellátogatni a Granville szigetre határozottan megéri a túrát már csak a légkör és a kis kézműves boltok miatt, és persze bámulni a dokkoló kishajókat, és az előttünk magasló felhőkarcolókat.

Canada Place a belvárosban szintúgy kihagyhatatlan. Szintúgy pazar rálátás nyílik a tengerre, az északi part hegyeire, illetve rácsatlakozhatunk a Sea Wall-ra, ami a világ leghosszabb megszakítás nélküli tengerparti sétaútja a maga 28 km-ével.

Nem teljesen ingyenes ugyan, de ajánlom a richmondi éjszakai piacot ($2.75 a beugró/fő), ahol mindenfélét lehet kapni a jól átsütött tintahaltól kezdve az igazán egzotikus zöldségekig, gyümölcsökig.

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?

Vancouver a bevándorlók városa, úgyhogy itt minden nemzet megtalálja a maga autentikus ízvilágát. Én oda szeretem vinni a látogatóimat, ami mondjuk két kultúra keveredését adja ízlésesen vissza.

Ilyen például az Eatery, ahol nagyon pöpec sushit lehet kapni, de az egész étterem hangulata, kialakítása helyi, hippi-kultúrát tükröz.

Vancouver legrégebbi étterme, ami ma már franchise, az az Old Spaghetti Factory, ennek belvárosi éttermében van egy kis villamos, ami méltóképp visszaadja a „régi” Vancouver hangulatát.

Az Old Spaghetti Factory

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?

Vancouvert 1886-ban alapították. Azt, hogy mi volt előtte, leginkább az őslakos kultúrában való elmélyedés adja vissza. Totemoszlopok elvétve rengeteg parkban találhatók, amennyiben azonban meghökkentő és méretes, európai kultúrától teljesen idegen műkincseket tekintenénk meg, akkor irány az Antropológiai Múzeum a UBC egyetemnél.

Természetesen ha előrébb megyünk az időben kezdve az 1800-as évektől, akkor sok mindent meg lehet tudni a városról a Vancouveri Múzeumba látogatva is, ami kreatív és szórakoztató módon kalauzolja az érdeklődőt a kínai bevándorlók vasútépítési célból való behozásuktól kezdve a második világháborúban kitaszított és vagyonuktól megfosztott japán telepesek történetéig.

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?

Ha valaki még nem volt Kanadában, akkor lehet, hogy ilyenek juthatnak eszébe idejövetelkor, hogy „juharszirup”, meg „igazi, minőségi whisky”. Hát ezeknek biztos nem kell helyet hagyni hazafelé, mert ezek nem igazán különböznek a Magyarországon megvásárolható termékektől.

A marihuána ugye „szinte” legális, azért ezt sem érdemes becsempészni a bőröndbe.

Számos olyan ajánlás van turistáknak, hogy mondjuk vigyünk haza helyi sört, meg csokoládé remekműveket. A sör minősége itt rendben van, egész finomak, de a magyar kézműves sörökön szocializálódott generáció (köztük én is) nem fog elájulni a helyi kínálattól, és a csokival is hasonló a helyzet.

Na de akkor mit vigyünk haza? Kis ajándékkosár konzerves füstölt lazaccal jó ötlet lehet, őslakosok alkotta és/vagy díszítette tárgyak szintúgy, bármi, ami kanadai juharleveles, és esetleg egy hokimez.”

Ha szívesen olvasnál még Líviától, látogass el a blogjára!

A sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint bővíthetők) 

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket? 

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban? 

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát? 

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét? 

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni? 

Mennyire könnyű munkát találni a környéken? 

Milyen szolgáltatások érhetők el a városban? 

Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)? 

Kinek ajánlanád a várost? 

Milyen a jövőképed az adott városban?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.