Miután a napokban kiderült, hogy az Egyesült Királyság kormánya március 29-én hivatalosan is benyújtja az ország európai uniós kilépési szándékáról szóló nyilatkozatot, biztossá vált, hogy nem nagyon van visszaút. A döntés emberi sorsokat érint majd, függetlenül attól, ki hogyan szavazott. Az ilyen horderejű lépéseket persze hajlamosak vagyunk sokszor a nagypolitika szemszögéből látni, de miként látják most a helyzetet egy angliai kisváros kilépésre és maradásra szavazó lakói?

Nagy-Britanniában élve te hogyan látod a Brexitet alulnézetből? Mit mondanak az ismerőseid? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Smethwick Anglia Midlands régiójában terül el Birminghamtől pár kilométerre. Történelme meglehetősen zivataros volt, a hatvanas években is még akadtak faji ellentétek, ami abból a szempontból érthető, hogy a II. világháborút követő ipari fellendülés idején rengetegen érkeztek ide a Nemzetközösség országaiból dolgozni. 

Az emberek véleménye itt is megoszlik a Brexitről, ezekből gyűjtött össze egy csokorra valót a Guardian, én pedig megosztok veletek most néhány érdekesebbet.

Theresa Robinson (51 éves, önkéntes) 

A kisfiammal 2009-ben költöztünk ide Birminghamből, miután különváltam az édesapjától. Nem ismertünk itt senkit.

Smethwick érdekes környék, ahol a sokszínűség jól működik, nálunk mindenki kijön a másikkal. Ugyanakkor a multikulturalizmusnak vannak negatív oldalai, például ezen a környéken nincs olyan húsbolt, ahol árulnának nem halal élelmiszert, én viszont nem akarok halal húst enni, mert nem szeretem, ahogyan az állatokat vágják, kegyetlennek érzem. 

Pár alkalommal akadtak vitáim ingatlanhirdetések kapcsán, amikor például az szerepelt a papíron, hogy „indiai családot várunk”, mire én felhívtam a figyelmet, hogy ez törvénytelen. Még emlékszem azokra az időkre, amikor „írt, feketét nem” feliratok voltak. 

A kisfiam az egyetlen fehér bőrű angol az osztályában. Semmilyen angol dolgot nem ünnepelnek, sem a Királynő születésnapját, sem trónra lépésének évfordulóját. Engem nem zavar, ha ünnep a Jamaica Nap, vagy bármi más, de szeretném, ha az angol dolgokat is bevennék ebbe a körbe. 

Sok bevándorló mondogatja errefelé, hogy nem akar több bevándorlót, de én nem nagyon hallottam még fehér bőrű embert arról beszélni, hogy a bevándorlás miatt szavazott volna a Brexitre. Azt persze nem tudom, hogy nem amiatt van-e így, hogy félnek, rasszistának bélyegzik őket. 

Én az Európai Unióra költött hatalmas összegek miatt voksoltam a Brexit mellett. Nem hiszem, hogy ez megállítaná az emberek szabad vándorlását, és azt sem gondolom, hogy a kereskedelmünk végét jelentené, egyszerűen úgy vélem, nagyobb befolyásunk lesz ezekre a dolgokra. 

Sok embernek van elege a rengeteget kereső, de semmit sem dolgozó európai parlamenti képviselőkből. Ki tud egyáltalán egyet megnevezni közülük? Miért ne költenénk az erre szánt pénzt olyan dolgokra, amelyekre szükségünk van? A szociális ellátás és az egészségügy is válságban van, az iskolák állandóan költségcsökkentéssel kénytelenek hadakozni.                                                                                

A lapokban a Brexit kapcsán azt írják, hogy azoknak, akik mellette szavaztak, fogalmuk sincs arról, mi zajlik körülöttük. Nagyon bántó, hogy azt feltételezik, csak azért, mert szegények vagyunk, nem olvasunk újságot, vagy ostobák vagyunk. Nekik sincs fogalmuk arról, milyen szegénynek lenni és milyen nyomorultak valójában az emberek. 

Szerintem a népszavazás eredménye igenis jó volt, és legalább megtanítja a kormányt, hogy kétszer is gondolja meg, mit kíván, mert az egészbe minden előzetes terv nélkül ugrottak bele, annyira biztosak voltak a győzelmükben. Nem fog megártani nekik. 

Daljeet Singh (40 éves, szobafestő) 

Egész életemben Smethwickben éltem. A szüleim Észak-Indiából érkeztek, apám az öntödében dolgozott, a szomszédok ugyanúgy meghívták őket magukhoz, mint az európaiakat. Soha senkiben fel sem merült, hogy kevésbé lennék brit, mint bárki más. De amikor a punjabik idejöttek, ők már nem beszéltek angolul, ezért lettek áldozatok. 

Az ismerőseim közül mindenki a kilépésre szavazott. Én is, a 12 és 15 éves lányaim miatt. Most középiskolások, és úgy érzik, az angolul nem túl jól beszélő külföldiek visszafogják őket, az egész osztály lassabban halad. 

Aztán azért is a kilépés mellett voksoltam, mert a lengyelek elveszik a munkámat. Szobafestő vagyok, de már nem tudom ugyanazt a pénzt elkérni, mint korábban, mert a lengyelek olcsóbban dolgoznak. Az egész építőiparban ez a helyzet. 

Ugyanakkor dühít, hogy a szüleim is a kilépésre voksoltak, ez képmutatás, mert amikor ők Indiából idejöttek, megkapták az esélyt a beilleszkedésre, és nem éltek vele, az anyám még ma is alig beszél angolul. 

Mégis megéltek, családot teremtettek nekem, keményen dolgoztak. Mindenki más ugyanezt szeretné. Szerintem az, ahogyan a szikh közösség szavazott, álszent. 

Néha sajnálom, hogy a Brexit mellett döntöttem, utólag visszatekintve nem kérdés, hogy nem állt elegendő információ a rendelkezésünkre, az egész a bevándorlás kérdése körül csúcsosodott ki, pedig nem erről van szó, és összességében rosszabbul járunk majd. Máskor viszont kitartok a döntésem mellett, hiszen a munkám fontos szempont. 

Derek Craft (80 éves, nyugdíjas gyári munkás) 

Én 1976-ban költöztem Smethwickba, munkát keresve. A város azóta sokat változott, a régi ipar nagy része eltűnt. Mocskos gyárak, acélművek és autóalkatrész-műhelyek voltak itt; új gyárak és házak épültek a helyükre, azaz a város részben előnyére változott. 

Ugyanakkor ma már több a bevándorló, mint a fehér bőrű, a boltok szinte mindegyike ázsiai, és a jól ismert láncok, mint a Woolworths vagy a David Greig’s, eltűntek. 

Én azért szavaztam a Brexitre, mert úgy látom, a közös piac elszabadult. Rengeteg pénzt pazarolnak arra, hogy havonta egyszer Brüsszelből Strasbourgba, majd onnan visszaköltözzenek a képviselők. 

Hihetetlen összegeket fizetünk nekik, évente több milliárd fontot, aminek jobb helye lenne az egészségügyben és az iskolákban. Szeretném azt is, ha véget érne a szabad munkavállalás Európában. Ez az ország már nem tud több embert befogadni, a jóléti rendszer már nem képes megbirkózni a beáramlókkal, és nincs elég otthon sem. 

Amikor nyertünk, azt gondoltam: „Nagyszerű, gyerünk!”. Ma sokkal erősebben érzem. Lépjünk ki. 

Mohammed Jalal Uddin (40 éves, egy helyi oktatási központ menedzsere) 

2002 óta élek Smethwickben, akkor jöttem Bangladesből a Birminghami Egyetemre tanulni. Miután lediplomáztam, lett munkám, most pedig boldogan élek itt a feleségemmel és két gyerekemmel. 

A város túlnépesedett, az elmúlt években több lett az új arc és némileg erősödött az antiszociális viselkedés, az ingatlanok iránti igény is nagyobb. 

Őszintén szólva nem gondolom, hogy az etnikai feszültség komoly probléma lenne. A saját tapasztalatom az, hogy az emberek megértik egymást, egymás vallását, értékeit, kultúráját. 

Úgy érzem, a Brexit egy, a politika iránti bizalom elvesztéséből fakadó protestszavazás volt. Az emberek úgy érezték, az európai bevándorlók indokolatlan terhet jelentenek a szociális intézményrendszernek, a közegészségügynek, az iskoláknak, és hogy ha kilépünk az Európai Unióból, akkor ez a nyomás enyhülni fog. Ezek olyan napi kérdések, amelyekből az embereknek elegük van. 

Aktívan kampányoltam a maradás mellett, és nagyon-nagyon felkavart az eredmény, mert a globalizáció és a szoros nemzetközi kapcsolatok ilyen kulcsfontosságú időszakában nem ez volt a jó döntés. Visszalépés, amiről megfelelő információk híján döntöttek az emberek. 

Azt üzenjük a világ többi részének, hogy nem vagyunk nyitottak, együttműködők, nem akarunk másokkal együtt dolgozni, elzárkózunk. 

Most, a referendum után kilenc hónappal sem érzem semmivel pozitívabbnak a helyzetet. Feladtam a maradás melletti érvelést, mert kisebbségben vagyok. De ismerek olyanokat, akik már megbánták, hogy a Brexitre szavaztak, ők azzal indokolják az akkori döntésüket, hogy a politikusok félrevezették őket. 

Taurai Chamoko (44 éves, saleses) 

Londonban születtem, a szüleim Zimbabwéből származnak. 1977-ben apám munkája miatt Nigériába költöztünk, majd 1982-ben Zimbabwébe. Én 1995-ben mentem Brightonba, ott találkoztam a jelenlegi feleségemmel, akivel egy lányunk van. Életem nagy részét ebben az országban éltem le, brit vagyok. 

A legnagyobb változás a lengyelek megjelenése volt. Nem gondolom, hogy komoly feszültségek lennének a különböző közösségek között, mindenki kijön a másikkal. 

Ami aggaszt, az az önkéntes szegregáció, a kialakuló monokulturális gettók, pakisztániak az egyik városrészben, lengyelek a másikban, a fehér munkásosztály egy harmadikban. 

Olyan, mintha mindenki jobban érezné magát a hasonszőrűek között, ami elég szomorú. Nem tudom, hogy ez tudatos, vagy magától alakult így.

A Brexit sokkolt. Én a maradásra szavaztam. Az egyetemen megtanultam a kritikus elemzést, és mindig vitatkoztam a kilépni kívánók nézőpontjával. 

Általában a választások estéjén addig fennmaradok, amíg ki nem derül, ki lesz a körzetemben a képviselő, de most biztos voltam benne, hogy a maradásra voksolók győznek. Az eredmény hatalmas meglepetés volt. A gyerekeim iskolatársainak szüleivel beszélgetve kiderült, a legtöbben a kilépés mellett szavaztak, ami meglepett és elkeserített.

Az én véleményem nem változott. Semmi értelme annak, hogy valaki ki akarjon lépni a legnagyobb piacról, hogy aztán megpróbáljon jó üzletet kötni ugyanazzal a piaccal. De elfogadom, mert végül is ez a demokrácia, nem igaz?

HÍRMONDÓ

Álmaidban Amerika visszainteget? 

Akkor jó helyen jársz, ugyanis amerikai munkalehetőséget is találsz a Határátkelőn. És persze angliait, írt, osztrákot, skótot… keresgélj itt!

Hamarosan kiderül, jobb-e a nyugati élelmiszer

Várhatóan jövő héten lesz eredménye annak a 100 termékre kiterjedő vizsgálatnak, amelyben a Magyarországon, Ausztriában és több nyugat-európai országban forgalmazott azonos élelmiszerek minőségét ellenőrzik. Vajon mi fog kiderülni?

Jól jártak a londoni sulik a bevándorló gyerekekkel 

Legalábbis ami a színvonalat illeti, az ugyanis egyértelműen emelkedett, mert a bevándorló szülők sokkal nagyobb elvárásokkal vannak az iskolák irányába, mint a britek – mondta a volt oktatási államtitkár (egyébként a Brexit lelkes híve).

Híd köti össze az Európai Uniót és Dél-Amerikát 

Nem vicc, tényleg híd köti össze az Európai Uniót és Dél-Amerikát, mostantól ráadásul már közlekedni is lehet rajta. Itt meg is nézheted.

Közönségtalálkozó 

Március 24.-én pénteken a Londoni Frei Caféban 14 órakor közönségtalálkozó lesz. Ott lesz a Diggerdrájver rendezője Bagossi László, a Diggert játszó Epres Attila, sőt a címadó blogger is… Jegyek a kávézóban a találkozó ideje alatt és a színházban is megvásárolhatók. Minden egyebet megtaláltok Digger blogján.

(Fotó: Magnum Photos/Mark Power)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.