Most hirtelen nem jut eszembe, hogy volt-e már olyan poszt a Határátkelőn, mint ami most következik, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem. A blog „londoni riportere”, Andi ugyanis interjút készített lengyel kollégájával, Marcinnal, akivel ki- és hazaköltözésről, családról, oktatásról is beszélgettek. Szóval most következzen egy lengyel határátkelő története a brit fővárosból!

Ha te is szívesen lennél a Határátkelő riportere, aki rendszeresen beszámol a helyi eseményekről, beszélget magyarokkal és nem magyarokkal, szeretsz fotózni vagy videózni - szóval ha van kedved, akkor írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Először is, nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél ebbe. Említettem már neked, hogy van nálunk egy népszerű blog, ahol külföldön élő magyarok osztják meg egymással a történetüket, élményeiket, és szóba került, hogy milyen érdekes lenne egy nem magyar történet is hallani. Így most te leszel a tesztalany. :)

És magyarrá is avatsz?

Szeretnéd?

Persze! Nagyon tetszik, hogy olyan büszke vagy rá, honnan származol. Nálunk, lengyeleknél ez sajnos eléggé hiányzik.

Komolyan? Pedig azt gondolnám, hogy a büszkeség közös kelet-európai tulajdonság.

Közép-Európa! Hányszor javítsalak még ki? Nem Kelet-, hanem Közép-Európa. Tudod, melyik ország van Keleten? Ukrajna. Meg Bulgária.

Rendben, rendben. Akkor kezdjük ott, hogy hány éves is vagy?

36. Tudom, nem nézek ki annyinak, hagyjuk a bókokat.

És mikor költöztél Londonba?

Lássuk csak… 5, nem, 6 éve.

Anglián belül mindig Londonban laktál?

Igen, itt. Ide pedig Dublinból költöztem.

Dublinból? Dublinban is laktál? Nahát, ezt nem is tudtam rólad. Mennyi ideig?

Azt hiszem, az tényleg 5 év volt. Kissé hadilábon állok ezekkel a számokkal. De nagyjából olyasmi, mint itt, úgyhogy lehet megvolt ott is a 6 év.

Ott találkoztál Ashával, a feleségeddel is? Vagy együtt hagytátok el Lengyelországot? Azt tudom, hogy nem itt ismerted meg, mert pont ma reggel mesélted, hogy már a tizedik évet ünneplitek.

Nem, Ashával Dublinban jöttünk össze, oda egyetem után egy haverral költöztem.

Milyen végzettséged van?

Vállalati pénzügyi menedzsmentből szereztem egyetemi végzettséget otthon, Lengyelországban. Középkategóriás egyetemnek számit otthoni viszonylatban, tehát nem is gáz, de azért nem a legmenőbb egyetem. Amikor én végeztem, még nem volt ez a mostani, szétszedett rendszer. Tudod, miről beszélek, nálatok is ez van?

Igen, én is még normál képzésre jártam, nem erre az újhullámos dologra.

Na, akkor érted. Szóval van egy normális, 4 éves egyetemi diplomám. Amikor végeztem, opcióként szóba került, hogy lehet menni külföldre. Egy Piotkow nevű városból származom, egy kisváros közép Lengyelországban, közel Lodz-hoz, ami a megyeszékhely. Az egyetem pedig Czestochowa-ban van.

Diplomázás után két opciót láttam: vagy elköltözöm egy nagyvárosba, és ott próbálok meg munkát keresni, vagy azt csinálom, mint mindenki más: külföldre költözöm, angolul tanulok, és megpróbálok megállni a lábamon. Ez egy évvel volt azután, hogy Lengyelország csatlakozott az EU-hoz, tehát mehettem akárhova.

Beszéltél bármennyire is angolul?

Valamennyire igen. Tanultam az egyetemen, de nyilván nem beszéltem úgy, mint most.

Szóval Dublin. Miért?

Egyetem alatt két olyan nyár is volt, amikor hátizsákkal jártam Európát. Kicsit, mint a filmekben tudod, stoppoltunk, buliztunk, aludtunk ahol tudtunk. Nem volt semmire pénzünk, de valahogy mégiscsak összejöttek az utak.

Wow, hát ezt nem néztem volna ki belőled. Te, aki öltönyben jársz dolgozni minden nap… :)

Más világ volt az. Az egyik ilyen úton jutottunk el Írországba, és borzasztóan tetszett. Gyönyörű vidék, idilli környezet. Dublin is megfogott, sokkal másabb volt, mint a többi európai nagyváros, amit meglátogattunk előtte. Úgyhogy amikor ott álltam, hogy mi legyen, elég könnyen jött a döntés.

Volt egy haverom, akivel együtt végeztük a szakmai gyakorlatot egyetem alatt. Ő elhelyezkedett dolgozni még diplomázás előtt, én pedig bevállaltam még egy fél év gyakorlatot egy másik városban.

Amikor annak vége lett, hazamentem, és beültünk egy sörre. Akkor mesélte, hogy elvesztette a munkáját. Kérdeztem tőle, és akkor most mi lesz? Azt mondta, nem tudja, lehet el kéne menni nekünk is. Mondtam jó, hova? Egy hét múlva Dublinban találtuk magunkat.

Akkor ez nem egy jó alaposan átgondolt döntés volt a részedről, amikor is otthonról kezdtél el szépen pályázgatni, mint most szokás.

Dehogyis.

Volt spórolt pénzed, vagy bármennyi tőkéd, amivel el tudtál indulni?

(Nevet) Szerinted? Nem volt kerek egész 300 euró nálam. Busszal mentünk és két napra volt szállásunk egy hostelben. Megérkeztünk, és elkezdtünk munkát keresni.

Milyen munkát találtál?

Az első pillanattól kezdve rengeteg emberrel találkoztunk, úgy értem, lengyelekkel, hiszen mindenki ezt csinálta akkor. Azt hiszem talán az utcán találkoztunk első nap egy emberrel, aki ismert valakit, aki ismert valakit, aki a reptéren dolgozott és éppen embereket kerestek a reptér melletti autókölcsönzőbe. Ott volt az első munkám, autókat pucoltam ki az átadásuk előtt.

Hogy sikerült innen váltani? Fejlődött az angolod ebben a munkakörben?

Beszéltem én angolul, csak nem annyira jól. De itt még picit vissza is fejlődtem. Heti 6 nap dolgoztam 12 órát és szinte csak lengyelek voltunk. Esélyem nem volt arra, hogy megszólaljak angolul napközben. Kb. egy, talán két hónapig dolgoztam itt. Muszáj voltam eljönni, mert nem adtak kesztyűt és a kemikáliák kikezdték a kezemet és a körmeimet teljesen. Találkoztam új emberekkel es ők szereztek nekem új munkát.

Jobb körülmények között?

Mondjuk. Egy nagy áruraktárban volt a munka. Konyhai dolgokat árusító raktár volt és egy fél évet húztam le ott. Voltak hetek, amikor annyi meló volt, hogy megfeszültünk, máskor pedig bujkáltunk a főnökség elől, hogy ne vegyék észre, hogy semmi dolgunk nincs. A bátrabbak a bálák tetején aludtak, én ezt nem vállaltam be.

Egyik nap úgy döntöttem, hogy ennek nincs tovább így értelme, és elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni, így kaptam meg a munkát a Shared Service Centerben. Accounts Payable volt a pozíció, tehát számlák feldolgozása. Multinál.

Van ilyen irányú tapasztalatod?

Nem, csak a diplomám. Kéthetes szerződésekre kerestek embereket. Volt egy telefonos interjúm, jó fej volt a nő, azt mondta menjek el egy napra, kapok egy esélyt, lássuk, mit tudok.

A próbanap végén felajánlották a kéthetes szerződést, aztán meghosszabbították egy hónapra, majd három hónapra, majd újabb három hónapra, míg a végén megkaptam a kötetlen szerződést.

Az Írországban töltött idő nagy részét ennél a cégnél dolgoztam, úgy 4 évet. Váltogattam a pozíciókat, így nem volt meg bennem a vágy, hogy céget váltsak. A fizetésem is emelkedett minden váltáskor, nem volt okom panaszra.

Ennél a cégnél ismerted meg Ashát is?

Az az igazság, hogy tudtam róla kicsoda. Ugyanazon a lakótelepen nőttünk fel Lengyelországban, látásból ismertem, de nem voltunk barátok, vagy akármi. De ő nem ennél a cégnél dolgozott, hanem egy másiknál. Egy éjjel egymásba futottunk Dublin utcáin, elkezdtünk beszélgetni, számot cseréltünk, elhívtam randizni…na, tudod hogy mennek ezek a dolgok. :)

Tudatos döntés volt a részedről, hogy lengyel párod legyen?

Nem. Miért gondolod?

Mert sok embert ismerek, illetve hallottam történeteket is arról, hogy sokan tudatosan döntenek a saját nemzetiség mellett, ha párválasztásról van szó. Kulturális indokai vannak, azt mondják, jobban megértik egymást, könnyebb az élet, ha hasonlóképpen lettek nevelve a felek, probléma mentesebb a családalapítás stb. Erről mit gondolsz?

A te barátod is magyar?

Igen.

Hmm, hát ezt így nem gondoltam eddig végig, de most, hogy mondod, van benne valami. Sőt, igazából nem ismerek olyan lengyel férfit, akinek angol partnere lenne. Amúgy szerintem ez a kulturális különbség kérdés inkább a nőknek fontos.

Mivel a legtöbb ember itt Londonban nem anyanyelvi szinten beszéli az angolt, mindig lesznek nyelvi problémák, és ha udvarolni szeretnél, meg lenyűgözni az adott hölgyet a dumáddal, akkor tudnod kell kellőképpen kifejezni magad.

Amennyiben ez hiányzik, mint eszköz, alapból hátránnyal indulsz. Bár lehet, hogy ez mostanság változik, kissé kiestem a jelenlegi ismerkedési trendekből. De ahogy mondtam, nálam ez nem volt tudatos, találkoztam Ashával és kész.

Hogyan költöztetek Londonba?

Kaptam egy állásajánlatot, megbeszéltük, és elfogadtam.

Fejvadász szervezett be?

Nem igazán. A cég, ahol dolgoztam, eladta egy részét egy befektetőnek. Mivel én voltam az egyetlen, aki egy spéci pénzügyi analízissel foglalkoztam akkortájt, az új befektető mondta, hogy szívesen vennék, ha csatlakoznék hozzájuk, és felajánlották az állást. Ezen a ponton pont ott tartottunk, hogy már a hazaköltözést szerveztük, így hirtelen kellett dönteni.

Haza akartatok költözni? Hogyhogy?

Azért, mert mivel a cég a teljes részleget, ahol korábban dolgoztam Kolozsvárra, Romániába költöztette (ment a teljes Shared Service Center) és kb 10 %-ot tartott meg, a többieket leépítették és szép summát fizettek kárpótlásul, azzal a pénzzel lehetett volna mit kezdeni otthon. Ennek függvényében az volt a döntés, hogy oké, elég volt, menjünk haza. De aztán belengették a londoni lehetőséget.

Miért költöztetek a végén Londonba, ha már megszületett a döntés, hogy hazamentek?

Azért, mert itt biztosan volt munka, otthon pedig neki kellett volna állni, feltérképezni a lehetőségeket. Tudom, nem ezt a választ várod, de ez az igazság, egyszerűbb volt a biztos munkát választani, és a segítséget, amit a cég nyújtott, pld lakáskeresésben.

Megérte?

Attól függ, honnan nézzük.

Oké, nézzük a legkézzelfoghatóbb oldalról. Anyagilag megérte Londonba költözni?

Megint csak, attól függ. Ha Lengyelországban jó munkád van, akkor nem feltétlenül. Az én szemszögemből, ha például ugyan ezt a munkát végezném otthon, mint itt, akkor nem sok megélhetési különbség lenne, nem élnék rosszabbul otthon, mint itt.

Magyarországról leginkább két okból kifolyólag költöznek el az emberek. Az egyik a pénz, a másik politika. Emiatt kérdezem, hogy a lengyel migráció hátterében mi áll inkább.

Nézd, őszintén nem tudom, hogy mostanában mik az okok. Gondolom talán a pénz, de azért nem venném 100%-nak. Jézus, már 11 éve nem lakom otthon, mindjárt 12. Akkor teljesen más volt, mint most. Engem a kalandvágy hajtott inkább, mintsem a pénz.

Nem is dolgoztál Lengyelországban…

De, a szakmai gyakorlat mellett voltak egyéb dolgok. Szokásos diákmunkák, részmunkaidő újságkihordás, ilyenek. De nem a klasszikus normális munka, bár az is igaz, hogy dolgoztam anyámnál a boltban, amióta az eszemet tudom, minden szünetben. Van egy kis sarki ABC-je, ahol alkoholt is árul. Állandóan részegekkel kellett küzdjek, akik még több alkoholt akartak venni, utáltam.

Emlékszem, nem olyan régen említetted, hogy most, hogy két gyereketek van, a hazaköltözést tervezitek.

Pontosan.

Mi áll ennek a hátterében?

Húú, rengeteg minden. A legfontosabb a család. Közel szeretnénk lenni a nagyszülőkhöz, úgy általában a családhoz. Régóta úgy érezzük, hogy rengeteg mindenből kimaradunk. Ott vannak továbbá a barátok, majdnem minden igazi barátunk otthon van, és nagyon is jól megvannak.

Pontosan emiatt ez nem a pénzről szól, sem pro, sem kontra. Azt akarjuk, hogy a gyerekek a nagyszüleik közelében nőjenek fel, és igazi gyerekkoruk legyen. Aztán ott van az angol oktatási rendszer, amiben nekem egy csepp hitem sincs. Nem akarom, hogy ilyen oktatást kapjanak.

Mi a gond az itteni sulival?

Egyszóval: szar. Bővebben, még annál is szarabb, továbbá gazdagoknak van. Ha szegény vagy, mint én, mert ne hazudjunk magunknak, szegények vagyunk…

Ó, abszolút, persze…

Még középosztály sem vagyunk, talán életünk végére, ha keményen dolgozunk, és járjuk a karrier létrát…

Akkor talán elérünk az alsó-középosztályba…

És akkor már szerencsések vagyunk, na, szóval a jobb iskolákat soha nem fogom tudni kifizetni a két gyerekre. Aztán ott van még a jelenlegi helyzet, amit most divatosan multikulturalizmusnak hívunk. Azt gondolom, hogy ez nincs jó hatással az itteni életre. Ez nem valós.

Annak tűnik, hiszen folyton mindenki mosolyog, nem tudsz egy újságot úgy kinyitni, hogy ne vigyorogjanak rád belőle, állandóan mindenki „howarjúzik” de belül mélyen, az angol emberek utálják ezt a helyzetet, a bevándorlókat, és ez nem fog javulni, sőt.

Ne értsd félre, megértem őket, végtére is az ő országuk és ők vannak itthon, joguk van úgy gondolkodni, ahogy akarnak, de szerintem a szitu csak rosszabbodni fog… nézd meg kire szavaznak, nézd meg a Brexitet.

Ott van az a réteg Angliában, sőt, tovább megyek, Európában, akik a multikulturalizmust, mint jelenséget nem pozitív társadalmi fejlődésnek élik meg, épp ellenkezőleg.

Személy szerint, én sem vagyok épp nagy rajongója. Én ezt egy kísérletnek hívnám, ami nem jött be, és emiatt a konzervativizmus új erőre kapott.  De az iskolarendszernél tartottunk. Vannak barátaim, akiknek a gyerekei itt járnak óvodába, iskolába, így első kézből értesülök a dolgokról.

És mi az, ami miatt arra jutottál, hogy nem megfelelő?

Az oktatás színvonala az állami iskolákban csapnivaló. Csak akkor nevelj Londonban gyereket, ha ki tudod fizetni a magasabb színvonalat, vagy ha megelégszel azzal, amit ingyen nyújtanak.

Kijelenthetjük, hogy általánosságban szerinted nem jó gyereknek lenni Londonban?

Ezt így nem. Honnan tudhatnám, soha nem voltam gyerek itt. Azt viszont igen, hogy nem szeretném, ha az én gyerekeim itt nőnének fel. Te talán igen?

Nem, biztos vagyok benne, hogy én sem. De Marcin, nem rólam van szó… :)

Attól is tartok amúgy, hogy a nagy multikulturalizmusban a gyerekemet kirekesztik, netalán csúfolják, sértegetik majd. Nem akarnám kitenni ennek, hiszen hogy magyarázod el egy négyévesnek a kulturális különbségeket, a vallásokat, stb. anélkül, hogy sérüljön a lelke?

De ennél sokkal jobban aggaszt az oktatás színvonala. Te tudtad például, hogy itt év végén minden gyereket átengednek? Még a legrosszabb tanulót is tovább engedik a következő osztályba. Hogy motiválod így a gyereked, hogy tanuljon jól, amikor semmi tétje nincs?

Ha azt látja maga körül, hogy a leglustább, legtohonyább kis kölyök is megkapja év végén a bizonyítványt, hogy áll meg az érvelésed a lábán, hogy azért tanulj, hogy okosodj?

Nem is beszélve arról, hogy mekkora huligánok a gyerekek. Mindenkinek hatalmas személyiségi jogai vannak, és a tanárok semmit nem tesznek, hogy megregulázzák a gyerekeket.

Téphetem én otthon a számat a helyes viselkedésről, ha az iskolában büntetlenül azt csinálhat, amit csak akar. Borzalmas. A szülők is hibásak. Láttál te már itt szülőt effektív gyereket nevelni? Rászólni például az utcán valamiért?

Ilyen viselkedést mifelénk talán elvétve látsz. 15 éves nagymenők gondolják azt, hogy veled egyenrangúak és azt csinálnak, amit csak akarnak. Semmiféle tisztelet nem szorult beléjük.

Összefoglalva tehát a költözést nagy részben a gyerekek miatt tervezitek.

Igen, és a biztonság miatt.

Mire gondolsz?

Ez kötődik a multikulturalizmushoz. Az iszlám és a radikális nézetek terjedéséhez. Lengyelországban sokkal biztonságosabb az élet. Nyilván ott is vannak huligánok, stb., de teljesen kizártnak tartom a terrortámadást Lengyelországban.

Tartasz tőle, hogy Londonban történni fog valami?

Nem arról van szó, hogy félelemben élem az életem. De bármi történhet, és ne áltassuk magunkat, nyilván folyamatosan próbálkoznak. A hírekben is lehet hallani, hogy az MI5 és az Interpol állandóan azon dolgozik, hogy megakadályozzák a robbantásokat.

Bruce (az egyik kollégánk) említett egy könyvet, elkezdtem olvasni. Tom Marcus – Soldier Spy. Ebben elmesélik, hogy naponta történnének terrortámadások Angliában, ha az MI5 és az MI6 nem végezné annyira jól a dolgát.

Sajnos előbb vagy utóbb megtörténik, hogy kicselezik őket, és igen, ez elrettent. Ez már nem az a világ. Szerintem ezeket a dolgokat igenis komolyan kell venni, és mérvadó faktor kell, hogy legyen a mérlegelésnél. A terv az, hogy jövőre költözünk.

Jövőre?

Igen, ha vége az iskolának. Gaja, a kislányom 3,5 éves, nem szeretném az iskolaév közepén kiragadni a környezetéből. Továbbá azt is jó lenne megvárni, hogy kifizessék az éves bónuszunkat, az pedig ugye áprilisban várható. A lakás, ahol most lakunk, szintén júniusban jár le. A fiam 10 hónapos, őt még nem érinti ez a kérdés egyáltalán.

Hova költöztök, tudjátok már?

Van lakásunk, Wroclawban. Elég nagyváros ahhoz, hogy jó munkát lehessen találni, és közel van a szülővárosunkhoz, tehát a nagyszülőkhöz. Ahogy mondtam, nem tartok attól, hogy rosszabbul fogunk élni otthon, sőt.

Lássuk be, itt igazán csak akkor tudsz spórolni, ha minden fillért félreteszel. De ha már nem csak egymagadban vagy (ami lelkileg felőröl, szerintem) hanem pld családod van, netalántán nem szeretnéd alább adni egy bizonyos életszínvonalnál, akkor viszont mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.

A mi átlagos, korántsem jónak mondott fizetésünkkel nem megyünk olyan sokra. A világ legdrágább városában lakunk. Nemhogy autóra nem futja, de nyaralásra sem.

Asha nem tudott visszamenni dolgozni, mert olyan sokat kellett volna fizetni a bölcsödéért, hogy nem érte meg. Így egy fizetésből, két gyerekkel, bérelt lakásban, nem olcsó az élet. Amíg nem voltak gyerekek, mi is többedmagunkkal laktunk együtt, de abba is belefáradsz. Gyerekkel pedig nyilván ez szóba sem jöhet.

Úgy emlékszem, ti sem éppen Holland Parknál laktok.

Viccelsz? Walthamstow aligha nevezhető jó környéknek.

„Felfutóban lévő környék”… Minden szar környékre ezt a csodaszép jelzőt aggatják mostanság. Ettől nem fogod jobban érezni magad, viszont még több pénzt le lehet gombolni az albérletért.

Pontosan. Jó, nem a legrosszabb, de nem… egyszerűen csak nem. GBP 1250-et fizetünk az egy hálós, amúgy elég kicsi lakásért, plusz persze számlák, és Council Tax.

Jól érzem, hogy nem érezted magad itt igazán otthon sosem?

Tökéletesen jól. Lengyelnek érzem magam, nagyon konzervatív nézeteim vannak, nem értek egyet azokkal a dolgokkal, amik ebben a társadalomban zajlanak. Hívhatsz jobbosnak, vagy aminek szeretnél… ezért is lennék jó kisdiák most Magyarországon… (nevet)… viccet félretéve, ragaszkodom a lengyel gyökereimhez.

Akkor miért maradtál itt ennyi ideig? Hogy jön ez össze a nézeteiddel? London minden, csak nem konzervatív…

Mert egy lehetőség volt.

Oké, de ha nem érzed itt jól magad, akkor a 6 év egy lehetőségre, az nagyon hosszú ám.

Nem éreztem így az első pillanattól kezdve. Ez az érzés akkor kristályosodott ki, amikor Gaja megszületett. Teljesen megváltoztatta a világlátásomat. Mindent abból a szempontból kezdtem el nézni, hogy a gyereknek mi a jó.

Nem arról van szó, hogy szenvedünk itt. Vagy hogy utálkoznék. Butaság lenne, nagyon sokat tanultam itt is, Dublinban is. Jó döntésnek tartom, hogy akkor eljöttem. De azt is érzem, hogy elég volt.

Milyen nemzetiségű barátaitok vannak? Lengyel?

Is. Meg angol is.

És kivel vagytok szorosabb kapcsolatban? Kit hívnátok fel vészhelyzet esetén?

Értem, hogy érted, de ki kell, hogy ábrándítsalak… Ha a gyerekek miatt lenne vészhelyzet, az angolokat hívnánk. Őket ugyanis a terhesgondozáson ismertük meg, amikor Gaja-t vártuk, így tudnám, hogy jó kezekben vannak a csöppségek.

Ha viszont például olyan dolgot kell megbeszélni, ami a magánéletünket érinti, azt inkább lengyelekkel beszéljük meg. De ezek inkább amolyan itteni barátságok, az igazi, mély barátaim otthon laknak, Lengyelországban.

Sokat olvastam olyan nők tapasztalatairól, akik itt szültek, és hát, elég sok volt a panasz. Te mit gondolsz, más terhesnek lenni itt, mint Lengyelországban?

Mindenképpen, de semmiképp sem rosszabb. Lengyelországban a terhességet úgy kezelik, mint egy betegséget, itt, pedig mint egy normális állapotot. Asha két terhessége alatt egyszer sem látott nőgyógyászt.

És szerinted ez rendben van?

Nem tudom, próbáld ki. :) Nyilván, először azt gondolod, hogy te jó ég, ez most komoly? De aztán látod, hogy végigtesztelnek, kontrollálják a terhességedet, felveszik a családi betegségek történetét, és ha semmi nem utal arra, hogy veszélyben lennél te, vagy a baba, minek a stressz?

Más, ha azt állapítják meg, hogy valami nem okés, vagy ha te nem érzed magad túl jól. Nálunk szerencsére erre nem volt példa. Az első gyerekkel Asha azért elment otthon egy dokihoz, de ez inkább volt a beidegződés miatt, hogy márpedig orvosnak kell látnia, semmint azért mert szükség volt rá.

Jelentkeztél már UK residencyre?

Nem, minek? Szerintem teljesen felesleges.

Nem érzed úgy, hogy jól jönne egy angol papír, netalán egy állampolgárság?

Nem látok akkora előnynek, ami nélkül ne tudnék élni. Mit nyernék vele? Vízum nélkül tudnék utazni az USA-ba? Nem akarok.

Ha valaki, mondjuk, egy 20-21 éves fiatal megkérdezne, hogy költözzön-e ide, mit mondanál neki?

Megkérdezném, hogy mi a célja a migrációval. Ha szeretne egy kis tapasztalatra szert tenni, világnézet szélesítésre, bulizni, szórakozni, akkor mindenképp. Arra is jó, hogy segít felnőni, de gondolom ezt másik külföldi város is megtenné. Ha valaki csak a karrierjének szeretne élni és heti 60-70 órákat dolgozni, arra is jó. De ha keresed a bizonyos „work-life” egyensúlyt, na arra nem ajánlom.

Akartam tőled még egy dolgot kérdezni, így a végére. Nevezz meg egy dolgot, amit szeretsz Londonban. Nem mondhatod a családodat.

Húúúú, hát most megfogtál. A munkaerőpiacot tudom mondani. Egymillió munka van. A fizetés egy másik kérdés, de az hogy mennyi munka közül lehet válogatni, az lenyűgöző. A tapasztalatokkal, amiket itt és Dublinban szereztem nagyon könnyű lesz otthon elhelyezkedni. Amit biztos nem fogok hiányolni, az a szemétmennyiség. Akkora kosz van, annyi a szemét mindenhol, hogy elviselhetetlen.

Fogsz még külföldön élni?

Talán a nyugdíjas éveimben. Vagy ha rosszul mérem fel a lengyel helyzetet… de ezt nem hiszem, mert nem nagyon hallok panaszt otthonról. De szerencse is kell az élethez.”

HÍRMONDÓ

Megduplázódott az ingázók száma

Míg 2009-ben mintegy 50 ezren, addig idén már 110 ezren voltak azok, akik külföldre ingázva dolgoztak. Legalábbis a hivatalos statisztika szerint.

Skócia lehetne az új "Nagy-Britannia"

Az Európai Unió szempontjából egy neves politikatudományi szakértő szerint „a semminél még az is jobb megoldás lenne”, ha megtarthatná a jelenlegi Egyesült Királyság egy részét.

Jól élni Németországban

A németek a jólét elsődleges feltételének a békét tekintik, és biztonságban érzik magukat otthon. Egy érdekes felmérés következtetései.

„Egyből rávágtam, hogy menjünk”

Ilyen az, amikor egy leleményes magyar pár rálel a piaci résre és lecsap rá. Nem akármilyen sztori egyenesen Spanyolországból!

(Fotó: pixabay.com/chafleks)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.