Negyedik, utolsó részéhez érkezett a külföldön élő magyar gyerekeket bemutató sorozat (illetve ez így nem teljesen igaz, de ez legyen az újév meglepetése), melyben a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka kérdezett az első két részben kisebbeket (itt és itt pótolható, ha valaki nem olvasta volna), majd az előző részben már tiniket arról, hogyan élték meg a külföldre költözést.
Ha a környezetedben van olyan kisebb vagy nagyobb gyerek, aki szívesen válaszolna pár kérdésre, vagy elmesélné élményeit, jelentkezz a hataratkeloKUKAChotmail.com címen!
„A sorozat befejező, negyedik részében tovább mesélnek a „nagyok”, azaz a 13 évesnél idősebb határátkelő gyerekek. Ebben a részben szó esik többek között a barátokról, a beilleszkedésről vagy akár a kedvenc ételükről.
Mivel ők több évet éltek Magyarországon a költözés előtt, mint a fiatalabb válaszadók, így jobban látják a két ország között a különbségeket.
Mielőtt rátérünk a válaszokra, röviden bemutatnám ismét a szereplő gyerekeket:
Anna
17 éves, Németországban él. Úgy tűnt a válaszai alapján, hogy nagyon negatívan élte meg a költözést, el is mondta az interjú végén, hogy miért vannak ilyen érzései.
„A történet érthetősége érdekében elmondanám még, hogy Magyarországon az ország második legjobb gimnáziumába járok (Anna eredetileg említette az iskola nevét is, de szeretném, ha nem lenne könnyen beazonosítható a személye, ezért változtattam meg a szöveget. – a szerk.), ezek után nyilvánvaló az, hogy mennyire nagy váltás és negatív változás volt az iskola, ahova az elmúlt 2 évben jártam.
Nyáron véget is ért ez az időszak, és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy soha többet nem kell odamennem. Az új iskoláról még nem tudok nyilatkozni, de mint említettem, máris jobban érzem magam ott, mint előtte és az is jó, hogy egy kicsit újra érnek városi impulzusok.” – foglalta össze.
Ben
16 éves, Ausztriában él. „Elöljáróban annyit, hogy 2015 márciusában költöztünk ki. Ő még pont le tudta zárni a 8. osztályt Magyarországon, otthonról ballagott el, az itteni iskola „8. osztályába“ csak 2 hónapot járt.
Természetesen elöször az újdonság varázsával hatott az új ország, az új iskola, az új emberek. Csak késöbb - talán a nyári szünet miatt is - jelentkezett a hiányérzet. Tény, hogy egy nagyon jó osztályközösséget hagyott maga mögött és sok kedves barát került távolabb. De mivel Bécs mellett élünk, ezt igyekszünk áthidalni.
Most másfél év elteltével egyszerübb, nyugodtabb a helyzet, szerintem megtanulta értékelni az itteni lehetöségeket és összeköti azokat az otthoni jó dolgokkal. Ez a mi kis Osztrák-Magyar Monarchiánk.“ – írta a bemutatkozó emailben Ben apukája.
Benedek
14 éves, 5 éve él Spanyolországban a Costa del Sol-on él családjával, és a Földközi-tenger látszik az iskolája ablakából.
Misi
15 éves, három éve él Németországban.
Mit szoktál játszani a barátaiddal? Hogyan ment a beilleszkedés?
Misi (15 éves, Németország)
„Csak szintén külföldiekkel (görög, lengyel) tudtam barátkozni, mivel ők sem tudtak németül, így nem volt gond, ha valami hibát ejtettem a nyelvben.” Találtak egy nemzetközi játékot: „A legtöbbször pingpongozunk. Azt mindenki ismeri.”
Anna (17 éves, Németország)
„Két év alatt egy igazán jó barátnőt sikerült találnom, a többiekkel nem sikerült megtalálni a közös hangot, illetve akikről azt hittem, hogy igen, kiderült, hogy mégsem.
Egyébként az első napomon a második iskolámban odajött hozzám két lány, hogy ki vagyok, aztán melléjük ültem a teremben, majd elkezdtünk beszélgetni.
Ennek ellenére sosem éreztem azt, hogy igazán beilleszkedtem volna az osztályba, bár az is igaz, hogy az osztályközösség csapnivaló volt, mivel hatalmas volt a klikkesedés és mindenkinek megvolt az a pár osztálytársa, akivel mindig együtt volt.
A különböző klikkek pedig jóformán egymáshoz sem szóltak. Ilyenformán sokszor éreztem magam nagyon egyedül, de ez nem a nyelvi különbségeken alapult.”
A közös programok sem jellemzőek: „Nem emlékszem, hogy bármikor is játszottunk volna, főleg nem az iskolán kívül, mert tanítás után mindenki hazament.”
Ben (16 éves, Ausztria)
„Vannak barátaim. Próbáltak minél többet velem foglalkozni.” Játék helyett ők már inkább beszélgetni szoktak: „Általában beszélgetni szoktunk dolgokról. Például foci, csajok.”
Benedek (14 éves, Spanyolország)
„Természetesen már évek óta vannak barátaim. Öt évvel ezelőtt, mikor még egy mukkot sem beszéltem spanyolul, lelkesen mutogattak. Én már nem érzem a különbséget köztünk, és nem nagyon emlékszem a régi magyar osztálytársaimra. 2011 júniusa óta nem jártam Magyarországon.”
Sokat játszanak is közösen: „Focizni szoktunk a recreón (nagyszünetben). Meg természetesen online játékokat játszom a barátaimmal, meg megyünk pokémonozni.”
Mit szoktál enni az iskolában? Van kedvenc ételed, amit az új otthonodban ettél először?
Ben (16 éves, Ausztria)
„Én középiskolás vagyok, és nekem nincsen ebéd a suliban, de általában lemegyek a boltba pékárut venni.“ A helyi ételek közül a kedvence pedig a „Frittatensuppe“ (Húsleves palacsintatészta levesbetéttel, osztrák specialitás – a szerk.)
Anna (17 éves, Németország)
„Amit magunkkal viszünk. Többnyire 1-1 müzli szeletet ettem, vagy egy kicsike szendvicset. Nincs olyan étel, amihez csak itt tudnék hozzájutni és szeretem is. A kedvenc ételeim még mindig ugyanazok, mint azelőtt. Vannak olyan ételek, amit itt ettem először, és semelyik sem nyerte el a tetszésemet.”
Misi (15 éves, Németország)
Ugyancsak az otthonról vitt ebédet eszi az iskolában: „Csak amit viszek magammal: szendvics, ivójoghurt, müzli.” Kedvenc ételével kapcsolatban az válaszolta, hogy „Étel nem nagyon, de van egy érdekes ital: Spezi. Ez Cola és narancslé összetétele.”
Benedek (14 éves, Spanyolország)
„Amit anya csomagol, azt eszem. Itt nincs is ebédlő, meg étkeztetés, az előző iskolában volt, de ott sem voltam befizetve. Kedvencem a spagetti. A spanyol ételek közül a paellát (tradicionális spanyol étel - a szerk.) szeretem, de nem mindegyiket, a fűszerezésétől függ.”
Tapasztaltál különbséget a korábbi és a mostani iskolád között?
Benedek (14 éves, Spanyolország)
„Az osztályzatok 1-10-ig vannak. Kizárólag írásbeli tesztek vannak. 3 trimeszter van egy tanévben. A secundaria (középiskola – a szerk.) is kötelező, nincs középiskolai felvételi. Látni lehet a Földközi-tengert az iskola ablakából. :-)
Jó sok szünet van, meg ünnepnap. Ha egy ünnep hétvégére esik, akkor is van hétfőn szünet. Meg februárban „Semana Blanca” - síszünet. Lehet elmenni valahova, ahol van hó.”
Anna (17 éves, Németország)
„Az, hogy míg otthon 9.-től kezdve nagyon megbíztak bennünk és jóformán felnőttként bántak velünk, itt 10.-ben is alsó tagozatosként bántak velünk. Érzésem szerint a kortársaim többsége egyáltalán nem önálló és képtelen bármit is elintézni egyedül (kivételek persze akadnak).
Rettentő zavaró például, hogy dolgozatírás előtt 10 perc azzal megy el, hogy a padokat tologatjuk, hogy elég távol üljünk egymástól, majd felállítunk magunk köré kis táblácskákat, nehogy átkukucskáljunk a másik lapjára. Otthon ilyen sosem fordult elő, mert egyszerűen nem volt rá szükség, és a tanárok megbíztak bennünk.
És természetesen nagy különbség az is, hogy Budapesten iskola után sokszor elmentünk valahova együtt, itt meg ilyen sosem fordult elő, mert az iskolabuszhoz rohant mindenki, amivel haza tudtunk utazni. Otthon aztán egész délután unatkoztam (egy faluban lakunk, ahol nincs semmi).”
Misi (15 éves, Németország)
„Az egyik az osztályzás: míg Magyarországon a legjobb jegy az 5-ös, addig itt az 1-essel lehet büszkélkedni. A másik a tananyag: amit Magyarországon 6-odik, 7-edikben tanultam, az itt csak 8-adikban, 9-edikben jön elő.”
Ben (16 éves, Ausztria)
„Sokkal segítőkészebbek, tisztább az iskola, jók a felszerelések és modernebb.“
Hiányzik valaki (vagy valami) Magyarországról?
Anna (17 éves, Németország)
„Hiányzik a lifttel való járkálás a panelházban, a tömegközlekedés, a metrók, a péksütemények, kürtőskalács, Túró Rudi, Cserpes Tejivó, a Duna, a nagyvárosi kavalkád, a sok-sok ember, akikkel nap mint nap találkoztam, az iskolám épülete, a tanáraim, az osztálytársaim, a legjobb barátaim, a magyar nyelvű órák hallgatása, osztályprogramok, kulturális események, múzeumok, színházlátogatások, könyvesboltok magyar könyvekkel, hogy bármikor átugorhattam akárkihez egy kicsit beszélgetni, nagy sétálások a Duna parton, stb, stb. A lista hosszú.”
A szövegemből nyilvánvaló, hogy sokkal jobban éreztem magam Budapesten, és ezt még most is így érzem, azonban szeptembertől egy másik iskolába járok, ami szintén egy szép kis városka, így van remény rá, hogy amikor Budapestről kell visszajönnöm ide a szünet végén, nem fogom úgy érezni, hogy egy újabb 6-7 hetes szenvedéses periódus következik a következő szünetig.”
Ben (16 éves, Ausztria)
„A barátok és néha a családtagok.“
Misi (15 éves, Németország)
„Ha őszinte akarok lenni, akkor nekem Németország jobban hiányozna, mint Magyarország. Én egy fővárosból költöztem egy 15km2-es faluba. Eleinte fura volt, hogy mindenhova csak biciklivel járhattam. Most már ugyan megszoktam, de még azért kicsit hiányoznak a metrók.”
Benedek (14 éves, Spanyolország)
„Nem. A bátyám, amikor elmegy Magyarországra, de ő nemsokára visszajön.”
Ezúton is köszönöm szépen minden válaszadó gyermeknek és szüleiknek, hogy időt szántak a kérdések megválaszolására!”
Részemről pedig jár a köszönet Gabuschkának a hatalmas munkáért, kövessétek a Facebook-oldalát, érdemes, sok érdekesség van rajta!
HÍRMONDÓ
Európai szegénye lett Magyarország
Az átlag magyar háztartásnál csak az átlagos anyagi helyzetű lettnek van kisebb vagyona, míg a szlovákok majdnem kétszer olyan gazdagok. Részletek itt.
A románok már a spájzban vannak
Románia tíz éve lépett be az EU-ba, és már akad olyan terület, ahol majdnem utolérte Magyarországot.
Kuba titokzatos világa
A szigetország táncosai egészen izgalmas fotókon már a szilveszter és főleg a karnevál jegyében.
Darth Vader sálja
Miközben Európa éppen megpróbálja kiheverni a karácsonyi megpróbáltatásokat és felkészülni a szilveszterre, Isztambul hiába van tele karácsonyfával, az ünnep ott egy kicsit bonyolultabb dolog. Az is kiderül, hogy jön ide Darth Vader.
(Fotó: pixabay.com/Foundry)
Utolsó kommentek