Gyakorlatilag egy hónap eltelt a magyar parlamenti választás óta, zajlik a történtek feldolgozása mind a pártok, mind a szavazók között. A történtekre reflektál az egyik mai ajánlott írás, hogy aztán minden halogatás nélkül ellátogassunk Dániába, végül együtt örüljünk az angliai carbooty-szezon kezdetének.

(Fotó: instagram.com/eletemmorzsai_blog)

Kezdjük akkor az április 8-i választás utózöngéivel, amiről az Életem morzsái blog szerzője írta le érzéseit.

„Én némán csak hallgattam és diplomatikus voltam minden ismerősömmel, sőt volt olyan helyzet Húsvét előtt, hogy én érezhettem magam cikin, mert véleményt mertem fogalmazni. Nem egy olyan országban élünk még, ahol a szabad véleménykinyilvánítás az jogom?! 

Angliai ismerőseim tekintetében abszolút semmi nézeteltérés nem akadt. Az, hogy lehet, hogy Londonban az emberek 80% egyetért ugyanazzal, amit én is gondolok. Miután már le lettem butázva a Facebookon. 

Megkérdezem, az Angliában élő magyarok, akik egyetértenek velem, ők is buták akkor? Milyen jó, hogy bután itt egy idegen anyanyelvű környezetben mellesleg meg tudunk élni és kaptunk munkát, kialakítottuk az életünket. (...) 

Az eredmény ledöbbentett estére. Ahogy meg napok teltek, egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy harmadrangú állampolgára lettem Magyarországnak. 

Először csak másodrangúnak éreztem magam, mert külföldön élőknek (akik ténylegesen otthonról vándoroltak ki) nehezebb eleve szavaznia. Az online regisztráció még hagyján, de aki messze lakik, bizony több száz (akár ezer) kilométert is kell utaznia a szavazata miatt. Szerintem több százezer szavazat emiatt veszett el. 

A szavazási rendszerben én nem vagyok egyenértékű állampolgár más állampolgárokkal. Különös tekintettel azokra, akik sohasem éltek, dolgoztak a jelenlegi magyar közigazgatási területen belül, mert ők levélben is szavazhatnak. Én nem. (...) 

Nem érzem kicsit sem rosszul magam, ááá. A kormánynak olyan emberek kellenek most (mármint a szavazatuk), akik vagy ingyenélők, vagy nem is otthon adózó polgárok (de így is támogatást kapó emberek). 

Ezek után mondja nekem egy ismerősöm, hogy én károsítom meg Magyarországot, mert Angliában adózom. Igen, itt adózom, de legalább nem élősködöm ingyen a magyar államon. 

Sőt, mikor otthon járok (évente többször) csak úgy költöm a száz fontokat, szóval még pénzt viszek haza, mint hoznék el onnan. Ezek után nem is értem, melyik állampolgár is károsítja meg jobban a hazát? Mert én nem, az tuti. 

Mindent latba vetve, soha nem éreztem magam ennyire hátrasorolt „kivetett” magyarnak. Nem titok, hogy célom az, a következő választásokra már mindenképp kettős állampolgár legyek: magyar – brit. Csak, hogy megnyugtassam magamat vele…” 

A teljes posztot itt találjátok.

2018 nem a halogatás éve 

Ej, ráérünk arra még – szól a klasszikus idézet, ám Balázs, a Balázs in the World blog szerzője Dániában kicsit másképp áll hozzá idén a dolgokhoz, így több, eddig halogatott dologba is beleállt.

„Végre elmúlt a közel 7-8 hónapig tartó sötét, depressziós, ködös, szürke időszak Dániában és átvette a helyét a hosszú és napsütéses, néha már 15 fok fölé kúszó időjárás. 

Akik nem éltek valaha Északon, azoknak nehéz a napsütés jelentőségét (!) szavakba önteni, de nálunk, ahol szinte csak két évszak van (sötét és világos) ez hatalmas változást jelent. (...) 

Elkezdtem, így közel a 25. életévem betöltéséhez közeledtével a jogosítvány megszerzését. (...) Itt egyszerre megy nagyjából a KRESZ oktatás és a gyakorlati, vagyis a vezetés. 

Első hétvégén indult az elméleti anyag, szombatonként 4 óra. Ma pedig vasárnap voltam életemben először, egyedül autót vezetni egy rutinpályán. 

Őszintén, tartottam tőle, hogy hogy fogom kezelni a kuplungot, parkolásról nem is beszélve, de boii, wrong was I! Olyan érzésem volt, mintha erre születtem volna, első nekiindulásból 5/5-ször ment a párhuzamos parkolás, nem hogy 12 centire, de sokkal inkább 5-10 centi között. Lefulladni is talán ha 1-2x sikerült 4 óra vezetés alatt. Teljesen meglepő volt, de nagyon élveztem az egészet. 

Ezentúl még 2 hónapig lesznek szombatonként elméleti órák, mellette pedig hétköznap kell vezetnem forgalomban 16 órát. Lesz még 4 óra ilyen csúszós pályán. Tehát a maival együtt összesen 24 órát kell vezetnünk. Az ár itt elég egységes, mindenhol 14.000 DKK-t kérnek, ez magyar forintba 560.000. (...) 

Egyébként angolul megy az oktatás, egy félig amerikai, félig dán fickó tartja az órákat. (Egész pontosan, a magyarázat angolul van, de az órai anyagok, táblák, jelzések, mind dánul. De minimális nyelvtudással szerintem sokan át tudnak vergődni, ha pedig valaki már legalább közép szinten beszél dánul, akkor semmi probléma nem lehet.) 

Nagyon sok személyes történetet mesél, ami például tegnap, éhgyomorra, enyhén másnaposan nem volt a legélvezetesebb, de elképesztően tanulságos. Szerencsére, vagy nem, de volt része balesetben és látott is személyesen párat a karrierje során és ezeket mind elmesélte. 

Nekem így sokkal könnyebb megjegyeznem az apró részleteket, szabályokat, ha ezt valaki egy történet formájában tanítja. Persze van, akinek nem jön be, tegnap egy portugál srác felállt egy óra KRESZ után és visszakérte a pénzét, hogy ő szabályokat akar tanulni, nem valami öreg fickó elbeszéléseit hallgatni, majd kifáradt. 

Ilyen is van, nem mondom, hogy tökéletes a tanár, de nekem a legideálisabb, úgyhogy nagyon becsülöm. Sokszor szerintem pont ezek a történetek adják a komolyságát a vezetésnek és annak, hogy milyen súlyos, halálos balesetet lehet okozni, ha figyelmetlenek vagyunk. (...) 

Ezen kívül pedig munka terén is vannak kisebb, nagyobb változások. Nem szoktam a karrierrel kapcsolatos témákról túl részletesen írni, de a lényeg, hogy több cég is nyitott volt arra, hogy felvegyen, de végül a megérzéseim azt súgták, hogy maradjak a jelenlegi munkahelyemen. 

S így közel másfél évvel a kezdésem után, kaptam is egy új pozíciót. Továbbra is értékesítés, de most már egy három fős csapattal fogok együtt dolgozni, mint vezető. 

Ez jövő hónaptól indul, úgyhogy még tapasztalatokat nem tudok megosztani, de nagyon kíváncsian várom és nagyon boldog vagyok, hogy megbecsülnek és adnak egy ilyen lehetőséget. 

Egyébként, abszolút úgy látom, hogy remek helyen vagyok, egyre több új kolléga van, tényleg a Föld minden részéről és a növekedés ellenére nagyon jó kultúra van a munkatársak között. 

Közös reggeli szinte minden nap, munka után csocsózások és rengeteg különböző rendezvény. Jövő héten megyünk egy egész éjszakás LAN partyra nagyjából 10-en, az ügyvezetővel együtt. 

Lesz sörkóstoló este is, részt veszünk az aarhusi csocsóversenyen is párosban (én leszek az egyik versenyző, ki gondolta volna) és ezen felül szinte minden pénteken közösen vacsizunk a városi Street Foodnál. Igazából, tényleg nem is lehetne jobb egy munkahely az én szemszögömből." 

A teljes posztot itt találjátok, nem érdemes halogatni a kattintást! ;) 

Egy magyar vajling Angliában 

A carbooty (azaz kb. bolhapiac magyarul) egy elég speciális angol (vagy brit, ha úgy jobban tetszik) műfaj, amiért sokan rajonganak a szigetországban. Köztük van Christine is, aki jártában-keltében beszerzett pár izgalmas darabot.

„Ténylegesen beindult a carbooty szezon. Azért ténylegesen mert az előzőeket elmosta a jóféle időjárás. De végre beindult a szezon. 

Íme, az angliai carbooty-n egy magyar ipari remekmű, piros vajling formájában. :) Még a madzag is rajta van, amivel fel lehet akasztani. Az aljára rá volt stemplizve az ára, 75 forintba került a gyártása idején. 

Kár, hogy nem tud mesélni, hogy került ide a hagyatékis árushoz, milyen tekervényes utat járt be mire eljutott Bonyhádról erre a Chorleywood melletti mezőre. Bennem rengeteg emléket felidéz mindenesetre. Szívesen elhoztam volna, de nem tudnám hova tenni. (...) 

Az idei szezonnak nem kedvez az időjárás, de azért amikor csak lehet, megyünk. Főleg, hogy idén is van pár új helyünk. Muszáj felfedezni őket. :) A pöttyös kerámiák a gyengéim vagy 30 éve, ezt tudja a férjem is. (...) 

Két pár só-bors szóró is hazajött velem. Igazából lett volna több is, de válogatós lettem. Az eladó úr mesélte, hogy az anyukája gyűjtötte őket és volt neki vagy 1500 pár, az egész lakás minden fala kis polcokkal volt teli rakva. Nem semmi látvány lehetett. 

Mivel sajnos meghalt az anyuka, így a fia apránként felszámolja a gyűjteményét. Emlegetett valami árverést is, hogy az nem sikerült, de nem értettem miért.” 

A posztokat rengeteg képpel itt és itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.