Sokan szerettétek János kalandjainak első felvonását, és méltán. Szóval most jön a folytatás, ismét a szigetországból. (Ha valaki elkövette volna azt a hibát, hogy kihagyta az első részt, itt pótolhatja.) Annyit ígérhetek, hogy lesz benne egy furcsa magyar lakástulajdonos, egy kínai, egy nyugdíjas limbó hintó és sok eső. Tisztára, mint egy Rejtő-regény kezdete, nem igaz? (A képeket ezúttal is a szerző küldte, köszönöm.)
„Folytatom visszaemlékezésemet a tavalyi évről. A hoteles munka mellett az átlagos hétköznapokon sem unatkoztunk. Mentünk felfedezni, sétálni, nézelődni. Ha meg csak otthon akartunk ülni és semmit tenni, hát azt sem volt egyszerű összehozni néha.
Május 28.
Egy ideje már ismerőseinknél lakunk, innen keresünk szállást. Ma kaptunk is egy telefonszámot lakhatás ügyben. Kiderült, hogy magyar az illető. Igazából nemrég vették a házukat és az egyik szobát kiadnák ideiglenesen, hogy egyenesbe jöjjenek. Nekünk jó lenne ez is amíg megfelelő szállást nem találunk, nem akarunk sokáig ismerőseink nyakán maradni.
Közölte, hogy hány font az albérlet, hány font a számlák külön. Utána jelezte, hogyha szeretnénk edényeket tartani a szekrényükbe, vagy a ruhaszárítójukat használni, akkor arra is felszámol külön pénzt. WTF?
Párommal nézünk egymásra, hogy ez most hülyének néz minket, vagy komolyan vannak ilyen ötletei? Hagyjuk is a fenébe. Furcsák néha az emberek.
Július 07.
Már jó ideje Great Yarmouthban vagyunk és belaktuk az új albérletünket, felfedeztük a várost. Már pár nap után feltűnik, hogy dugig van a hely sirályokkal.
Úgy érzem, fel kell írnom az utókornak, hogy milyen állapotok uralkodnak madárfronton. Ha a szárnyasoknak lennének maffiózói, akkor tuti, hogy az itteni sirályok lennének azok.
Az otthon látott folyami sirályok ezekhez képest fecskék. Jóllaknak a turisták által eldobált fish and chips maradékokból, vagy szétkapják a kukákból kilógó szemeteszsákokat és irdatlan kupit csinálnak.
Ha meg nem, akkor simán levadásznak egy galambot is akár. Séta közben látjuk is rá a példát, ketten marcangolnak egy egykoron turbékoló áldozatot. Nyami.
Július 16.
Szeretem a péntekeket a hotelban. Ekkor általában elvonulnak a vendégek, turistacsoportok, akik hétfőtől itt tanyáztak. Bár sok a munka, de ilyenkor a fizetés melletti „ösztönzés” az, hogy a szobákban fel lehet lelni a borravalót, amit ott hagynak. Már ha hagynak persze.
Ezen a pénteken 27 fontot viszek haza a szobáimból és egy zacskó gumicukrot. Szerencsére a főnökünk megengedi, hogy miénk legyen a pénz. Ha egyedül takarítottad az adott szobát, ahol a pénz volt, egész héten, akkor csak a tiéd, amit adtak. Ha többen csinálták, akkor természetesen elosztjuk. Ilyenkor jó látni a királynő arcképét.
Július 25.
Ma éjjel arra ébredt az egyik vendég a hotelban, hogy a plafonról csöpög rá a víz. Mivel a szoba felett, már csak a tető van, ezért adta magát a helyzet, hogy beázik valahol már egy ideje. Azért kell pár hónapig esőt kapnia mire átázik a plafon.
Beszélt a főnök a tulajjal, aki egy kínai nő. Annyit kell róla tudni, hogy inkább kivinni szereti a pénzt a hotelból, nem belefektetni. (Ez mondjuk megmagyarázza, hogy miért tűnik néhol lelakottnak a hotel és miért ázik be a tető.)
Londonban lakik, mert ott is van egy szállodája. Ritkán jön le ebbe a hotelbe. Főnök mondja, hogy nem fogják megcsináltatni szakemberrel a tetőt, úgyhogy megkér engem, kezdjek valamit vele ideiglenesen. Kihívás elfogadva, majd később sikeresen teljesítve.
Augusztus 4.
Ma délután jött egy nagy eső. Angliában ez megszokott ugye. Ha egy valamit mindenki tud a világon a szigetországról, akkor az az, hogy itt gyakran esik az eső (és a frizura még mindig tart).
A csapadékkal nincs is baj, amíg kint marad a szabadban. A probléma ott kezdődött, hogy ez az eső be is jött a lakásba, mégpedig a zárt ablakon át. Minek kitalálni programot, ha az élet úgyis ellát tennivalóval.
Augusztus 13.
Hajnali kettőkor kelek arra, hogy ismét jön a víz az ablakon. Pont erre volt szükségem…
Előzőleg a főbérlő jött és megvizsgálta az ablakot, majd lecserélték a szigetelést. Szóval tettek valamit az ügy érdekében, de jó szándék és a siker kombinációja most nem jött össze.
Negyedóra törölgetés után megunom az egészet és a felmosóvödör mellé einstandolom a csemeténk homokozós vödrét, hogy befogjam munkára. Két mosogatórongyot odateszek az ablakok sarkához, majd megcsavarom és lelógatom őket a vödrök felé.
A terv sikerrel jár, a rongyok szívják a vizet, majd probléma nélkül csepegtetik bele a vödörbe. Ezért megérte régen MacGyvert nézni.
Az egésznek a margójára még megjegyezném emlékbe, hogy a főbérlő jött napokkal később ismét, és egyszerűen nem tudta feldolgozni amit lát. Mondtam neki, hogy ez itt a defense system és magyarázom, hogy működik. Szerintem nem tudta elképzelni, hogy ideiglenesen jelentős összeg ráfordítása nélkül megoldható a helyet.
Augusztus 28.
Buli van a hotelben. De ilyet még nem láttam. Hétvégére érkezett vagy két busznyi nyugdíjas. Szobatakarítás közben nézem a kis meghívójukon, hogy milyen programok vannak:
13.00-tól bingó
14.30-tól dj akárki keveri a countryzenét
17.00 – tól Quiz Night, utána vacsora, majd este 8-tól újabb dj-k jönnek, hogy menjen a buli amíg a csípőprotézisek bírják. És ez csak a péntek volt!
Szombaton kis változtatással újra parti van. Akárhogy is számolom a 60-90 éves emberek a 48 órából 24-et azzal töltenek, hogy durván berúgják a limbó hintót. Ez már döfi!
Szeptember 5.
Ma megjelent a kínai tulaj. Jött vele pár figura, akik körbenéztek a hotelben. Többek között kínaiul sem beszélünk, de rájövünk, hogy valószínűleg a helyrehozni valót térképezik fel.
Másnapra kiderül, hogy nem csak vizsgálták a hibákat, hanem javítottak is párat. Például a tetőn egy lyukat, ami már akkora volt, hogy egy ideje felfedezték maguknak a galambok és vagy 20-an bent éjszakáztak a padláson hónapok óta.
Főnököm meséli később, hogy befedték a lyukat, majd összeszedték a kis galambfiókákat és elvitték őket Londonba. Gyanítja, hogy vacsora lett belőlük.
Október 11.
Elég cudar az időjárás. Vonulnak a felhők és erőteljesen fúj a szél északról. Gyerekünket nem nagyon lehet bent tartani a lakásban, ezért vállalkozom rá, hogy kiviszem a partra. Hadd szokja az időjárást, meg addig anya legalább pihen kicsit.
Ketten dobáljuk a kavicsokat nagy erőkkel, aztán egyszer csak megjelenik egy iskolás csoport. Két perc után dobják le a cipőjüket és ugrálnak bele a vízbe, hogy lemossák a lábaikat. Jelzem az Északi-tengerről beszélünk. Gyerkőccel széldzsekiben, sálban, sapkában állunk, ők meg vidáman pancsolnak. Hírből sem ismerik a felfázást.
Október 15.
Ismét jó az idő. Szabadnapom van, a bevásárlást elintéztük. Süt a nap. Felkapunk egy pulóvert utódommal és megyünk a tengerhez. A több 100 méter hosszú parton amíg a szem ellát, csak ketten vagyunk. Apály van, kicsik a hullámok, a tenger kék, a madarak meg hangosak.
Hagyom, hogy csemeténk szabad foglalkozásba kezdjen és egy köbméter kavicsot beledobáljon a vízbe. Én meg lehuppanok a homokba, elmerülök a tengeren lassan forgó szélerőművek látványában, bekapcsolom az mp3-ast, és elindítom a Beachball című számot. Békesség van.
Ennyi történet jutott mára. Lehet, hogy írok még egy utolsó részt az emberi kapcsolatokkal a központban, személyes tapasztalatok alapján. Meg persze más sztorikat. Na, majd még kiderül.”
HÍRMONDÓ
A magyarok az átlagnál jobban szeretik az EU-t
A magyar lakosság az átlagnál is elégedettebb az Európai Unióval, olyannyira, hogy egy átfogó felmérésben a megkérdezettek közel fele mondta azt, hogy személyesen is előnye származott a tagságból.
Visszaélés az olasz tengerpartról távmunkában dolgozni?
Otthonról dolgozni sokak álma, pláne, ha az ember hosszabb időt tölthet a tengerparton és onnan is el tudja végezni teendőit. Pont ezt csinálja Bence is, aki beszámolt tapasztalatairól.
Csúcson a betöltetlen álláshelyek száma Magyarországon
Öt és félezerrel nőt a betöltetlen álláshelyek száma a magyar kereskedelemben a legfrissebb adatok szerint. A gazdaság egészében is csúcsra járt az üres állások száma, ami a 43 ezres szintet is túllépte.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek