Nyilván mindenkivel előfordult már, hogy amikor kimondta, melyik országból származik, akkor a külföldi beszélgetőpartnernek felcsillant a szeme, és azt mondta… na de mit is mondott? Azaz mi ugrik be Magyarországról a más nemzetiségbélieknek? Ezt a kérdést járja körül Rolandante (róla ugye azt érdemes tudni, hogy az El Caminót járja szamarával) írása, és ha van kedved, írd meg te is a sajátodat a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Szuper dolog lehet világgá menni, de a hozzám hasonló kontemplatív világ fannak egyszerűbb, ha a világ jön őhozzá. Nagyon jó érzés, hogy minden nap egy csomó zarándokkal beszélgethetek négy égtáj nemzeteiből. Mind a négy égtáj minden nemzete lenyűgöz, kivétel nélkül. 

Ennél már csak az jobb érzés, amikor mást is lenyűgöz az én nemzetem. Van róla benyomásuk, gondolatuk, konkrét emlékeik. Ahogy minden személyes találkozás tükröt tart a személyünk elé, ugyanúgy, minden nemzettel való találkozás is tükröt tart a nemzeti önazonosság-tudatunk elé, és – bár hozzám is érkezik persze Puskás, gulyás, paprika, Balaton – ez a lista azokat a tükröket gyűjti össze, amelyek képei valamiért a személyes nemzeti identitásomba is beleégtek. 

Biztos léteznek hasonló összeállítások az interneten, ennél tárgyilagosabbak is. A mintám nagy, bár messze nem reprezentatív: zarándokok a Camino de Santiago spanyolországi szakaszain. Ezen belül azok, akik velem szóba állnak. 

Abszolút számok tekintetében a Santiago de Compostelába érkező zarándokok legnagyobb hányada nyilván spanyol, a hazaiakon kívül pedig a németek, koreaiak, olaszok és az egyesült államokbeliek vannak TOP5-ben, őket követik a franciák, és így tovább – hivatalos nyelv a Spanglish. 

Ők mind tehát a bázisforrása e listának, amit ne habozzatok kommentben kiegészíteni, ha találkoztatok már személyesen érdekes képzettársításokkal mirólunk, magyarokról. ;) 

8. Szomorú vasárnap

Legelőször egy idős koreai bácsi emlegette, később egy fiatal német srác, hogy nekünk külön nótánk van öngyilkosság elkövetéséhez. A Gloomy Sunday messzire eljutott és sok-sok feldolgozást megért. 

Tök érdekes, hogy a szocialista időkben a második helyezett kelet-németeket előztük be öngyilkosságok tekintetében, manapság pedig a japánokon kívül a koreaiak „versengenek” velünk a dobogó fokain a statisztikákban, engem meg épp egy német és egy koreai talált be a magyar öngyilkos himnusszal… 

Részemről teljesen jóban vagyok a borús hangulatú magyar víziójával. Sokszor gyógyítatlan sérelmek húzódnak mögötte, máskor a sokat tapasztalt komor ember bölcsességét rejti; én meg igyekszem pozitív identitáselemként kezelni és előadni – alapvetően vidáman! 

Mert, mi tudjuk, ez nem ellentmondás: lehetünk borúsak kedélyesen, sőt, úgy sokkal jobb. Vigadjunk hát kicsit sírva, illetve sírjunk vigadva, mert a dal felemelően szépséges. Viva Seress Rezső! 

7. „A magyar lányok a legszebbek… vagy a bolgárok? Már nem emlékszem pontosan…” 

Hát a magyarok, ez alap! Sokáig azt hittem, ez afféle városi legenda. Gondoltam, biztos minden nemzet így vélekedik saját magáról, de nem: rólunk vélekednek így. Juhú! 

Európa szívében olyan mértékű és arányú genetikai keveredés történt s történik, hogy asszonyaink, lányaink a legkülönlegesebb, legváltozatosabb, szemet-szívet gyönyörködtető vonásokkal bírnak. 

Amúgy főleg olaszoktól hallottam ezt, akik sokszor elég eltökéltek ide is jönni a csajokért; náluk kicsit torzan, de ironikusan, és megmosolyogtatva ágyazott meg e hírnévnek a jeles ex-képviselő Ilona Staller „Ciccolina”, valamint az egykori magyar ifjúsági szépségkirálynő Eva Henger (azaz Henger Éva, aki mostanság állítólag gyerekműsort vezet az olasz tévében). 

A fenti mondat viszont egy ecuadori srác száját hagyta el, akivel Barcelonában találkoztam régebben, amikor éppen csak készült még a Caminóra. Természetesen biztosítottam róla, hogy nem a bolgárokra emlékszik, bár ők is biztos nagyon szépek, hihi. 

A dolog (szerintem) negatív oldala, hogy egyesek számára – a Ciccolina-karakteren túl is – a pornó nemzete vagyunk, mivel itt kiterjedt a kapcsolódó munkaerő, valamint nevezetesek a „külföldi-fetisiszta” magyar lányok, amit nem is értek. 

A vicces oldala meg az, amikor hosszabb szamaras gyaloglásra készülve a kéznél lévő zarándokbotok között válogatok, és egy jókora, vaskos fadarabot előhúzva megkérdezem az olasz cimborát, hogy szerinte jó lesz-e az egész útra (hiszen a bot a zarándok testkinövése, fontos kérdés), ő meg annyit mond: „Kiváló döntés, Ciccolina is ezt választaná”. Hehe. Hehehe. 

Azt is ő mondta, hogy náluk csakis ribancok és tolvajok ülnek a parlamentben. Mondom, de jó nektek, nálunk csak tolvajok, plusz nektek legalább vannak frankó szexbotrányaitok is. 

6. Kontroll 

Na, ez meglepett. Úgy tűnik, Antal Nimród filmje valódi kult-státuszt ért el, legalábbis a szofisztikált filmfogyasztói körökben biztosan. Egymástól függetlenül két olasz és egy francia fiú is a metrós filmünkkel rukkolt elő, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Az egyikük Tarr Bélát is hozzánk emlegette a filmművészeti tanulmányaiból… 

Én kb. 18 éves voltam, amikor a Kontroll futott a mozikban, és mötálos gyerekként a fő személyes élményem vele a soundtrackje, amely életemben az egyik első olyan elektronikus alapú zene, amire tartósan ráforogtam. Összhangja a film képi világával igen emlékezetes, egyedi hangulatot teremt.

5. Mágia, boszorkányság, cigányság 

Nyugati népek fejében gyakran összefonódunk a balkáni népekkel, akiket valamiféle romantikus misztikum övez. Fogalmam sincs, honnan, de sok spanyol ismeri az hungaro szó szinonimájaként, hogy magyar. 

Csak éppen ők valahogy úgy ejtik, hogy „máhhiár”, ami máris asszociál a magia szavukra. Gallego nő mondta, hogy úgy tudja, nálunk is sok a boszorkány, akárcsak őnáluk. Szokták kérdezni, hogy van-e mifelénk sok cigány, merthogy ők hozzák a ráadás mágiát. Jópofa volt, amikor egy spanyol-bolgár szerelmespárral valamit kiszámolósdi által akartunk eldönteni. 

Az ombre prezentált egy igen dzsukel spanyol kiszámolót, majd amikor nem az általa várt eredmény született, megállt egy pillanatra, azzal folytatta a mondókát egy második versszakkal. A lány meg tiltakozik, hogy he, mi van már, ez így nem ér. 

Én meg – az Ec, pec, kimehetsz…-re gondolva – mondom, hogy mi is ugyanígy toltuk ám kölyökkorunkban: „fuss… jött egy busz, benne ült egy vén krampusz” és így tovább, amíg az nem jön ki, amit mi akarunk, ugyebár. 

A lány szerint Bulgáriában ilyesmi márpedig nincs. Az embere meg csak bandzsít erre nagy sunyin, hogy persze-persze, de a spanyolok meg a magyarok kicsit ilyen cigány népség: szeretnek ügyeskedni és saját szabályok szerint játszani. … No, ez lenne a kapocs a spanyolokhoz? Nem tudom. Ki hogy látja? 

4. Sziget + Ozora

Két külföldi túlsúlyú fesztiválunkat fiatal nyugat-európai zarándokok emlegetik sokat. Ki emezt, ki amazt. Nyilván többen a Szigetet, hisz nagyobb, populárisabb. 

Holland, német, francia, olasz, belga huszonévesek, vagy legalább a haverjaik fesztiváloztak már az Óbudai-szigeten – a beszámolók alapján rendre emlékezeteseket. 

Az Ozora fesztivál és a psytrance rétegközönsége meg egészen kiterjedt metszetet alkot a Caminót lelki indíttatásból taposó zarándokok ifjabbik felével. 

Szigeten sok-sok évem legjobb hetét töltöttem anno, dolgoztam is a helyszínen, valamint Ozorán is fesztiváloztam már, úgyhogy örülök, ha ezekkel az élményekkel jön elő a külföldi pajtás, mert akad hozzájuk kapcsolódási pontom bőven. 

3. A nyelv 

Ha valakinek van a környezetében magyar ember, vagy/és járt már Magyarországon, szinte biztos, hogy nem hagyja szavak nélkül a szavakat. Az egészségedre alapvetés. 

A világ egyik legmegjegyezhetetlenebb és legkimondhatatlanabb pohárköszöntő-formuláját valamiféle perverz kihívásként jegyzik meg és mondják ki. Sejtem is, hogy miért: hát a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért! 

A hozzánk látogató turisták semmihez nem tudják kötni a nyelvünket, de megnyugtatom őket, hogy mi sem igazán. Mondogatom, hogy a világűrből érkeztünk, és a magyar nyelv rokon a klingonnal, illetve bizonyos elméletek szerint a lórieni tündével. 

Finneknek és észteknek azt is elmesélem, hogy egyetemen tanulnom kellett finnugrisztikát és egy félévig finn nyelvet is, de nem azért, hogy kommunikáljunk finnül, hanem azért, hogy megértsük a kapcsolódását a magyarhoz. Nos, azt értettem meg, hogy nincs kapcsolódás. Vagy lehet, hogy van. Vagy nincs. 

A többi keringő származáselmélet mellett is szólnak érvek, meg a finnugor elmélet ellen is. Egyszer egy orientalista érdeklődésű brazil srác megkért, hogy írjak pár sort a könyvébe magyarul, mert a mai nyelvek közül az hasonlít leginkább az archaikus szanszkritra. Hm. 

Mások vicceskedve arról panaszkodnak, hogy az étterem Magyarországon kívül csaknem mindenhol valamiféle restaurante, a rendőrség meg a policia valamelyik változata, de nálunk bizony új szót kell rájuk tanulni. 

Egyszer megkért egy amerikai lány, hogy tanítsak neki valamit magyarul, én meg – az időjárásra való tekintettel – egy közmondással kínoztam meg, amit nem sokkal azelőtt hallottam egy délvidéki zarándok szájából: „Örülj az esőnek, mert ha nem örülsz, akkor is esik”. Imádta! A hangzást is, de főleg a jelentést. 

Frappáns idiómáinkról emlékezett meg egy német színészcsaj is, akinek Berlinben volt magyar lakótársa, neki pedig egy nagy magyar közmondásos könyve. A lakást ennek a könyvnek a bölcsességeivel dekorálták ki – magyarul és német fordításban. A vécéajtón például a következő mondattal kellett szemeznie a dolgát végzőnek: „Aki szarban áll, az ne ugráljon”. 

2. 1956 

Semmitől nem önt el jobban a büszkeség. Legelső nagy sétám egészen korai szakaszában, amikor még a szamaram sem volt meg, egy spanyol bácsi sorolta nekem a sávokat: piros, fehér és zöld – és középen lyuk. 

Emlékszik rá még kisfiú korából, amikor a magyar hősök hírétől zengett a világ. Látta az újságban és erről beszélgettek a szülei naphosszat. … Amerikai néni is kezdte már így a magyar vonatkozású emlékeit, megemlítve a Time magazint is, amely szerint – egyetértésben minden szabadságpártoló földlakóval – az év embere ’56-ban a magyar forradalmár. 

A forradalom után csak az Egyesült Államokba mintegy 40 ezer magyar emigrált, így nagyon sok amerikainak ma is vannak a környezetében magyar kivándoroltak leszármazottjai. Ismerik a történetüket, tisztelik a múltjukat.

1. Budapest

Mindenki kedvenc városa. Kinek ezért, kinek azért, kinek meg a 7. pont miatt (olaszooook, olaszok mindenhoooool!) Aki járt már Budapesten, az szinte biztosan örökre a szívébe zárta. 

Hogy van Buda és Pest, folyó és hegyek, pálinka és romkocsmák, szocreál és posztmodern, huszárok és hipszterek, török termálfürdők, angol legénybúcsúk. 

A jelenlétemben eddig összesen egyetlen ember keverte össze Budapestet Bukaresttel, úgyhogy – az illetőre a szabályt erősítő kivételként tekintve – ezennel lejárt városi legendának minősítem e sztereotípiát. Ismét csak juhú! :)

0. Aktuálpolitika

Nem akarok róla beszélni…”

Ha szívesen olvasnál még Rolandantétől, akkor látogass el a blogjára, vagy nézd meg a Facebook-oldalát!

HÍRMONDÓ 

Ingatlanos horrorsztorik Angliából

Az ágytól megnövő hálószoba, a lefestett tapéta, és a hirtelen felbukkanó "másik vevő" - három példa arra, mire kell vigyázni.

A magyaroknak is követniük kellene a cseh példát? 

A csehek úgy gondolták, ők nem várnak arra, hogy Brüsszel eldöntse, miként tárgyaljon az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárokról, inkább minél hamarabb leülnek a brit kormánnyal.

Elfogynak a szakápolók az otthonokban

Az nem újdonság, hogy a szakápolók közül sokan gondolják úgy, hogy külföldön jobb körülményeket teremthetnek maguknak. Van már olyan eset, amikor az ombudsman a kormányhoz fordult.

Akik lebontanák Európát

„Az angolszászok már felébredtek, most mi jövünk.” Nagy össznépi találkozó volt Németországban.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.