Alighanem a legtöbb határátkelőben valamikor (vagy akár többször is) felmerült a gondolat, milyen lenne visszaköltözni Magyarországra. Aztán ezt vérmérséklettől és az aktuális helyzettől függően adott válasz követte. Ilyen helyzetben van az eheti ajánló egyik választott posztjának szerzője is. Emellett kissé górcső alá vesszük a londoni divat vadhajtásait (inkább viccesen, mint komolyan), végül elugrunk egy kicsit pecázni a világ végére.

Vajon mit illik olyankor érezni, amikor az ember a nyugati jólétben lubickolhat? – tette fel a kérdést a Fromazs blog szerzője, és meg is adta a választ: természetesen örömöt és boldogságot. Ami meg is van, de nem teljesen felhőtlen. Hogy miért, az kiderül az alábbiakban.

„Milyen érdekes, hogy a saját magunk belső vívódásait mennyire nehéz megszüntetni. Nem úgy megy, hogy beveszem a gyógyszeremet és várom, hogy elmúljon a fejfájás. 

Engem a társadalmi beidegződések és elvárások is nagyon szoktak nyomasztani, de most kezdem úgy érezni, így a negyven felé közeledve, hogy nem nagyon érdekel, hogy ki-mit gondol rólam, illetve az életemről. Ennek ellenére, mégsem tudom sokszor levetkőzni a belső szorongásaimat. 

Vegyük például azt, hogy nagyjából 10 hónapig nem találtam munkát. Miféle ember vagyok én, aki nem dolgozik „csak” nyelviskolába jár és a családjával foglalkozik – gondoltam. 

Milyen hülye voltam, hogy csak szapultam magamat – persze csak legbelül – miközben nagyon igyekeztem beilleszkedni, tanulni, barátokat szerezni. Főleg, hogy francia nyelvtudás nélkül esélyem sem volt semmilyen állásra. Most, hogy középfokon beszélek már és egy picit jobban értek is, most sincs igazából. 

Külföldre menni azért jó, mert az ember annyi féle dolgot lát. Hiába éltem négy évig New Yorkban és láttam egyet s mást, Magyarországon élve még mindig úgy éreztem, hogy csak egyféle módon lehet élni. 

Talán azért itt nyílt ki a szemem, mert a franciák mások. Itt nem munkamániásak annyira az emberek, mint Amerikában. Ahány emberrel összehozott az élet Nantes-ban, annyi féle módon élnek. (...) 

Itt senki sem ítélkezik a másik felett és nem próbálja meggyőzni a maga igazáról, illetve irigykedést sem nagyon tapasztaltam. Igaz, az anyagi biztonság és a munkanélküli időszak állami támogatása nem hasonlítható az otthonihoz, szerintem ezért is tudnak a francia nők könnyebben úgy élni, ahogy szeretnének, és nem ahogy a kényszer diktálja. 

Az angol nyelviskola ötletét a piaci igények és a végzettségem áldásos egybeesése adta, annak ellenére, hogy nem akartam angolt tanítani. Nem lehetett viszont válogatni, mert nem volt miből, ugyebár. 

Májusban lettem egyéni vállalkozó, azóta hirdetem a Nantes English Cornert, az itteni „Jófogáson”, szórólapokon és a Facebook-on. Persze nyáron nem történt semmi, de most már akadnak tanítványaim. (...) 

A türelem a vállalkozásban kulcsfontosságú, de abból nekem nincs sok. Nagyjából úgy látom, hogy addigra sikerülne itt felépítenem a nyelviskolát (több tanárral, csoportokkal) vagy találni egy alkalmazotti állást, mire letelik a tervezett két évünk. 

Leginkább talán 3-4 év alatt sikerülne úgy beilleszkedni, hogy igazán jól érezzem magamat. Jelenleg viszont utálok otthon dolgozni, szeretnék több társaságot magam körül és inspiráló kollégákat és persze rendes pénzt keresni. 

Ergo, elkezdtem állás után nézni Magyarországon. Nem őrült módon, de ha találok valami igazán testhezállót azt megpályázom. Ha beleszeretek egy állásajánlatba és a cég hajlandó Skype-on interjúztatni, csak akkor indulunk el előbb, mint a tervezett 2018 júliusi hazaköltözés. 

Hogy még éppen a nyári uborkaszezonra hazaérjek, ami a munkakeresést illeti, hát igen, a jó időzítés fél siker (lenne)! Mennék is, de maradnék is. Persze ezt nem lehet, de majd meglátjuk mit dob az élet. Bármi megtörténhet, még a lottón is nyerhetünk! 

Kicsit félek hazaköltözni, mert érzem, hogy megváltoztam. Hogy jó vagy rossz irányba, azt nem tudom, de máshogy állok kicsit a dolgokhoz, máshogy gondolkodom. 

Nagy hatással volt rám Franciaország, az itteni mentalitás és az itteni élet. Egyetlen egy dolgot tudok csak említeni, ami nem tetszik itt. Ez pedig az, hogy egyes szakorvosokhoz (pl. bőrgyógyász) csak a körzeti orvostól kapott beutalóval lehet időpontot kérni. Ez persze csak kényelmi kérdés, de ez az egyetlen dolog, ami bonyolultabb kicsit, mint otthon. 

Minden más egyszerűbb és szinte mindent lehet online intézni. Amerika után is egy kisebb sokk volt visszaköltözni Pécsre, szerintem hasonlót fogok átélni, ha majd Budapestre hazamegyünk. (...) 

Jó lenne itt maradni. Itt minden jó, bár az élet nehézségei ugyanúgy jelen vannak, de a nehezítő tényezők sora rövidebb." 

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el, érdemes!

A londoni divat sötét oldala

Aki járt már a brit fővárosban (vagy akár ott él), az tudja, hogy néha nem akármilyen öltözködési csodákba lehet belefutni az utcán. A London Budapest Metro blog bevallottan szubjektív, és nem kicsit csipkelődő posztját azért nem kell teljesen komolyan venni, annak ellenére, hogy sok igazság van benne.

„Toplistásunk a cirkuszi előadások örök darabja, a hájas, tetovált nő. Ugye az individualizmus korát éljük, Londonban meg tombol a „Szeresd magad ahogy vagy” önkifejezés láz. 

Ugyan a népesség zömének stíluseredetisége egy szoci állami áruház kínálatából is kielégíthető lenne (önerőből kombinálhatjuk mindazt, ami a bangladesi varrodából kirepül és az Instagram felkapja), de azért legalább lehet látni az igyekezetet. 

A feelgood mozgalom legnagyobb visszaélői azok az eszméletlenül elhízott, nőiességet nyomokban alig tartalmazó önérzetes darabok, akik sápadt, libabőrös testükre rávarratják az első baromságot ami agyukon átfut, és ezt a hatalmas, élő húspalettát masíroztatják miniszoknyával, kivágott blúzzal és leggings-zel. 

Kedvelt motívum a combjuk hátsójára rátetovált kis masni, mintha harisnyakötő lenne, vagy a tarkójukon felpúposodott husikupacra róják bele gyerekeik-szüleik-kedvenc pizzafeltéteik nevét. (...) 

Másik kedvencem a onesie, az ilyen overál vagy egyberuha, ezt is a prosztók (már bocs) hordják előszeretettel, nagyközértekben láthatunk ilyen egzotikus vadakat, amint plüsspizsire hajazó onesie-ban és flip flopban vagy UGG típusú csizmában csoszognak, o’csó ribancosan riszálnak (a lábat nem emelik és aprókat löknek oldalra a popsijukkal) és persze üvöltve kommunikálnak. 

Erre előszeretettel húznak terepzöld, bő kabátot műprém szegéllyel a kapucnin. Igazi chavs. Ha van tabu nálam, az a házi joggingban-pizsiben leugrás a sarki boltba ,,egy percre, cigiért” – közösség elleni izgatás, amiért egy 1998-as Quelle katalógussal csapkodnám őket, amíg meg nem jön az eszük. (...) 

Továbbá nem értek egyet azzal sem, mikor a szép irodás kiskosztümhöz koszos tornadorkót húznak föl, csak mert így kényelmes tömegközlekedni. Értem én, de lányok, ez akkor is igénytelen. Vannak nagyon komfortos, kicsit nagyistílusra hajazó de csinos lábbelik, amikkel ki lehet húzni a munkahelyi csodatopánkáig. (...) 

Mi van még? Most bejött a (szakadt) farmer alatt hordott neccharisnya, tehát a pucér hasukon egy halászháló virít a gatya fölött, majd némi bőr és csak aztán a mellet takaró akármi. 

Ez is olyan darab, amit nem Kate Middleton vagy egyetemi tanárok hoztak divatba. Rock-chick style vagy mi. Sosem értettem, miért fizetnek az emberek egy vagyont csak hogy úgy nézzenek ki, mint egy mosdatlan csöves. (...) 

Egyszóval a divat egyik fővárosában én úgy találom, hogy a fehérnép, osztálytól függetlenül, el van veszve ízlés és higiénia tekintetében a mindennapokban. Igyekeznek, de rászolgálnak az angol bénaság rossz hírnevére s szerintem ebben bűnös a ,,Nincs szabály, légy magad”, önértékelést nem bátorító hullám. 

Azért is hiszem, mert ha formalitásokról van szó, azaz hivatalos ceremóniákra kell készülni vagy uniformist rántani, az angol szabászat nagyon is kompetens, és gyönyörű darabokat produkál. 

Máig vannak üzletek, amik elegáns, jól szabott ruhákat kínálnak, ilyen a Hobbs vagy az L.K. Bennett – három számjegyű az árcédula, de a tradicionális angol divat sikeres követői. Tudtak az ánglusok valaha öltözni és régi képeken nagyon bájosnak tűntek, épp csak regulázásra és fekete-fehér szabályokra van szükségük, amit jámboran követhetnek." 

A teljes posztot néhány felettébb elgondolkodtató képpel itt találjátok.

Horgászkaland a világ végén 

Persze nézőpont kérdése, hogy mi számít világvégének, de Európából nézve Palau szigete mindenképpen a közelében lehet. Bevallottan ez az egyik kedvenc helye a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések blog szerzőjének, aki eddig háromszor járt ott, és egyszerűen nem tud „kiszeretni” belőle.

„Bár a „mit is csináljunk a hétvégén”-re a válasz elég limitált, mert vagy elmész csónakázni, horgászni és sütögetni, vagy búvárkodsz, vagy valami kajak túra / kirándulásra mész. Nagyon mást nem lehet csinálni hacsak a beülök valami tengerparti krimóba és bámulom az idő múlását egy sör mellett nem vonzó számodra. 

Szóval a bárka, amit a kolleganőim a hétvégén ki tudnak bérelni a munkahelyről olyan 10-12 főnek kényelmes, és az út egy jó kis szigetre olyan 20 perc, hosszabb, ha közben megálltok horgászni. Mi ezt tettük. 

Egy kis kitérő: ahhoz, hogy horgászni tudj, venni kell egy engedélyt valami turisztikai boltban, ami 1 hétig érvényes. Külön engedély kell búvárkodni, meg ha természetvédelmi környezetbe mész. 

De az azért el kell mondanom, hogy a palaui önkormányzat nagyon jól felismerte, hogy nekik a turisztika a legfőbb vonzerejük és az így befolyt pénzeket visszaforgatják a turisztikába. 

Takarítják, felújítják a helyeket, egyre több turisztikai táblát találsz kint, nyomtatott brosúrákát mindenféle nyelven (nem, magyar nincs) és bizony foglalkoztatnak egy turisztikai rendőrséget is aki az orvhalászokat / búvárokat / kajaktúrákat figyeli… Meg néha eltévedt kínai halászhajókat tessékelnek ki a halban gazdag területekről. 

És higgyétek el, jobban járnak, ha a rendőrség kíséri őket ki, mert ha a helyi erők találnak rád a tilosban akkor nagyon pórul jársz. Legutóbb 3 halászhajót, amit a helyiek találtak meg… 

Nos… a halakat visszaengedték, a döglötteket szétosztották a helyi lakosok között, a kínai halászokat „kicsit megregulázták” majd összekötözve otthagyták őket a nagykövetség előtt (Palaun van egy)… a hajók… nos azok közül kettő véletlenül kigyulladt és porig égett, a harmadik (ami fémből volt) elsüllyedt, a búvárok nagy örömére mert pont egy olyan helyen tette, ahol amúgy nem volt semmi és most lehet roncsot merülni… (...) 

Amin meglepődtem, hogy a vendéglátóim hoztak magukkal egy csomagban szöget, meg ragasztószalagot és faragasztót meg kalapácsot, kisfűrészt és a férfiak megnézték lehet-e / kell e valami javítani. 

Ha igen megcsinálják, ha nagy meló szólnak az önkormányzatnak akik 2 héten belül javítják. MINDENKI vigyáz a dolgokra, még a gyerekek is mert így lettek nevelve. 

A horgászat valami egészen élvezetes, minimalista módon történik. A hajóskapitány az ebédjét kockáztatva elviszi a csapatot egy helyre, ahogy úgy érzi van hal. Ha nem fogunk semmit, akkor ő bizony éhen marad… 

A fehérbőrű turistáknak fél óra után szépen kiázik a kezük, és ha jön egy nagyobb hal, akkor a damil szép kis emlékeztetőt tud vágni a markodba… De akkor is megéri. :) 

Időnként ha „kihűlt” a hely, a kapitány új helyre viszi a csónakot és indul minden előröl. Mivel a víz halban gazdag így egy nagy hűtőládát kb. egy óra alatt telepakol 6 ember. Ha megvan, ami kb. kell a nép megetetéséhez, akkor indulás van vissza a kis szigetre és indul a BBQ parti." 

A teljes posztért ide kell kattintani.

HÍRMONDÓ

Törvénnyé tehetik a Brexit időpontját 

Mi a fene lesz az a Withdrawal Bill? Nem akármilyen fontosságú jogszabály, például percre pontosan kiderül majd belőle a modern brit történelem egyik legfontosabb eseményének időpontja. 

Megéri a karácsonyt a brit kormány? 

Nagy nyomás alatt van ezekben a napokban a brit konzervatív kormány, miután rövid időn belül egy második miniszter is lemondott. Már az is kérdés, megéri-e a karácsonyt. 

Ez vár Magyarországra az EU szerint 

A magyar gazdaság idén 3,7 százalékkal növekedhet, ám ez az ütem jövőre 3,6, 2019-ben pedig 3,1 százalékra mérséklődhet az Európai Bizottság őszi gazdasági előrejelzésének Magyarországról szóló elemzése szerint. A lassulás oka részben a munkaerőhiányból fakadhat.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.