Nemcsak a mai poszt (egyben a London Budapest Metro blog) szerzőjében, bennem is felmerült, hogy vajon Húsvét hétfőn mennyire megfelelő téma egy sírkert története, meglátogatása, de a londoni Highgate Cemetery annyira szép és elgondolkodtató hely, hogy végül úgy éreztem, idefér. Következzen tehát egy fényképekkel dúsított beszámoló.

Hogyan telik nálatok a Húsvét? Mi kerül az asztalra? Küldjetek fotókat esetleg pár soros leírással a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„A Feltámadás ünnepén talán nem túl szalonképes a következő téma, bár lehet, hogy pont a Húsvét teszi időszerűvé a macabre túravezetést. Aki inkább az élőkkel tartana a csontokon rágódás helyett, vagy valami izgi épp lekötötte a figyelmét a fészbukon, kérjük, most kattintson tova malacvágtában.

Imádom a temetőket. Biztos mert nem nekem kell ott ásni vagy fizetni a lakbért a rokonok után, de ez már régi passzióm.

Így esett, hogy immár harmadszorra is ellátogattam a londoni Highgate Cemetery-be, hagy látom most teljes tavaszi napsütéses szépségében, ha eddig mindkétszer Szentiván estéjén baktattam el. 

Az észak-londoni Highgate Temető a Magnificient Seven, hét (tulajdonképpen nyolc, csak az egyik ejtve lett) pompás köztemető tagja.

Nem hazafias, fennkölt érzelmek ihlették, mint például a Fiumei úti sírkertet (szívem top hármas tagja), hanem jóval józanabb okok miatt alapíttatott: a 19-ik század első évtizedeire London lakossága megduplázódott közel 2 milliósra, s a helyi plébániák temetői csordultig megteltek, néhol sekély vagy újrahasznosított sírhantokkal, hullagázos helyzetet teremtve. 

Az 1831-es kolerajárványt is a borzasztó oszlási termékeknek tulajdonították, így 1836-ban a parlement rendelte el köztemetők kialakítását a főváros körül. 

Vállalkozó szellemű nép az angol s a London Cemetery Company mint privát részvénytársaság vágott bele a gyönyörű sírkertek kiépítésébe, hová a finom ízlésű s divattal lépést tartó módos közönség feküdhetett be életfogytiglanra. 

Példaként az 1804-ben megnyílt párizsi Père-Lachaise szolgált, lám, a divatot mindig is a franciák diktálták. A részvényesek természetesen osztalékot kaptak az értékesített parcellákból származó nyereség után, így tehát e temetők lényegében közegészségügyet is szolgáló tuti ingatlanbizniszt jelentettek, komoly lovettával a téten.

Itt jegyezzük meg, hogy a viktoriánus kor emberei egész máshogy viszonyultak a halálhoz, mint ma mi. Finoman szólva is hullottak, mint a legyek, az átlagéletkor kora harmincas volt, amihez hozzájárult, hogy a gyerekek ötöde nem érte meg az öt éves kort. 

Szerették halottaikat szépen beöltöztetve, beállítva lefényképezni, a fotós némi felár ellenében akár nyitott szemeket is ráphotoshoppolt az elhunytakra. Nem volt tabu a halál témája, hisz naponta ki voltak téve a Kaszás tombolásának. 

Az anglikán ember még hitt a lélekben s feltámadásában, de megadták a módját az elbomló test utolsó búcsújának – nagy üzlet volt a halál, drága kellékekkel, parádés díszmenettel, pazar kilátást nyújtó park-sírkertekkel (már az ott sétálgatóknak).

Egy másik, elég undi oka a hirtelen támadt nagy keresletnek, hogy akkortájt tudományos boncolgatásra csak a kivégzett bűnözők testét használhatták föl, az meg túl kevés akadt, így jövedelmező munka volt a hullarablás, body snatching. 

Ők voltak a Resurrection Men – Föltámasztók. Ástak egy gödröt a sír fejrészénél s kipecázták az árut – de csak a testet, az úgysem számított már, mert ha ruhát vagy ékszert is vittek volna, az már rablásként más kategória, azért a kolóniákra száműzték az embert. 

Ezért ezek az új temetők magas falakkal voltak körbevéve s a hirdetések szerint 24 órás őrző-védő szolgálat óvta szeretteink porhüvelyét. Engem a mai csecse lakóparkokra emlékeztetnek, szép zöld gyep, horribilis négyzetméter ár, portaszolgálat... 

Itt tartva kívánja még valaki az ünnepi sonkát? Ha igen, áskálódjunk tovább.

Tehát 12 fontért ma részt vehetünk egy vezetett túrán a 14 hektárt felölelő temetőkben. Mert van egy keleti és egy nyugati része, a nyugati az eredeti és az igazán látványos, belépés csak csoporttal. 

Nagyjából egy órás a túra s valóban élvezetes, érdekes, kulturális-művészi csemege, s szépen diszkréten barangoljuk be a helyet, ahogy azért illik. A túravezetők a Londonban már kihaló fajnak számító angolok – az őslakos, tanult, nyelvet tisztán, dallamosan beszélő, anekdotázni nagyon tudó fazonok. 

Az eddigi három alkalom alatt mindig láttam, tanultam valami újat míg a kacskaringós utakat jártuk. Ma már ősfás a park, borostyánnal benőtt minden, de alapításakor még pedikűrözött, makuláns díszkert volt, melynek relatíve kis területét ügyes kerttervezési trükkökkel tették vizuálisan nagyobbá.

1839-ben, fölszentelés után nyílt meg a publikumnak (a szentelés már csak azért is kellett, mert sokan vonakodtak holmi magánvállalkozásba temetni hozzátartozóik), s azóta 170 000 temetést tartottak bő 53 000 sír fölött. 

A The Times 1840-es hirdetése szerint ennyibe kóstált egy hely: £15 5 shilling egy magán katakomba (ma bő 11 000 font lehet), magán családi sír £5 5s, egyszemélyes sír £1 5s. A vétel örökre szólt, nem kell meghosszabbítgatni a tartózkodást. 

A nyugati rész 7 hektárából 0,8-at a nem anglikán egyház tagjainak tartották fönt, metodisták, baptisták, presbiterániusok. Nekik külön kápolnájuk is volt a bejárattól jobbra, balra pedig a ma is működő anglikán tudor gótikus kápolna. Aztán jön a kolonnád majd a fő út, föl egészen az Egyiptomi Sétányig és Libanoni cédrusig.

A cédrus 

E kettő talán a sírkert két fő látványossága, már ha valaki így óhajt beszélni egy temetőről. Az Egyiptomi Sétány volt anno az ,,aki számít itt van” terület, legalábbis tervezői hatalmas presztízsértékkel reklámozták. 

A században nagyon módi lett minden ami Egyiptom, s Highgate sem lehetett kivétel. Az érdeklődés részben a napóleoni háborúknak volt köszönhető, részben pedig mert amit az angolok összelopkodtak hazaszállítottak Egyiptomból a múzeumaikba, az leginkább az ősi civilizáció temetkezési tárgyai voltak. 

Két oldalt futó, akkor még tetővel fedett, 2x8 magán sírboltból áll, mindegyik 12 koporsó befogadására alkalmas, ám egyikben sincs teltház. Díszei obeliszkek, lótuszok, s a vasajtókon a lefelé fordított fáklya (a szimbólumokról majd a következő részben). 

Mai áron 14 000 - 109 000 fontba került egy-egy sírbolt, de nem az ár miatt nem kapkodtak utána a vevők – állítólag egyszerűen nem tetszett az embereknek ez a sötét, nyirkos alagút.

Népszerűbb volt a végén nyíló sírbolt kör, közepén a ma bő 250 éves libanoni cédrusfával. A belső kör egyiptomi, a külső hozzácsatolt 16 sírbolt már klasszikus stílusú. 

Az egyik ilyen kamra a kolombárium (nevét a galambdúcokról kapta), ahová az elhamvasztottak kerültek – már 1885 után, ugyanis csak akkor legalizálták a hamvasztást az országban. 

Kicsit szőrszálmeresztőbb, mikor beengednek minket a csupán pár tetőtéri lyukkal bevilágított katakombákba - itt kegyeleti okokból tilos fényképezni, mert itt-ott kikandikálnak a koporsók, nincs zárófedél. 

Némelyik még eredeti állapotában leledzik, de párról már lehámlott a külső faréteg. Ugyanis a koporsók, akár itt, akár a földbe temetettek három ,,szarkofágból” állnak, a legbelső a lehegesztett, szigetelt fémkonzerv, amiben... ööö ... elérlelődik-lötyög, ami megmarad belőlünk. A katakombákba lábbal előre tették be az elhunytat, elvégre mikor beszélünk hozzájuk a fejükhöz szeretnénk szólni, nem a talpukhoz.

Jóval kevesebb grandiózus mauzóleum található, mint akár a Kerepesi úti, akár a Kozma utcai zsidó temetőben, s Háborús Emlékhely ügyében is kicsit formabontóbb a Highgate Cemetery. 

Legtöbb helyütt ugyanis egy külön parcellát szenteltek a Nemzetközösség hősi halottainak, míg itt elszórva nyugszanak a keleti-nyugati területeken. Márvány félkörre vésve emlékeznek meg a jelöletlen tömegsírokban nyugvó katonákról. 

A vadregényes, romantikus nyugati részből aztán átsétálhatunk a kicsit később nyílt keletibe, jegyünk érvényes és itt található a WC is, nem elhanyagolható részlet. 

Ez a 7,7 hektáros rész már inkább a profitmaximalizálásról szólt, annyi embert suvasztottak be, amennyit csak lehetett, így megjelenése kevésbé drámai, inkább gyakorlatias, Farkasrétitemetősebb. 

Leghíresebb nyugvója Karl Marx, impozáns mellszoborral, piros virágokkal, s a világ amatőr fotósai itt egyesülnek sírja előtt.

Highgate méltatlan pusztulásnak indult a II. világháború után, kapui bezártak, csak vandálok, drogosok jártak ide a jó levegőért. Sok műemléke csak annak köszönheti fennmaradását, hogy a susnyás úgy benőtt mindent, különben az időjárás, az anyatermészet és a Dr Martens végzett volna vele. 

A temetőt ma már a Temető Barátai működtetik, restaurálnak, fát vágnak, gazolnak, marketingeznek rendületlenül, állami támogatás nélkül (asszongyák), adományokból, belépődíjakból, eladott parcellákból. 

Igen, a mai napig lehet itt temetkezni, a bejárat mellett épül éppen egy 2 milliós mauzóleum és keep calm, de George Michael is itt porlasztja arany hangszálait. No de hogy kik e gyönyörű sírkert lakói, mit jelképez nyughelyük és hogy gyászoltak a viktoriánus kor emberi – az legyen a következő mesedélután része. 

Ui.: a ,,Viktoriánus Valhalla” nevet John Betjeman adta neki, nem az én szókincsem ilyen penge.”

HÍRMONDÓ

Irány a konyha!

Mára már alighanem mindenki eltelt kicsit az ünnepi ételekkel, úgyhogy eszünk ágában sincs a konyhába zavarni titeket, legalábbis nem úgy, ahogy gondolnátok. Ellenben érdekes, a konyhához kapcsolódó állásokat találtunk folyami hajótól Németországon át az Egyesült Államokig.

Kőkemény gyilok lesz a Brexit

Várhatóan az Európai Unió mind a 27, Brexit után megmaradó tagállama támogatni fogja, hogy az unió kőkemény feltételekkel tárgyaljon Nagy-Britanniával a válásról. Gibraltár ügyében késhegyig menő brit-spanyol összecsapás várható.

Bécs egyre inkább telített 

A magyarok körében az egyik legnépszerűbb célország Ausztria, viszont jó tudni, hogy Bécs például már nagyon telített, de ahogy távolodunk a magyar határtól, egyre egyszerűbb munkát találni. Hogy mely szakmákban, az kiderül itt. 

Akadályozni kellene a kivándorlást? 

Miközben a nyugat-európai országokban a bevándorlók és a menekültek helyzete ad tennivalókat, addig Közép- és Kelet-Európának épp az elvándorlás okozta kihívásokkal kell szembenéznie. De mi lehet a megoldás?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.