Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei. Ezekkel foglalkozik ma az egyik ajánlott poszt. Aztán kicsit elmélázunk azon, hogy vajon a britek képesek lesznek-e kicsit visszavenni a siker érdekében, végül, de nem utolsósorban (hogy ezt a csodálatos közhelyet is beemeljem ide) megnézzük, mi változik januártól a svájci állampolgárság megszerzése terén.

Kialvatlanság, káosz és kilométerundor – vannak időszakok, amikor ezek jellemzik a furgonlét mindennapjait – ismerte el a Mindenkilaci blog szerzője, és ha elolvassátok az alábbiakat, akkor ti is rájöttök, hogy tud ez az életforma durva lenni.

„A furgonlakólét messze nem merül ki abban, hogy az ablakon kikönyökölve énekled a szánsájnreggit, vagy hogy a kora reggeli napsütésben full mékápban jógázol idilli alpesi tájjal a háttérben, miközben a kutyáid vigyázz fekvésben henyélnek melletted, a férjed pedig mintha csak egy barber shop reklámplakátjáról lépett volna le, a legújabb trend szerint nyírt szakállfrizkóval és spontánul laza, mégis elegáns hipszterszerkóban nyújtja feléd fültől fülig érő mosoly kíséretében a frissen gőzölgő kávét, amit az erdőben szedett gallyakból rakott tűz felett főzött le a maga őrölte arabikából, miután megfejte a milka tehenet. 

Tehát nem, nem csak erről szól. 

Eddig sem árultam zsákbamacskát, nem állítottam, hogy a vándor életmód egy édes-ragacsos vattacukor melyet egy unikornis pottyantott ki szivárványszínű bélgőzök kíséretében, azt is megmutattam, amikor éppen egy konténer mellett reggeliztünk, és azt is, ha egy gusztustalan betonparkolóban találtunk csak szállást, vagy ha éppen 17 órát utaztunk és rostokoltunk a dugóban. 

Barátunk szerint azonban ez sem elég, hogy átjöjjön a lényeg.

Akkor tessék, most elmesélem egy hetünket, melyet elsősorban a kialvatlanság, a lakókocsiban eluralkodó káosz, és legfőképpen a kilométerundor jellemzett. 

Három nap alatt harminchat óra meló, aztán levezetésképpen még négy óra standbontás és pakolás, hogy aztán némi alvás után hazafelé vegyük az irányt. 

Utazásunk oka igazán örömteli, gyermekkori barátnőm kimondja a boldogító igent. Szerencsére erről már hónapokkal korábban értesítettek minket, így tudtunk egyáltalán jelen lenni a nagy napon. Ez is az utazó életmód része, nem igazán tudsz részt venni otthon spontánul szerveződő programokon. 

Még meg sem iramodik a vér az ereimben a reggeli koffeinlöket hatására, de már túl vagyunk az első száz kilométeren. Hasítunk a pályán. Vagyis csak hasítanánk, ha Ernő, a lakókocsink világítása megfelelően működne. De miért is működne megfelelően bármi is egy 42 éves lakókocsin? Néha kihagy az index és a féklámpa, világításról pedig ne is álmodozz! (...) 

Tovább a közelben lakó barátokhoz, a kertjük előtt lesz elég hely, és ha már fél éve nem ittam alkoholt, éppen itt az ideje, hogy a viszontlátás örömére koccintsunk egyet. Alvás ismét egy kapu előtt, ahonnan azonban hajnalban odébb kell gurulnunk, hogy barátaink ki tudjanak állni a kocsival, hogy munkába siessenek. 

Nagyjából egy percet töltünk a szomszéd kapuja előtt, amikor megjelenik a tulaj, dúl-fúl, hiszen „mi lenne ha” épp most kellene a beteg édesanyját kórházba vinnie. Sanyi kezében ott fityeg a slusszkulcs, pislogunk nagyokat, nem igazán értjük a problémát, mindenesetre jobbulást kívánunk az anyukának, és már megyünk is tovább. Ismét irány a szerviz, az autó végre megjavul, vissza a barátokhoz parkoltatni a kocsit. (...) 

Amikor ezt a bejegyzést írom, éppen elhagytuk Bécset. Még ötszáz kilométer van ma előttünk. Kilométerundorom van, úgy érzem, képtelen vagyok végigülni ezt az utat, percenként pozíciót váltok. 

Teljesen ki vagyok facsarva, mintha napok óta nem aludtam volna. És tényleg. Az vigasztal, hogy most egy jó ideig nem kell újra megtennünk ezt a kört. Mégis elfog a szomorúság. Jó volt itthon lenni. 

Hogy valamivel elüssem az időt, elmajszolok egy szendvicset. 

A kifli szikkadt és rágós. 

Az út rémesen vacak, ugrál a billentyűzet a kezem alatt. 

A szemem kiszáradt a huzattól. 

A határőrök persze megint minket szednek ki ellenőrzésre.” 

Akit a teljes poszt érdekel, az itt olvashatja el. Ne hagyjátok ki! 

Remélem, Anglia k’rvagyorsan lead az arcából 

Rájár a rúd mostanában a britekre, volt a szigetországban minden, amire nem vágyik az ember. Az egyik ilyen állandó téma persze a Brexit, ennek kapcsán kezdett elmélkedni a London Budapest Metro blog szerzője, hogy aztán egészen messze jusson.

„Ha kedvenc briteim kicsapják-elkergetik a kontinens munkavállalóit a csodabrexitükkel, sok sikert kívánok nekik. 

Egy történet az attitűdről: spanyol barátunk grafikai tervező. Szabadúszó, dolgozik bárkinek, most épp a Telegraph-nak, ami igencsak EU ellenes sajtó. Nos vannak egész részlegek, többek között a creative department is, ahol csak külföldiek, olaszok, spanyolok, mindenmás dolgoznak, hogy-hogy nem, biztos orvul ki lettek túrva a szegény helyiek. 

A manager ellenben angol, aki ’aszik a fickó olyan emailjeire válaszolni, mintshogy ,,Sürgős, utasítása nélkül nem tudjuk folytatni”. 

Egy szép nap ez a manager berángatja barátunkat olyasmit prezentálni a fejesek előtt ami nem az ő szakterülete, viszont a főnök munkája lett volna tető alá hozni. Derék hispánunk valamit elnyümmög a kivégzőosztag előtt, aztán várja a szúrós tekinteteket, ehelyett a vállát veregetik és tapsolnak, hogy ez ám az eredmény! 

Lövésük sem volt, miért ülnek be meetingezni. A lap nagykutyái. Arról sincs túl sok fingjuk, mit kell letenni az asztalra ,,érdemi munka” címén, de önmázolásban, mások verítékén felkapaszkodásban világelsők. 

Elgondolkodom, hogy ebből vajon mindig meg fognak-e tudni élni és túlélni, vagy előbb-utóbb nagyon elp*csázzák őket az innovációval, előre gondolkodással tervező nemzetek és a demográfiai változásokkal járó pakisztáni kisközértesek/indiai patikusok.

Mivel jelenleg én is benne ülök a forró üstben csak remélem, hogy Anglia k’rvagyorsan lead az arcából, némi realitásérzékkel felméri, hogy már se gyarmat, se flotta, se ipar, se tudás alapú társadalom, és összeszedi magát. Az arroganciába belebuktak már sokan mások is. 

Ugyanezt az arroganciát látom új munkahelyemen, ahol a jobbmódú lakosság a klientúra. Egy része képzett szakember, okés. 

Másik hányada a meggazdagodott indiai és angol, utóbbiak ugyanolyan pocakos, bénán öltözött negyvenes-ötvenes, tenyeres-talpas fazonok akikből Magyarországon is rohangál jópár (akik Ralph Lauren ingben tolják a lecsókolbászt, ha senki nem figyel oda). 

A többiek pedig az idősebb fehér, felső középosztály. Ötletem sincs, honnan szedték meg maguk, talán örököltek vagy beleszülettek egy belterjes baráti körbe és abban dagonyásznak, de némelyik olyan tompa, mint a seggem. Szó szerint mintha agyas lenne. 

A klinika előző tulaja is ebből a műúri rétegből származhat, s ahogy elhanyagolta a rendelőjét, abból érződik az echte pökhendiség: minden 90-es évek. Nem modernizált, nem marketingelt, betegeivel együtt még abban a hitben él, hogy így van minden jól, ők a királyok és a civilizáció egyetlen, golfklubtagsággal rendelkező letéteményesei. 

Középszerűség, bepunnyadtság, önteltség amerre nézünk. Egy új, indiai tulaj és – ezek szerint - egy magyar irodavezető kell most ahhoz, hogy csatlakozzunk 2017-hez. (...) 

Minden hülyeségük ellenére bírom őket, így drukkolok, hogy nagyobb pofáraesés nélkül vészeljük át együtt az éveket. Ezt azért a pólómra nem írom, még elbízzák maguk a trógerek.” 

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki! 

Mi változik a svájci állampolgárság megszerzésében? 

A kérdés nem kevés embert érint (nyilván köztük magyarokat is), hiszen a 8,4 milliós népességből több mint 2 millió, azaz csaknem 25% a külföldi, noha egy részük már Svájcban született. A bevándorlás folyamatos, 2026-ban 90.000-nél többen érkeztek az országba – írta a Svájc és más blog, aztán pontokba foglalta, mi változik jövő év január elsejétől.

„A legfontosabb tervezett változtatások 2018. január 1-től röviden: 

egységesítik a kantonok eljárásrendjét (helyi, kantonális és szövetségi szinten is rá kell bólintani egy állampolgársági kérvény elfogadására és ha a kanton-szintű feltételek nem egységesek, nincs esélyegyenlőség a kantonok között)

a jövőben nem lesz elegendő a nyelvtudás szóban való bizonyítása, írásban is bizonyítani kell - szóban minimum B1-es szinten, írásban A2-es szinten kell majd tudni 

az eljárási díjat előre kell majd kifizetni 

konkretizálni fogják, hogy pontosan milyen feltételeknek kell megfelelni az állampolgárság megszerzéséhez (földrajzi, történelmi, politikai, kulturális alapismeretek, részvétel a közösségi és kulturális életben, svájciakkal való kontaktus lesz az alap elvárás) 

ezentúl előbb a letelepedési engedélyt (C Bewilligung, Niederlassungsbewilligung) kell megszerezni, csak ezután következhet az állampolgárság 

legalább 10 éven át kell a kérvényezést megelőzően Svájcban élni, ebből az utolsó 5 évből legalább hármat ugyanazon a településen 

a 8-18 év között Svájcban eltöltött életévek duplán számítanak (legalább 6 évnek kell lennie) 

a kantonális és helyi minimális Svájcban töltött idő harmonizálása (min. 2, max. 5 év) 

el kell tudnia tartani magát a kérvényezőnek, nem élhet szociális segélyből a kérelem benyújtását megelőző 3 évben 

nem lehet tartozása 

nem szerepelhet a bűnügyi nyilvántartásban - Strafregisterauszug is szükséges, ami ezt bizonyítja (VOSTRA) (...) 

Miért hasznos a svájci állampolgárság a Svájcban élők számára? Mert pl. az évente 4-szer megrendezésre kerülő népszavazásokon csak a svájci állampolgárok vehetnek részt. 

Svájcban a demokrácia, a nép döntése a mindennapi élet része. Kisebb-nagyobb dolgokban a nép dönt, legyen szó iskola építéséről, utak felújításáról, autópályamatrica-áremelésről vagy olimpia rendezésről.

Aki itt él, egy idő után szívesen maga is beleszólna abba, hogy mi történjen a környezetében. Ez azonban csak svájci állampolgároknak adatik meg." 

Olvassátok el az eredeti posztot is, sok fontos link és érdekesség van benne.

HÍRMONDÓ 

A fiatalok a lábukkal szavaznak

Nem kalandvágyból, hanem kényszerből mennek külföldre a magyar fiatalok, a kivándorlás pedig Magyarország egyik legnagyobb problémája. Vagy mégsem?

Alapjaiban változhat a kiküldött munkavállalók helyzete 

A nyugatra kiküldött közép-európai munkavállalók jogi státusának kérdését tekintve az álláspontok nincsenek közel egymáshoz, de a távolság nem áthidalhatatlan.

Mi lesz a horvát tengerparttal? 

Magyarok tízezrei választják nyáron a horvát tengerpartot nyaralásra, nem árt, ha tudják, hogy lassan ott is problémát okozhat a képzett munkaerő és a fiatalok elvándorlása. Közeleg a Balaton-hatás?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.